10. r�sz: D�li f�rd�z�s

Kiba egy kiss� m�g mindig k�tyagosan felt�p�szkodott �s kiny�jt�zott. A k�zelben v�z szag�t �rezte.

– Egy r�vid f�rd�s belef�r m�g? – pillantott le Sesshoumarura, aki a fat�rzsnek d�lve �lt.

– Egy r�vid – hangs�lyozta ki, mire Kiba h�l�san r�mosolygott �s elrohant a v�z ir�ny�ba. Azonban, miel�tt m�g elt�nt volna a f�k k�zt, a f�rfi ut�n ki�ltott:

– Nehogy arra gyere, mert m�g nagyon megb�nod!

Sesshoumaru m�ltatlankodva horkantott egyet, majd h�trad�lt, a fa �les t�rzs�nek �s behunyta szemeit. M�g mindig k�rbelengte jegyes�nek illata, s egy furcsa v�lasz fogalmaz�dott meg benne a n� megjegyz�s�re: „Minek leskel�dn�k, ha p�r napon bel�l m�r �gyis az eny�m lesz...?” egy apr�, �nel�g�lt vigyorkezdem�ny jelent meg sz�ja szeglet�ben, ahogy �rz�keivel k�vette Kiba �tvonal�t – csup�n a biztons�g kedv��rt.

A n� meg�g�rte, hogy siet, de az�rt �lvezni akarta m�g egy kicsit a v�z selymes simogat�s�t. R�ad�sul, volt akkora szerencs�je, hogy egy onsen-re akadt r�. A kellemesen meleg v�zben hamar ellazultak izmai, � pedig fej�t az egyik szikl�nak vetve, mely k�r�lvette a kicsiny, t�szer� f�rd�helyet, pihent.

El�gedetten s�hajtott, ahogy nyakig elmer�lt. Nyugalma azonban nem sok�ig tarthatott; egy k�zeli bokor mintha �vatosan megrezzent volna. Kiba arc�ra bosszankod�s �lt ki, ahogy elkezdett keresni valami apr�s�got, amit a n�v�nyek k�z� dobhat. Keze hamarosan tal�lt is egy kis k�darabot, amit azonnal elhaj�tott, mikor egy m�g k�zelebbi bokor megrezzent.

Tompa puffan�s �s elfojtott jajki�lt�s hallatszott, s � tudta, hogy valakit siker�lt lelepleznie. Hirtelenj�ben nem ismerte fel az illet� hangj�t, csup�n azt tudta, biztos, hogy nem Sesshoumaru�. Felvett m�g egy-egy k�darabot a kezeibe, �gy ki�ltott ki a h�forr�sb�l:

– L�gy f�rfi �s legal�bb n�zz a szemembe, te gy�va alak!

A bokor ism�t megz�rrent, Kiba azonban ez�ttal kiv�rt. De, ahogy lassacsk�n kibontakozott a f�rfi alakja, azt k�v�nta, b�rcsak ne k�rte volna, hogy el�j�jj�n rejtek�r�l. Amint megl�tta �t, az els� pillanatban ledermedt, azonban ut�na sorozatban elhaj�totta a k�darabokat, amilyen er�sen csak tudta.

– T�nj innen! – ki�ltotta.

– Hisz nem Te akart�l �jra l�tni, Kiba...? – vonta k�rd�re m�zesm�zos hangon a d�mon.

– Hagyj b�k�n! – sikoltotta, ahogy eldobta az utols� kez�be ker�l� k�vet is, majd, mikor r�j�tt, kifogyott mun�ci�j�b�l, lejjebb s�llyedt a v�zben.

A f�rfi az onsen �s a hercegn� k�r�l j�rk�lt, �gy Kiba is mozg�sba lend�lt – igyekezett minden pillanatban a lehet� legt�volabb maradni t�le. �sszesz�k�tett szemekkel m�regette a f�rfit, mik�zben �r�lt, hogy a kiold�d� �sv�nyi anyagoknak k�sz�nhet�en nem teljesen �tl�tsz� a v�z; igaz, m�g �gy is pr�b�lkozott eltakarni b�jait a kutat� tekintet el�l, �m t�bbnyire sikertelen�l.

Azt�n pislogott egyet �s... mire �jb�l kinyitotta a szemeit, m�r nem l�tta sehol sem a veszedelmes alakot. Gyanakodva hegyezte f�leit, s terjesztette ki �rz�keit, azonban egy pillanatra �gy t�nt, a f�rfi val�ban elt�nt. Mikor �jb�l meg�rezte jelent�t�t, Kiba felsikkantott, ugyanis t�rt�netesen k�zvetlen�l a h�ta m�g�tt �rezte meg. M�g ugyanazzal a lend�lettel elrugaszkodott az onsen perem�t�l, ahol eddig tart�zkodott, azonban legnagyobb k�ts�gbees�s�re egy kar fon�dott a nyaka k�r�, ami azonnal visszah�zta �t. A n� behunyta a szemeit, hogy kitiszt�tsa a cseppet sem l�gy becsap�d�s okozta fekete p�tty�ket l�t�ter�b�l.

– Ugyan, ne hagyj itt... m�g csak el sem kezdt�...

– Shun! – pr�selte ki d�h�sen �sszeszor�tott fogai m�g�l a hercegn�. – Eressz el!

– Dehogy, akkor elmenn�l... – hajolt k�zelebb hozz� a f�rfi. – �s �n azt nem szeretn�m...

Kiba undorodva megremegett, ahogy meg�rezte b�r�n a d�mon forr� lehelet�t.

– Hagyj�l... – mondta reszket�, elhal� hangon, ahogy ism�t pr�b�lt t�volabb h�z�dni, azonban az �t lefog� kar megint visszar�ntotta az onsen sz�l�re, ez�ttal m�g er�szakosabban. �rezte, ahogy lassan valami meleg csermely indul lefel� a h�t�n, mik�zben Shun karja egyre szorosabban kulcsol�dik nyaka k�r�, m�g m�sik kez�vel lassan lejjebb indul, a v�ll�t simogatva.

Kiba szem�be k�nnyek sz�ktek a f�lelemt�l �s a tehetetlens�gt�l. Csak m�g jobban megr�m�lt, mikor megbizonyosodott gyan�j�r�l, ahogy a f�rd� viz�ben lassan valami v�r�ses folyad�k kezdett sz�tter�lni. Utols� k�ts�gbees�s�ben megragadta a nyaka k�r� fon�dott f�rfikart �s karmait belev�jta olyan m�lyen, ahogy csak tudta.

Shun a meglepetts�gt�l felki�ltott, azonban ez a t�mad�s nem volt el�g ahhoz, hogy el is engedje a n�t. Szemei m�rges-v�r�sen felvillantak, amib�l Kiba mind�ssze csup�n annyit �rz�kelt, hogy a f�rfi youki-ja megn�. Elnyomott egy k�ts�gbeesett ny�sz�rg�st, ahogy mindenf�le r�mk�pek villantak fel lelki szemei el�tt. Agya l�zasan gondolkodott valami megold�son.

Azonban, mikor meg�rezte, lassan kiemelkedik a v�zb�l – �s nem �nsz�nt�b�l –, a cik�z� gondolatok abba maradtak �s �nk�ntelen�l is egy sz�t sikoltott:

– SESSHOUMARU!

A kutyaszellem nyugodtan �cs�rg�tt a fa alatt, �s m�g csak meg sem moccant, mi�ta Kiba mag�ra hagyta, hogy elmenjen f�r�dni. Hagyta, hogy a gondolatok folyama szabadon �sszon elm�j�ben: egyikbe sem kapaszkodott bele �s v�gre egy kicsit pihenhetett. Boldogan sz�vta be az erd� friss leveg�j�t. Nem is gondolta volna, hogy ennyire hi�nyzott m�r neki e kis szabads�g. Nyugalma azonban nem sok�ig tarthatott, mert a sz�l megfordult, s valami furcs�n h�vogat� illatot sodort fel�, ugyanakkor �rz�kei vesz�lyt jeleztek. V�rszagot �rzett. Kiba v�r�nek szag�t.

Szemei r�gt�n kipattantak, a k�vetkez� pillanatban pedig m�r talpon volt. M�g jobban ki�les�tette �rz�keit. „Feleslegesen agg�dom. Lehet, hogy csak megv�gta mag�t egy �les k�vel vagy egy bokor has�totta fel a b�r�t.” v�lekedett mag�ban, azt�n elism�telte el�bbi gondolatait. „De �n nem agg�dom!” m�rges volt mag�ra. A Nagy Sesshoumaru nem agg�dhat senki�rt sem. „Mert akkor sebezhet� lenne...”

Ahogy ekk�pp t�prengett, valami gyomorszor�t� �rz�s furakodott a lelk�be. A v�rszag nem m�lt el, mint rem�lte, s�t, csak er�s�d�tt. Nem is gondolkodott, �szt�nei hajtott�k, ahogy d�moni gyorsas�g�t haszn�lva eliramodott jegyese ir�ny�ba. M�r majdnem oda�rt, mikor egy sz�vet t�p� sikolyt hozott fel� a sz�l, mely f�l�ben z�gott az irt�zatos sebess�gt�l:

– SESSHOUMARU!

Azonnal felismerte Kiba hangj�t, �s a k�vetkez� l�p�ssel m�r szeme el� ter�lt egy apr� onsen l�tv�nya; valamint egy m�r kev�sb� der�s k�p, amint jegyese remegve pr�b�lja elfedni ruh�tlan test�t egy igencsak moh� f�rfi�i tekintett�l. Azonnal felismerte a d�mont; ugyanaz a katona volt, aki m�r Shiwue nagy�r kast�ly�ban sem hagyta b�k�n Kib�t. A kutyaszellem szemei v�r�sen felvillantak.

– Vedd le r�lam a mocskos mancsod... – morogta a hercegn�, ahogy f�ldet �rtek l�bai az onsen partj�n. Hi�ba pr�b�lta eltakarni mag�t haj�val �s kezeivel, k�ptelen volt r�; Shun tekintete pedig �lvezettel vonult v�gig fedetlen test�n, mik�zben szorosan markolta Kiba egyik karj�t.

A hercegn� szemei m�rgesen megvillantak, ahogy a f�rfi k�zelebb h�zta mag�hoz. M�r nem t�r�d�tt fele, hogy elfedje b�jait, ink�bb csapott egyet kimeresztett karmaival. Azok, mintegy �les peng�kk�nt has�tottak bele Shun mellkas�ba, mire a d�mon m�r nem b�rt visszatartani egy ki�lt�st, s, hogy megsz�ntette a f�jdalmat, karj�t meglend�tve eltasz�totta mag�t�l Kib�t, aki erre a reakci�ra nem volt teljesen felk�sz�lve, �gy tehetetlen�l nekizuhant egy fa t�rzs�nek, aminek a k�rge m�g jobban felhas�totta am�gy sem s�r�l�smentes h�t�t. Felszisszent f�jdalm�ban, ahogy lehanyatlott a f�ldre, azonban m�s hang nem hagyta el ajkait. Csup�n onnan lehetett tudni, mekkora f�jdalmai vannak, hogy leveg�v�tele egyre neh�zkesebb� v�lt �s alig mozdult, ami�ta a f�nak nekicsap�dott.

Shun szemei m�rgesen �sszesz�k�ltek, ahogy megpillantotta a mellkas�n t�tong� sebet. Az egy sz�vdobban�snyi id� alatt �sszez�rult, h�la a d�monok k�zt is k�l�n�sen gyors regener�l�d�si k�pess�geinek. Azt�n letekintett a m�g mindig a fa t�v�ben hever� t�r�keny n�i alakra, k�zben megcsod�lva form�it. Gy�ny�r�nek tal�lta annak ellen�re, hogy Kiba h�t�r�l imm�ron t�bb cs�kban is csordog�lt a nemesv�r�s folyad�k.

Lass�, kim�rt l�ptekkel indult el fel�je, arc�ra �r�lt vigyor �lt ki, minden centim�terrel, amivel k�zelebb ker�lt a hercegn�h�z.

– Hime... – danolta m�zesm�zos hangj�n, mikor m�r alig karny�jt�snyira �llt t�le. K�nyelmesen leguggolt, �s Kiba fel� ny�jtotta a kez�t, aki azonban �rint�s�re �sszer�ndult. �rezte, hogy a f�rfi meg akarja ford�tani, ez�rt – ahogy f�jdalm�b�l tellett – remegve �sszeg�mb�ly�d�tt.

– Sesshoumaru... – suttogta reszket� hangj�n, mely nem t�nt er�sebbnek egy gyenge ny�ri fuvallatn�l.

Abban a pillanatban megl�tott valami ez�st�s-pirosat a szeme sark�b�l, s alig egy sz�vdobban�snyi id� m�lva Shun m�r j� p�r f�val arr�bb megd�bbenve t�p�szkodott fel. Kiba pislogott egyet, s pr�b�lt az el�tte l�v� alakra �sszpontos�tani. �r�mmel vette �szre, hogy a kutyaszellem az. Egy f�j�, de ann�l megk�nnyebb�ltebb s�haj szakadt ki bel�le.

Mialatt Sesshoumaru Shunnal harcolt, Kiba elaraszolt a ruh�ihoz �s f�j� h�ta ellen�re sikeresen eljutott addig, hogy a hakam�t �s haorij�t felvegye; �gy n�zte tov�bb a k�zdelmet, ami a v�g�hez k�zeledett.

Nyugat Nagyura hihetetlen gyorsas�ggal iramodott meg a katona fel�, aki csup�n az utols� pillanatban tudott elugrani Sesshoumaru m�rges karmai el�l. Ezt egy darabig elj�tszotta, de v�g�l a kutyaszellem m�r nagyon megunta, s m�g nagyobb sebess�g�t kihaszn�lva a k�vetkez� m�sodpercben ujjai m�r Shun nyaka k�r� kulcsol�dtak, ak�r �t apr� satu.

– Megmondtam neked... – morogta m�rgesen a taiyoukai, mik�zben szemeiben v�rszomj csillant –, hogy soha ne mer�szelj Kiba k�zel�be menni, nemhogy hozz��rni!

Shun pr�b�lta lefejteni mag�r�l az er�s ujjakat, azonban nem j�rt sikerrel.

– Nem mondhatod meg, mit tegyek! – passz�rozta ki fogai k�z�tt a katona, mire a szor�t�s m�rgesen er�s�d�tt. – Kiba... nem a ti�d!

– Dehogynem! – csattant f�l Sesshoumaru, szemei �sszesz�k�ltek.

– Nem a... ti�d... – folytatta kitart�an Shun –, mert m�g... nem jel�lted meg.

A kutyaszellem szemei egy pillanatra elkerekedtek, azonban hamarosan ism�t d�h�sen megvillantak. „Am�g nincs rajta a jel �s m�g ebben az �llapotban van, addig szabad pr�d�nak tekinti minden h�m... De Kiba csakis az eny�m lehet, senki m�s�!” M�g jobban �sszeszor�totta kez�t, mik�zben felemelte a m�sikat, amit lassan halv�nyz�ld dereng�s vett k�rbe.

Egy elfojtott sikkant�st hallotta a h�ta m�g�l, �m nem pillantott el; csak �s kiz�r�lag Shun arc�t figyelte. Sejtette, mi�rt h�kkent meg Kiba, s�t szinte m�r v�rta, mikor k�vetkezik be az a pillanat, amikor meg akarja �ll�tani – azonban ez nem t�rt�nt meg. Mindezek ellen�re Sesshoumaru j�l tudta, hogy r�gebben a hercegn�t �s ezt a katon�t bar�ti sz�lak f�zt�k egym�shoz, �s gyan�totta, ha itt �s most meg�li a d�mont, akkor Kiba j� darabig nem fog megbocs�tani neki...

M�lyet s�hajtott, ahogy leengedte kez�t, s elt�ntette r�la a z�ld f�nyess�get. A m�sikkal azonban kitart�an elszor�totta Shun leveg�j�nek �tj�t.

– Utolj�ra engedlek futni – suttogta v�rfagyaszt�an, �gyelve arra, hogy olyan halkan mondja, hogy m�g a n� hegyes f�lei se hallj�k meg, mit besz�l. – Ha csak ketten lesz�nk, nem leszek ilyen kegyes hozz�d...

Shun arca grimaszba r�ndult, �s mikor Sesshoumaru elengedte �t, h�r�gve kapkodva talajt �rt. Egy sz�vdobban�snyi id�vel k�s�bb pedig szembek�pte a taiyoukait, azzal fut�snak eredt. A kutyad�mon undorodva let�r�lte arc�r�l a ny�lat �s m�r rohant volna a katona ut�n, ha menyasszonya hangja nem �ll�tja meg:

– Sesshoumaru... k�rlek... – �s a f�rfi m�r tudta, nem tud ellenkezni vele, ahogy a n� k�ny�rg� tekintet�t r�ford�totta.

Vetett m�g egy utols�, d�h�dt pillant�st a becstelen katon�ra, azzal odas�t�lt a hercegn�h�z �s felseg�tette. Egy�tt indultak visszafel�, �m alig haladtak n�h�ny l�p�st, jegyese megbotlott, �gy a karjaiban k�t�tt ki. Sesshoumaru szemei elkerekedtek, ahogy megl�tta a n� haorij�nak v�r�sl� h�t�t, valamint orr�t megcsiklandozta a v�r szaga.

– Kiba... te v�rzel.

– Tudom.

Egy pillanatnyi csend k�vetkezett, azzal Sesshoumaru f�lkapta a n�t �s visszas�t�lt vele a h�forr�shoz. �vatosan leengedte, vigy�zva, nehogy k�rt tegyen a s�r�lt testben.

– Vedd le a ruh�d – utas�totta.

– Te-tess�k? – pislogott r� Kiba, szemernyi r�m�lettel a szem�ben. – Nem t�l korai m�g ez egy kicsit? – Sesshoumaru halkan kuncogni kezdett, ami igen szokatlan l�tv�nyt ny�jtott, azonban a hercegn� csak m�g jobban zavarba j�tt ett�l. – A cerem�nia m�g csak meg sem t�rt...

A kutyad�mon mutat�ujj�t a n� ajk�ra tette, megakad�lyozva ezzel a tov�bbi sz�folyamot. Jegyese csak �res tekintettel pislogott.

– Csak az�rt k�rtem, hogy megn�zzem a sebed �s kitiszt�tsam, ahogy a k�r�lm�nyek engedik.

„De azt sem tagadhatom, sz�vesen vetn�k egy pillant�st r�d...” tette hozz�, de m�r csak mag�ban. Kiba kicsit h�tr�bb h�z�dott.

– J�... – felelte f�lszegen �s elpirult sz�gyen�ben, ami�rt ennyire f�lre�rtette j�vend�belij�t. Azt�n vett egy nagy leveg�t �s h�tat ford�tott neki, majd pedig elkezdte leh�mozni mag�r�l fels�j�t. F�jt, ahogy megmozdult, �m igyekezett ezt nem kimutatni. Szinte �getett a sebe.

– Hadd seg�tsek – Sesshoumaru �les tekintete k�ptelen volt figyelmen k�v�l hagyni, milyen darabosak a n� mozdulatai.

V�g�l siker�lt megszabadulni a v�res ruhadarabt�l, a f�rfi pedig �vatosan elkezdte tisztogatni a s�r�l�st a zsebkend�vel, amit Kiba ny�jtott oda neki. Nem siette el; egyr�szt meg akart bizonyosodni afel�l, hogy val�ban tiszta lett mindk�t seb, amik �ppen, hogy jegyese gerince mellett h�z�dtak, m�sr�szt pedig... ez lehet�s�get adott neki, hogy megcsod�lhassa a n� test�t.

– Hogy haladsz? – gondolataib�l Kiba szavai ragadt�k ki.

– Mindj�rt k�sz – felelte gyorsan �s m�g p�r helyen letisztogatta a s�r�l�sek k�rny�k�t. – Megvan.

– J�, k�sz�... – a hercegn� nem tudta befejezni mondat�t, ugyanis amint a fels�j��rt ny�lt, Sesshoumaru eldobta azt. M�rgesen-�rtetlenkedve pillantott a f�rfira:

– Mi�rt tetted ezt? Most m�gis mit vegyek fel...?! Nem m�szk�lhatok egy sz�l hakam�ban!

Szemei d�h�sen megvillantak, amint szinte kiolvasta jegyese szem�nek csillog�s�b�l, mire is gondol e pillanatban. Gyanakodva �sszesz�k�tette szemeit, �gy m�regette Sesshoumarut, aki egy pillanatnyi mozdulatlans�g ut�n vetk�zni kezdett.

– Mi-mit csin�lsz? – h�z�dott ijedten h�tr�bb Kiba, �gyelve arra, hogy tov�bbra is a legkevesebbet mutassa b�jaib�l.

Ism�t meg�t�tte a f�l�t a f�rfi sz�rakozott kuncog�sa, ami – m�g a helyzet ellen�re is el kellett ismernie – kellemesen csengett f�l�ben. Sesshoumaru p�nc�lja hamar leker�lt, majd azt�n a haorija is. Amint ez megt�rt�nt, k�zelebb araszolt a hercegn�h�z, aki l�legzetvisszafojtva figyelte minden mozdulat�t. A kutyaszellem azonban csup�n r�ter�tette a finom anyagot, azzal visszafordult, hogy a haorija alatt l�v� fels�ruh�zata f�l� felvegye a p�nc�lt.

Kiba meglepve pislogott r�, de azt�n elm�szott eldob�lt ruhadarabj�hoz �s obij�t felhaszn�lva mag�ra �lt�tte a f�rfi haorij�t, azt�n felvette p�nc�lzat�t �s fegyvereit is. V�g�l zsebkend�j��rt ny�lt, hogy lemossa r�la a v�rt.

– Gyere... – pillantott f�l Sesshoumarura, karj�val h�vogatva �t. A kutyaszellem felvonta egyik szem�ld�k�t, de az�rt k�zelebb l�pett �s leguggolt hozz�.

A n� bevizezte az imm�r tiszta text�li�t, azt�n jegyese fel� fordult �s l�gyan meg�rintette az arc�t, mik�zben m�sik kez�vel, a kend�vel gyeng�den tisztogatni kezdte a f�rfi arc�t, ott, ahol Shun durva elk�sz�n�se �rte. Kiss� zavarban volt, s az sem seg�tett neki, hogy Sesshoumaru szinte alig pislogott, �gy f�rk�szte az arc�t. Mindezek k�vetkezt�ben Kiba orc�in hamar p�r jelent meg, de igyekezett ezeket figyelmen k�v�l hagyni, h�tha elm�lnak.

– Tess�k – engedte le kezeit, mik�zben a f�rfira mosolygott. Azt�n neki�llt, hogy m�g egyszer ki�bl�tse megviselt zsebkend�j�t.

– Arigatou – mondta halkan a hirtelen be�llt csendbe Sesshoumaru.

– Douitashimashite.

Alig egy pillanat m�lva m�r k�szen voltak, s Kiba felt�p�szkodott, jelezve, most m�r fel�le tov�bbindulhatnak. Azonban az er�s, �mde k�nny� anyagb�l k�sz�lt p�nc�lja viselet�t a m�r forrad� sebek igencsak megnehez�tett�k. A hercegn� egy sz�t sem sz�lt �s igyekezett egyenesen j�rni, k�nnyeden, Sesshoumaru tekintet�t m�gsem ker�lhette el a fesz�lt kifejez�s, amit jegyese az arc�ra �lt�tt. Viszont m�g n�h�ny nap gyalogl�s v�rt r�juk, am�g otthonukba el�rhetnek �s v�gre megpihenhetnek.

„Azt�n pedig megkezd�dnek az esk�v� el�k�sz�letei.”