2. Hasonm�s 
 

Ver�f�nyes ny�ri id� volt, mikor egy furcsa tagokb�l �ll� csapat igyekezett v�gig egy �ton, ahol semmi �rny�kot nem leltek.

• Kutya meleg van itt! – s�hajtott a r�kaszellem k�ly�k, de r�gt�n be is fogta sz�j�t, amikor r�pillantott a csapat �l�n halad� inuyoukai. – Bocsi! – vigyorgott.
• Shippou, jobb, ha ilyen megjegyz�st nem teszel… - nevetett a szerzetes.
• K�sz a tan�csot, Miroku… - n�zett a szerzetesre Shippou.
• Sz�vesen!

M�g f�l �r�ig haladtak, mikor v�gre megpillantottak egy falut. Gondolt�k, megpihennek, �gy a szerzetest bevetve sz�ll�st k�rtek, de nem fogadt�k el seg�ts�g�ket.

• De mi�rt? – k�rdezte Kagome a faluf�n�k�t.
• Van egy papn� a faluban, akinek van egy nevelt l�nya. �k v�denek minket a gonosz szellemekt�l. – magyar�zta a faluf�n�k.
• �rtj�k. – s�hajtott Miroku, majd tov�bbindultak. Miel�tt ki�rtek volna a falub�l, egy gyerek csapat j�tt vel�k szembe, k�zt�k egy fiatal l�nnyal, aki mosolyogva s�t�lt vel�k a falu fel�, kez�ben n�h�ny gy�gyf�vel. Inuyash�t ez a jelenet nagyon eml�keztette arra, mikor Kikyou j�tszott a gyerekekkel. Kicsit elb�sult. A l�ny egyenesen fel�j�k tartott.
• Mi�rt szomorkodsz inuyoukai? – n�zett Inuyash�ra, aki erre r�tekintett.
• Se… - akarta mondani a k�rdezett, de Miroku befogta a sz�j�t.
• Nos az�rt szomorkodik, sz�ph�lgy, mert nem siker�lt sz�ll�st tal�lnunk itt a faluban. – mosolygott a szerzetes.
• �, h�t ezen a bajon k�nnyen seg�thet�nk! – nevetett a l�ny, akinek meg kell jegyezni, nagyon sz�p hangja volt, �s ha m�r a sz�ph�lgy megnevez�sn�l tartunk, val�ban gy�ny�r� volt. Sangot eml�keztette valakire, de nem jutott esz�be.
• Gyertek velem! – mosolygott, majd beinvit�lta a csapatot egy kis kunyh�ba, ahol finom �lelemmel l�tta el �ket. Est�re is ott maradtak.
• Mit mondott a faluf�n�k, mi�rt nem sz�llhattok meg n�luk? – k�rdezte Mirokut a l�ny.
• Nos azt mondta, hogy a falujukban m�r van egy papn� �s fogadott l�nya, akik v�dik az embereket.
• Mivel felaj�nlottuk szellem�rt� k�pess�geinket… - kotyogta bele Shippou.
• �rtem… Nos a papn� m�r kicsit id�s, a l�nya meg m�g fiatal, �gyhogy n�ha kell itt a seg�ts�g, csak t�l sokat hisz a faluf�n�k r�lunk.
• R�latok??? – n�zett r� csod�lkozva Kagome.
• Igen, nos a nevem Michiyo, �s �n vagyok a papn� fogadott l�nya. A papn� pedig Miu-sama, de sajnos m�r el�gg� beteges, �gy �n vagyok a falu… nos… „v�delmez�je”… - mosolygott a l�ny.
• Te? – n�zett r� k�tkedve Inuyasha.
• Igen, �n…
• Mondd csak, h�lgyem, k�rdezhetek valamit? – mondta rem�nykedve Miroku, mik�zben megfogta a l�ny kez�t.
• Nem! – h�zta ki kezeit a szerzetes�b�l. – Hallottam r�lad, szerzetes… Miroku… ugye �gy h�vnak? – k�rdezte felh�zott szem�ld�kkel Michiyo.
• H�t… Igen…  - sz�gyellte el mag�t a szerzetes.
• Sejtettem… - vigyorgott Michiyo. – Nos, aludjatok j�l! – k�sz�nt el a l�ny, majd kiment a kunyh�b�l.
• �s te hol fogsz aludni? – ki�ltott ut�na Kagome. Michiyo visszan�zett.
• M�g kigondolom! – mosolygott sejtelmesen, �s elment. A csapat k�nyelmesen elhelyezkedett, �s �lomra hajtott�k fej�ket.

Michiyo vid�man s�t�lt az erd�ben, �s elt�vedt a kedvenc hely�re is, ahova szinte nap mint nap kij�rt.

• Sesshoumaru! Hol lehetsz most? – k�rdezte az el�tte �ll� cseresznyef�t�l, de az nem adott v�laszt. Besz�vta a friss esti leveg�t, majd le�lt a fa al�, �s pihent egy kicsit. N�h�ny �ra m�lva visszament a faluba.

Reggel Sango �bredt fel els�nek.

• Tudom m�r! – ki�ltotta, fel�bresztve ezzel a t�bbieket is.
• Mit tudsz? – k�rdezte �lmosan Miroku, mik�zben elnyomott egy �s�t�st.
• Tegnap elgondolkoztam azon, hogy kire hasonl�t annyira Michiyo…
• �s mire jutott�l? – �lt fel Kagome, �s �rdekl�dve hallgatta a szellem�rt� l�nyt.
• Midorikora!
• Mi… mi… mi… miii??? – ugrott oda Shippou.
• Mi… mi… mi… Midorikooo??? – ugrott oda Myouga.
• H�t te is itt vagy, Myouga? – n�zett r� felvont szem�ld�kkel Inuyasha.
• Igen, �s nagyon k�v�ncsi vagyok erre a Michiyora! – motyogta a bolhad�mon. Csak emlegetni kellett, �s a l�ny m�r be is l�pett.
• J� reggelt! – mondta mosolyogva.
• T�nyleg… - �mult el mindenki.
• Mi t�nyleg? – k�rdezte a l�ny.
• Teljesen �gy n�zel ki, mint Midoriko! – ny�gte Miroku.
• Tudom! – nevetett Michiyo. – �n vagyok a reinkarn�ci�ja!
• A re-rei-reinkarn�ci�jaaa??? – a csapat teljesen led�bbent. Itt �ll el�tt�k a valaha �lt, legnagyobb miko reinkarn�ci�ja.
• H�t ilyen nincs! – mondta Inuyasha. Michiyo vigyorgott.
• Pedig van!
• Michiyo-samaaa!!! – ugrott a l�ny v�ll�ra Myouga.
• Hm? H�t te meg ki vagy? – k�rdezte Michiyo.
• Egy bolhad�mon! – v�laszolt k�szs�gesen Myouga.
• Hm… Azt hallottam, hogy a bolhad�monok el�gg� gy�v�k, �s ideges�t�ek! – Myoug�nak �sszet�rt a sz�ve, �s lehullott a padl�ra.
• Igen, j�l hallottad! – nevette el mag�t Kagome.
• Mondj�tok csak! Nem akartok itt maradni egy kicsit? – k�rdezte Michiyo.
• Szerintem j� �tlet! Naraku am�gy is nagyon megh�zta mag�t, ami�ta j�l ell�ttam a baj�t! – h�sk�d�tt Inuyasha.
• Khm… Szerintem ink�bb Sesshoumaru miatt… - mondta Miroku.
• Fogd beee!!! – ki�ltott r� az inuyoukai. Michiyo az el�bb hallottakat em�sztette.
• Sesshoumarut mondt�l? – k�rdezte Mirokut, aki hevesen b�logatott.
• Tal�n ismered? – k�rdezte. Michiyo �gy d�nt�tt, egyenl�re nem mondja meg…
• Ja, nem, csak hallottam r�la! – vigyorgott id�tlen�l. Sesshoumaru! V�gre r�dtal�ltam!

Folytat�s k�vetkezik…