Megjegyz�s: Ez a Midoriko nem az, akinek a test�ben megsz�letett az �kk�, csup�n a nev�k egyforma.  
 

Sesshoumaru, mint minden nap, ma is elment mag�nyos �tj�ra, gondolataiba mer�lve. De miel�tt elment, meghagyta Jakennek, a kis z�ld d�monnak, hogy vigy�zzon a haland� kisl�nyra, Rinre…

M�r j� ideje s�t�lt, egyre t�bb gondolat f�rk�z�tt fej�be. N�ha megragadott egyet-egyet, de ut�na mindig eleresztette azt. Egyszer�en k�ptelen volt r�j�nni, hogy hogyan tudn� meg�lni Narakut. Valahogy mindig eljutott f�lszellem �ccs�hez, Inuyash�hoz. Azonban ilyenkor gyorsan ki is verte a fej�b�l… „hogyan is seg�thetne nekem egy korcs?”

Majd gondolatmenet�t f�lbeszak�totta egy �les sikoly…

-  Rin…- gondolta, �s m�r sz�lsebes suhant a f�k k�z�tt vissza, a t�bornak kinevezett barlang fel�.. 

Egy farkashoz hasonl�, k�t m�ter magas d�monnal tal�lta mag�t szembe Rin. A semmib�l bukkant fel, majd f�lrel�kte Jakent az �tj�b�l, kivillantva borotva�les fogait �s m�r indult is a l�ny fel�. Rin a szeme el� rakta k�t kicsi kez�t, pr�b�lta mag�t „megmenteni” a l�tv�nyt�l, �s elkezdett zokogni „Sesshoumaru-sama, seg����ts!!”. Ezekkel a gondolatokkal d�nt�tte le a sz�rny a l�b�r�l. A ny�l, mi a farkasszellem pof�j�b�l cs�p�g�tt, m�r alig volt p�r centire a Rin arc�t�l, amikor valami vagy valaki felkapta �t �s rohant vele a legk�zelebbi nagy f�hoz..

-  Sess-sesshoumaru… - Rin �vatosan kinyitotta k�nnyekt�l �ztatott szemeit. De nem az � im�dott nagyura fogta karjaiban, hanem egy ismeretlen szelleml�ny. Arca rideg volt ak�r Sesshoumaru�, de szem�ben furcsa f�ny csillogott.

-  Maradj itt am�g �rted nem j�v�k! – mondta a megment� kedves, de ellentmond�st nem t�r� hangon. Letette a Rint egy fa t�v�be, majd elindult a farkasd�mon fel�, ami id�k�zben k�zelebb �rt hozz�juk. Kir�ntotta kardj�t az oldal�n hever� h�velyb�l, majd t�mad�sba lend�lt. Szerencs�re a farkasd�mon nem jelentett neki t�l nagy gondot, �gy els� csap�sra v�gzett azzal. Amikor megbizonyosodott r�la, hogy halott �s hogy nem e volt n�la �kk�szil�nt, visszament a fa t�v�ben kuksol� l�nyhoz.

-  Mond csak kisl�ny, mi a neved? - k�rdezte kedves hangon az idegen szelleml�ny, majd hozz�tette -  �s mit kerest�l egyed�l ann�l a barlangn�l?

-  A nevem Rin, �s nagyon k�sz�n�m h megmen…-  de nem tudta befejezni, mert ekkor megl�tta Sesshoumaru kibontakoz� alakj�t a f�k �rny�k�b�l -  Sesshoumaru!!!! – mondta a kisl�ny, mik�zbe odaszaladt hozz�, �s meg�lelte a l�b�t.

-  �gy �r�l�k, hogy visszaj�tt�l!! – mondta Rin, �s szinte m�r az �r�mt�l s�rt �s beletemette arc�t Sesshoumaru pr�mj�be.. J

Ek�zben az ismeretlen szelleml�ny kir�ntotta kardj�t �s a kutyaszellemnek szegezte. Sesshoumaru nem tett semmit, csak fagyos tekintettel n�zett r�. Egy kiss� elcsod�lkozott ugyan, hogy a l�ny is olyan rideg tekintettel figyeli �t, mint ahogy ford�tva.

-  Sz�val Sesshoumaru… veled van ez a kisl�ny? – vonta fel szem�ld�k�t a szelleml�ny, mivel igen nehezen tudta volna elk�pzelni, hogy egy ilyen rideg szellem mint Sesshoumaru, megt�rt volna egy haland� l�nyt maga mellett.

- Igen, a nevem val�ban Sesshoumaru, �s Rin velem utazik. Ekkor az eml�tett kisl�ny er�t vett mag�n, �s bekapcsol�dott a besz�lget�sbe:

-  Sesshoumaru-sama, ez a n� mentett meg engem egy farkasd�mont�l!

-  Val�ban? - k�rdezte a szellem, b�r tudta a v�laszt. – �s megtudhatn�m a nevedet?

-  Midoriko vagyok, v�laszolt a szelleml�ny, �s leeresztette kardj�t.

-  Mi�rt seg�tett�l Rinnek? - �rdekl�d�tt Sesshoumaru.

-  Nem akartam, de ham�r itt volt megtettem…�n csak a szellem ut�n j�ttem.

-  �rtem. Akkor h�t, viszl�t Midoriko! - mondta a szellem, majd  h�tat ford�tott neki, �s elindult a barlang fel�. Rin m�g egy k�sz�n�m�t suttogott oda Midorikonak, �s gyorsan Sesshoumaru ut�n futott.  

Mikor a szellem �s a kisl�ny vissza�rt a barlanghoz, Jaken m�r ott „pattogott” k�r�l�tte.

-  �n nagyon sajn�lom nagy��������… - Sesshoumaru egy j� nagyot r�gott bele a kis z�ld d�monba, aki hangos puffan�ssal �rt f�ldet.

-  Mi�rt nem vigy�zt�l r�??? - �v�lt�tte mag�b�l kikelve a szellem - Megmondtam, hogy meg�llek ha b�rmi baja lesz Rinnek!!! - �s v�laszt sem v�rva bement a barlangba. Nem is sejtette, hogy valaki figyelte a jelenetet �s, hogy Sesshoumaru egy agg�d� pilant�st vetett a kicsi rinre a barlangb�l.  „nem tudm mi�rt, de ki kell der�tenem mi folyik itt. Vajon mi�rt ragaszkodik ennyire ahhoz a haland� kisl�nyhoz?” tanakodott Midoriko egy k�zeli t�hoz tartva, hogy megm�rt�zhasson benne…Amikor oda�rt, gyorsan megszabadult ruh�it�l, �s belemer�lt a h�s�t� habokba.  

Ek�zben a kutyaszellem kiadta a parancsot az indul�sra. Nem is sejtette hogy amerre �ppen tartanak, egy szelleml�ny �lvezi a habok h�s�t� zuhatag�t…Amikor Rin megl�tta a tavat, persze, hogy k�rlelni kezdte Sesshoumarut hogy engedje meg hogy m�rt�zzon egyet. Term�szetesen a szellem megengedte neki, de megmondta hogy tov�bb kell menni�k, ez�rt ne id�zz�n sok�ig. Mikor m�r el�g k�zel voltak a t�hoz, Sesshoumaru megpillantotta benne, a gondolataiba mer�lt Midorikot, aki �ppen most sz�llt ki a v�zb�l teljesen meztelen�l. Mitagad�s, gy�ny�r� teremt�s volt…�s ezt m�g a nagy kutyaszellem is �szrevette. Hossz� sz�ke haja r�tapadt nedves test�re, mikor az elter�lt a f�ben, hogy megsz�r�tkozzon…

De a haja nem takarta el feszes melleinek domborulat�t sem. �lm�lkod�s�b�l Rin vihog�sa „�bresztette f�l”.

-  N�zd Sesshoumaru-sama, ott van Midoriko - azzal megragadta a szellem kez�t �s h�zta volna  part fel�, de az csak nem akart megmozdulni. Erre a zajra m�r Midoriko is felfigyelt, �s azonnal felvette piros-feh�r kimon�j�t. Sesshoumaru elfordult �s elindult.

-  Gyere Rin, majd keres�nk m�sik tavat amiben f�r�dhetsz…- jelentette ki a szellem, de a l�ny ezeket a szavait m�r nem hallotta, mivel sz�lsebesen kezdett el szaladni az imm�r ruh�ban l�v� szelleml�nyhoz, aki felkapta �t, �s megp�rgette a leveg�ben. „hmmm..j�l b�nik a gyerekekkel, �s meg is tudn� v�deni ha arra ker�lne a sor. �s mellesleg nem cs�nyaJ”

Ezekkel a gondolatokkal indult el a Rin-Midoriko p�ros fel�. Jaken k�vette �t. Mikor m�r el�g k�zel voltak a l�nyokhoz, Sesshoumaru, Midorikohoz int�zte szavait…

-  Mondd Midoriko, lenne kedved csatlakozni hozz�nk? - erre a l�ny �szint�n elcsod�lkozott, mire a szellem s�rgetni kezdte -  Nos?

Midoriko len�zett Rinre, aki most bociszemekkel n�zett vissza r�. Nem tudott ellen�llni a „k�s�rt�snek” �gy beleegyezett.

-  Rendben van, de megtudhatn�m hogy mi�rt d�nt�tt�l �gy? - k�rdezte ravaszul Midoriko.

-  Kell valaki Rin mell�, aki j�tszik vele �s megv�di ha arra ker�lne a sor. -  mondta Sesshoumaru, mire a szelleml�ny alig �szrevehet�en biccentett.

-  �s tulajdonk�ppen hova megy�nk? - tette fel a mag�t�l �rthet�d� k�rd�st Midoriko.

-  A kast�lyomba. -  v�laszolta nemesi egyszer�s�ggel a szellem, majd elfordult, jelezve, hogy nem k�v�n t�bbet mondani.

-  �gy �r�l�k hogy itt vagy! - mondta a kicsi Rin, mire Midoriko elmosolyodott. Azon a napon kiv�telesen nem mentek tov�bb, ott maradtak a t� partj�n.

Sesshoumaru Nagy�r, imm�r nyugodt l�lekkel indult el, esti s�t�j�ra…m�r �r�k �ta t�vol volt, mikor egy szellemszagra lett figyelmes. A szellem gyorsan haladt Sesshoumaru fel�, akinek m�r nem volt ideje kiv�deni a t�mad�st, �gy a t�mad�s telibe tal�lta �t…

Midoriko hirtelen felkapta a fej�t. �rezte hogy valami baj t�rt�nik �gy gyorsan biztons�gba helyezte Rint, �s meghagyat Jakennek, hogy ne engedje el�j�nni �s hogy vigy�zzon r�.Ezut�n elt�nt a f�k s�r�j�ben…sz�lsebesen rohant. �rezte Sesshoumaru �s egy m�sik szellem szag�t is. Ahogy k�zelebb �rt, meg�rezte a v�r szag�t is… „jajj, naygon rem�lem hogy nem esett semmi baja. Nem �ln�m t�l ha valami t�rt�nt volna vele…” ekkor megpillantotta az el�tte kibontakoz� jelenetet: Sesshoumaru a f�ld�n fek�dt, l�tszott rajta, hogy nem b�r f�lkelni, de a hirtelen t�mad�sb�l szerzett seb nem engedte neki. A szellem ott volt k�zvetlen�l Sesshoumaru f�l�tt, aki a sok v�rvesztes�gt�l az eszm�let�t vesztette. Midoriko egyb�l cselekedett. El�vette borotva�les peng�j� kardj�t, amit a hat�s kedv��rt(�s persze nagyobb er� rem�ny�ben) hatalmas palloss� v�ltoztatott, ami k�r�l k�k dereng�s jelent meg. Els� csap�sra siker�lt lev�gnia a sz�rnyeteg egyik kez�t, ami azonnal visszan�tt. „ez is csak Naraku egyik szellemb�buja. De nehogy azt higgye, hogy ilyen k�nnyen elb�nhat velem!!” gondolta Midoriko, �s megc�lozta a szellem azon r�sz�t, ahol a sz�v�t sejtette. Ekkor hatalmas m�rgez� f�st robbant ki. Miut�n a f�st kezdett oszladozni, Midoriko megpillanthatta a kett�t�rt szellemb�but, rajta egy hajsz�llal. Gyorsan elrakta kardj�t, �s odasietett a s�r�lt szellemhez. Komolynak t�nt a seb, ez�rt nem merte mozd�tani, �gyh�t megkereste a megfelel� gy�gyn�v�nyeket, �s ott helyben l�tat el Sesshoumaru sebeit…

M�g jav�ban kelt fel a nap, amikor a Midoriko mellett fekv� f�rfi megmozdult. A szelleml�ny nyugtat�an r�helyezte kez�t Sesshoumaru csupasz fels�test�re, �s f�l�llt.

-  Mi…mi…t�rt�nt? - ny�gte ki v�g�l a kutyad�mon. 

-  Megt�madott egy szellem -  mondta nyugodt hangon Midoriko -  pontosabban Naraku egyik szellemb�buja…(erre Sesshoumaru f�jdalmasan felny�g�tt) …de ne agg�dj, elint�ztem. Ut�na pedig ott helyben ell�ttam a s�r�l�seidet, majd visszahoztalak a t�borba. P�r nap �s jobban leszelJ -  mosolyodott el a szelleml�ny.

-  k�…k�sz�…n�m…Midoriko. -  mondta kiss� elcsukl� hangon Sesshoumaru, majd m�ly �lomba mer�lt. Midorikonak egy furcsa gondoltat f�rk�z�tt be a fej�be: „milyen aranyos amikor alszik…miket besz�lek �n itt?? De ha egyszer olyan helyes…Jlehet hogy tetszik??”

viaskodott mag�ban…de azt�n a Rint�lkapott gy�ny�r� erdei vir�gok jobb kedvre der�tett�k.

Este, mikor m�r Jaken �s Rin is m�ylen aludt, Sesshoumaru �bredezni kezdett. Midoriko odal�pett hozz� �s…

-  jobban vagy m�r? – k�rdezte kis aggodalommal a hangj�ban.

-  igen -  hangzott a t�m�r v�lasz. Megpr�b�lt fel�lni, de m�g nem volt el�g ereje hozz�.

-  Cssssss…maradj fekve -  mondta Midoriko, mutat�ujj�t Sesshoumaru sz�j�hoz �rintve. Forr� �rz�s �s ellen�llhatatlan v�gyat �rzett, hogy megcs�kolja a szellemet. Hasonl� gondolatok j�rhattak  Sesshoumaru fej�ben is, mert karj�n�l fogva mag�hoz r�ntotta, �s l�gyan megcs�kolta. Midoriko gondolkod�s n�lk�l visszacs�kolt. Miut�n elfogyott a leveg�je, Sesshoumaru szak�totta f�lbe az imm�r heves cs�kot. Ezut�n kapott m�g egy puszit az arc�ra  a szelleml�nyt�l, �s az mosolyogva kiadta az „utas�t�sokat”:

-  Pihenned kell m�g…holnap m�g itt maradunk, �s csak ut�na indulunk el. Persze csak ha j� lesz �gy neked. -  tette hozz� kiss� elpirulva Midoriko.

-  Igen, �gy j� lesz. -  mondta, s� egy kis mosoly jelent meg a sz�ja sark�ban. Miut�n a l�ny f�l�llt, Sesshoumaru megk�rdezte t�le:

-  Nem felejtett�l el valamit? -  a l�ny erre nem tudott mit mondani, de nem is kellett, mert a szellem visszar�ntotta mag�hoz, �s m�g egyszer egy hossz� �s forr� cs�kot adott neki… 

M�snap reggel Rin kelt fel els�nek, de mivel m�g senki sem volt �bren, �gy d�nt�tt hogy f�rdik egyet a t�ban. �ppen csobbant a h�s v�zbe, amikor Midoriko f�l�bredt. Hallotta, ahogy Sesshoumaru besz�l �lm�ban:

-  ohh…Midoriko…�n…annyira…szeretlek! -  mondta ki v�g�l a szellem. Erre Midoriko egy puszit akart nyomni az alv� f�rfi arc�ra, mikor Rin hirtelen felsikoltott, felverve hangj�val a m�g alv�kat. (Sesshoumarut �s Jakent) Midoriko nem tudta mi t�rt�nt, nem l�tott semmit �s senkit. Ekkor �szrevette, hogy er�sen hull�mzik a t� �s hogy nagy bubor�kok j�nnek fel a tetej�re. Rin leveg�je volt… Midoriko gondolkod�s n�lk�l belevetette mag�t a m�ly t� habjaiba. A v�z m�r szinte teljesen t�k�rsima volt, amikor v�r keveredett a v�zzel…�s felbukkant a szelleml�ny a kisl�nnyal a karjaiban.

-  Rin…Rin…Rin… t�rj magadhoz!! -  mondta �s k�zben megr�zogatta a kisl�nyt, semmi.

Befogta Rin orr�t, �s sz�jon �t kezdte l�legeztetni �t. F�l perc m�lva Rin egy j� nagy adag vizet kik�pve, kapkodott leveg� ut�n. Midoriko nagyot s�hajtott �s k�lcs�nvette Sesshoumaru pr�mj�t, hogy betakarja vele a reszket� l�nyt. Rin odab�jt a szelleml�nyhoz, �s k�nnyeivel �ztatta �s annak v�ll�t…

-  k�…sz�…n�m…-  mondta reszket� s elcsukl� hangon Rin, �s m�g szorosabban b�jt megment�j�hez.