6. fejezet.

- Nagyon k�sz�n�m a kedvess�geteket, de alighanem, most elv�lnak �tjaink - sz�lalt meg a reggeli befejez�se ut�n Hikari. - Keletnek tartok, hogy megkeressem azt a szent�lyt, ahol any�m �tv�ltozott szellemb�l haland�v�. Elvileg ott sokat tudnak a szellem-m�ltj�r�l.

- Keletnek? Akkor m�gsem v�lnak el �tjaink. Nem igaz? - fordult Inuyasha fel� Kagome.

- De. Legut�bb arr�l �reztem Narakut.

Kagome most Hikarihoz fordult.

- Rem�lem nem b�nod, ha veled tartunk.

- Persze, hogy nem - mosolyodott el Hikari. - Fel�lem indulhatunk is.

�sszeszedt�k a holmijukat, �s elindultak a dombok m�g�l nemr�g el�bukkan� nap fel�. Ahogy mentek, Hikarinak megint esz�be jutott a megment�je. Hi�ba pr�b�lta, nem tudta kiverni a fej�b�l, �s titokban mindig azt k�v�nta, hogy �jra tal�lkozhasson vele.

A csapat d�l k�r�l let�borozott egy tiszt�son, �s a l�nyok Shippouval �s Kirar�val egy�tt bementek az erd�be, hogy egy kis gy�m�lcs�t szedjenek. Inuyash�t �s Mirokut a t�borhelyen hagyt�k, hogy vigy�zzanak a cuccaikra. A fi�k le�ltek �s besz�lgettek, helyenk�nt k�zbeiktatva egy ny�jt�zkod�st. �m egyszercsak mindketten elhallgattak.

- Te is �rzed? - k�rdezte Inuyasha.

- Igen, ez… - mondta Miroku.

- NARAKU! - ugrottak fel �lt�kb�l. Az eml�tett nem v�ratott sokat mag�ra; a f�k f�l�tt egy p�vi�nbund�s, f�lig gy�k�rszer� cs�pokb�l �ll� alak t�nt f�l, ami leereszkedett a tiszt�sra, nem messze a k�t fi�t�l.

- �, Inuyasha! �r�l�k, hogy l�tlak - mondta beh�zelg� hangon, mik�zben a pokoldarazsak is meg�rkeztek k�r�je. Inuyasha �s Miroku megh�kkenve meredt r�. Naraku ugyanis egy kiss� megt�pve jelent meg el�tt�k, �s valami - vagy valaki - f�lig le is szaggatta r�la a p�vi�nbund�t.

- �lvezd ki ezt az �r�m�t, am�g lehet, mert hamarosan meg�llek! - mondta Inuyasha, �s kir�ntotta a Tetsusaig�t.

***

Hikari felkapta a fej�t. Valami nagyon gonosz �s nagy erej� l�nyt �rzett a t�borhely�k fel�l.

- Mi t�rt�nt Hikari? Tal�n valami baj van? - k�rdezte Sango, aki �pp egy bokorr�l szedegette le a bogy�kat Shippou seg�ts�g�vel.

- Mi az Hikari? - n�zett fel Kagome is. �gy t�nt n�gy�k k�z�l csak � �rezte meg a k�zel�kben l�v� gonoszt.

- Most jutott eszembe, hogy valamit ottfelejtettem. Csak visszaszaladok �rte, �s mindj�rt j�v�k is vissza - indult fut�l�p�sben a t�bor fel� a l�ny.

- Rendben - v�laszolt�k a t�bbiek.

Hikari nagyon rosszat sejtve szaladt visszafel� Inuyash��khoz, mik�zben h�v�jeleket k�ld�tt. Kapott is visszajelz�st, amib�l ki tudta k�vetkeztetni, hogy k�zvetlen�l a tiszt�s mellett a bokrok takar�s�ban egy patak cs�rgedez.

„Nagyszer�!” - gondolta mag�ban. M�r majdnem oda�rt a tiszt�shoz. P�r m�sodperc, �s el�ri a t�borukat…

***

Inuyasha m�r lend�tette a kardj�t, de a mozdulat befejez�se el�tt meg�llt a keze a leveg�ben.

- Sesshoumaru?!

M�g be sem fejezte a sz�t, mikor a szellem kiugrott a f�k k�z�l, �s egy �gyes man�verrel f�ldet �rt az �ccse �s Naraku k�z�tt.

- Te meg mit keresel itt?! - ki�ltott r� Inuyasha.

- Ez az igazi Naraku �cs�m, nem csak egy szellemb�bu. �s �N akarom meg�lni.

- �s azt gondoltad, hogy majd hagyom, hogy te v�gezz vele? T�nj az utamb�l, vagy t�ged is meg�llek vele egy�tt!

- Inuyasha-Inuyasha, ez nem gyerekj�t�k. B�zd ezt a dolgot ink�bb a feln�ttekre - n�zett h�tra a v�lla f�l�tt Sesshoumaru.

Inuyash�ban kezdett felmenni a pumpa b�tyja nyugodts�g�t l�tva, �s a Tetsusaig�val Sesshoumaru fel� hadon�szva elkezdett ord�tani (Miroku �gy d�nt�tt, hogy most ink�bb kihagyja a harcol�st, �s arr�bb h�z�dott, f�leg miut�n Inuyasha elkezdte l�b�lni a kardj�t) :

- Sesshoumaru!!! Utolj�ra mondom, hogy takarodj el�lem, k�l�nben t�ged is darabokra t�plek a Sz�lbord�val!

- Azt hiszed, hogy siker�lne? Eml�kezz r�: volt m�r p�lda, hogy a Tetsusaiga kudarcot vallott ellenem.

Mik�zben a k�t fiv�r egym�ssal veszekedett, Naraku kihaszn�lta az alkalmat, �s olajra l�pett. Erre Miroku h�vta fel a figyelm�ket:

- H�, figyeljetek m�r! Naraku megsz�kik! - mondta, de addigra a szellem m�r messze j�rt.

- Az �rd�gbe! - mondta Inuyasha.

Sesshoumaru az �ccse fel� fordult.

- Ez is a te hib�d, Inuyasha. Mi�rt kell neked mindig beleavatkoznod a csat�imba?

Inuyasha erre nem tudott mit mondani, csak mordult egyet. Sesshoumaru �sszeh�zta a szemeit.

- Jobb is, ha nem sz�lsz semmit se - mondta, �s m�r fordult is meg, hogy visszamenjen arra, amerr�l j�tt, de meg�llt. A f�k k�z�l el�bukkant Hikari. El�gg� lihegett, hiszen gyors temp�ban futott eg�szen eddig, viszont amikor megl�tta Sesshoumarut, el�llt a l�legzete. Felismerte… � mentette meg akkor… A f�rfinak is esz�be jutott, honnan olyan ismer�s neki az a haland� l�ny, de nem mutatott k�l�n�sebb �rdekl�d�st. Hikari p�r l�p�ssel k�zelebb ment hozz�.

- Te vagy az? - k�rdezte.

Inuyasha csak n�zett egyikr�l a m�sikra, hogy „Ezek ketten ismerik egym�st?!”. Sesshoumaru m�g p�r pillanatig n�zett a l�nyra, azt�n elford�totta a fej�t, �s tov�bbindult.

- Te meg honnan ismered Sesshoumarut? - fordult Hikari fel� Inuyasha. A l�ny csod�lkozva n�zett r�:

- Sesshoumaru? �… � lenne Sesshoumaru? - k�rdezte. Esz�be jutott, hogy milyen sz�vtelennek �s kegyetlennek mondt�k el �t Inuyash��k. - Nem, � nem lehet az a Sesshoumaru, akir�l ti besz�ltetek nekem. Hiszen �… � mentette meg az �letem!

Inuyash�nak elkerekedett a szeme:

- Micsoda? A b�ty�m megmentett egy haland�t?

Sesshoumaru meg�llt, �s d�h�sen a l�ny fel� fordult:

- �rtsd m�r meg, nem �llt sz�nd�komban megmenteni t�ged! Azok a haland�k az utamban voltak, csak vel�k akartam v�gezni! - mondta, �s megint elindult.

- Hov� m�gy? - ment ut�na p�r l�p�st a l�ny, de Inuyasha elkapta a karj�t, �s meg�ll�totta.

- Mi�rt �rdekel t�ged, hogy hov� megy?

- H�t���… csak �gy �rdekelne… - mondta Hikari, mik�zben a szellem ut�n n�zett, akinek alakj�t lassan kezdt�k elnyelni az erd� f�i.

- Mindegy - s�hajtotta Hikari, pedig dehogyis volt mindegy neki. M�r indult volna vissza a l�nyokhoz az erd�be, mikor azok is el�bukkantak a f�k k�z�l.

- �gy gondoltuk, hogy mi is visszaj�v�nk, hiszen m�r el�g gy�m�lcs�t szedt�nk - mondta Kagome.

- Igen, �s visszafel� l�ttunk egy patakot is. Vannak benne halak, foghatn�nk bel�l�k eb�dre - tette hozz� Sango.

A fi�k elmes�lt�k nekik, amir�l lemaradtak, ut�na elmentek hal�rt, �s alig negyed �ra m�lva gazdag zs�km�nnyal t�rtek vissza. �gy d�nt�ttek, hogy aznap m�r nem mennek tov�bb, ott maradnak �jszak�ra.

***

Hikari a m�r f�lig kialudt t�bort�z mellett �ld�g�lt. A t�bbiek m�r mind m�lyen aludtak, egyed�l neki nem j�tt �lom a szem�re. Egy darabig m�g eln�zte a kis csapat alv� tagjait, majd nagyon csendben fel�llt, �s elindult abba az ir�nyba, amerre Sesshoumaru ment el. Miel�tt bel�pett volna a f�k k�z� m�g visszan�zett, hogy biztos mindenki alszik-e. Semmi mozg�st nem l�tott, ez�rt folytatta �tj�t. Sok�ig ment az erd�ben, mire �szrevette, hogy nem t�l messze t�le egy kis tiszt�sf�l�n t�z pisl�kol, �s mintha n�h�ny alakot is l�tott volna… Ahhoz t�l messze volt, hogy tiszt�n l�ssa, kik vannak ott, de a meg�rz�se azt s�gta, hogy Sesshoumaru is k�zt�k van. � maga sem tudta, mi�rt, de elindult fel�j�k.

***

Sesshoumaru kinyitotta a szem�t, �s finoman a leveg�be szimatolt.

„Itt van. Az a haland� l�ny elj�tt ut�nam, Vajon mit akarhat?” - gondolta. P�r perccel azel�tt engedte el Rint az erd�be, mert meg�hezett, �s szeretett volna valami ennival�t keresni. Nem h�vta vissza, mert nem �rezte, hogy az az idegen l�ny �rt� sz�nd�kkal j�tt volna.

„Meg�llt… �s most megint elindult.”

A szellem �jra lehunyta a szem�t, de tov�bbra is er�sen f�lelt, hogy nem hall-e valami szokatlan zajt.

***

Hikari alig tett meg p�r l�p�st, a bokrok megz�rrentek t�le valamivel jobbra. Ijedten kapta a fej�t a hang ir�ny�ba, viszont r�gt�n meg is nyugodott. A bokrok k�z�l egy kisl�ny j�tt ki. Amikor megl�tta Hikarit, r�m�lten megtorpant, de ahogy a fiatal n� leguggolt hozz�, �s r�mosolygott, benne is szertefoszlott az ijedts�g.

- Hogy h�vnak? - k�rdezte a kisl�nyt.

- Rin - felelte. - �s t�ged?

- A nevem Hikari - mondta. - Mit keresel erre egyed�l?

- Nem vagyok egyed�l. A t�borunkban v�r r�m Sesshoumaru nagy�r, Yaken mester �s Aun - mutatott abba az ir�nyba, amerr�l Hikari a t�zet l�tta. - Ennival��rt j�ttem, mert �hes voltam, �s most akartam visszaindulni. Nem k�s�rsz vissza?

Hikari meglep�d�tt, hogy a kisl�ny ennyire b�zik benne. Viszont �gy gondolta, hogy m�r vissza k�ne indulnia a t�bbiekhez.

- Sajn�lom, de nem lehet, vissza kell mennem a bar�taimhoz. Egy�bk�nt, hogy-hogy elengednek t�ged �jnek �vadj�n az erd�be?

- Sesshoumaru nagy�r m�g akkor is vigy�z r�m, ha nincsen mellettem - v�laszolta mosolyogva Rin.

- �rtem - mondta Hikari. „Akkor azt is tudja, hogy �n idej�ttem…” - tette hozz� gondolatban. M�g egy kicsit ott maradt, �s besz�lgetett Rinnel. Hikari f�leg azir�nt �rdekl�d�tt, hogy ezut�n merre megy majd a szellem.

- Nekem mostm�r mennem kell - mondta Hikari a besz�lget�s v�g�n. - �r�l�k, hogy tal�lkoztunk, Rin. Rem�lem, m�g l�tjuk egym�st! �s ha lehet, k�rlek, ne mondd el Sesshoumarunak, hogy fel�le �rdekl�dtem. Szia! - indult el a l�ny Inuyash��k fel�.

- Szia Hikari! �n is �r�ltem a tal�lkoz�sunknak! - integetett Rin, azt�n � is elindult, Sesshoumaruhoz.

Amikor Hikari vissza�rt a t�borba, nem vette �szre, hogy b�rkinek is felt�nt volna, hogy � nincs ott. Visszament a hely�re, �s lefek�dt. �rdekes m�don, most nem �gy �rezte, hogy nem tud elaludni, �pp ellenkez�leg, nagyon is �lmos volt. M�g p�r percig n�zte maga f�l�tt a csillagos eget, azt�n az oldal�ra fordult, �s csatlakozott a kis csapat tagjaihoz, akik m�r r�g az �lmok mezej�n j�rtak.