Jaken csak t�tott sz�jjal figyelte a jelenetet. „mindig is tudtam, hogy j� haszn�t vessz�k ennek a szellemnek.” -  elm�lkedett.

Sesshoumaru pedig egy k�nnycseppet eresztett ki szeme fogs�g�b�l. Nagyon agg�dott a l�ny�rt, de  nem merte bevallani m�g mag�nak se. De m�g miel�tt b�rki is megl�thatta volna a helyzetet, gyorsan let�r�lte a k�sza k�nnycseppet az arc�r�l.

-  Annyira f�ltem! -  mondta p�r �r�val k�s�bb a ropog� t�z mellett Rin, m�g mindig Midoriko karjaiban -  ezent�l mindig velem maradsz, ugye? -  k�rdezte k�nnyes szemmel.

-  H�t persze -  mondta midoriko �s nyugtat�an cir�gatni kezdte Rin h�t�t, �s k�zben Sesshoumarut figyelte.

>annak aki nem �rtette volna, Rint egy vizisz�rny t�madta meg< 

A nap h�tralev� r�sz�ben, Midoriko t�rt�neteket mes�lt Rinnek(�s titokban Sesshoumarunak is) kalandos m�ltj�r�l. Ek�zben Sesshoumaru m�r nagyon v�gyott a n� cs�kjai ut�n. Mivel m�r er�re kapott a huzamos pihen�st�l, most fel�lt a fa t�v�be, ezzel felh�vva mag�ra a figyelmet. Midoriko term�szetesen csak egy mosolyt engedett meg maguknak, �s lefektette Rint a pr�mre. Jaken m�r r�gen szuny�k�lt, �gy semmi akad�lya nem maradt annak, hogy Sesshoumaru �s Midoriko egy�t legyenek.

-  Menj�nk egyet s�t�lni. -  javasolta Sesshoumaru, �s megfogta Midoriko kez�tJ

�gy indultak el a s�t�t �jszak�ba…persze nem mentek messze a t�bort�l, nehogy valami sz�ry r�t�madjon Rinre.

-  Milyen messze van innen a kast�lyod? -  �rdekl�d�tt Midoriko. Nem tudta, hogy mire sz�m�tson, mennyit kell m�g utazniuk.

-  kb k�t h�t �s ott vagyunk -  v�laszolta nyugodt hangon Sesshoumaru, de amikor l�tta a szelleml�ny d�bbent arckifejez�s�t, hoz�tette: -  de ne agg�dj! A l�tv�ny majd k�rp�tolni fog. Ugy velem maradsz �r�kre?

-  Sz�ks�gem van r�d Midoriko!!! -  mondta, imm�r egy fokkal hangosabban -  olyat adt�l nekem, amit eddig m�g senkivel szemben sem �reztem! Megtan�tott�l szeretni…�s �n szeretlek! -  mondta ki v�g�l a szellem, f�lig elpirulva. Hirtelen mag�hoz h�zta a l�yt �s megcs�kolta. Hossz�n �s forr�n. K�v�nta a l�nyt, de nem akarta elsietni a dolgot.

-  �nis szeretlek… -  szak�totta meg a cs�kot, de m�r kapta is a k�vetkez�t… 

Reggel Midoriko Sesshoumaru karjaiban �bredt, �s boldogan eml�kezett vissza a tegnap est�re. Megv�rta, m�g fel�bred kedvese, hogy forr� cs�kkal k�sz�nthesse �t. Nemsok�ra Rin �s Jaken is fel�bredt. Sesshoumaru egy var�zslat seg�ts�g�vel, kifogott 4halat, mindenkinek egyet. �gy hamar t�l voltak a reggelin.

-  Indulunk! -  adta ki szok�sos fagyos hangj�n a parancsot Sesshoumaru-sama, �s mag�ra vette feh�r pr�mj�t, amin Rin fek�dt az elm�lt napokban. Sesshoumaru �s Midoriko egym�s mellett aladtak, m�g�tt�k Rin �s Jaken. „ezek nagyon furcs�k...a Nagyuram teljesen megv�ltozott.” -  elm�lkedett a kis z�ld d�mon, de nem l�tta az �sszef�gg�st.

Rin boldogan ugr�lt �s ilyen gondolatok j�rtak a fej�be: „v�gre van anyuk�m �s apuk�m!!” -  term�szetesen Rin l�tta, hogy �sszej�ttek, nem �gy mint Jaken. A l�ny az el�tte halad� p�rra n�zett, �s sz�lesen lemosolyodott. Sesshoumaru h�trapillantott a v�lla f�l�tt �s l�tta, hogy Rin mosolyog.

-  Te meg min mosolyogsz ott h�tul? -  k�rdezte �rdekl�d� hangon Sesshoumaru. A l�ny kiss� megszeppenve, de az�rt v�laszolt:

-  H�t tudod, Sesshoumaru-sama, arra gondoltam, hogy v�gre van anyuk�m �s apuk�m. -  a v�laszba mind a h�rman f�lig belev�r�s�dtek. „milyen j� megfigyel� ez a kisl�ny!”-  gondolta Midoriko, majd mag�ban sz�lesen elvigyorodott. „Rin…kicsi Rin…!” -  gondolta mag�ban Sesshoumaru, �s nem k�rdezett t�bbet. Jakennek csak most esett le, hogy mi van, de akkor�t esett, hogy az v�zhangot vert az erd�ben J 

�gy teltek a napok. Pirul�sokkal, nevetg�l�sekkel, gondolatokba mer�lve �s persze �jjelenk�nti forr� cs�kokkal… 

-  M�g 3 nap! -  mondta Sesshoumaru egyik reggel a kis csapatnak.

-  Nem �llhatn�nk meg egy r�vid id�re? -  k�rdezte Midoriko agg�d� pillant�sokat vetve a kicsi Rinre, aki ebben a pillanatban esett �ssze a f�rads�gt�l…

-  Van egy �tletem…-  mondta elsz�ntan Sesshoumaru(merthogy legbel�l nagyon a sz�v�n viselte Rin sors�t) -  elrep�l�k Rinnel a kast�lyba. Akkor sokkal gyorsabban orr vagyunk. De akkor itt kell hagynom t�ged. Azt pedig nem szeretn�m.

-  Nyugi, tudok vigy�zni magamra(�s kacsintott egyet). De Jakent is vidd magaddal, nem akarom, hogy l�b alatt legyen. -  erre kapott egy s�rt�d�tt pillant�st a z�ld d�mont�l.

-  Rendben van! -  mondta Sesshoumaru -  a k�zelbe van egy for�s, oda megyek majd �rted. 

Szerintem p�r �ra �s itt vagyok.  -  most b�rki leolvashatta volna arc�r�l az �rzelmeit.aggodalmas arcot v�gott, de elsz�nts�got t�kr�z�tt. Midoriko biccentett, �s elindult a forr�s fel�, de Sesshoumaru megragadta a karj�n�l fogva, mag�hoz h�zta �s megcs�kolta. Ut�na szel�den ell�kte mag�t�l, Rint a karjaiba vette(Jaken ek�zben belecsimpazkodott a pr�be) �s egy kis felh�n emelkedni kezdett a magasba. M�g egy ideig figyelte azt a helyet ahol otthagyta Midorikot, azt�n elindult a kast�ly ir�nya… 

Midoriko, imm�r egyed�l, elindult a forr�s fel�. „ha m�r �gyis van id�m, f�rd�k egyet. Az elm�lt napokban �gysem volt r� lehet�s�gem…” -  gondolta. Gondosan elrejtette ruh�it �s kardj�t egy fa t�v�be, �s beleg�zolt a kellemes v�zbe. M�r j� ideje benne volt, amikor meg�rezte t�bb tucatnyi haland� k�zeled�s�t. Gyorsan ki�szott a partra, �s fel�lt�z�tt. De kardj�t nem tal�lta sehol -  �gy fegyvere nem volt, csak �les karmaira tudott hagyatkozni. Szinte m�r mindenhol emberszagot �rzett „�tkozott haland�k…beker�tettek. De megb�nj�k hogy megsz�lettek, ha a k�zelembe j�nnek” ekkor valami m�s is megcsapta Midoriko orr�t. Egy szellem is volt az emberekkel, akik hirtelen el�b�jtak a f�k �rny�k�b�l, �s beker�tett�k Midorikot. „jajj Istenem, t�l okan vannak. Egyszerre nem tudok elb�nni vel�k csak a karddal. Hol a franca van???” -  gondolta m�rgesen. V�rt…nem tudta mire de v�rt. Tal�n arra, hogy Sesshoumaru �rte j�jj�n �s megmentse, de erre semmi es�lye nem volt. M�g csak f�l �r�ja ment el.. mag�ra maradt a kardja n�lk�l.

-  Rem�nytelen… -  suttogta halkan -  de nem, nem adhatom fel! Mit sz�lna Sesshoumaru ha feladn�m? �s mit sz�lna…(itt egy kicsit �rz�kenyebb lett a hangja) Rin. nem adhatom fel!  PUSZTULJATOK!!!!!!!!! – �v�lt�tte Midoriko, �s karm�val f�l tucatnyi embert k�ld�tt a m�svil�gra. �rezte ahogy a szeret er�t ad neki, de m�g �gy is t�l sokan voltak a haland�k. Sajnos �szrevette, hogy a szellem m�r nincs messze, �gy gyorsan „munk�hoz l�tott” -  tov�bbi k�t tucat embert �lt meg, amikor egy embermonstrum �llt el�tte. „ez a szellem. �rzem az �kk�szil�nk jelenl�t�t a test�ben. Nem is egy…kett�…h�rom. Sz�val h�rom!”-  gondolta, majd er�t vett mag�n. A t�bbi ember m�r nem t�madt, csak figyelt�k a fejlem�nyeket, mik�zben kit�rt egy t�mad�s el�l.

-  Mocskos szellem!! -  �v�lt�tte a f�rfimonstrum -  minek j�tt�l a ter�letemre?? Mocskos, r�hes korcs!! -  t�d�totta, j� adag ny�lat fr�csk�lve Midorko arc�ba.

-  Undor�t� vagy!! -  fakadt ki gy�l�lk�dve Midoriko -  undor�t� haland�!! -  egy valamit nem b�rt elviselni…amikor korcsnak nevezik. Mert �t nem lehet csak �gy, b�ntetlen�l lekorcsozni! � tisztav�r� szellem! �s ezzel a d�h l�ngja gy�lt a szem�ben. „megb�nod m�g, hogy kikezdt�l velem!”- gondolta mag�ba. Azzal v�r�sen kezdett izzani a szeme. �rezte ahogy a d�h �tj�rja test�t. Feje �s teste elkezdett ny�lni…�talakul! Egy hatalmas(kb 4 m�ter magas) h�feh�r, d�s bund�j� farkas �llt az emberek el�tt, akik h�trah�k�ltek a f�lelemt�l. De a monstrum nem mozdult.

-  MOST MAJD MEGB�NJ�TOK, HOGY KIKEZDTETEK VELEM!!!! -  �v�lt�tte mag�b�l kikelve az imm�r farkasszellem� �talakult Midoriko. Egy k�nnyed mozdulattal a monstrumnak esett �s leharapta a fej�t.

-  Nahh, ki itt a korcs?? -  mondta sz�npadias, dr�mai hangon az �lettelen testnek. Szeme m�g mindig v�r�s f�nyben izzott, bund�ja pedig foltos lett a v�rt�l. Ekkor �szrevette az egyik haland�n�l a kardj�t.

-  Add ide a kardomat, hitv�ny ember!! -  mondta az imm�r visszav�ltozott Midoriko. Szeme lassan halv�nyodni kezdett, majd visszanyerte eredeti, m�lyk�k sz�n�t. A kardot tart� ember nem mozdult. Midoriko, lassan �s kim�rten odal�pett hozz�, megnyalta az arc�t, majd hirtelen belev�jta nagy k�rmeit az ember mellkas�ba, �s kivette annak sz�v�t. A reflext�l m�g pislogott egyet, �s �sszeesett. Midoriko m�g el�tte kivette kez�b�l kardj�t, ami most ugyanolyan v�r�s f�nnyel izzott, mint p�r perce a szelleml�ny szeme. Egy �vatlan pillanatban egy nyilat kapott a v�ll�ba, amit egy k�nnyed mozdulattal kih�zott. De a d�h ism�t visszav�ltoztatta sz�rnyetegg�. Az nekiesett az embereknek, �s egym�s ut�n viszhangoztak a k�ts�gbeesett ki�lt�sok, �s hal�lh�rg�sek az erd�ben…el�gedetten nyugt�zta, hogy senki se maradt �letben. Illetve igen, egy 17 �v k�r�li fi�, egy bokorba keresett mened�ket. Odal�pett hozz� a tajt�kz� farkasszellem, �s…

-  Menj vissza a faludba, �s mondd meg a f�n�k�dnek amit ma itt l�tt�l. -  hal�los kacaj k�s�ret�ben r�mordult a fi�ra, aki h�l�t adva az �gnek rohant vissza a faluj�ba. Midoriko most, hogy m�r nem volt ellens�ge, visszav�ltozott, �s csendesen mosni kezdte v�rt�l �z�, szakadt ruh�j�t. Mikor nem siker�lt neki, le�lt egy fa t�v�be �s elb�biskolt. Az �jjel egy halk puffan�st hallott. Kinyitotta szem�t, �s el�tte �llt a megh�kkent Sesshoumaru.

-  Mi…mi t�rt�nt? -  k�rdezte

-  Egy p�r haland� felideges�tett -  mosolygott. Mivel Sesshoumaru kimer�lt volt a sok rep�l�s miatt, gyalog folytatt�k �tjukat, mik�zben Midoriko elmes�lte a t�rt�nteket. Sesshoumaru elmosolyodott �s hozz�tette: