·     Sajn�lom. – mondta cs�ndesen.

·     Mit? – n�zett a k�nnyekkel �ztatott szemp�rba, amik k�ken csillogtak a holdf�nyben.

·     �sszek�nnyeztem a f�ls�d. – mosolygott a sr�cra, aki szint�n mosolyra h�zta sz�j�t.

·     Nem baj. – felelte.

·     Sesshoumaru? – n�zett �rtatlanul a d�monra, aki jelezte, hogy v�rja a k�rd�st. – Mikor mentek el?

·     Nem tudom, tal�n holnap reggel. – felelte a fi�. Kinuye kib�jt az �lel� karok k�z�l �s indulni k�sz�lt, b�r nehez�re esett. – Hov� m�sz?

·     Csak s�t�lok egyet. J�ssz te is? – n�zett le a d�monra, aki kis gondolkoz�s ut�n fel�llt �s egym�s mellett indultak az erd� fel�.

·     Hov� megy�nk? – pillantott k�rbe a fi�.

·     Majd megl�tod, csak gyere ut�nam. – mosolygott a d�monra.

N�h�ny perc n�ma s�t�l�s ut�n, Kinuye el�re szaladt �s �tment a szemben �ll�, magas bokrok k�z�tt. Sesshoumaru nem �rtette a l�ny viselked�s�t, de k�vette a p�ld�j�t, csak � nem sietett. A bokrok m�g�tt egy kis tavacska �llt. H�rom m�ter magasr�l v�zes�s z�dult bele a t�ba. A csobog�st alig lehetett hallani. Egy kis fa �llt a t� annak a sz�l�n, ahol a v�zes�s eggy� v�lt a tavacsk�val. Sesshoumaru Kinuy�t a cseresznyefa alatt l�tta meg, mik�zben a t�rzset sim�totta v�gig. Sesshoumaru �tugrott a t�lpartra, a l�ny m�g� nem sokkal.

·     Itt nem nyugodtabb? – k�rdezte meg sem fordulva Kinuye.

·     De, sz�p ez a hely. – n�zett k�rbe �s megakadt a szeme a fa levelein, amelyek most k�kes f�nnyel vil�g�tott�k meg a teliholdas �jszak�t. – Ez hogy lehet?

·     Csak egy kis var�zslat, de szerintem �gy jobb. – fordult meg a d�monl�ny �s a fi�ra pillantott, azt�n a v�zhez s�t�lt �s leguggolt a sz�l�hez. Visszan�zett a d�monra �s elmosolyodott.

·     Ezt te csin�ltad? – lep�d�tt meg a fi�.

·     Igen, ez az �n er�m. – felelte, m�g mindig Sesshoumarura n�zve.

Jobb kez�t a v�zbe m�rtotta, �s amikor kih�zta, hull�mozni kezdett a felsz�ne. Egy pillang�forma emelkedett ki a v�zb�l, azt�n elv�lt t�le �s felr�ppent a leveg�be, egyenesen Sesshoumaru jobb v�ll�ra sz�llt. A kutyad�mon egyik ujj�t odatartotta, mire a kis �llat r�m�szott �s k�zelebbr�l megfigyelhette. A lepke �tl�tsz� volt, de vil�gosk�k, ak�r a v�z. Kinuye Sesshoumaru el� s�t�lt �s n�zte a fi� arckifejez�s�t, ami lep�d�tt �s egyben k�v�ncsi volt.

·     Hogy tetszik?

·     M�g nem l�ttam ilyet, de tetszik. B�rmilyen form�t tudsz csin�lni? – n�zett a l�nyra, �s a lepk�t a m�sik kez�be adta.

·     Persze, de, csak ha van annyi v�z, mert ha nincs mib�l, nem lehets�ges. Mit szeretn�l l�tni? – k�rdezte �s �jra a v�zhez s�t�lt, majd a pillang�t a tavacsk�ba helyezte.

·     Nem tudom, ezt r�d b�zom. – a l�ny mell� ment �s figyelte minden mozdulat�t.

Kinuye a kez�vel megkavarta a vizet, majd fel�llt �s h�tr�bb l�pet. A v�zb�l sz�p lassan kiemelkedett egy alak, ami kis id� ut�n form�t �lt�tt, Sesshoumaru nem kis megd�bben�s�re. A v�zben egy 17 �ves kin�zet� fi� �llt, t�rdig �r� hajjal. Sesshoumaru furcsa szemekkel pillantott a mellette �lldog�l� angyali mosollyal r� pillant� Kinuyera.

·     Na, milyen? – k�rdezte visszafojtva a kuncog�s�t, mert a d�mon el�g �rdekesen tekintett r�.

·     �leth�. – d�bbenten v�laszol. Kinuye kiny�jtja a teremtm�nye fel� a kez�t, aki megfogja �s kil�pett a partra. A d�monl�ny behunyja a szem�t �s koncentr�l, de amikor kinyitotta a fi� nem �tl�tsz� volt, hanem sz�nes, �s teljesen �leth�.

·     Ez lenn�l te! – mosolygott a l�ny a d�monra �s elengedte a fi� kez�t.

·     Csak kin�zetre olyan, mint �n? – nyugodott le a fi�.

·     Nem, �n ir�ny�tom, de az er�d egy kis r�sz�t �r�k�lte tal�n, de nem biztos. Eddig m�g nem nagyon form�ltam meg, embereket �s d�monokat. – r�ntotta meg a v�ll�t Kinuye, majd a teremtm�ny�re n�zett, aki visszas�t�lt a v�zbe �s �jra cseppfoly�s lett.

·     Az eredeti szerintem jobb. – mondta b�szk�n �s karba tette a kez�t Sesshoumaru.

·     Vissza kell mennem. – t�rt el a t�m�t�l Kinuye �s szomor� szemekkel a d�monra pillantott. A fi� r�n�zett a l�nyra, majd a f�ra pillantott, hogy ne l�thassa az arc�t. – Sesshoumaru. – sz�l�totta meg a d�mont.

Sesshoumaru a d�monl�nyra pillantott, �s Kinuye ajkait �rezte a saj�tj�n, amit�l led�bbent. A l�ny ezt kihaszn�lva �tugrott a t�ls� partra �s m�g egy ugr�ssal bevetette mag�t az erd�be, hogy a fi� ne vonhassa k�rd�re tette miatt. Sesshoumaru nem mozdult meg, m�g egy percig, azt�n azt vette �szre, hogy miut�n a l�ny elment, a k�ken vil�g�t� levelek elvesztik f�ny�ket. � is visszaindult a palot�ba, de �t k�zben Kinuy�n gondolkozott. „Tele van meglepet�ssel ez a l�ny, nem tudom kiismerni.” Halv�ny mosoly jelent meg a sz�ja sz�l�n, �s bel�pett a d�monokkal teli terembe, ahol j�t mulattak. Le�lt apja mell� �s figyelte az esem�nyeket. Inutashio �s Sesshoumaru egym�sra n�ztek, �s a hatalmas d�mon megpillantott valamit a fi�n. Az egyik ujj�val a sz�j�ra mutatott egy mosoly k�s�ret�ben. A d�mon meg�rtette �s v�gigh�zta a kez�t az ajkain, de amikor a k�zfej�re n�zett, halv�nyan elpirult, mert r�zsasz�n r�zst t�r�lt le, ami Kinuye ajkair�l ker�lt a saj�tj�ra. Let�r�lte �s cs�ndben hallgatta besz�lget�st, ami nem nagyon �rdekelte. Inutashio �szrevette, hogy fia unatkozik, ez�rt megsz�l�totta a vend�gl�t�jukat.

·     Bairei, ha nem lenne baj, mi lepihenn�nk, mert f�raszt� utunk volt. – mondta a hatalmas kutyad�mon, de ezt, csak kital�lta, hisz m�r n�gy napja Keleten voltak, csak neki m�g el kellett int�zni egy-k�t dolgot.

·     Rendben, Sata majd elvezet titeket a szob�tokba. – felelte �s tov�bb besz�lgettek.

A k�t d�mon fel�llt �s kis�t�lt a teremb�l. Az ajt�ban ott �llt a szolg�l�l�ny.

·     K�rem, k�vessenek. – hajolt meg a l�ny �s �tmentek a kis kerten, majd a baloldalon fekv� folyos�ban, meg�llt egy ajt� el�tt, amit kinyitott. Inutashio ment el�l �s ut�na a fi�. – Fiatal�r, �nnek k�l�n szob�t sz�ntunk, k�rem, j�jj�n ut�nam. – sz�l�totta meg a fi�t, aki kis id� ut�n k�vette a csel�det.

Visszamentek a kerthez �s meg�llt a szolg�l� a folyos�t�l jobbra fekv� szob�n�l. Sesshoumaru bel�pett helys�gbe �s k�rben�zett. A fekv�helyen k�v�l, egy �jjeli szekr�ny volt, amin egy kis gyertya volt arra a c�lra, hogy bevil�g�tsa a szob�t, b�r nem nagy f�nye volt. Levette a p�nc�lj�t �s ledobta a szekr�ny mell�. Lefek�dt az �gyra �s a plafont n�zte. Bal l�b�t felh�zta �s karj�t a feje al� rakta, �sszekulcsolva. „Ide�rzem Kinuye illat�t, a k�zelben van.” – gondolta mag�ban, majd elnyomta az �lom.

Reggel a d�monl�ny, amikor fel�bredt, halv�nyk�k lenge kimon�t vett fel, amit feh�r vir�gszirom mint�k d�sz�tettek �s s�t�tk�k, v�kony �vet k�t�tt a derek�ra. A haj�t kieresztve hagyta, miut�n megf�s�lk�d�tt. Elindult az apj�hoz, hogy megk�rdezze, mik�nt d�nt�tt a h�zass�gr�l. Bekopogott az ajt�n �s bel�pett.

·     Ap�m, hogy d�nt�tt�l? – k�rdezte lehangoltan.

·     M�g sehogy. Azt szeretn�m, hogy te v�laszd ki a f�rjed, a jelentkez�k k�z�l. – n�zett az ajt�ban �lldog�l� l�ny�ra. Kinuyenak az ut�bbi mondat olyan volt, mintha a sz�v�b�l ki�ll� t�rt m�lyebbre d�ft�k volna, hisz senkihez nem akart hozz� menni. Ezt �gy fogta fel, hogy kiv�laszthatja, hogy milyen fegyverrel onts�k ki az �let�t.

·     Ap�m, csak akkor h�zasodok, ha id�sebb leszek. – felelte d�h�sen.

·     �n is arra gondoltam, de kit v�lasztasz? – k�v�ncsiskodott az Ez�sts�rk�ny, de tudta, hogy ez f�j a l�ny�nak.

·     Nem tudom, majd k�zl�m veled, mik�nt d�nt�ttem, hogy ki legyen az, akit meg kell t�rn�m, majd magam mellett. – azzal a l�ny megfordult �s kis�t�lt a helys�gb�l, egyenesen a testv�r�hez.

Fumie a t�bbi d�mongyerekkel j�tszott, amikor megjelent a Feketes�rk�nyok egy csapata, sasd�monokkal, akik a sz�vets�ges�k volt. A gyerekek sik�tozva menek�ltek, amikor ezt �szrevett�k, de n�h�nyukat elragadta egy sas �s magukkal vitt�k �ket. Az Ez�sts�rk�nyok, akik a k�zelben voltak, felvett�k a harcot az ellens�ggel, de k�ptelens�g lett volna, ha t�zen legy�ztek volna t�z Feketes�rk�nyt �s h�sz sasd�mont. Kinuye f�l�t megcsapta a sik�t�sok hangja, ez�rt d�h�t elfeledve rohanni kezdett abba az ir�nyba. Amikor oda�rt, egy sas �ppen a h�g�t akarta elragadni. Neki ugrott a t�mad�nak, hogy megmentse a testv�r�t, aki mostm�r �t tekintette ellenfel�nek.

·     Fumie, menek�lj! – ki�ltott a d�monl�ny, h�tra sem n�zve �s kit�rt a t�mad� karmi el�l.

·     J�. – mondta �s szaladni kezdett a palota fel�, de nem vette �szre, hogy egy m�sik sasd�mon �t c�lozta meg. A gyerek sik�tott egyet, amikor felkapta a mad�r. Kinuye odakapta a fej�t �s a t�volod� testv�r�t, pillantotta meg.

·     Fumie!!! – ki�ltott fel �s seg�ts�g�re sietett volna, ha az ellenfele nem csapta volna neki egy f�nak a sz�rnyaival. Neh�zkesen fel�llt �s �jra elindult, de a mad�r feltartotta. A kisl�nyt m�r alig l�tta, ez�rt minden erej�t �sszeszedve karmaival meg�lte a sasd�mont, de m�r k�s� volt, mert m�r elt�ntek a szeme el�l. K�ts�gbe esetten kapkodta a fej�t, de nem tal�lta �ket az �gen. T�rdre rogyott �s k�nnyezve a f�ldet verte, hiszen nem tudta megmenteni a testv�r�t. Felh�k gy�ltek a feje felett, de m�g nem eredt el az es�. N�h�ny perc m�lva a jobb v�ll�n meg�rzett egy kezet. Szipogva feln�zett �s megl�tta az apj�t. Let�r�lte k�nnyeit �s szembe �llt a f�rfival, aki szomor�an tekintett l�ny�ra, majd mag�hoz r�ntotta �s meg�lelte Kinuyet.

·     Mi t�rt�nt? – k�rdezte l�gy hangon Bairei.

·     Ap�m esk�sz�m, hogy visszahozom, az �letem �r�n is. Esk�sz�m! – s�gta az apja f�l�be, majd kibontakozott az �lel�sb�l �s elindult a palota fel�.

�jszaka volt, a csillagokat n�hol eltakarta egy-egy felh�. Kinuye a szob�j�ban �t�lt�z�tt �s felvett egy k�nyelmesebb s�t�tk�k kimon�t, amiben jobban lehetett mozogni, �s vil�gosk�k �vet k�t�tt a derek�ra. A haj�t felk�t�tte, hogy ne akad�lyozza a mozg�sban. Sata l�pett be az ajt�ba, kez�ben egy karddal. Kinuye elvette �s felk�t�tte a fegyvert az oldal�ra, majd kis�t�lt a szob�b�l. A szolg�l� k�vette a kertbe a l�nyt.

·     K�sz�n�m Sata, hogy seg�tett�l. – sz�lt h�tra �s felugrott a tet�re, majd n�h�ny sz�kken�s ut�n, a f�k k�z� vetette mag�t, �s elt�nt az �jszak�ban.

V�lem�nyeteket v�rom: kinuye@gmail.hu –ra. 

Folytat�sa k�vetkezik…