5. fejet

M�r egy hete v�ndorolt meg�ll�s n�lk�l, falur�l-falura j�rva. K�rdez�sk�d�tt a szent�ly fel�l, de m�g csak nem is hallottak r�la. Sz�ll�sa mindig volt, mert a fogad�beli munk�j��rt j�r� p�nzt sz�pen �sszekuporgatta, �gy egy kisebb vagyonnal indulhatott �tnak, ami fedezi minden �tik�lts�g�t. Ez alatt az egy h�t alatt nem t�rt�nt semmi k�l�n�s, azt lesz�m�tva, hogy egyszer egy foly�parton r�t�madt valami rabl�banda, de � k�nny�szerrel elint�zte �ket. Ez p�r nappal ezel�tt t�rt�nt. Most �pp keletnek tartott, mert a legut�bbi faluban azt mondt�k, abban az ir�nyban van valamilyen szent�ly, �s mivel jobb �tlete nem volt, �gy d�nt�tt, megn�zi. Azt mondt�k neki, hogy nagyon messze van…

Eg�sz nap j� id� volt, de d�l k�r�l elkezdett beborulni az �g, �s most, d�lut�n az es� is eleredt. Hikari �szrevette, hogy nem messze az �tt�l van egy barlang, ott tal�n megv�rhatja, m�g el�ll az es�. Elindult, �s p�r perc m�lva el is �rt a barlang sz�j�hoz, �s nyugodt l�ptekkel bes�t�lt rajta. P�r m�ter megt�tele ut�n megl�tta, hogy van m�r valaki a barlangban. Pontosabban valakik. �gy t�z m�terre t�le az �reg belseje fel� 6 alak �lt. Egy piros ruh�s, feh�r haj� fi�, egy szerzetes, egy furcsa ruh�kat visel� l�ny, egy kisfi�, �s egy m�sik l�ny, rendes, h�tk�znapi ruh�ban, akinek az �l�ben egy aranyos, k�tfark� cica �ld�g�lt.

„El�g k�l�n�s t�rsas�g…” - �llap�totta meg mag�ban �gy, els� r�n�z�s ut�n. Abban a pillanatban a feh�r haj� fi� - akinek mellesleg kutyaf�lei voltak - hirtelen szimatolni kezdte a leveg�t, majd a k�vetkez� m�sodpercben a barlang kij�rata fel� kapta a fej�t. Pontosan oda, ahol �, Hikari �llt.

- Te meg ki vagy? - ki�ltotta mik�zben talpra sz�kkent. A t�bbiek is az idegen l�ny fel� fordultak. Hikari k�rd� �s d�h�s pillant�sok keresztt�z�ben tal�lta mag�t, amit�l egy kiss� zavarba j�tt, �s elkezdett h�tr�lni.

- E-eln�z�st, nem tudtam, hogy itt m�r vannak. M�r itt sem vagyok… - mondta, majd sarkon fordult.

- V�rj, ne menj m�g el! - ki�ltott ut�na egy bar�ts�gos hang. Hikari h�trafordult. A furcsa ruh�kat visel� l�ny volt az. - Ha j�l l�tom, te is utaz� vagy, �pp �gy, ahogy mi. Maradj itt vel�nk, �gysincs m�sik fedett hely a k�zelben - mosolygott r�.

Hikari egy darabig �rtetlen�l-ijedten n�zett egyikr�l a m�sikra, majd meg�llapodott az el�bbi l�nyon, �s megsz�lalt:

- Rendben. Maradok.

- Gyere, �lj le!

Hikari l�tta, hogy a kutyaf�l� fi� m�r kezden� mondani a mag��t, de ezt a fura ruh�s l�ny is �szrevette, �s enyhe fenyeget�ssel a hangj�ban r�sz�lt:

- Inuyasha! Ne akard, hogy kimondjam…

�rdekes m�don onnant�l fogva a fi� fel�l csak halk morgol�d�st lehetett hallani.

- Hogy h�vnak? - k�rdezte az el�bbi l�ny.

- Hikarinak - v�laszolta Hikari. - �s titeket?

- Az �n nevem Kagome - mondta a l�ny. - �k pedig Sango, Miroku, Shippou, Kirara, �s az, aki a sarokban morgol�dik, Inuyasha.

Inuyasha a neve hallat�n abbahagyta a morg�st, �s elford�totta a fej�t, de az�rt a f�l�vel figyelt a besz�lget�sre. Hikari Inuyasha f�leit fix�rozta, amikor Kagome kiz�kkentette a gondolataib�l:

- Honnan j�tt�l? �s mi�rt v�ndorolsz?

- H�t… egy innen nyugatra l�v� faluban �lek, ami nagyj�b�l egyheti j�r�sra van innen. Az�rt keltem �tra, mert… mert… �h, nem �rdekes… - v�laszolta Hikari, �s elford�totta a fej�t. Kagome k�v�ncsi volt a l�ny t�rt�net�re, ez�rt rafin�lt m�dszerhez folyamodott, hogy sz�ra b�rja. Elkezdett magukr�l mes�lni. Elmondta, hogy a Szent �kk� szil�nkjait keresik, �s hogy Narakut �ld�zik.

- Hmm… hallottam m�r a Szent �kk�r�l. Az egy olyan k�, ami nagy er�vel ruh�zza fel a birtokos�t, igaz? - mondta Hikari.

- Igen - v�laszolta Kagome.

- �s a legnagyobb r�sze most Narakun�l van - sz�lt Sango. - Ez az egyik dolog, ami�rt �ld�zz�k �t. A m�sik meg az, hogy bossz�t �lljunk rajta.

Elmes�lt�k Hikarinak a t�rt�net�ket, �s a l�ny megtudta, hogy Kagome egy papn�, �s a j�v�b�l j�tt, Sango szellemirt�, Miroku egy nagy erej� szerzetes, Shippou �s Kirara szellemek, Inuyasha pedig f�lszellem. A h�rom ut�bbin nem lep�d�tt meg t�ls�gosan, hiszen felismerte a saj�tos ismertet�jeleket. B�r igaz, Inuyash�ra azt hitte, hogy teljesen szellem. Most, hogy m�r ennyit megtudott r�luk, kezdett b�zni benn�k, �s megeredt az � nyelve is. Elmes�lte �let�t a fogad�ban, hogyan fedezte fel az erej�t, hogy amikor a bandit�k el�l menek�lt, megmentette egy szellem.

- Egy szellem mentett meg? - csod�lkozott Kagome.

- Nah�t, vannak m�g csod�k - mondta unottnak �lc�zott hangon Inuyasha, ennek ellen�re el�g �rdekesnek tal�lta a l�ny t�rt�net�t.

Hikari folytatta a mes�l�st, �s a t�bbiek figyelmesen hallgatt�k. B�r � maga sem tudta, hogy mi�rt, de �gy �rezte, b�zhat ennek a csapatnak a tagjaiban.

- … �s akkor eleredt az es�, �s idej�ttem, ebbe a barlangba - fejezte be.

Miroku, aki eddig m�lyen hallgatott, most megsz�lalt:

- Hmm… nagyon �rdekes a t�rt�neted. K�rdezhetek valamit?

- Mit akarsz tudni? - k�rdezte Hikari.

Miroku egy gyors mozdulattal elkapta a l�ny kezeit, �s a szemeibe n�zett.

- Olyan gy�ny�r� teremt�s vagy. Lenn�l a gyermekeim anyja?

Hikari elkerekedett szemekkel n�zett r�:

- H-hogy micsoda?!

Miroku tov�bbra is kitart�an n�zett a szemeibe. Hikari l�tta, hogy a h�tt�rben Sang�t majd’ sz�tveti a d�h, �s ez meger�s�tette a v�lasz�t:

- Sz� sem lehet r�la! - kapta el a kez�t, �s h�tr�bb h�z�dott. Miroku lelomboz�dva �lt vissza a hely�re.

- Miroku, egyszer v�lasztatn�l valami kedvesebb form�t is az udvarl�snak - mondta Shippou.

- Mert te olyan sokat tudsz az udvarl�sr�l - mormogta mag�nak a szerzetes, de az�rt mindenki hallotta.

- Engem m�gis jobban szeretnek a l�nyok! - v�laszolta a kisfi�.

Ezen mindenki elkezdett kuncogni, m�g a mogorva, f�lreh�z�dott Inuyasha is. Miroku meg csak durc�san �lt a hely�n, �s onnant�l kezdve nem sokat besz�lt. Kis id� eltelt�vel Inuyasha �sszeh�zta a szem�ld�k�t, �s fel�llt, majd a barlang bej�rata fel� vette az ir�nyt.

- Inuyasha, hov� m�sz? Valami baj van? - k�rdezte Kagome.

- Nincs semmi baj, egy perc �s itt vagyok - v�laszolta a fi�. Kiment, �s nemsok�ra vissza is j�tt.

- Mi t�rt�nt? - k�rdezte Sango.

- Sesshoumaru a k�zelben van, �s nemr�g errefele j�rt - v�laszolta Inuyasha. - Meg�reztem a szag�t.

- Ki az a Sesshoumaru? - k�rdezte Hikari.

- � Inuyasha b�tyja - v�laszolta Miroku. - Egy el�gg� kegyetlen szellem, �s meg akarja �lni Inuyash�t. De ez hossz� t�rt�net…

- Elmes�ln�tek? - k�rdezte rem�nykedve a l�ny.

- Persze. Majd �n elmondom - aj�nlkozott Kagome. Elmes�lte Hikarinak a k�t testv�r egym�shoz val� viszony�t, hogy Sesshoumaru megveti az �ccs�t f�lig emberi mivolta miatt, hogy mennyit harcolnak, ha �sszeakadnak, �s hogy az apjuk kardj��rt v�vott csata k�zben Inuyasha el�g s�lyos s�r�l�st okozott a b�tyj�nak: lev�gta a bal karj�t. Hikari nem kapott k�zelebbi le�r�st Sesshoumaru k�lsej�r�l, �s �pp ez�rt azon sem kezdett el gondolkodni, hogy az � megment�j�nek is hi�nyzott a bal karja…

- Szerintem fek�dj�nk le aludni, nagyon k�s� van m�r - sz�lalt meg Shippou. Annyira belemer�ltek a besz�lget�sbe, hogy �szre sem vett�k, milyen k�s�re j�r az id�.

- J� - helyeseltek a t�bbiek, �s mindenki nyugov�ra t�rt - Hikari el�rel�t�an tisztes t�vols�got tartva Mirokut�l. A l�ny megnyugodva aludt el, tudv�n, hogy Inuyash��k k�zel�ben aligha kell tartania a r� leselked� vesz�lyekt�l.