- Sarah! – ez a hang olyan ismer�s. Olyan k�zeli, de m�gis t�volinak t�nik. Sesshoumaru! �risten! Ez itt sz�vja a v�rem, a szerelmem meg ordib�lja a nevem. Mi�rt nem reag�lok? El�jultam? Sz�rnyak suhognak, �s a leveg�ben sz�llok. De finom id� van. Valaki az �l�ben visz. Felnyitom a szemem.

- Dracula.

- Felkelt�l? Akkor nem ittam el�g v�rt bel�led.

- Engedj! Tegy�l le!- „kap�l�dztam”.

- Nem tehetem. �s l�gy sz�ves maradj nyugton. Nem akarlak leejteni. Visszamegy�nk Erd�lybe. A kast�lyomba. Megtartjuk az esk�v�nket, ami �r�kre hozz�m csatol, �gy, hogy nem v�rezlek meg.

- Nem!! Tegy�l le! �n Sesshoumarut szeretem, �s hozz� tartozom. Nem akartam ezt tenni. – el�vettem a t�r�met �s a mellkas�ba m�lyesztettem. Semmi. Mi t�rt�nik itt? Kih�zom, �s �jb�l belev�gom. Megint semmi.

- Hi�ba er�lk�dsz. Nem lehet meg�lni egy k�nnyen. – mondta mosolyogva �s lefogta a kezem. El�vett egy darab k�telet �s �sszek�t�tte a kezem. Nem tudtam ellene v�dekezni.

- Azonnal engedd el, Saraht!

- �s ugyan mi�rt tenn�m? Nem tudtam r�la, hogy a d�monok rep�lni is tudnak.

- Nem mind, de �n tudok. Azonnal ereszd el!

- Soha! Nem hagyom, hogy csak egy d�mon� legyen, aki Isten kegy�t �lvezi.

T�madt egy �tletem. Behunytam a szemem. Koncentr�ltam. F�ny �lelte �t a testem. Sebeim begy�gyultak �s fel�lt�ttem angyali ruh�mat. Kezeim kib�jtak a k�t�l szor�t�s�b�l. Kezeimet Dracula mellkas�ra helyeztem – l�lektiszt�t� b�b�j. – suttogtam alig hallhat�an. Dracula megmerevedett. Kihaszn�ltam az alkalmat �s elrep�ltem a szor�t�s�b�l. Sesshoumaru t�rt karokkal v�rt. Szorosan mag�hoz �lelt.

- Azt hittem elvesz�telek. Nagyon f�ltettelek. Most m�r v�ge van?

- Igen. Annyira �r�l�k, hogy nem lett semmi bajotok. De m�r v�ge van.

Dracula elt�nt, mintha ott sem lett volna. Sesshoumaru �lbe kapott �s levitt a t�bbiekhez, akik s�lyos s�r�l�seket szenvedtek. Meg�lltam a terem k�zep�n �s elmondtam egy gy�gy�t� b�b�jt. Mindenkinek begy�gyult a sebe.

- Gy�zt�nk?

- Igen. Menj�nk haza, �s akkor visszat�rhet�nk a ti id�t�kbe.

- V�gre. M�r megvesztem ett�l a sok szagt�l �s f�stt�l.

Mikor ki�rt�nk a b�rb�l l�ngra bor�tottam a helys�get. Elt�r�ltem minden adatot, arr�l, hogy valaki valaha is itt j�rt. �s a hamukat se kellett senkinek megmagyar�zni. Hajnalra �rt�nk haza. M�r anya v�rt minket. Meg�leltem sz�leimet �s any�val nyitottunk egy �tj�r�t. �gy b�rmikor haza tudtam j�nni. Elb�cs�ztam �s indultunk vissza k�z�pkorba. A szent f�hoz k�zel telepedt�nk le. Hamar eltelt 9 h�nap �s egy kisfi�t hoztam a vil�gra. Sesshoumaru csak �gy sug�rzott a b�szkes�gt�l. A kicsi is szellem lett. Mindenki megmondta kik�p�tt �desapja, csak a szemei az anyj��. Ez �gy is volt. A szemeit t�lem �r�k�lte. Kainak nevezt�k el. Olyan �des! Ez�st haj, nagy k�k szem. Annyira boldog voltam. �tvittem any��knak megmutatni a fiamat, de �k addigra meghaltak. Egy ideig szomor� voltam, de v�g�l siker�lt feldolgoznom. Sesshoumaruval �s a kicsivel nagyon boldog voltam. �s ott voltak a t�bbiek is. Nagyon j� kis t�rsas�g voltunk. A t�bbiek el�g sokat v�rtak a gyerek�ld�ssal. Hihihi. Lassan eltelt 15�v. Kain j�k�p� ifj�v� cseperedett. J�rtas volt a harcm�v�szetekben, tanult, vagyis volt esze. Teljesen �gy n�zett ki, mint Sesshoumaru. Csak a m�ret�kben �s a szem�k sz�n�ben volt elt�r�s. Mondjuk kicsit furcs�lltam az elej�n, hogy szellem gyereket hoztam a vil�gra. De nem nagyon �rdekelt. Az �n fiam �s b�szke leszek r�. Kagome �s Sango hipp – hopp teherbe estek. Hamar eltelt a tavasz �s a ny�r. El�rkezett az �sz. A f�k lehullatt�k a sz�raz leveleiket. Az eg�sz t�j arany – barna – z�ld – s�rga �s v�r�s sz�nben pomp�ztak. Egyre t�bbet esett az es�. Az �gen vill�mok cik�ztak kereszt�l. Az �jszak�k egyre hidegebbek lettek. Szinte minden napunkat a h�zunkban t�lt�tt�nk. Besz�lgett�nk. Mivel m�st nem nagyon lehetett tenni. Kagome �s InuYasha elmentek bejelenteni a sz�mukra boldog h�rt Kagome csal�dj�nak. De sajnos Kagome anyuk�ja nem �r�lt, hogy l�nya egy f�l szellemt�l v�r gyereket. �gy h�t hamar visszaj�ttek. Minden sz�p �s j� volt. Kain az itteni szellemekkel n�tt fel. A kis csapat �gy d�nt�tt, hogy hamarosan elhagyjuk ezt a helyet, mert m�r kezd unalmass� v�lni. Mindenki v�ndorl� t�pus� volt. Kain nem nagyon �r�lt az indul�snak.

- De mi�rt megy�nk el? Mi�rt nem j� itt?

- Sajn�lom kicsim, de mi ilyenek vagyunk. Mindig csak v�ndoroltunk �s n�ha �lltunk meg, de csak az�rt, hogy kipihenj�k magunkat.

- Csak nem az�rt nem akarsz maradni, mert n� van a dologban? – k�rdezte vigyorogva Sesshoumaru.

- Egy�ltal�n nem err�l van sz�. – felelte higgadtan Kain - Megyek, j�rok egyet.

- Rendben.

Kain sz�p nyugodtan elindult a f�k k�z�tt �s hamarosan el is veszett a szem el�l. Sesshoumaruval visszaindultunk a h�zhoz, mikor a f�rfi hirtelen meg�llt. Belesz�vott a leveg�be �s fel�m fordult.

- Kain v�r�nek illat�t �rzem.

- Mi? �risten! Merre?

- Amerre elment. Gyorsan! Gyere!

Egy m�sodperc t�red�ke alatt fel�lt�ttem angyali form�mat. A leveg�t has�tottam, m�g Sesshoumaru a f�ld�n sz�guldott. Hamarosam ki�rt�nk egy tiszt�sra, ahol Kain �s egy n� �llt. A n�nek feh�r haja volt, ami a derek�ig �rt. Szeme aranysz�n� �s homlok�n egy f�lhold ragyogott. Sesshoumaru ledermedt mikor megl�tta a n�t. Kain t�bb sebb�l v�rzett, f�leg a karj�n�l. A n� lassan fel�nk ford�totta tekintet�t. Ajka nagyon feszes �s v�kony volt, ami g�nyos mosolyba torzult.

- Sesshoumaru, kisfiam mi tartott ilyen sok�ig?

- Mi?

Sesshoumaru nem v�laszolt k�rd�semre, hanem gy�l�lk�d� tekintettel n�zte anyj�t, aki csak mosolygott.

- �, sz�val nem besz�lt�l r�lam, Sesshoumaru. Letagadtad az any�dat. Nagyon nem sz�p.

- Nekem nincs any�m, csak egy n�, aki �letet adott nekem.

- Legal�bb nem neveltelek hi�ba. Ezt a leck�t megtanultad. De a t�bbit nem fogadtad meg! �ssze�llt�l egy angyallal, �s �rzelmeket t�pl�lsz ir�nta! Gyal�zat! Sz�gyent hozol a nemzets�g�nkre! Te is olyan ostoba, vagy mint az ap�d volt. �ssze�llt egy halland� n�vel �s engem meg elhagyott, pedig megh�d�tottuk volna az eg�sz vil�got!

- Lehet hogy ostoba, de v�gre boldog. Ezeket, az �rz�seket t�led sohasem kaptam meg, Hayu.

- Nevets�ges. Ostoba k�ly�k. Megl�tjuk, hogy mit sz�lsz ehhez! – karmaival megc�lozva Kain sz�v�t. De nem tudta kit�pni. Karja akad�lyba �tk�z�tt. – Mi ez?

- M�g ti eszmecser�t folytatatok, addig �n egy v�d�var�zslatot bocs�tottam a fiamra.

- Ez lehetetlen, hisz az angyalok nem tudnak var�zsolni!

- �s ki mondta, hogy csak angyal vagyok. A Vad�sz, egy boszork�ny �s egy angyal ereje egyes�lt bennem. �s most k�sz�nj el az �letedt�l. Senkinek nem bocs�tom meg, ha egy ujjal is hozz�ny�l a fiamhoz. – felemeltem a kezem, amit�l Hayu mozdulni sem tudott. – m�rgezett kar�k. – a f�ldb�l t�hegyes, m�rgezett kar�k t�rtek el�, amik felny�rsalt�k az elk�pedt n�t. Ezut�n Kainhoz szaladtam, aki kicsit nagyon megb�nult a l�tottakt�l. Mihelyt mell� l�ptem elv�geztem a gy�gy�t� b�b�jt, �gy a sebei begy�gyultak.

- Mi�rt nem mondtad el, hogy angyal vagy? Mi�rt kellett eltitkolni el�lem?

- Sajn�lom. Nem akartalak vesz�lybe sodorni.

- K�sz�n�m a bizalmat. – azzal Kain h�tat ford�tott nekem �s elt�nt az erd�ben.

- Majd megb�k�l. Ne hib�ztasd magad.

- Lehet, hogy igaza van, �s t�nyleg az�rt nem mondtam el neki, mert nem b�zom benne.

Sesshoumaru �tkarolta a derekamat �s elindultunk vissza a h�zba. Nyugodt volt minden, tal�n t�l nyugodt. Hirtelen villan�s �s f�jdalom.

- Sarah, mi t�rt�nt?

- Nem tudom, de nagyon f�j. A hasamon �tj�tt valami f�nyg�mbszer�s�g.

- De, hogy nem vett�k �szre?

- Nem tudom, de ez egyre rosszabb.

A f�k k�rbe vettek minket �s halk de f�lelmetes hangot hallattak. Jeges r�m�let j�rta �t testemet. A hideg r�zott. �s a seb sehogy sem akart elt�nni, s�t mintha egyre jobban t�gult volna. Halk suttog�st hallottam a h�tam m�g�l, amit Sesshoumaru is hallott. „Vad�sz, Vad�sz, Vad�sz hol j�rsz?”

- Mit akar ez jelenteni?

- Nem tudom, de szerintem meg fogok halni.

- Jaj, ne besz�lj m�r h�lyes�geket, Sarah! Sokszor voltunk rossz helyzetben �s mindig ki tudtuk v�gni magunkat bel�le. Itt vagyok melletted.

- Tudom. Nagyon szeretlek. De l�gyszi cs�kolj meg! Ha meghalok nagyon vigy�zz Kainra.

- Nem fogsz meghalni. Nem engedem.

- De k�rlek, cs�kolj meg.

�vatosan az �l�be vett �s l�gyan megcs�kolt. Egy j� ideig voltunk �gy egybeforrva. Hirtelen testem elernyedt �s a szemem-akaratom ellen�re is lecsuk�dott. �r�kre. Egy f�nycs�va �tk�z�tt a f�ldbe. Azt hittem Isten az, de csak egy angyal sr�c volt. Arany-sz�ke haja h�tul �ssze volt k�tve, k�k szeme ragyogott.

- Sarah velem kell j�nn�d, a Mennyorsz�gba.

- Ilyen hamar elj�tt �rtem a hal�l? Mi�rt?

- K�rdezd Istent. �n csak a feladatot teljes�tem. A nevem Dark.

Testem feh�r f�nybe burkol�dzott. M�r nem e vil�gba tartoztam. �t�leltem Sesshoumarut �s �jb�l megcs�koltam. Ut�na elindultam az angyali k�ld�tt fel�, aki hirtelen egy f�nyg�mb�t k�ld�tt Sesshoumaru fel�.

- Ne!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! – sik�tottam, de m�r t�l k�s� volt. – Ne, Sesshoumaru!!!!!! Mi�rt csin�ltad ezt? Ki vagy te?

- A nevem nem Dark hanem Akuma. – Haja feket�v� v�ltozott �s szemei fekete sz�nben ragyogtak. Sz�rnyai �s ruh�ja is fekete lett. – �n vagyok Lucifer fia �s az a feladatom, hogy meg�ljelek benneteket �s t�ged a Pokolba, vigyelek. Sokan szeretn�nek �jra l�tni. – gonoszan mosolygott, mik�zben l�tta retteg�sem.

- Rendben. De csak egy felt�tellel, ha a t�bbiek a mennybe ker�lnek �s visszaadod Sesshoumarunak az �letet.

- Ha csak ennyi, akkor mehet�nk is! - a h�tam m�g� rep�lt, �tfogta derekam �s a f�ld megny�lt alattunk.

- Szeretlek Sesshoumaru.

A f�ld bez�rult a fej�nk fellett. Feketes�g, sz�l �s por. Mintha egy k�lyh�ban lenn�k, olyan meleg van. Szenved�s. Szenved�s �r�k id�kig… De megmentettem egy p�r lelket, akik boldogok lesznek. Sesshoumaru nagyon vigy�zott Kainra, m�g az eddigin�l is jobban. Sesshoumarunak nem volt m�s feles�ge rajtam k�v�l. H� maradt hozz�m. T�bb ezer �v ut�n hal�loztak el �s mindenki a mennybe ker�lt. �n tov�bb szenvedtem, de nem �rdekelt, hiszen tudom, hogy �k boldogok lesznek �r�k id�kig. Sz�rnyaim el�g ramatyul n�ztek ki �s �n se voltam m�r a r�gi, de nem t�rtem meg �s ezzel m�g jobban bosszantottam k�nz�imat. �gy tengetem napjaimat a sok rothadt d�mon, v�mp�r stb. k�z�tt. �s ez lesz �r�k id�kig. Ez az �n v�gzetem.