3. fejezet

Teltek-m�ltak a hetek, Hikari sikeresen t�ltette mag�t azon az eseten, de megment�j�t nem felejtette el. Kiyoshi �r semmire sem eml�kezett azzal kapcsolatban, hogy b�rgyilkosokat fogadott volna fel, a l�ny meg nem tudta, mi okb�l t�madtak r�, �gy az eg�sz dolog sz�p lassan kezdett feled�sbe mer�lni. M�r egy h�napja annak, hogy Hikari minden nap kimegy az erd�be, rem�lve, hogy �jra tal�lkozik a f�rfival, aki megmentette az �let�t, de az�ta nem l�tta a k�rny�ken. Persze, sokan tudtak r�la, hogy p�r zsoldos meg akarta �t �lni, �s hogy valaki megmentette, viszont azt nem �rulta el, hogy az a valaki egy szellem volt.

Ez alatt az egy h�nap alatt �rdekes m�don egyszer sem veszekedett Kiyoshival, �s ezen � maga is csod�lkozott. De ami k�sik, nem m�lik… Pontosan n�gy h�ttel azut�n a bizonyos nap ut�n, megint nagyon �sszevesztek. Most a f�rfi nem �t�tte meg a l�nyt, mert az m�g id�ben otthagyta �t, �s elment a t�hoz. B�r Hikarinak nagy kedve lett volna megmondania a mag��t, nem akart megint �sszeverekedni Kiyoshi �rral, ez�rt jobbnak l�tta lel�pni, am�g a helyzet nem durvul el t�ls�gosan. Viszont hi�ba ment el, mert t�vozt�ban m�g hallotta, hogy miket kiab�l ut�na Kiyoshi �r… hogy milyen dolgokat mondott r� �s az �desanyj�ra. B�r Hikari lelkileg mindig is er�s volt, az �desanyja nagyon f�j� t�ma volt sz�m�ra, �s amikor oda�rt a t�hoz, ism�t eleredtek a k�nnyei. Megint azon a helyen s�rt, annak a szikl�nak d�lve, mint n�gy h�ttel azel�tt. M�r j� ideje zokogott, amikor egyszercsak esz�be jutott valami… A t� fel� ford�totta tekintet�t, �s elkezdte f�rk�szni a vizet k�zvetlen�l a part mellett. Mozdulatlanul meredt arra a pontra, mint legut�bb. Nem t�rt�nt semmi. Gondolkozott, hogy vajon mi t�rt�nt m�g legut�bb, amikor a v�z olyan furcs�n viselkedett, de nem jutott el�bbre. M�g egy darabig t�rte a fej�t, �s azt�n esz�be jutott az �desanyja. Mi lenne, ha…? Igen, mint legut�bb, megpr�b�l most is r�koncentr�lni, hogy l�thassa �t! A v�z f�l� hajolt, majd meg�rintette a v�zt�kr�t, �s keze nyom�n ism�t apr� hull�mok jelentek meg, �s egy id� ut�n a v�zoszlop is, de most Hikari nem ugrott t�le h�tra, hanem egyenesen belen�zett a kiemelked� v�zt�megbe, �s felid�zte mag�ban az anyj�t. A v�z engedelmeskedett neki, �s elkezdte fel�lteni a n�i alakot. Egy kis id� m�lva tiszt�n lehetett l�tni, hogy mi lett a v�zoszlopb�l. Egy gy�ny�r� sz�p n�, aki nagyon hasonl�tott Hikarira. A l�ny d�bbenten meredt a v�zb�l lett n�re.

„Ezt… ezt �n csin�ltam volna?” - hitetlenkedett mag�ban, de alighogy m�sra ford�totta a figyelm�t, a v�z-alak visszaesett a t�ba, �s eggy� olvadt a t�bbi v�zzel. A l�ny - mihelyt mag�hoz t�rt meglep�d�s�b�l - �gy d�nt�tt, hogy addig �ti a vasat, am�g meleg, �s beledobott egy k�vet a t�ba, azt�n r�koncentr�lt, hogy a v�zcseppek ott maradjanak a leveg�ben. Siker�lt. A t�b�l kicsobban� cseppek mozdulatlanul „lebegtek” tov�bb a leveg�ben. A l�ny h�v� mozdulatot tett a karj�val, �s a kis krist�lyk�nt csillog� v�zcseppek elindultak fel�je. Fogalma sem volt, hogy honnan tudja, mit kell tennie, de nagyon magabiztosnak �rezte mag�t. �szt�nb�l cselekedett. Mikor a cseppek oda�rtek hozz�, meg�ll�totta �ket, majd az egyiket a kez�be vette. Amint meg�rintette, sz�tfolyt az ujjai k�z�tt. Azt�n m�g egyet levett, �s igyekezett megtartani a form�j�t. Nagyon �rdekesnek tal�lta, �s egy darabig m�g elj�tszadozott vel�k: od�bb ir�ny�totta, egybeolvasztotta, sz�tdarabolta �ket.

- Ez hihetetlen! - sz�lalt meg, miut�n az �sszes v�zcseppet visszair�ny�totta a t� medr�be. - Sose hittem volna, hogy nekem ilyen k�pess�gem van!

„Viszont az nem lenne j�, ha m�sok ezt megtudn�k… a v�g�n m�g kiki�ltanak boszork�nynak! - gondolta. - Jobb lesz, ha ezt az eg�szet titokban tartom…”

�jdons�lt felfedez�s�t�l vid�man indult haza. �r�lt, mert eddig is �rezte, hogy valamiben elt�r a t�bbiekt�l, �s mostm�r v�gre r�j�tt, hogy mi�rt. �s - v�lem�nye szerint - ez az elt�r�s jobb� tette �t. (M�rmint az, hogy n�mik�pp tudott parancsolni a v�znek.) B�r az is igaz, hogy �gy el�sz�r nem nagyon hitte, hogy haszn�t fogja venni a k�pess�g�nek…

M�r majdnem vissza�rt a fogad�ba, amikor az �ton szembetal�lkozott egyik kedves ismer�s�vel. M�r sz�let�se �ta ismerte az �regany�t, �s miut�n meghaltak a sz�lei, � tan�totta meg Hikarit egy csom� dologra, amire k�s�bb sz�ks�ge lesz. Az any� amolyan p�tnagymama volt sz�m�ra, aki a sz�leivel is j� bar�ts�gban volt.

- J� napot Atsuko any�! - k�sz�nt mosolyogva az �regasszonynak.

- Szervusz Hikari! R�g tal�lkoztunk. Nem akarsz elj�nni hozz�m egy kis te�ra? - k�rdezte Atsuko any�, szint�n mosolyogva.

- De, sz�vesen elmenn�k!

Elmentek az any� h�z�hoz, ami ellenkez� ir�nyban volt a fogad�val, a falu sz�l�n, �s le�ltek besz�lgetni. R�g tal�lkoztak, ez�rt akadt besz�dt�m�juk b�ven. Egyszercsak arra terel�d�tt a sz�, hogy Hikari merr�l j�tt, mikor �sszetal�lkoztak. A l�ny vid�man mondta, hogy a kedvenc hely�n, a t�n�l volt, �s v�letlen�l elkottyintotta, hogy lebegtette a v�zcseppeket.

„Az �rd�gbe, m�r megint t�l sokat j�rattam a sz�m!” - bosszankodott mag�ban, mik�zben - a titok elhangz�sa ut�n ijedten - a sz�j�ra nyomta a kez�t. Igaz, hogy megb�zott az any�ban, de �gy gondolta, ezt m�g neki sem mondja el… de m�r k�s� volt…

Atsuko any� el�sz�r meglep�dve n�zett r�:

- Hogy mondtad?

- �, semmi, nem �rdekes, felejtse el, amit az im�nt mondtam! - menteget�z�tt Hikari.

- Dehogynem �rdekes, mondd csak el, Hikari! Szeretn�m tudni - hajolt k�zelebb az �regasszony komoly arckifejez�ssel. A l�ny egy kicsit meglep�d�tt Atsuko any� komolys�g�n, de azt�n belekezdett, �s elmes�lte az eg�sz t�rt�netet, onnant�l kezdve, miel�tt a bandit�k megt�madt�k. Az �regasszony v�gighallgatta a l�nyt, �s amikor az befejezte a mondanival�j�t, elgondolkodva kin�zett az ablakon, majd Hikarira n�zett, �s megsz�lalt:

- Hikari. Nagyon �rdekes, amit most mes�lt�l. Azt hiszem, hogy… nekem is el kell mondanom valamit… Most, hogy ilyen k�l�n�s dolog t�rt�nt veled, tudnod kell az igazs�got… az �desany�dr�l…

Hikari szeme egy kicsit elkerekedett.

- K�rlek, folytasd! - mondta.

- Hikari… - n�zett a l�ny szem�be Atsuko any�. - Az �desany�d valaha szellem volt.

Hikarinak most nagyon elkerekedett a szeme.

- Szellem?!

- Igen. Azokat a szellemeket, akikhez � is tartozott, akik tudnak uralkodni a v�z felett, vizit�nd�reknek h�vj�k.

- De… akkor… - mondta Hikari. „�n mi�rt vagyok haland�?” - tette hozz� mag�ban, mert a d�bbenett�l megsz�lalni is alig b�rt.

- �desany�d szellemnek sz�letett ugyan, viszont k�s�bb, egy szent�ly papn�inek seg�ts�g�vel emberr� v�ltozott - mondta az any�. - �s tudod, hogy mi�rt d�nt�tt a haland� �let mellett? - k�rdezte mosolyogva. A l�ny nemet intett a fej�vel. - H�t az�rt, mert megismerte �desap�dat! - folytatta m�g mindig mosolyogva Atsuko. Ismertem �desany�dat, m�r akkor, mikor m�g szellem volt. Azt hiszem, jobb lesz, ha mes�lek r�la p�r dolgot. �desany�d m�g annak idej�n egy messze nyugatra l�v� tavat v�lasztott mag�nak, egy hatalmas uradalom ter�let�n, amelyet kutyaszellemek birtokoltak. Tudod, a vizit�nd�rek t�bbs�ge, ha feln� keres mag�nak egy tavat vagy foly�t, ami azut�n �gymond a v�delm�t �lvezi. A kutyaszellemek �r�ltek j�tt�nek, sz�vesen fogadt�k a f�ldj�k�n. Onnant�l fogva any�dnak az a t� volt az otthona. T�rsas�ga is akadt, mert a tartom�nyok ur�nak fia - aki akkor m�g kisgyerek volt - gyakran megl�togatta, �s besz�lgetett vele. A szellemek feje felett nagyon lassan rep�l az id�, ez�rt sok �v telt el �gy, hogy a kisfi� n�h�ny naponta elment a t�hoz. De ennek is v�ge lett egyszer. A fi� f�ln�tt, �s elhagyta nyugatot, hogy azt�n valahova erre a vid�kre v�ndoroljon. Amikor utolj�ra ment el any�dhoz, elb�cs�zott t�le, �s megk�sz�nte neki, amit addig �rte tett, hogy volt kihez mennie, ha besz�lgetni volt kedve. �desany�d - b�r sajn�lta, hogy elveszt egy ilyen j� t�rsas�got - mosolyogva k�v�nt neki szerencs�s utaz�st. Elv�gre, egy fiatal f�rfin�l term�szetes, hogy vil�got akar l�tni, f�leg, ha szellem az illet�. Ezut�n nem sokkal meghalt a tartom�nyok vez�re, �s v�res hatalmi harcok kezd�dtek a f�ldek�rt a szellemek fajai k�zt. A csat�roz�sok k�zepette nem nagyon maradt ideje senkinek se arra, hogy a t� szellem�vel foglalkozzon, de any�d szerencs�re megvolt egyed�l is. Eltelt egy j� darab id�, amikor a megszokott �s unalmas h�tk�znapok monoton foly�s�t valami megszak�totta. A t�hoz egy fiatal haland� f�rfi vet�d�tt el, aki egy szellem el�l menek�lt. K�l�n�s volt, mert arrafel� nem sok mindenkit lehetett l�tni, haland�t meg f�leg nem. �desany�d �szrevette a menek�l� f�rfit, �s a seg�ts�g�re sietett, megmentve ezzel az �let�t. �ll�t�lag �desap�d r�gt�n beleszeretett a sz�p szellemn�be, �s szerelme p�r h�nap m�lva viszonz�sra lelt. Nagyon szerett�k egym�st, �s any�d �gy d�nt�tt, hogy haland�v� v�ltozik, hogy azut�n nyugodtan �lhessen ap�d mellett. Felkerest�k azt a szent�lyt, ahol nagyon nagy erej� papn�k �ltek, �s a papn�k - erej�ket �s p�r var�zslatot egyes�tve - �t tudt�k �t v�ltoztatni emberr�. Persze, any�dnak nagyon sok dolgot el kellett mes�lnie mag�r�l, hogy a papn�k tudj�k, milyen elj�r�st, var�zslatokat, r�olvas�sokat kell haszn�lniuk. Azt�n letelepedtek itt, ebben a faluban, �s �desany�d m�ltj�r�l egy sz�t sem ejtettek. Innent�l pedig m�r te is r�szese volt�l az esem�nyeknek - fejezte be az �regasszony.

- Mikor ismerted meg any�t? �s hol? - k�rdezte a l�ny.

- �, van annak m�r vagy 35 �ve is. Amikor fiatal voltam, egyszer any�d - ki tudja, mi�rt, de elj�tt ennek a falunak a tav�hoz. �n elmentem az erd�be egy-k�t n�v�ny�rt, �s v�letlen�l �sszeakadtam egy szellemmel. Term�szetesen engem is any�d mentett meg - kacsintott Hikarira. - Azt�n az alatt a p�r nap alatt, am�g itt volt, besz�lgett�nk, ut�na elment, �s 10 �vvel k�s�bb �jra visszaj�tt, akkor m�r haland�k�nt. Hmm… nagyj�b�l ennyi a t�rt�net. Van m�g k�rd�sed?

- Nincs - ingatta a fej�t a l�ny. - Nah�t! Ki hitte volna, hogy az �desany�m egy szellem volt?

- H�t igen. �s mint l�tod, any�d ereje nem t�nt el v�gleg, annak ellen�re, hogy haland�v� v�ltozott - mutatott az any� Hikarira. - Nem gondoltam volna, hogy �r�k�lsz valamit is �desany�d r�gi hatalm�b�l. Err�l jut eszembe! Szeretn�m, ha holnap kimenn�nk mi ketten a t�ra, �s megmutatn�d, mire vagy k�pes. Rendben?

- J�. �n magam is k�v�ncsi vagyok r� - felelt a l�ny.

Elk�sz�ntek egym�st�l, azt�n Hikari elindult haza. Teljes�lt a k�v�ns�ga. Megv�ltozott az �lete…