4. fejezet

Ahogy megbesz�lt�k, m�snap d�lut�n kimentek a t�hoz, miut�n v�ge lett Hikari munkaidej�nek. A l�ny sikeresen v�grehajtotta el�z� napi mutatv�ny�t - lebegtette �s form�lta a v�zcseppeket. Az �regasszony elismer�ssel nyugt�zta, hogy Hikari egymaga r�j�tt, hogyan lehet ir�ny�tani a vizet. Atsuko any� k�r�s�re a l�ny megpr�b�lta v�zb�l megform�zni �t, ami f�lig siker�lt is neki, de miel�tt k�szen lett volna, nem b�rt tov�bb koncentr�lni, �s a v�z visszaesett a t�ba. Hikari ezen nagyon elken�d�tt, de az �regany� nyugtatgatta, hogy nincs semmi baj, majd � megtan�tja neki, hogyan �sszpontos�thatja az akarat�t. (Elv�gre, Atsuko any� nagyon j� bar�ts�gban volt Hikari anyj�val, ez�rt el�g sokat tudott a r�gi erej�r�l.)

- Az nagyon j� lenne, Atsuko any� - mosolygott bocs�natk�r�n a l�ny.

- Nem tesz semmit, gyermekem. Elv�gre ez a legkevesebb, amit �rted tehetek - v�laszolta Atsuko. - Azt mondom, most azonnal kezdj�nk hozz� a tanul�shoz! Amennyire ismerlek, szerintem n�h�ny h�t alatt elsaj�t�tod, amit tudnod kell! - mosolygott r� a l�nyra.

- Rendben. Akkor kezdj�nk hozz�! - pattant fel tettre k�szen Hikari.

Onnant�l kezdve minden d�lut�nt a t�n�l t�lt�ttek, �s Hikari teljes�tm�nye egyre csak javult.

„B�r a teste �zig-v�rig haland�, a lelke egy r�sz�ben m�giscsak ott �l a szellem” - gondolta az �regasszony, mik�zben eln�zte a mag�t elem�ben �rz� l�nyt, aki egyre jobban uralma al� tudja hajtani a vizet. - „Ha any�d l�tna most… biztosan b�szke lenne r�d…”

***

- Rajta Hikari! T�gy �gy, mintha az a nagy fa egy szellem volna, �s neked akarna rontani! V�dd ki a t�mad�sait, �s v�gezz vele a v�zt�lcs�rekkel! - kiab�lt Atsuko any�, j� messzire Hikarit�l. B�r igaz, hogy a t�b�l kiemelked�, �s a sz�razf�ld�n �rv�nyl� v�zt�lcs�rek t�nyleg v�zb�l k�pz�dtek, egy adag d�moni er�vel vegy�tve igencsak k�pesek voltak puszt�tani, ez�rt az any� el�rel�t�an t�volabb ment.

- L�ssuk csak… - n�zett v�gig Hikari a f�n. - Ha �n egy bazi nagy szellem voln�k, �s meg akarn�m t�madni magam, akkor vajon mit tenn�k? Ohh… ez egy kicsit h�ly�n hangzott… - nevetg�lt idegesen a l�ny.

- Hikari! - mondta Atsuko dorg�l� hangon.

A l�ny r�n�zett, elmosolyodott, majd visszafordult a f�hoz, �s egy kis id� m�lva elkezdett jobbra-balra ugr�lni a k�pzeletbeli �t�sek �s r�g�sok el�l.

„R�g�ta nem l�ttam ilyennek” - gondolta Atsuko any�” - „Az�ta nem mosolygott ilyen �szint�n, mi�ta meghalt az anyja. �gy t�nik, az �desanyja hi�ny�t p�tolja, hogy felfedezte a lelke egy darabj�ban �l� szellemet. Igen… A hatalom tudat�ban mostm�r teljes m�rt�kben k�pes meg�llni a saj�t l�b�n.” K�zben Hikari egy diadalittas ki�lt�s k�s�ret�ben a v�zt�lcs�rek seg�ts�g�vel t�zifa nagys�g�ra apr�totta a gyakorl�sra haszn�lt f�j�t. „�s ez a hatalom az id� m�l�s�val egyre nagyobb lesz…” - merengett el az �regasszony.

***

Egy h�nappal a gyakorl�s megkezd�se ut�n Hikari befejezettnek tekinthette „tanulm�nyait”. Eddig is az volt, de mostm�r m�g magabiztosabb �s elsz�ntabb lett. B�r m�r teljesen elsaj�t�totta a vizek feletti uralmat, m�gsem mondhatta mag�ra, hogy vizit�nd�r lenne, hiszen haland� volt, �s egy haland�b�l nem lehet vizit�nd�r…

Hossz�, eg�sz d�lut�nos edz�sei alatt szinte m�r semmi �jat nem tudott tanulni. Amikor est�nk�nt f�radtan v�gigd�lt az �gy�n - igaz, nem tudatosan, de - sokszor esz�be jutott az a f�rfi, aki 2 h�nappal azel�tt megmentette az �let�t, �s akinek m�g a nev�t sem tudta. Az�ta nem l�tta, de �rezte, hogy m�g tal�lkozni fognak.

P�r nap telt el az�ta, hogy Atsuko any� kijelentette: Hikari mostm�r teljes m�rt�kben ki tudja haszn�lni az erej�t, �s tiszt�ban van a hatalm�val. A l�ny most is a t�n�l volt gyakorolni, csak az �regasszony m�r nem volt kint vele. Szok�s szerint napnyugtakor �rt haza, �s meglepet�s�re a fogad� ajtaj�ban ott v�rt r� Kiyoshi �r.

„Ajjaj, rosszat sejtek…” - gondolta Hikari.

Balsejtelme nem bizonyult t�vesnek, mert amint oda�rt a f�rfihez, az r�gt�n elkezdett veszekedni. L�tszott rajta, hogy megint legkedvesebb elfoglalts�g�nak, az iv�snak h�dolt eg�sz d�lut�n. Most az volt a baja, hogy a l�ny t�ls�gosan elhanyagolja a fogad�t, �s tudni akarta, hogy hol k�dorog minden d�lut�n. Hikari persze nem �rulta el, �s ebb�l m�g nagyobb balh� lett. A helyzet kezdett elfajulni… t�ls�gosan is… A l�ny l�tta Kiyoshi �ron, hogy hamarosan �tni fog, de elt�k�lte mag�ban, hogy ez�ttal nem hagyja mag�t. A gondolataival h�v�st k�ld�tt, �s hamarosan meg�rezte, hogy p�r m�terre t�le v�z van.

„H�t persze, a k�t!” - gondolta. Mostm�r biztons�gban �rezte mag�t.

Kiyoshi megint �rz�keny pontra tapintott; Hikari �desanyj�t kezdte el �cs�rolni. A l�ny ezt term�szetesen nem hagyta sz� n�lk�l, �s kis id� m�lva a fogad�s keze meglend�lt. A l�ny elhajolt, �s a k�t fel� kezdett el h�tr�lni. Kiyoshi k�vette, mik�zben sz�rta a c�lt t�vesztett �t�seket. M�r a k�thoz �rtek, amikor Hikari v�letlen�l t�l k�zel engedte mag�hoz, �s az egyik �t�s c�lba tal�lt. A l�ny egyens�ly�t vesztve elesett, amit a f�rfi r�gt�n ki is haszn�lt: Hikarira vetette mag�t, �s kezeit a l�ny nyak�ra kulcsolta. Hikari ijedten n�zett a fogad�s szemeibe, melyeken az alkohol k�de �lt, �s menek�lni pr�b�lt, sikertelen�l. Szerencs�tlens�g�re senki sem volt a k�zelben, akit�l seg�ts�get k�rhetett volna.

„Meg kell tennem… nincs m�s v�laszt�som…” - gondolta k�ts�gbeesetten.

Abban a pillanatban a v�z kicsap�dott a k�tb�l. Kis, karszer� �gak form�l�dtak bel�le, amik elkapt�k Kiyoshi urat, aki d�bbenet�ben azonnal elengedte a leveg��rt k�zd� l�ny nyak�t. Hikari gyorsan talpra ugrott, �s h�tr�lt p�r m�tert. Szemei szinte szikr�kat h�nytak. Nem gondolkodott, csak cselekedett. D�ht�l remeg� hangon megsz�lalt:

- Meg akart�l engem �lni… ez�rt elnyered m�lt� b�ntet�sed!

A f�rfi m�r �pp megsz�lalt volna, amikor az egyik v�z-kar befogta a sz�j�t.

- Tartsd meg magadnak… �r�kre! - hunyta le a szem�t Hikari. A v�zb�l lett karok ber�ntott�k Kiyoshi urat a k�tba. Hikari m�g vagy egy percig �llt ott csukott szemmel, v�rva, hogy d�he csillapodjon. Amint ez megt�rt�nt, �szhez t�rt, �s csak akkor d�bbent r�, hogy mit tett… Meg�lte Kiyoshi urat! Ugyan a szem�vel nem l�tta, hogy a f�rfi meghalt, de a v�z �ltal �rezte, hogy m�r nincs �letben.

- Jaj, ne! - ki�ltott fel k�ts�gbeesetten. Mostm�r �r�lt, hogy senki sem volt a k�zelben, �gy a falusiak nem tudhatj�k meg, hogy gyilkolt… de Kiyoshi �r �gy is - �gy is halott, �s valakinek csak fel fog t�nni, hogy nincs sehol a fogad�s…

Hikarinak gyorsan kellett d�ntenie, most nem volt id� lacafac�zni. Berohant a h�zba, �s elkezdte �sszepakolni a holmij�t. Nem vihetett sok mindent, csak azokat szedte �ssze, amir�l �gy gondolta, hogy felt�tlen�l sz�ks�ge lesz r�. A legfontosabb dolgokb�l �ll� csomagja egy kisebb batyu m�ret� lett, amit k�nnyed�n �t tudott vetni a v�ll�n.

- Kinen! Hol vagy? Gyere ide kiscic�m! - h�vogatta macsk�j�t. P�r m�sodperc m�lva a cica m�r szaladt is be az ajt�n. A l�ny a karjaiba vette, �s vissza se n�zve a fogad�ra elindult Atsuko any� kunyh�j�hoz.

Amikor bel�pett az ajt�n, az �regasszony megd�bbenve n�zett r�:

- Hikari… mi t�rt�nt?

- Atsuko any�, �n… - kezdte a l�ny, azt�n elmes�lte, mi t�rt�nt.

- Gyermekem, j�l megfontoltad a d�nt�sedet? - k�rdezte Atsuko.

- Igen - b�lintott Hikari. - Elmegyek innen. Eddig is… gondolkodtam azon, hogy felkeresem azt a szent�lyt, ahol anya �tv�ltozott… hiszen te mondtad, hogy ott sokat tudnak a r�gi �nj�r�l… na meg ezut�n a mai dolog ut�n tan�csos lenne egy kicsit elt�nn�m  k�zelb�l. De ne agg�dj, nemsok�ra visszaj�v�k! Mihelyt eleget megtudtam any�r�l, azonnal hazaindulok. Vagyis h�t… ha lesz hov� hazaj�nn�m…

- Ne agg�dj, Hikari - mosolyodott el az �regany�. - Ha nem tudsz hova menni, n�lam mindig otthonra tal�lsz, ezt j�l jegyezd meg.

- K�sz�n�m, Nagyon h�l�s vagyok �rte.

- Mikor indulsz?

- Holnap, kora reggel. �s… lenne m�g k�t k�r�sem.

- Mi lenne az?

- Az egyik az, hogy am�g t�vol vagyok, viseld gondj�t Kinennek. Nem tudom m�sra r�b�zni… A m�sik pedig… szeretn�k valami �ti ruh�t k�rni, amiben szabadabban tudok mozogni.

- Term�szetesen vigy�zok a macsk�dra - simogatta meg a cica fej�t az any�. - �s ruh�t is kapsz.

Az �regasszony el�vett egy s�t�tk�k hakam�t, egy vil�gosk�k kimon�t, �s egy p�r j� er�s szand�lt, �s odaadta a l�nynak.

- Tess�k. �desany�dnak is ilyen ruh�i voltak.

- K�sz�n�m! - mondta a l�ny, �s �t�lelte p�tnagyij�t. Nyugov�ra t�rtek, hiszen m�snap Hikarinak kor�n �tnak kellett indulnia. A l�ny annak tudat�ban aludt el, v�ndorl�sa k�zben sok mindent megtud majd anyja r�gi val�j�r�l, �s a hatalma forr�s�r�l. Nem is gondolta, hogy �tja sor�n mif�le kalandokba fog keveredni…