Macskaszellemn�
(by: Luna)

Gy�ny�r�en s�t�tt a nap az erd�ben, ahol n�ma csend volt. Egy keresg�l�
hang szak�totta meg ezt a csendet.

-JAKOTSU-KUN! –hangzott a ki�lt�s s a f�k m�g�l egy rohan� l�ny
bukkant el�. Gy�ny�r� v�r�s haj�n t�kr�z�dtek a nap csillog� f�nyei �s
macska f�lei �vatosan, lengedeztek a sz�lben. Nagy k�k szemei k�mlelt�k a
t�jat, de csal�dott tekintete el�rulta: nem lelte, amit keresett. Elrohant
a t�hoz, ahol le�lt egy szikl�ra. Sango, Miroku �s Kirara is ott volt.
Miroku, mint mindig Sango-t boldog�totta, aki el�g idegesen vette ezt.
Kirara furcs�n n�zte �ket. A l�ny odas�t�lt hozz�juk.

-Eln�z�st, nem l�tt�k v�letlen�l Jakotsu-kunt?

-�����… Nem –mondta Sango, Miroku pedig r�zta a fej�t.

-�rtem, ez k�r… -majd lassan elh�tr�lt �s �jra berohant az erd�be
–JAKOTSU-KUN! –Mikor m�r teljesen feladta a rem�nyt, le�lt egy
kid�lt fa t�rzs�re �s szomor�an n�zett maga el�, s lehajtott fejjel �lt.

-J�l vagy? –k�rdezte egy ismer�s hang.
-Ez a hang –gondolta mag�ban, majd lassan feln�zett �s megl�tta
Bankotsu-t r�zsasz�n h�tt�rrel �s csillog� f�nyekkel, mint ahogy az lenni
szokott –Bankotsu-sama! –ki�ltotta boldogan.
-Szia! Ismerlek? –k�rdezte Bankotsu a fej�t vakarva.

-Igen, de ezek szerint nem eml�kszel r�m –szomorodott el a l�ny.
-Ezek szerint nem, hisz m�g a nevedet sem tudom… Ki vagy?
-Kyo vagyok �s �n m�r kicsi kora �ta, ismerem Jakotsu-kunt, �s � �ltala
t�ged is Bankotsu-sama. Mikor hallottam, hogy meghaltatok teljesen
�sszet�rtem, de most, hogy valaki fel�lesztett titeket �tra keltem, hogy
megkeressem j� bar�tomat, Jakotsu-kunt, de nem siker�lt, de Te r�m tal�lt�l
–b�lintott a l�ny.

-H�t nem eml�kszem r�d Kyo, sajn�lom… -mondta Bankotsu, majd le�lt
Kyo mell�.

-Milyen j�k�p� lett ez a Bankotsu-sama, k�v�ncsi vagyok Jakotsu-kun mennyit
v�ltozott! –gondolta mag�ban a l�ny.

-Vajon ez a l�ny igazat besz�lt? –gondolkodott Bankotsu is, majd
r�n�zett Kyo-ra.
-K�telyek gy�t�rnek velem kapcsolatban igaz Bankotsu-sama? –n�zett
k�rd�en a fi�ra.

-Igen, de ezek szerint ismerhetsz, ha tudod m�g a gondolataim is
–mosolygott Bankotsu.

-H�t igen… -mosolygott- DE…
-DE mi?
-DE NEM b�zol BENNEM… -s�t�t�lt el a tekintete- Mi van, ha nem az
vagy, akit ismertem? –vonta k�rd�re Bankotsu-t, majd fel�llt �s
l�ngv�r�s haja csak �gy szaggatta a leveg�t.
-TESS�K? –n�zett �rtetlen�l Bankotsu.

-Lehet, hogy teljesen m�s lett�l, mint aki volt�l –cs�v�lta a fej�t a
l�ny, majd k�nnyes lett a szeme.
-Megv�ltoztam, ez t�ny, mint ahogy Te is, mindketten feln�tt�nk, �gy m�sok
lett�nk…

-Lehet, de �n nem felejtek olyan k�nnyen, �s eml�kszem r�d! –hajtotta
le a fej�t.

-Akkor az id� sor�n a mem�ri�m is r�videbb lett! HA-HA-Ha-Ha-ha! De majd
megkereslek az eml�keimben! –mondta Bankotsu, majd felkelt �s
megt�r�lte a l�ny k�nnyes szemeit –Ne l�gy szomor�!
Igen Bankotsu-sama –b�lintott, majd egy hat�rozott mozdulattal h�tat
ford�tott Bankotsu-nak �s tekintete a t�volba mer�lt, cs�p�re tette bal
kez�t, jobb kez�vel pedig el�re mutatott –Keress�k meg Jakotsu-kunt!
Seg�tesz? –azzal elrohant.

-H�t persze –mondta, majd Kyo ut�n rohant.

-Ott van! –ki�ltott Kyo –Jakotsu-kun! –majd odarohant
hozz�.

-Psszt! -intette csendre Jakotsu, majd, leh�zta a bokor m�g� –Csend!
Nehogy Inuyasha sz�vem �szrevegyen!
Bankotsu csak fogta a fej�t, Kyo pedig nagyrany�lt szemekkel �s hegyezett
f�lekkel figyelte Jakotsu-t.

-Szia Kyo! De megn�tt�l, milyen nagy kisl�ny lett bel�led, hogy megn�tt�l,
nagyon meglept�l �m! –hadart Jakotsu- Mindig j� egy r�gi j� bar�ttal
tal�lkozni! Jip�! –tette �ssze a kezeit.

Szia Jakotsu-kun! Oh, h�t igen, k�sz�n�m, r�szemr�l az �r�m!

-Sz�val igazat mondott –t�n�d�tt Bankotsu.
-TESS�K? –n�zett idegesen Kyo.
-Semmi-semmi! –menteget�z�tt Bankotsu.

-Tudtam, hogy nem b�zol bennem, hogy nem hiszel nekem, hi�ba �ll�tottad az
ellenkez�j�t, hi�ba hitegett�l, �n tudtam, hogy nem mondasz igazat!
Ismerlek, Bankotsu-sama!

-De-de, csak j�, hogy megb�ztam benned, mert igazat mondt�l, de most m�r
biztos, hogy igazat mondt�l! –magyar�zkodott hebegve. Jakotsu csak
nevetett rajtuk.

-Mi olyan vicces? –k�rdezte m�rgesen Kyo.

-H�t �szint�n… Csak Ti ketten!

-Vh���! –m�rgel�d�tt – Legal�bb eml�kszik r�m, nem �gy, mint
egyesek!

-Nem kell �gy mellre sz�vni –vigyorgott Bankotsu.

-H�! –tette �ssze a kez�t Jakotsu –Mondom, hogy halkan!

***

-Kagome, Te nem �rzed �gy, hogy figyelnek? –k�rdezte Inuyasha.

-Nem, de most, hogy mondod…

-Kagome van itt valaki?

-Nem tudom Shippo, majd Inuyasha megn�zi! –mutatott Inuyasha-ra.

-Ch��! –legyintett Inuyasha- Mindig engem ugr�ltatnak –morgott
mag�ban, majd el�vette a Tetsuaiga-t �s ben�zett a bokor m�g� –VH���!
–rohant el onnan �s Kagome m�g� b�jt.

-Inuyasha? –n�zett furcs�n Kagome, majd a bokor m�g�l hirtelen
Jakotsu bukkant el�.

-Szi�ka Inuyasha sz�vem! –vigyorgott Jakotsu, k�zben Kyo-t egy enyhe
sz�vroham ker�lgette Jakotsu megnyilv�nul�sait�l –a sz�vem a ti�d
Inuyasha, oh, milyen kis cukifalat kutyuri-mutyuri vagy Te! –ugrott
ki a bokor m�g�l, h�tratette kezeit �s �gy rohant oda Inuyasha-hoz
–Csak gyakorlom ezt a fut�st, amilyen a ti�d Inu, h�t nem cuki?
–vigyorgott tov�bb.

-Nem b�rom tov�bb! –fogta a fej�t Kyo, majd elrohant.

-Ebbe mi �t�tt? –n�zett meglepetten Jakotsu, majd Inuyasha fel�
fordult. Bankotsu a l�ny ut�n n�zett, akinek m�r nyom�t sem lehetett l�tni,
hisz gyors macskaszellem volt, pedig az apja azt akarta, hogy kedves miko
legyen. Ekkor meg�rkezett Kirara h�t�n Sango �s Miroku.

-Kezd�nk sokan lenni! –mondta Jakotsu, majd elrohant �s Bankotsu-t is
h�zta mag�val, �s meg sem �lltak a t�borukig. Lesz�llt az �j �s mindenki
aludni t�rt, csak Jakotsu volt az udvaron �s gondolkodott, hogy hogyan
tal�lkozzon Inuyasha-val. Bankotsu az �gy�n fek�dt �s a plafont b�multa,
ahol a s�t�ts�g kerget�z�tt a hold halov�ny f�ny�vel, �s azon t�n�d�tt,
hogy:

„Vajon most l�ttam utolj�ra azt a macskaszellemet, vagy m�g
tal�lkozunk azzal a l�nnyal?”

M�r hajnalodott �s a nap egyre t�zesebben cik�zott fel az �gre. Jakotsu m�g
mindig kint �lt, majd bement a t�bbiekhez.

-Mi az Jakotsu!

-Semmi Reikotsu, csak fel k�ne kelteni Bankit!

-Rendben! F�N�K REGGEL VAAAAN! –kiab�lt Reikotsu.

-Mi az?

-M�r r�g nem mes�lt�l nekem egy j� kis viccet!

-Viccet akarsz Jakotsu?

-Aha! –vigyorgott Jakotsu, majd ledobta mag�t Bankotsu mell�-,
zsupsz!

-H�t j�… -�s�tott- K�t alkoholista utazik egy hossz� t�v� szek�ren.
Megszomjaznak, de a b�f�szek�ren csak �sv�nyv�z van. Mit lehet tenni,
vesznek bel�le. Az els� belekortyol, fintorog. A szek�r k�zben be�r egy
alag�tban.

~na milyen? –k�rdezi a t�rsa.

�Ne igy�l bel�le! –ki�lltja k�ts�gbeesve az els� –�n m�r
megvakultam t�le!

Jakotsu fetreng a r�h�g�st�l.

-HA-HA-Ha-Ha-ha! –r�h�gnek.

-Ez j� volt, tudsz m�g mondani?

-Persze, azon vagyok:
~hogyan vezet a l�nyod?

�Olyan sikkesen-sakkosan!

~sakkosan? Ezt hogy �rted?

�Egyszer egy gyalogost, m�sszor egy fut�t �t el.

-HA-HA-Ha-Ha-ha! –r�h�gnek.

-Mondjak m�g?

-Aha!

-Ok�:
K�t vasutas bark�b�zik:
~Szem�ly?

�Nem!
~Akkor gyors!

-HA-HA-Ha-Ha-ha! –r�h�gnek

-Nem, majd Intercity!

-Az �m Jakotsu bar�tom! �n m�r csak mizot iszom!
-�n azt hittem mizut!

-HA-HA-Ha-Ha-ha! –r�h�gnek tov�bb.

-Mi�rt nem lehet megsimogatni az okos ember fej�t?

-Hmm?

-Mert v�g az esze!

-HA-HA-Ha-Ha-ha! –r�h�gnek.

-Na �n most megyek! Szia! –felpattan �s elrohan.
-Ok�, szia!

***

-J� reggelt! –mondta Kagome.

-J� reggelt! -mondt�k a t�bbiek!

-De hol van Sango? –k�rdezte Miroku.
-Elment f�rdeni! –mondta Shippo.

-Ott van! Sango leszel a gyermekeim anyja?
-Majd amikor zabra k�nyszer�l�k! –lett ideges Sango.

-Ha-ha-ha! –�lt le Miroku.

-�h… -s�hajtott Sango.

***

A patak, ahol Sango f�rdeni volt lassan cs�rgedezett le a hegyr�l, nem volt
olyan er�s, mint foly� t�rsai, de m�gis volt olyan sz�p, mint a tenger,
b�k�s, mint a kis forr�sok. A patak fodroz�dott, �s ezek a hull�mos csipk�i
ez�st�sen csillogtak a f�nyben. A v�z hideg volt, de m�gis nyugodt, csendes
�s k�pr�zatos. K�r�l�tte z�ld f�, benne gy�ny�r� sz�nes vir�gok, a patak
partj�n pedig �ri�si susog� s�s, n�ddal �s gy�k�nnyel �vezve. Kis szikl�k
voltak benne, melyen a f�radt �sz�, mad�r egyar�nt megpihenhetett. Most nem
egy sell� volt a v�zben, de volt olyan sz�p, mint azok a gy�ny�r� mesebeli
l�nyek, hisz most egy l�ny vett korai f�rd�t a hajnali napfelkelt�ben.
Piros ruh�i a parton egy fa�gra voltak gondosan felakasztva. A nap egyre
feljebb k�szott az �gen �s egyre vil�gosabb lett, hisz a f�ny felv�ltotta a
sejtelmes s�t�ts�get.

-Milyen hideg a v�z! –rezzent �ssze a l�ny, majd elmer�lt a v�zben.

***

Bankotsu otthon �lt �s unta mag�t, hisz Jakotsu bar�tja elment m�s utakat
j�rni.
-Ez unalmas! –�s�tott Bankotsu, hogy majd bekapta a k�rny�ket
–Mit lehet egyed�l csin�lni? –t�n�d�tt.

***

A l�ny lassan kisz�llt a v�zb�l, megt�r�lte test�t �s felvette piros
ruh�j�t. Elindult az erd�n kereszt�l a piacra, hisz m�s �t nem vezetett
oda. Lassan s�t�lgatott �s hallgatta a madarak csicserg�s�t. Egy kid�lt
f�hoz, ahhoz a bizonyos f�hoz �rkezett �s megtorpant.

-Itt tal�lkoztam �jra, �letemben m�sodszor Bankotsu-samaval!
–eml�kezett vissza. Az eml�k sz�p volt, boldog, de m�gis szomor�,
f�jdalmas, amely bel�lr�l gy�t�r �s a friss sebeket, bel�lr�l marcangolja
sz�t, hisz lehet, hogy ekkor l�thatta utolj�ra azt, ki r�g elfelejtette �t,
de � sosem felejt. Megr�zta fej�t, �tugrotta a f�t �s rohant ki az erd�b�l,
mint ha �ld�zn� valami. A f�k suhantak mellette, minden fa egyetlen
k�nnycsepp, egy f�jdalom, egy k�n, egy gy�trelem, minden l�legzet egy
h�bor�, minden eml�k egy hal�l, minden boldog �rz�s egy �j �let, minden
b�nat egy v�g. �ld�zte is, Bankotsu eml�ke kergette �t, hajszolta egyre
sebesebben, csak kotr�djon m�r, ne bolygassa m�s �rzelmeit, ne tiposson m�s
lelk�be, ne jusson az � sz�v�be, hagyja azt mi szent. Ez a gondolat
motoszk�lt a fej�ben, ez t�pdeste romokban l�v� sz�v�t, siv�r lelk�t. Azt
gondolta, ha elhagyja az erd�t, majd a k�nz� eml�kekt�l is megszabadul.
Ink�bb elfut, mint, hogy a szenved�st v�lasztja, elfut, nem v�r a
rem�nytelen boldogs�gra. A piachoz �rt, de nem �llt meg, rohant tov�bb,
min�l messzebbre ann�l jobb. Elhagyta ezt a helyet �s egy elhagyatott
templomba ment, hogy apja akarat�ra miko-nak �lljon. Egy papn�nek, hogy
megszabaduljon minden �rz�s�t�l, f�lelm�t�l �s minden olyan l�nyt�l, akit
szeretett, csak az apja eml�k�t d�delgesse, �s csak a sz�p maradjon.
-Ez hossz� id� lesz, kedves gyermekem! –sz�lt a legid�sebb miko.

-Minden pr�b�t ki�llok, hisz most �lek, a jelennek �ldozok, �s eleget
teszek halott �desap�m v�gakarat�nak.

-Ahogy akarod! –sz�lt a miko �s kit�rta a templom kapuj�t, ahov� a
l�ny, haboz�s n�lk�l bel�pett.

/To be contunied/