2. fejezet

Egy h�t telt el. Mi�ta Kiyoshi �r meg�t�tte Hikarit, szinte alig besz�ltek egym�ssal. Viszont az a n�h�ny alkalom, amikor m�giscsak sz�ba elegyedtek, mindig heves veszeked�sbe torkollott. Most is ez t�rt�nt. Egy k�l�n�sen f�raszt� napon, amikor m�g Miyuki seg�ts�ge se vett le t�l sok terhet Hikari v�ll�r�l, a fogad�s �s Hikari rettenetesen �sszevesztek. Sz�rny� dolgokat v�gtak egym�s fej�het, a fogad� kell�s k�zep�n. Az elk�pedt vend�gek sz�hoz se jutottak d�bbenet�kben, �s �gy t�nt, mintha nem is mern�nek belesz�lni a vit�ba. A f�rfi agya ez alkalommal is elborult, �s megint felpofozta a l�nyt, aki az �t�s erej�t�l a f�ldre esett. Viszont most Hikari se hagyta annyiban a dolgot. F�ld�h�d�tt azon, hogy Kiyoshi �r k�pes volt �t ennyire megal�zni, hogy egy eg�sz fogad�nyi ember el�tt �t�tte meg. Nem gondolkodott, �szt�nb�l cselekedett. Abban a pillanatban, amint teste a padl�hoz csap�dott, felt�maszkodott f�lig �l� helyzetbe, �s kir�gta a f�rfi al�l a l�b�t. Igaz, hogy �gy Kiyoshi �r majdnem r�zuhant, de Hikarinak siker�lt m�g idej�ben arr�bb gurulnia, azt�n felpattant, �s amilyen gyorsan csak tudott, csapot-papot otthagyva elfutott az erd�be. Meg sem �llt a kedvenc hely�ig, ahol lerogyott egy kis szikl�ra k�zvetlen�l a v�z mellett, �s keserves s�r�sba kezdett.

***

Egy lovas f�rfi v�gtatott �r�lt sebess�ggel a f�k k�zt. Kit�n�en tudott lovagolni - ezt bizony�totta, hogy m�g csontr�szegen is biztosan �lte meg az �llatot. El�rt egy kisebbfajta barlanghoz, ahol lepattant a l�r�l. Mihelyt talajt fogott a l�ba, megt�ntorodott a r�szegs�gt�l, de �sszeszedte mag�t, �s bekiab�lt a s�t�ts�gbe:

- H�, bandit�k! Gyertek el�, besz�dem van veletek!

Odabentr�l fegyvercs�rg�s hallatszott.

- Ki vagy �s mit akarsz t�l�nk? - k�rdezte egy durva hang.

- A nevem nem sz�m�t. Viszont lenne egy megb�z�som sz�motokra - mondta a lovas f�rfi, �s megcs�rgette p�nzzel teli ersz�ny�t. - J� p�nzt fizetn�k nektek.

Kis id� eltelt�vel egy magas, p�nc�lba �lt�z�tt f�rfi alakja bontakozott ki a s�t�ts�gb�l. Nem sokkal m�g�tte lemaradva j�tt h�rom m�sik f�rfi is, szint�n p�nc�lban.

- Mennyit fizetsz nek�nk? - k�rdezte a bandita.

- �pp eleget ahhoz, hogy egy darabig j�l meg�ljetek bel�le - v�laszolta a k�rdezett egy alattomos vigyor k�s�ret�ben, majd ism�t megcs�rgette az ersz�ny�t.

- Hmm… �rdekel az aj�nlatod - mondta a bandita, hasonl�an alattomos vigyorral az arc�n. - Mit kell tenn�nk?

- Meg kell �ln�t�k valakit… Egy l�nyt…

- Mikor, hol �s ilyen m�dszerrel v�gezz�nk vele?

- Gyorsan �s egyszer�en! Emellett a falu mellett �gy h�szpercnyi j�r�sra van egy t�. A l�ny most ann�l a t�n�l van valahol. Der�kig �r� fekete haj van, s�t�tz�ld kimon�ja �s vil�gos szokny�ja. A neve Hikari, �s most m�lt 17. Miut�n meg�lt�tek gyertek a fogad�mba, �s megkapj�tok a p�nzeteket. Rem�lem, nem fogok csal�dni bennetek.

A bandita p�r m�sodpercig m�g �sszeh�zott szem�ld�kkel m�rlegelte a helyzetet, azt�n b�lintott, �s elvigyorodott.

- Rendben. Fizess n�mi el�leget, azt�n kezet r�!

Megt�rt�nt a fizet�s �s a k�zfog�s, a fogad�s ellovagolt, a n�gy zsoldos pedig felszedel�zk�d�tt, felpattant a lov�ra, �s m�r sz�guldott is a t� ir�ny�ba.

***

Nem tudta abbahagyni a s�r�st. B�rmennyire is akarta, nem siker�lt neki. Mikor k�nnyei m�r kezdtek elapadni, �jra �s �jra felt�rt bel�le a zokog�s. Rengeteg gondolat szaladg�lt a fej�ben, de a megannyi �rz�sb�l csak egyetlen sz� fogalmaz�dott meg:

- Mi�rt? - k�rdezte.

Ez a ,,mi�rt” sok mindenre vonatkozott, szinte az eg�sz �let�re. Mi�rt �t�tte �t meg Kiyoshi �r? Mi�rt s�r, mikor �ltal�ban er�s szokott lenni? Mi�rt �rzi ilyenkor, hogy m�s, mint a t�bbiek? Mi�rt pont ennek a t�nak a partj�ra j�n, ha valami b�ntja? Mi�rt �rzi �gy, hogy a v�z k�zel�ben jobban megnyugszik? Mi�rt haltak meg a sz�lei? Mi�rt hagyt�k itt �t, hogy azt�n egy olyan emberrel kelljen �lnie, akivel nem tud kij�nni? Mi�rt mondta neki az �desanyja, hogy soha sem fogja elhagyni, mikor ut�na m�gis elment, �r�kre? Amikor esz�be jutott az �desanyja, m�g jobban elszomorodott. A v�z f�l� hajolt, �s belen�zett a t� t�kr�be, ahonnan a saj�t k�pm�sa n�zett vissza r� szomor�, k�nny�ztatta szemekkel. Aki ismerte a sz�leit, mind azt mondja, hogy Hikari az anyja kik�p�tt m�sa. Csup�n annyi a k�l�nbs�g kettej�k k�z�tt, hogy Hikari szemei nem boldogs�got �s vid�ms�got t�kr�znek, hanem b�natot �s szomor�s�got… olyan �rzelmeket, amik m�r 9 �ve benne �lnek…

- Anya… - suttogta. - Mi�rt hagyt�l itt? Mi�rt kellett elmenned olyan kor�n? Hiszen m�g sz�ks�gem lett volna r�d…

Mik�zben besz�lt, m�ly f�jdalm�nak utols� k�nnycseppjei belehullottak a v�zbe. A l�ny n�zte a fodroz�d� v�zgy�r�ket, majd felemelte a kez�t, �s tenyer�vel gyeng�den meg�rintette a v�zfelsz�nt, azon a helyen, ahov� a k�nnyei hullottak.

- �desany�m… - suttogta csukott szemmel, mik�zben f�jdalmas mosolyt csalt az arc�ra egy, a sz�ve m�ly�n �rz�tt r�gi eml�k.

***

A l�ny minden egyes mozdulat�t n�gy p�r f�rfiszem k�vette figyelmesen. Nem sokkal azel�tt �rkeztek meg. R�vid megbesz�l�s ut�n elkezdt�k beker�teni a l�nyt, hogy n�gy oldalr�l t�madhassanak r�. A gyilkoss�g ter�n nagyon profiknak sz�m�tottak, nem csoda h�t, hogy �lland�an bujk�lniuk kellett. Most is, mint minden egyes eddigi alkalommal, beker�tett�k �ldozatukat, �s v�rt�k f�n�k�k jelz�s�t a t�mad�sra. �s Hikari mindenr�l semmit sem tudott…

***

Hikari kinyitotta a szem�t, mert valami furcs�t �rzett. Olyan volt, mintha a v�z finoman hull�mzani kezdett volna a keze alatt. L�tni nem l�tott semmit, viszont a kez�vel hat�rozottan �rezte az apr� l�k�seket. Felemelte a tenyer�t a v�zr�l… �s el�llt a l�legzete… A v�z emelkedni kezdett. A l�ny ijedten kapta el a kez�t, �s felpattant, �gy meredt a k�l�n�s jelens�gre. Viszont a v�z egy ponton tov�bb emelkedett, eg�szen addig, m�g egy Hikarival nagyj�b�l megegyez� magass�g� �s sz�less�g� v�zoszlop j�tt l�tre. A l�ny r�m�lten meredt a kiemelkedett v�zt�megre, moccanni sem tudott a megd�bben�st�l. A t� vize csendesen fodroz�dott tov�bb, mintha az im�nt mi sem t�rt�nt volna. �gy egy f�l perc eltelt�vel Hikari azt vette �szre, hogy valami nagyon halv�nyan �s alig l�that�an kezd kibontakozni a v�zb�l. Er�sen koncentr�lt arra, hogy l�thassa azt a valamit, �s a v�zoszlop erre hat�rozottabban kezdte felvenni azt a form�t, de m�g mindig nem lehetett kivenni, hogy val�j�ban micsoda az. Hikari m�g er�sebben �sszpontos�tott az alakra, ami most m�r legink�bb egy emberre hasonl�tott… M�r majdnem kider�lt, hogy kinek az alakj�t vette fel a v�z, mikor a l�ny egy ki�lt�st hallott baloldalr�l:

- Most!

Hikari oldalt kapta a fej�t, hogy megn�zze, ki ki�ltott, viszont r�gt�n vissza is kapta, mert egy csobban�st hallott. A f�lig alakot �lt�tt v�zt�meg visszaesett a t�ba, �s most m�r teljesen h�tk�znapinak t�nt.

A l�nyba hirtelen belehas�tott egy �rz�s, �s gyorsan k�r�ln�zett. N�gyfel�l n�gy durva arc� zsoldos szaladt fel�je, kivont karddal. Nyilv�nval� volt sz�m�ra, hogy mit akarnak: meg�lni �t. El�sz�r k�ts�gbeesett, hiszen az egyetlen menek�l�si �tvonal, amit nyitva hagytak el�tte, a t� volt, viszont egy pillanattal k�s�bb siker�lt �rr� lennie ijedts�g�n, �s esz�be jutott valami. Az �gre emelte f�lig becsukott szem�t, majd arccal el�re a f�ldre borult, �jul�st sz�nlelve.

„K�ny�rg�m, siker�lj�n!” - foh�szkodott mag�ban.

Terve bev�lt, mert a katon�k p�rm�ternyire t�le megtorpantak a nem v�rt reakci� l�tt�n. Azt v�rt�k, hogy a l�ny majd elkezd sik�tozni, vagy szaladni, ehelyett mit csin�l? Fogja mag�t, �s el�jul.

V�laszt v�rva n�ztek f�n�k�kre, aki ugyancsak meglep�d�tt. � is teljesen m�st v�rt. Hikarinak sem kellett t�bb. Mikor a szeme sark�b�l megl�tta a zsoldosok �rtetlen pillant�s�t, vill�mgyorsan felugrott, �s amilyen gyorsan csak tudott beszaladt az erd�be. Szerencs�tlens�g�re a f�rfiak �pp a falu fel�li oldalon �lltak, �gy neki a faluval ellent�tes ir�nyba kellett futnia, de rem�lte, hogy valahogy majdcsak siker�l ler�znia �ket. A katon�k megint meglep�dtek, majd a f�n�k�k m�rgesen felki�ltott:

- �tvert minket! Ut�na! Nem l�ghat meg ez az �tkozott l�ny! - �s azzal �k is fut�snak eredtek.

Hikari �gy szaladt, ahogy csak b�rt, egyre t�volabb ker�lve a falut�l. J�l tudta, most az �let��rt fut. Az erd� ezen r�sz�ben t�bb volt az aljn�v�nyzet, de a l�ny nem t�r�d�tt vele, hogy a t�sk�s ind�j� k�sz�n�v�nyek �sszekaristolj�k a l�b�t, csak rohant �s rohant. Hallotta maga m�g�tt a zsoldosok fegyver - �s p�nc�lcs�rg�s�t, �s hallotta hangos zih�l�sukat �s k�romkod�saikat is, de a vil�g minden kincs��rt sem fordult volna meg, hogy szem�gyre vegye, mennyi el�nye van m�g.

„M�r nagyon messze ker�ltem a falut�l, �s… �s m�r kezdek nagyon elf�radni… de ha ezek n�gyen utol�rnek engem, akkor… akkor v�gem van!” - gondolta Hikari, mik�zben �rezte, hogy ereje fogyt�n van. Utols� er�tartal�kainak ig�nybev�tel�vel m�g gyorsabb iramra �szt�k�lte mag�t, �s hallotta, hogy m�g�tte a zsoldosok hangja lassan, de folyamatosan t�volodik. El�rt egy �sv�nyhez, ami olyan keskeny volt, hogy k�t ember egym�s mellett m�r nem f�rt el rajta. Gondolkod�s n�lk�l tov�bbrohant a keskeny utacsk�n. Hi�ba pr�b�lta, de m�r nem tudott gyorsabban futni, �s a zsoldosok liheg�se megint k�zelebbr�l hallatszott. A n�gy f�rfi b�rta tartani a temp�t, hiszen a be�g�rt hatalmas p�nz�sszeg lebegett lelki szemeik el�tt. �s ha nem kapj�k el a l�nyt, ez a kisebbfajta vagyon kics�szik a kezeik k�z�l. Az �sv�ny hirtelen egy �les kanyart vett, ami ut�n egy hossz� egyenes szakasz k�vetkezett. Amikor Hikari ki�rt a kanyarb�l �szrevette, hogy van valaki m�s is az �ton vele szemben. K�nyelmes temp�ban, nyugodt l�ptekkel s�t�lt pontosan abba az ir�nyba, amerr�l a l�ny j�tt. Az a valaki egy p�nc�los, hossz� feh�r haj� f�rfi volt, �s �gy t�nt, nem nagyon zavarja, hogy egy l�ny l�lekszakadva fut fel�je. Hikari l�tta, hogy nem fognak elf�rni egym�s mellett, de m�gis k�r�ln�zett, h�tha tal�l egy helyet, ami el�g sz�les kettej�knek. M�r csak kb. 4 m�ter v�lasztotta el a f�rfival val� �ssze�tk�z�st�l, amikor - a m�sfel� ford�tott figyelme eredm�nyek�nt - a l�ba al� ker�lt egy nagy k�, amiben megbotlott, �s bev�g�dott a jobboldali bokrok k�z� egy nyekken�s k�s�ret�ben. A f�rfi semmi jel�t nem adta annak, hogy ezt �szrevette volna, csak nyugodtan ment tov�bb. Pont akkor, amikor elhaladt az az�ta is a bokorban kuksol� Hikari mellett, megjelentek a kanyarban a zsoldosok. Erre a f�rfi m�r meg�llt, �s a bandit�k is szint�n �gy tettek kb. 20 m�ternyire az �sv�nyen fel�j�k s�t�l� f�rfit�l. A zsoldosok f�n�ke odaki�ltott neki:

- H�, te! Hov� lett az a l�ny?! Az el�bb m�g erre futott!

A feh�r haj� f�rfi �sszeh�zta a szem�t:

- Haland�k - mondta gy�l�lettel teli hangon. - T�njetek el az utamb�l!

- Hov� lett a le�ny?! - ki�ltott megint nagyot a „f�n�k”.

- Azt mondtam, takarodjatok az utamb�l! - mondta fenyeget�ssel a hangj�ban az idegen.

Egyik�k sem mozdult, csak n�ztek egym�s szem�be hossz� �r�knak t�n� m�sodpercekig. A zsoldosok f�n�k�nek �gy l�tszik, elvette a p�nz az esz�t, k�l�nben nem mondta volna azt, amit �gy, tudatlanul m�giscsak mondott:

- �lj�tek meg! Eggyel t�bb vagy kevesebb lev�gott fej mit sz�m�t m�r nek�nk?!

Hogy mi�rt volt hiba ezt mondania? Egyszer� a v�lasz: Mert egyetlen �pesz� haland� sem t�mad r� csup�n negyedmag�val egy szellemre… f�leg nem egy ilyen nagy erej� szellemre… Nem vette �szre a vele szemben �ll� f�rfi d�mon mivolt�ra utal� k�ls� jegyeket. A hegyes f�leket, az aranysz�n� szemeket, a v�r�s szemh�jakat, a 2-2 v�r�s m�regcs�kot az arc�n, a fogy� hold alak� jelet a homlok�n… �s a t�rdig �r�, h�feh�r haja sem volt h�tk�znapi l�tv�ny.

Hikari a lefejez�s hallat�n nyikkant egyet a bokorban, mire az egyik haramia r�gt�n odan�zett, �s felki�ltott:

- F�n�k! Ott van a l�ny! A bokorban!

A „f�n�k” k�vette t�rsa kiny�jtott kez�t, �s most m�r � is �szrevette a dzsumbujban rejt�zk�d� Hikarit, aki erre akaratlanul is, de kiugrott az �sv�nyre, �s elb�jt a szellem m�g�, mened�ket keresve n�la. Gondolta, jobb egy d�mon, mint n�gy zsoldos, akiknek feltett sz�nd�kuk meg�lni �t.

- Nagyszer�. Akkor mindkett�t meg�lj�k! - �s t�mad�sba lend�ltek.

P�r m�sodpercig tartott az eg�sz. Az egyik pillanatban m�g rohantak k�t �ldozatuk fel�… egy kicsivel k�s�bb a szellem meglend�tette kiny�jtott jobb karj�t, amib�l kicsapott egy z�ldes sz�n� energiaostor a bandit�k fel�, �s egy m�sodperc m�lva m�r mind a n�gy f�rfi halott volt. A l�ny csod�lkoz�ssal vegyes d�bbenettel pislogott a d�mon m�g�tt, mik�zben amaz az ostor szertefoszl�sa ut�n leengedte a kez�t. Hikari m�g nem sokszor tal�lkozott �ssze szellemekkel, viszont amikor a bokrok rejtek�b�l jobban meg tudta n�zni mag�nak a f�rfit, azonnal r�j�tt, hogy nem valami tizedrend� mocs�rlak�val hozta �ssze a sors.

„Milyen er�s… el�g volt egyetlen k�zlegyint�se ahhoz, hogy a zsoldosok meghaljanak…” - gondolta a l�ny, mik�zben a hossz�, k�kesfeh�r hajat b�multa.

Elmereng�s�b�l az z�kkentette ki, hogy a f�rfi elindult.

- V�rj! - ki�ltott ut�na.

- Mi�rt? - k�rdezte a szellem, mik�zben kiss� jobbra d�lve �tl�pett az egyik holttest felett, aminek k�vetkezt�ben a v�ll�n �tvetett pr�m alja beakadt egy t�sk�s �gba, de � ezt nem vette �szre.

Hikari hirtelenj�ben nem tudta, milyen indokot mondjon, ez�rt h�t nagyon meg�r�lt, amikor megl�tta a felakadt pr�met.

- A pr�med… - mondta. A d�mon meg�llt. - Beakadt… - fejezte be a l�ny, azt�n odasietett, �s leszedte a sz�rm�t a t�sk�kr�l. M�g kiszedte a pr�mbe belet�rt p�r t�sk�t, azt�n fel�llt. A f�rfi megfordult, �s belen�zett a l�ny szemeibe. Hikarinak megfordult egy-k�t pozit�v jelz� a fej�ben, amint a nemes arcot, �s a gy�ny�r�, arany szemeket n�zte, de szerencs�re �szbekapott, �s megsz�lalt:

- Cs-csak szerettem volna megk�sz�nni, hogy megmentetted az �letemet. Tudd, hogy ez�rt nagyon h�l�s vagyok neked.

A szellem egy darabig m�g a szemeibe n�zett, azt�n alig �szrevehet�en b�lintott, megfordult, �s �jra �tnak indult. A l�nynak m�g esz�be jutott valami, �s ut�na sz�lt:

- Mi�rt tetted?

- Azok a haland�k nem mentek el az utamb�l, �gy h�t eltettem �ket l�b al�l - v�laszolta nyugodt hangon, h�tra sem fordulva. A szellemt�l rekordnak sz�m�tott, hogy ilyen sok�ig „elbesz�lgetett” egy emberrel, an�lk�l, hogy meg�lte volna, de ma k�l�n�sen j� kedve volt, mert r�tal�lt ellens�ge nyomaira.

Ekkor egy kisebb sz�ll�k�s s�p�rt v�gig az �sv�nyen, �s Hikarinak szemet sz�rt, hogy a f�rfi kimon�j�nak bal ujja �resen lebbent meg.

„Hi�nyzik a bal karja…” - �llap�totta meg mag�ban. A szellem hirtelen jobbra fordult, �s elt�nt az erd�ben. A l�ny meglep�dve odas�t�lt, s �szrevette, hogy egy �jabb �sv�ny ny�lik arrafel�, amit rohan�s�ban nem vett �szre. A f�rfi addigra m�r elt�nt. Feln�zett az �gre, �s r�j�tt, hogy m�r alaposan benne lehetnek a d�lut�nban, jobb lesz elindulni, hisz m�g haza is kell tal�lnia. Vissza se n�zve a katon�k holttest�re a faluja fel� vette az ir�nyt. M�r bes�t�tedett, mire a falu sz�l�hez �rt, nem is gondolta volna, hogy olyan messzire elvet�d�tt otthonr�l. Elbotork�lt a h�zukig, azt�n �gy ahogy volt lefek�dt aludni. Hi�ba, az �let��rt val� menek�l�s el�gg� kimer�tette. Amint k�nyelembe helyezte mag�t, r�gt�n m�ly �lomba zuhant…