7. r�sz: Egy cuki perverz

Az eb�d szokatlanul fesz�lt csendben telt. Kiba pr�b�lta elfelejteni az eg�szet, aminek az lett a v�ge, hogy aggodalmaskodva gondolt �desanyj�ra, �gy m�g k�nyelmetlenebb�l f�szkel�d�tt sz�k�ben.

Egy m�ly s�hajt�s hagyta el ajkait, ahogy kivonult az �tkez�b�l, befejezve eb�dj�t. Elballagott �desanyj�hoz, megnyugv�st keresve. Kakero asszony azonban ism�t csak aludt, igaz, nyugodt arca ellen�re Kiba l�tta a homlok�n gy�ngy�z� hideg verejt�kcseppeket. L�gz�se sem volt szab�lyos �s a l�ny tudta, hogy szenved a m�regt�l. K�ptelen volt szervezete el��ll�tani a megfelel� ellenanyagot �s legy�zni a k�ros behat�st.

Hi�ba, �desanyja �g�n a n�k sosem b�rt�k a m�rgeket – viszont Shiwue nagy�r csal�dj�ban mindenkinek nagyon j� ellen�ll� k�pess�ge volt. �gy h�t maradt Kiba, aki a gyeng�bb m�rgeket ugyan elviselte, m�gis j�csk�n meggy�lt volna a baja a legt�bbel. „Ha nem Anyut sebzi meg, hanem engem, akkor most nem kellene ennyit agg�dnom... tal�n m�g a m�rget is t�l�ltem volna... Tal�n...”

Alighogy le�lt az �gy mell�, az ajt� kiny�lt, majd becsuk�dott, s Kiba igencsak meglep�d�tt, mikor megl�tta, ki l�pett be rajta:

– Sesshoumaru? Mit keresel itt, uram...?

– Csup�n meg akartam gy�z�dni r�la, hogy elker�l�d az olyan helyzeteket, mint a p�r �r�val ezel�ttit.

Szavai nyersen hangzottak �s n�mi fedd�st is hallani v�lt Kiba, azonban valami m�s is ott bujk�lt v�leg�nye hangj�ban. „Agg�dott �rtem...?” pillantott r� �rdekl�dve. A kutyaszellem azonban csak ott �lldog�lt az ajt� mellett, a falnak t�maszkodva �s nem mondott semmit sem. Kiba s�hajtott �s szomor� tekintet�t ism�t �desanyj�ra emelte. Majdnem az eg�sz d�lut�nt ott t�lt�tte, a kez�t szorongatva, azonban Kakero asszony teste egyre hidegebb lett, sz�vver�sei pedig egyre szab�lytalanabbak. Sesshoumaru pedig mindv�gig vele maradt, cs�ppnyi t�relmetlens�gnek sem mutatta jeleit.

K�s� d�lut�n azt�n Shiwue nagy�r is megl�togatta fel�s�g�t �s kiparancsolta l�ny�t, sz�vjon egy kis friss leveg�t – mint ahogy mindig szokta, ha Kiba szomor� �s bez�rk�zik a szob�j�ba. A l�ny vetett m�g egy szomor� pillant�st �desanyj�ra �s enyh�n megszor�totta kez�t, majd pedig egy gondterhelt s�haj k�s�ret�ben t�vozott a helyis�gb�l. Jegyese k�vetette volna, ha Shiwue nagy�r nem sz�l ut�na:

– Sesshoumaru...

Az ifj� kutyad�mon m�g egy hossz� pillanatig k�vette tekintet�vel Kib�t, de v�g�l beh�zta maga m�g�tt az ajt�t �s a f�rfihoz fordult, hogy meghallgassa mondanival�j�t.

Kiba mag�nyosan r�tta a hossz� foly�sokat, m�g el nem haladt az egyik hatalmas ablak el�tt; kitekintve l�tta, hogy zuhog az es� �s hirtelen fel�lkerekedett benne a szomor�s�g �s a v�gyakoz�s �rzete benne.

A k�vetkez� pillanatban m�r lefel� haladt az eleg�ns l�pcs�soron, s az el�t�rbe �rve sietve kil�pett a nagykapun. Ott egy percre meg�llt �s �lmodozva tekintett az al�hull� v�zcseppekre, majd pedig f�lret�ve rossz �rz�seit, melyek az ut�bbi id�ben k�nozt�k, kigyalogolt az es�be, �lvezve, ahogy selyemruh�j�hoz �s b�r�hez hozz�simul az �gb�l lez�dul� v�zforgatag.

A sz�l er�sebbre v�ltott, oldalra csapkodta pillanatok alatt �t�zott ruh�j�t, az es� er�teljesen mosta le arc�t, ahogy az �g fel� emelte tekintet�t, a vill�mok vadul t�kr�z�dtek s�t�tlila szemeiben. Lassan elkezdett forogni, majd mozg�sa egyre gyorsabbra v�ltott, ahogy az es� elmosta eddigi k�nokkal teli �rz�seit...

Nem tudta, mikor ker�lt oda, de amint meg�rezte, azonnal megdermedt �s fel� fordult. �sszesz�k�tett szemekkel m�regette a h�vatlan vend�get.

– Te vagy Kiba? – k�rdezte unott hangon a n�.

– Nem mintha b�rmi k�z�d lenne hozz�.

– Sz�val igen.

A l�ny m�g gyanakv�bban tekintett az el�tte �ll� n�szem�lyre. Hossz� fekete haja egy laza kontyba volt felt�zve, apr� mad�rtollakkal �kes�tve – melyek az es� hat�s�ra szomor�an konyultak le feje tetej�n. M�lyb�bor szemei unottan tekintettek bele a hercegn��be, s �gy t�nt, a titokzatos n�t sem zavarja, hogy besz�lget�s�k k�zben b�rig �znak – ezt sugallta legal�bbis k�z�ny�s arckifejez�se.

– Mit akarsz? – mordult Kiba. Egy�ltal�n nem volt kedve holmi bosszant� idegenekkel t�rsalognia a mai napon.

– A fejedet.

Ez a mondat eld�nt�tte a besz�lget�s tov�bbi folyam�t. A hercegn� azonnal t�mad��ll�st vett f�l, s mikor az el�tte �ll� n�szem�ly el�r�ntotta kiss� nedves legyez�j�t, a l�ny mag�ban szitkoz�dott, ami�rt egyetlen fegyvere sem volt n�la. Pedig mindig mag�n�l szokott tudni p�rat, most valahogy m�gis teljesen kiment a fej�b�l. Tal�n a d�li esem�nyek miatt...?

Undorodva r�zta meg fej�t, ahogy pr�b�lta lehessegetni a gondolatot, �m a b�n�t� k�pek �jb�l �s �jb�l felderengtek el�tte, m�g akkor is, mikor ellenfele meglend�tette legyez�j�t:

–Fujin no Mai! – ki�lt�s�t elsodorta a hirtelen felt�mad�, er�sen csapkod� sz�l, �m a sz�lpeng�k �gy is elindultak.

Kiba felsz�kkent a leveg�be, �gy a legt�bbet kiker�lte, azonban a n� nem v�rta meg, m�g �sszeszedi mag�t, hanem folyamatosan k�ldte r� ezeket a hal�losan �les peng�ket, �gy a l�ny k�nytelen volt kicsit akrobatik�j�ra t�maszkodni. „No l�m, m�gsem veszett k�rba a d�lel�tti edz�s!” k�nyvelte el el�gedetten mag�ban, ahogy f�l k�zzel f�ldet �rt �s �jb�l elrugaszkodott karj�val a talajt�l, hogy azt�n egy kecses mozdulattal l�bujjhegyen meg�llapodjon egy k�zeli fa magas �g�n.

De nem t�tlenkedett: karmait azonnal kimeresztette, amikb�l ez�st�s-lil�s peng�k szakadtak ki. D�h�t beleadva m�g egyszer megism�telte ezt, azonban ez�ttal t�mad�sa v�gigsz�ntotta a f�ldet, eg�szen a sz�lboszork�nyig, aki legyez�j�vel �gyesen elt�r�tette �tj�b�l a csap�sokat.

– Ezzel semmire sem m�sz ellenem! – kacagott �ntelten, azzal �jb�l meglend�tette karj�t, mire a sz�l felt�madt; ez�ttal azonban a szokv�nyos sz�lpeng�k v�r�ses sz�nben sz�guldottak, sz�d�t� sebess�ggel.

Kiba �ppen, hogy ki tudott t�rni el�l�k; a fa, melyen percekkel ezel�tt guggolt, apr� darabokra szaggatva hevert szanasz�t; s a l�ny sem �szta meg ez�ttal s�rtetlen�l: bal v�ll�t cs�ny�n fels�rtette az egyik v�r�s penge. A hercegn� k�ptelen volt elnyomni vicsorg�s�t, ahogy belekapott �p kez�vel seb�be �s elind�totta v�r�vel �titatott karomt�mad�s�t.

Ahogy sejtette; a sz�lboszork�ny sem tudta ezek mindegyik�t kiv�deni, s egy hossz�, v�kony cs�kban v�r sziv�rgott egyik combj�b�l, valamint az alkarj�b�l.

– Te... – sz�lalt meg m�ly torokhangon, mely alig eml�keztetett saj�tj�ra... – Most m�r elegem van bel�led! Ryuuja no Mai!

Legyez�je egy �jabb int�s�vel hatalmas forg�szelek t�madtak; a leveg�t �s a vihart kett�has�tva k�zeledtek Kiba fel�, aki tudta, fegyver n�lk�l imm�r semmi es�lye ez ellen az elemi t�mad�s ellen. M�g tett egy k�ts�gbeesett pr�b�lkoz�st, ahogy v�rt�l pirosl� tenyer�t a f�ldre csapta �s egy harci ki�lt�st hallatott; a f�ld d�b�r�gni kezdett, m�r egy pont sem volt, mi a hely�n maradt volna, minden mozg�sban l�tszott. Szemei vil�gosz�ld sz�nben �sztak.

�gy t�nt, m�g ellenfele is megriad egy pillanatra, mikor a talaj emelkedni kezdett k�r�l�tt�k, elz�rva �ldozat�t a sz�lt�lcs�rek �tj�b�l. Azonban furcsa dolog t�rt�nt: Kiba minden el�jel n�lk�l elgyeng�lt, s a f�ld visszazuhant eredeti hely�re, ahogyan a z�ldes dereng�s is elt�nt szemei el�l. �gy tetszett, mintha sosem h�vta volna �letre az Anyaterm�szet erej�t, minden ugyanolyan volt, mint annak el�tte. A sz�lboszork�ny �r�lt kacajt hallatott, amint meghallotta Kiba r�m�lt sikoly�t �s l�tta, ahogy a f�lelemt�l megdermedt l�nyt elnyelik csap�sai. �vatosan ir�ny�totta a t�lcs�reket; tudta, ura nem akarja, hogy meghaljon a hercegn�, hiszen m�g sz�ks�ge van r� valami�rt. Ez�rt is k�ldte el �rte. De azt sosem mondta, hogy s�rtetlen�l kell odavinnie...

Nevet�se hirtelen elhallgatott, mikor egy ez�st�s-feh�r f�nyt l�tott sz�guldani a t�lcs�rek fel�, s a hatalmas szelek m�r csup�n a marad�k, imm�ron s�r�lten k�kadoz� f�kat tudt�k c�lba venni. Ahogy megnyugv�sra parancsolta a sz�ls�rk�nyok vad t�nc�t, lassan kirajzol�dott k�t alak, t�le nem is olyan messze. Az egyik a kez�ben tartotta a m�sikat, majd fel�llt �s d�h�sen pillantott a n�re, szemeit v�r�s f�ny keretezte.

Kib�t annyira v�ratlanul �rte erej�nek hirtelen lecs�kken�se, hogy d�bbenet�ben m�g csak megsz�lalni sem tudott. De amint visszat�rt a hangja, egy �les sikoly szabadult ki tork�b�l, � pedig a r�m�lett�l elkerekedett szemekkel n�zte a fel� k�zel�t� sz�lt�ncot. Nem b�rta m�r sok�ig: hamarosan behunyta szemeit. Hi�ba �rezte b�tornak mag�t, m�g nem k�sz�lt fel r�, hogy farkasszemet n�zzen egy... ilyen dologgal.

M�r biztosra vette, hogy ott veszik el, amikor v�ratlanul �gy �rezte, felemelkedik a legutols� pillanatban, k�zvetlen azel�tt, hogy a t�mad�s el�rte volna; �s � megment�j�be kapaszkodva v�rta, hogy f�ldet �rjenek. A sz�l m�g nem �lt el, � azonban �vatosan kinyitotta szemeit, mire egy aranys�rga tekintet pillantott vissza r�.

– Sesshoumaru...! – lehelte, mik�zben l�gyan pillantott h�s�re.

A f�rfi nem sz�lt semmit, csak v�gigj�ratta tekintet�t a l�ny test�n, s�r�l�sek ut�n kutatva. Egy m�ly morg�s szakadt ki bel�le, amint megl�tta a sebeket jegyes�n. Kiba gyeng�den meg�rintette az arc�t, mire �gy t�nt, a d�mon egy picit lenyugszik. Egym�s szem�be n�ztek.

– J�l vagyok... arigatou... – mondta Kiba, azonban a l�ny sz�m�ra �rtetlen m�don ett�l Sesshoumaru csak m�g d�h�sebb lett.

�vatosan leeresztette a l�nyt, majd v�delmez�n el� �llt. Szemeit v�r�s izz�s vette k�r�l, ahogy tekintet�t a sz�lboszork�nyra emelte:

– Mi dolgod itt, Kagura? – hangja �lesen has�tott bele a vihar hirtelen be�llt csendj�be.

Egy vill�ml�s nyomat�kot adott szavainak, azzal �jb�l megindult az �gi j�t�k. A sz�lboszorka bizalmatlanul m�regette a kutyaszellemet, ugyanakkor szem�ben valami m�s is csillant. Hivalkod�n �sszez�rta legyez�j�t �s cs�bos tekintet�t Sesshoumarura emelte. Kiba – maga sem �rtette, mi�rt, de – igencsak felh�borodott ezen, azonban, mikor megl�tta, hogy jegyes�t hidegen hagyj�k e n�szem�ly pr�b�lkoz�sai, egy kicsit megnyugodott; igaz, a kellemetlen �rz�s tov�bbra sem hagyta nyugodni �t.

Az esem�nyek ekkor hirtelen felgyorsultak; a k�s�bbiekben m�r csup�n arra eml�kezett, Kagura sz�lpeng�i ism�t �t veszik c�lba, mire Sesshoumaru el� l�p �s teljesen elfedi �t, egyik kardj�t pedig kih�zza �s egyetlen suhint�s�val k�k vill�mok t�mkelege cik�zik a sz�lboszork�ny ir�ny�ba. Azt�n a k�vetkez� pillanatban a d�monn� elt�nik t�lm�retezett mad�rtoll�n �s a vihar bor�ja eltakarja �t a szem�k el�l.

Az es� csendesett kopogott tov�bbra is, de e harmonikus idillt megt�rte a fel-felhangz� �gzeng�s, s a t�jat bevil�g�t� nem is olyan ritka vill�mok hada. Kiba �rezte, ahogy forr benne a d�h. M�rgesen ki�ltott egyet �s belecsapott v�rt�l pirosl� tenyer�vel a puha, sz�t�zott �s megforgatott f�ldbe. Ez azonban csak nem akarta lenyugtatni h�borg� bens�j�t.

„Mi�rt vagyok ilyen tehetetlen? MI�RT?!” k�rdezte �nmag�t�l, �m egyre csak �desanyja szavai visszhangzottak elm�j�ben: „Ez id�r�l id�re megt�rt�nik, t�bbek k�zt ez�rt is j�, ha van egy p�rod, aki megv�d ilyenkor...”

– Egy p�rom... – suttogta, alig hallhat�an Kiba. �gy t�nt, mintha gondolatai seg�ts�g�vel egy teljesen m�s vil�gba jutott volna.

Mereng�s�b�l az el�tte meg�ll� egy p�r fekete csizma r�ntotta ki. Lassan felemelte a fej�t �s r�pillantott Sesshoumarura. Egy �r�kk�val�s�gig hat� percig csak n�zt�k egym�st, azt�n a f�rfi egy kicsit lehajolt �s kiny�jtotta neki a kez�t. Kiba meglepve tekintett el�bb a seg�ts�get felaj�nl� karra, ut�na pedig az arcra. Azt�n habozva megfogta Sesshoumaru kez�t �s el nem engedte a f�rfi tekintet�t saj�tj�val, am�g felseg�tette.

„A p�rom...”

– K�-k�sz�n�m – s�t�tte le v�g�l szemeit, s leengedte maga mell� a karj�t.

Sesshoumaru azonban nem engedte �t el; csukl�j�t fogva k�zel h�zta mag�hoz �s szabad kez�vel v�gigsim�tott a n� nyak�n, arr�bb tolva az �tb�l a vizes hajtincseket. Kiba megdermedt a mozdulatra, ahogy �rezte, hogy a f�rfi v�ratlanul belef�rja arc�t nyak�nak hajlat�ba. De mikor hossz� pillanatok m�lva sem t�rt�nt semmi t�bb, picit v�gre megnyugodott. Lehunyta szemeit �s fej�t Sesshoumaru v�ll�ra d�nt�tte, aki nem tudott betelni jegyese m�mor�t� illat�val. �gy �lldog�ltak n�m�n percekig a zubog� es�ben; nem �rdekelte �ket, hogy b�rig �znak, vagy, hogy a kast�ly ablakaib�l t�k�letes kil�t�s ny�lik r�juk. Sz�mukra most csak a m�sik l�tezett.

�r�knak t�n� percek ut�n a f�rfi v�gre v�laszolt:

– Nincs mit megk�sz�nn�d... – Kiba meglepetten nyitotta ki szemeit. – Meg�g�rtem, hogy megv�delek... –a n� egy kicsit elh�z�dott t�le, hogy megl�thassa az arc�t. Sesshoumaru is kinyitotta gy�ny�r� aranys�rga szemeit, tekintete pedig megl�gyult, ahogy j�vend�belij�re n�zett �s k�zelebb hajolt hozz� –, Kiba.

Arcuk m�r olyan k�zel volt egym�s�hoz, hogy szinte �ssze�rt az orruk. A l�ny hirtelen nagyon zavarba j�tt �gy egy kicsit h�tr�bb h�z�dott:

– K�sz�n�m! – hadarta �s egy gyors puszit nyomott Sesshoumaru arc�ra, menek�l�re fogva azt�n a dolgot.

Azonban nem �szta meg ennyivel; a f�rfi sem volt rest, s nemhogy nem engedte el Kib�t, de mag�hoz r�ntotta, s a n�nek m�g megnyikkanni sem volt ideje, ajkait a f�rfi m�ris foglyul ejtette saj�tjaival. Kiba szemei elkerekedtek a d�bbenett�l, de azt�n lassan lehunyta �ket, ki�lvezve a pillanatot. Karjait �vatosan felemelte, amik szinte magukt�l Sesshoumaru nyaka k�r� fon�dtak, mik�zben a f�rfi gyeng�den az � arc�n tartotta egyik kez�t, amivel m�g k�zelebb h�zta mag�hoz.

Az es� csak pergett k�r�l�tt�k, de �k tudom�st sem vettek a k�lvil�gr�l. Mindketten �lvezt�k, hogy egy�tt lehetnek �s ebben a pillanatban szabadnak �rezt�k magukat; nem k�t�tt�k �ket szab�lyok. M�r nem sz�m�tott, hogy sz�leik akart�k �ket egy p�rnak, csak azt tudt�k, hogy �k is ezt akarj�k.

Amikor hossz� id� ut�n sz�tv�ltak, leveg��rt kapkodva, m�lyen egym�st szem�be n�ztek �s �gy t�nt, k�lcs�n�sen keresnek valamit a m�sik tekintet�ben. Azt�n Sesshoumaru� lejjebb cs�szott, �s...

– Te perverz! – csattant Kiba pofonja, amint �szrevette, miben gy�ny�rk�dik j�vend�belije.

�sszefogta maga el�tt teljesen �t�zott �s az alakj�n cs�ng� kimon�j�t �s d�b�rg� l�ptekkel ott hagyta az es�ben id�k�zben szint�n b�rig �z� kutyaszellemet.

„Ekkora egy idi�t�t! Mi�rt kell a f�rfiaknak minden sz�p pillanatot �gy elrontaniuk?!” f�st�lg�tt mag�ban Kiba, amint beviharzott az el�csarnokba. Fel sem tekintve, felrohant a l�pcs�n.

– Kiba, merre j�rt�l? Csuromvizes vagy! – hallotta valahonnan �desapja hangj�t.

– Kint – felelte morcosan, azzal becsapta maga m�g�tt szob�ja ajtaj�t.

– Ostoba fr�ter! M�gis ki engedte meg neki, hogy oda n�zzen?!

D�h�ngve lekapkodta mag�r�l a ruh�j�t �s becs�rtetett a f�rd�szob�j�ba. Megk�nnyebb�lve vette tudom�sul, m�r egy forr� f�rd� v�rja, azonban ez vajmi keveset seg�tett bor�s hangulat�n. Elfojtott d�he m�g akkor is l�tszott mozdulatain, mikor be�lt a k�dba �s a sz�l�re hajtotta a fej�t, hogy lenyugodjon kicsit.

Percek m�lt�n idegesen �lt f�l �s kezdte el s�rolni mag�t.

– Idi�ta pasi... m�gis hogy mer�szeli, hogy mik�zben �n a szem�be n�zek a melleimet b�mulja??? – mormogott sz�ntelen, mik�zben a cseresznyevir�g-esszenci�t bed�rzs�lte b�r�be. – Pedig az a cs�k... – itt elakadt a szava �s mozdulatlann� dermedt.

�vatosan meg�rintette bizserg� ajkait – szinte m�g mindig �rezte, ahogy Sesshoumaru megcs�kolja �t. �lmodozva n�zett maga el�, azonban nem l�tott semmit sem: gondolatban ism�t lent j�rt a kast�ly vizes kertj�ben, Sesshoumaru karjai k�zt...

Gyorsan megr�zta a fej�t �s folytatta a mosakod�st.

– Perverz – d�nt�tte el f�lhangosan, majd egy hamisk�s mosoly k�s�ret�ben hozz�tette, amint felr�mlett lelki szemei el�tt a f�rfi pofon ut�ni meglepett arca:

– De az�rt egy cuki perverz...

Sesshoumaru m�g pillanatokkal k�s�bb is d�bbenten �llt ott, egyhelyben, csup�n akkor mozdult meg, hogy tenyer�t r�tegye sajg� orc�j�ra, mikor Kiba alakj�t elnyelte a kast�ly hatalmas bej�rata. Felszisszent, ahogy hozz��rt egyre pirosod� arc�hoz.

„Tal�n m�gis ink�bb a nyafka hercegn�kn�l kellett volna maradnom... �k nem �tnek ilyen kem�nyet...” t�prengett mag�ban, ahogy lassan megindult visszafel� az �p�letbe – semmi kedve sem volt m�g jobban el�zni. �gy is csupa v�z volt m�r!

Morcosan baktatott fel a szob�j�ba, hogy azt�n vegyen egy forr� f�rd�t �s lenyugtassa piros arc�t, melyr�l m�g mindig nem m�lt el az a csikland�s �rz�s, ami akkor jelent meg, mikor megkapta a pofont. Pedig alig p�r pillanattal el�tte m�g egy �rtatlan puszit nyomott r� Kiba! Viszont annak l�gy bizserg�s�t elnyomta a pofon csattan�s �rz�se...

Hosszas �z�s ut�n kikecmergett a f�rd�k�db�l �s megsz�r�tkozv�n �t�lt�z�tt. Odas�t�lt az ablakhoz �s kipillantott rajta; m�g volt p�r �ra vacsor�ig. Rengeteg ideje volt m�g addig. S�hajtott egy m�lyet, ahogy a d�lut�nra visszagondolt.

– Kagura... – mormolta. – Mit akart Naraku Kib�t�l...?

Abban biztos volt, hogy ahol Kagura megjelenik, ott Narakunak is benne van a keze a dologban. Azonban sejtelme sem volt r�la, mire kellett volna nekik Kiba. „Tudj�k net�n, hogy a mennyasszonyom �s ez�rt...?” megr�zta a fej�t, ahogy elvetette az �tletet; �m hi�ba, az azonban m�g mindig ott motoszk�lt agya h�ts� zugaiban.

Azt�n esz�be jutott, Kiba hogyan pr�b�lta kiv�deni a S�rk�nyk�gy�k t�nc�t. Igen l�tv�nyos bemutat� volt, azt el kellett ismernie, csak k�r, hogy kudarcba fulladt... „Elk�peszt� ez a n�... nagy ereje van, de ebb�l csak keveset mutat.” a felh�k k�zt kikukucsk�l� Nap f�nye r�esett Sesshoumaru m�g mindig enyh�n piros arc�ra, � azonban tov�bbra is elgondolkozva figyelte a t�jat. „Biztos vagyok benne, ha nem lenne olyan �llapotban, amilyenben van, gond n�lk�l elint�zte volna a sz�lboszork�nyt...” egy keser� mosoly jelent meg sz�ja szeglet�ben a k�vetkez� gondolatra: „Igen, ez biztos... ha k�pes ilyen er�seket �tni m�g �gy is...”

Folytat�sa k�vetkezik...