A d�mon, mikor bel�pett a szob�ba sehol nem l�tta a l�nyt, csup�n a nyitott erk�lyajt� fel�l �rezte, ahogy a sz�l �th�z a szob�n. Ara fordult, �s m�r �szre is vette a n� h�vogat� jelenl�t�t. V�rt p�r pillanatot, mag�ban elhat�rozta, hogy megpr�b�l t�rhet�en viselkedni vele. Hiszen sokat k�sz�nhetett neki, ha az a 15 szamur�j meglepi. M�g azzal a marad�kkal is meggy�lt a baja. Automatikusan az oldal�hoz ny�lt, ahol imm�r csak egy v�kony halv�nyod� heg volt, �m a seb el�g cs�ny�nak n�zett ki aznap reggel, amikor a l�nyt haza hozta.

Lassan hangtalan l�ptekkel indult az erk�ly fel�, majd meg�llt az ajt�ban. Seyako neki h�ttal �llt �s az �gen s�t�ten elfut� felh�ket n�zte. Gondolatban t�vol j�rhatott, semmi jel�t nem adta hogy �szrevette a f�rfit. A l�ny hossz� haj�t t�pte a sz�l, m�g �gy a hom�lyban is mintha vil�g�tott volna t�r�keny alakja. Karjait mellkasa el�tt �sszefonta, n�ha megr�ndult, jelezv�n b�r�t bors�ztatja a hideg sz�l.

Puha, meleg anyag omlott a l�ny v�ll�ra. Seyako meglep�d�tt, �m kib�rta hogy ne forduljon meg. M�g az er�s, imm�r elv�tve es�cseppeket sz�ll�t� sz�l ellen�re is kellemes illat csapta meg az orr�t, ami a test�t meleg�t� anyagb�l �radt. Ahogy kiss� oldalra billentette a fej�t, meg is pillantotta azt. „Sesshoumaru pr�mje. De j� meleg. De m�rt?” – gondolta, majd k�t kez�vel szorosan mag�ra h�zta az anyagot. A sz�l f�ty�lt Fujin (Sz�l istene) �s Raijn (Vill�m istene) k�sz�tette m�r az �gi h�bor�t. Azt�n a l�ny sz�lalt meg el�sz�r.

-               Szeretn�k bocs�natot k�rni T�led. Nagyon tiszteletlen�l viselkedtem veled, pedig igaz�n nem �rdemelted meg. Igaz�b�l �n mentem az nap este rossz f�rd�be, �s nem is kellett volna akkor pat�li�t csapnom a vacsor�n. Bizonyosan sok kellemetlens�get okoztam neked. Gomen nasai! (M�lyen sajn�lom!) �s nem is tudom m�rt t�ged hib�ztattalak, az�rt mert �gy j�rtam… Hiszen az �letemet mentetted meg… M�g meg sem k�sz�ntem. – hajtotta le a fej�t a n� – Arigatou gozaimas Sesshoumaru-sama!

A d�mont meglept�k ezek a szavak. Arra k�sz�lt, hogy ism�t azzal az akaratos, makrancos l�nnyal kell besz�lgetnie, akit itt hagyott. Egy olyan l�nnyal, aki mindig kimondja a v�lem�ny�t, egy olyan l�nnyal, aki nincs tisztelettel rangj�ra, aki mosolyogva n�z farkas szemet a biztos hal�llal is, csak hogy a saj�t igaz�t bizony�tsa.

N�m�n �lltak, �s n�zt�k az �jjeli �gen cik�z� vill�mokat. Azok feh�r f�nybe vont�k a h�zak tetej�t �s a messzes�get. Az es� m�g nem akart esni, a menyd�rg�s viszont egyre k�zeledett. A l�ny �jra lehunyta a szemeit, arc�t a kellemes meleg pr�mhez nyomta.

-               Nem b�ntott�l meg. S�t, �lveztem a kis mag�n el�ad�sod a vacsor�n. – sz�lalt meg nagy sok�ra Sesshoumaru – Kiv�teles haland� vagy. �s val�j�ban �n tartozok k�sz�nettel neked…

Seya nem �rtette ezt �s mindenf�le el�zetes fogadalommal ellent�tben lend�letesen h�tra fordult. Pedig tudta, nem szabad hogy ism�t k�zel ker�ljenek egym�shoz. F�lt att�l a k�l�n�s vonzalomt�l amit �rzett a d�mon ir�nt.

-               Ugyan Sesshoumaru, sz� sincsen err�l… - szabadkozott.

A f�rfi a m�lyk�k szemeket n�zte. Arc�n ugyan nem rajzol�dtak ki hat�rozott �rzelmek, �m tekintete m�s volt. Nem a rideg, kegyetlen aranysz�n szemek n�ztek a n�re.

- Ha az a 15 genjin-szamur�j meglep, nehezen siker�lt volna csak elint�znem �ket… De m�g mindig nem �rtem… - kezdte a f�rfi.

- Hogy m�rt �lltam az �tjukba? – fejezte be helyette Seya. Kicsit elmosolyodott, �s nevet�sre h�zta szemeit – Tal�n t�rleszteni akartam? Tal�n, mert annyira m�g sem akartam haza menni Ay�hoz? Tal�n, mert Nyugat a sz�vets�geseink k�z� tartozik? Nem akarok neked hazudni Sesshoumaru-sama… Nem tudom… - n�zett f�lre a l�ny.

�jra csend �llt be, Seya a t�volba r�vedt, nem mert az aranyl� tekintetbe pillantani. A d�mon a l�ny lehajtott fej�t n�zte.

-               El�sz�r, v�letlen�l kihallgattam �ket. A h�d mellett pihentem meg, �k akkor j�ttek �t. Azt�n hallottam amint r�lad besz�lnek. Tudt�k hogy egy sz�k�tt csel�dl�nyt �ld�z�l. Persze nem �gy fogalmaztak… De ez r�szletk�rd�s.  – Seyako elh�zta a sz�j�t az eml�kt�l – Kyotob�l j�ttek, valamelyik kl�n b�relte fel �ket, aranyban fizettek volna nekik, ha meg�lnek t�ged… persze nem hiszem, hogy siker�lt volna. De �n voltam olyan kamikaze, hogy megt�madtam �ket… Ennyib�l k�rhettem volna selyemzsin�rt Ay�t�l �s elv�gezhettem, volna a seppuku-t. (Seppuku - selyemzsin�r �ngyilkoss�got jelent, amit a szamur�juk akkor hajtanak v�gre, ha uruk ezt k�ri t�l�k, vagy ha nem akarnak ellens�g kez�t�l megsz�gyen�lten meghalni).  Nem tudom magamnak sem meg magyar�zni. �s ezt is miattam szerezted! – a f�rfi bal oldala fel� b�k�tt fej�vel.

-               Semmis�g. Egysz�val nyitott a k�r. – �sszegezte a d�mon – B�rki lehetett, hiszen az eg�sz palota tudott a vacsor�n t�rt�ntekr�l… Neveket nem mondtak? – k�rdezte gondolati k�z�l Sessh.

-               Nem. Egyet sem.

Az es� lassan eleredt.  Vill�mok imm�r a fej�k felett cik�ztak. A mennyd�rg�s robaja f�ls�rt� erej�v� fokoz�dott. Seyako n�ha megr�ndult, �m kitart�an meredt egy pontra. Mindketten a palot�t, az elter�l� kertet, a t�voli h�ztet�ket, a messzes�g hom�ly�t f�rk�szt�k. Azt�n a szellem megmoccant.

-               Ne maradj kint az es�n. Ha sebl�zat kapsz m�g lassabban gy�gyulsz… - a f�rfi �gy n�zett ki t�vozni k�sz�l.

Seyako egy darabig csak n�zett ut�na. Azt�n, mint aki �lomb�l �bredt mozdult meg.

-               V�rj! – ki�ltott a d�mon ut�n, aki m�r a szoba k�zep�n�l j�rt.

A n� is bement, beh�zta az ajt�t. Odabent majdhogynem teljes s�t�ts�g uralkodott. A s�t�t�t�k elh�zva maradtak, kintr�l csak a vill�mok f�nye vil�g�tott be.

- Nem akarok t�bb kellemetlens�get okozni. Visszamenn�k a csel�dszob�khoz… Ez a te szob�d, nem akarom hogy miattam… - a l�ny haladt a s�t�tben, egyik kez�vel a t�rgyakba t�maszkodott, m�sikkal maga el�tt tapogat�zott.

� majdhogynem semmit sem l�tott. Azt�n kiny�jtott keze hideg p�nc�lt �rintett. Gyorsan vissza is h�zta �s meg�llt.

V�rta a v�laszt, �m csak neszez�st hallott, majd a f�gg�ny�k elh�z�dtak. A d�mon az �ttec� �veg ajt�k el�tt �llt, majd visszas�t�lt hozz�. Seyako �gy �rezte a vihar tombol�sa, elnyel�dik a f�l�ben dobol� �r l�ktet�se mellett.

-               Nem vagy �tban. Van el�g szoba a palot�ban. �s ha fel�p�lt�l �jra besz�lni akarok veled…

-               Mond most!

A d�mon meglep�d�tt a h�rtelen �s k�vetel� v�laszon.

- A k�mr�l lenne sz�. Nem tudom egyed�l felder�teni… �s nem is tudom kiben b�zhatok. Te m�r azt hiszem bizony�tottad, hogy a Nyugati Tartom�ny bar�tja vagy. Alkut aj�nlan�k.

- Alkut? – lep�d�tt meg a l�ny.

- Hai. Seg�tesz megtal�lni a k�met, �n pedig k�s�retet adok mell�d eg�szen a Nobunaga kast�lyig. – a f�rfi hangja �jra t�rgyilagos volt.

- J�l hangzik. – v�laszolta Seya, majd t�prengeni kezdett – Akkor visszamenn�k dolgozni, �s mondjuk, azt terjeszten�nk, hogy te kapt�l el, onnan a sebeim. Igen, �s ut�na r�szem volt a b�rt�n�t�k vend�gszeretet�ben, azt�n Tomoe-sama meggy�z�tt t�ged hogy adj m�g egy es�lyt.

- Sz�p mese. A k�rd�s hogy beveszik-e? – s�hajtott a szellem.

- Persze hogy be! Besz�lek Nagamival �s elterjesztetem a l�nyok k�z�tt, onnan m�r biztos, hogy minden eljut a ter�letek sz�l�ig is. Ryohmaru pedig az uraknak adja be! M�r csak Tomoe-sam�val k�ne besz�lni! Brili�ns! – csapta �ssze k�t kez�t a l�ny.

- Akkor ezt is megbesz�lt�k. – a d�mon �jra t�vozni akart.

- Biztos nem baj, ha itt maradok? – �ll�tott meg �jb�l a l�ny hangja. – �n sem �r�ln�k neki, ha idegenek k�lt�zn�nek a szob�mba… Meg sz�val, lehet, hogy a t�bbi szob�ban nem is �rezn�d magad k�nyelmesen… - kezdett zavartan hadarni a n�, ami egy�ltal�n nem volt jellemz� r�.

A d�mon meg�llt, �s visszafordult. El�g furcs�n n�zett a l�nyra, mire Seya felfogta milyen h�lyes�geket besz�l. A f�rfi, k�s�rt�st �rzett hogy maradjon, megh�v�st �rzett a n� szavai m�g�tt, de m�g eml�kezett az eb�dl�ben elejtett g�nyos szavaira; „… k�l�nben a talpnyal�id megtudj�k hogy mi is t�rt�nt ma este a f�rd�ben… Igen kedves, hogy megk�v�nt�l egy haland� n�t…” �s egyel�re nem tudta kisz�m�tani Seyako cselekedeteit. Tov�bb indult.

V�ratlanul puha, gyeng�d ujjak szor�t�s�t �rezte meg a csukl�j�n. A n� m�g�tte �llt, esdekl� tekintettel, szemeiben annyi �rzelem t�kr�z�d�tt hogy a d�mon j�form�n meglep�d�tt t�le. Mintha csak n�ma k�ny�rg�st mondana el. A szellem pr�b�lta kital�lni vajon mit akarhat. Azt�n egy vill�m igen k�zel csapott be, erre Seya ujjainak szor�t�sa f�jdalmass� fokoz�dott.

-               Te f�lsz a vihart�l? – k�rdezte Sesshoumaru cseppet sem titkolt meglepetts�ggel.

-               Hai. – lehelte Seya, �s annyira leszegte a fej�t, hogy szemeit el tudja bujtatni aranyl� frufruja m�g�.

Arca l�ngokban �gett, szerencs�j�re ez a s�t�tben nem l�tszott. Mag�ban arra gondolt milyen vicces is, amikor egy k�pzett test�r retteg a vill�ml�st�l.

A d�mon nem v�laszolt, kih�zta kez�t a szor�t�sb�l �s visszas�t�lt az erk�ly ajt� fel�. Elh�zta �jra azt, �gy friss leveg� �ramlott be a szob�ba. Friss es�illat� leveg�. � �jra kifel� b�mult, a l�nnyal ellent�tben szerette a vihart.

- Most teljesen idi�t�nak n�zel, igaz? – k�rdezte meg semmis�lten Seyako.

- Nem.

- Tudod m�g kisl�nyk�nt, ker�ltem Aya-sanhoz. Akkor m�r folyt a kik�pz�sem. Aya irt�zik az er�szakt�l, nem is volt soha j� harcos. De hiszen ismered… - ez a mondat mindkett�j�k fej�ben visszhangot vert. Kellemetlen visszhangot. – Megmentettem az �let�t m�g azon a h�ten. Onnant�l testv�rek voltunk. Ilyenkor, ha vihar volt mindig �tmentem hozz�. De nem is tudom, m�rt untatlak ezzel t�ged. – s�hajtott nagyot a n�, �s � is a vihart figyelte.

- Nem untatsz.

Hossz� csend �llt be az am�gy sem akt�v besz�lget�sbe. Azt�n �jra Seyako sz�lalt meg.

-               Sesshoumaru-sama… - kezdte, �m a d�mon k�zbe v�gott.

-               Ne nagyurazz�l… Ideges�t. Eddig sem tetted.

-               Gomen. Akkor, Sesshoumaru, szeretn�k k�rni m�g valamit… Nem igaz�n tudom, hol vagyok a palot�ban. Sz�val le szeretn�k jutni a konyh�ig…

-               Minek?

-               Szeretn�k min�l el�bb fel�p�lni. �s el akarok k�sz�teni valamit. Aludni meg �gy sem tudok.

-               Rendben. Gyere. – a f�rfi elindult a hom�lyos szob�ban.

-               V�rj, nem tudok olyan gyorsan menni! – szor�totta meg Seya az �ppen kapaszkod�nak haszn�lt sz�ket a l�b�ba nyilall� f�jdalomt�l.

V�gig haladtak a s�t�t �s �res folyos�kon, amiket csak a n�hol besz�r�d� vill�mok f�nye vil�g�tott meg, �s n�h�ny helyen a gy�ren elhelyezett �jjeli m�csesek. Seyako er�sen koncentr�l. „Balra v�gig az egyenes foly�s�n. Azt�n le azon a kis l�pcs�n. �jabb folyos�, k�zvetlen balra az els� mell�k teremn�l. Le a f�l�pcs�n. Igen, ez m�r a csel�d bej�r�! Rem�lem, megjegyeztem!” – gondolta, majd ahogy a f�rfi meg�llt, � bicegett el�re.

Csendesen haladtak, szinte nesz sem hallatszott. A k�vetkez� ajt� m�r a konyh�t rejtette. Amint bel�ptek a l�ny m�ris otthonosabban �rezte mag�t. Az egyik nagypolcr�l leemelt egy kisebb t�lat, majd a pump�l�s csapb�l vizet engedett (Jap�nban ekkor t�jt, a gazdag palot�kban nem volt ismeretlen a szennyv�zelvezet�s, �s a v�zt�rol�s-sz�ll�t�s ilyen m�dszere sem.) majd begy�jtott a legkisebb fasz�n t�zhelyet. A t�lat a f�z�ny�l�sba helyezte, majd elindult a f�szeres ed�nyek fel�.

Sesshoumaru n�m�n figyelte a l�ny t�nyked�s�t. Az sz�r�tott n�v�nyeket �r�lt porr�, kevert �ssze. K�zben folyamatosan f�t�tte a kemenc�t, a konyha hamarosan bemelegedett. Seyako kib�jt a pr�m al�l, csak a s�rg�sfeh�r k�peny �s a h�l�ing is el�g volt h�fokra itt. A pr�met lerakta, majd a forr�sban l�v� v�zbe kezdte �nteni a k�l�nb�z� dolgokat. A v�z elsz�nez�d�tt, majd �rdekes sz�n� l�tty keletkezett bel�le. H�t a szaga sem volt sokkal bizalomgerjeszt�bb.

-               Tudod ez egy igen �rdekes f�zet. Ha megiszod tutira menni, sem fogsz tudni a gyomorf�j�st�l – kezdett mes�lni Seya a munka k�zben – tapasztalatb�l mondom… Ez volt az els� dolog, amit a dojoban megtanultam. A mester mindig azt mondta ez a legtitkosabb fegyver�nk. B�rhov� is ker�l�nk ezek az alapanyagok, mindenhol ott vannak, a legegyszer�bb h�ztart�st�l az erd� k�zep�ig. Igen b�d�s lesz, meg el�g gusztustalan is. De el sem hinn�d milyen hat�sos.

-               Kicsit csendesebben. – Sesshoumaru v�lasza ennyi volt a sok mes�re.

De �t k�l�n�sebben nem is �rdekelte a csodaf�zet, d�moni regener�l� k�pess�ge mindenn�l gyorsabban gy�gy�totta a sebeket.

-               J�.

T�bb sz� nem esett k�zt�k. A f�zet lassan elk�sz�lt, Seya levette a t�zr�l, �s lend�letesen let�r�lte homlok�r�l a verejt�kcseppeket. Azt�n a konyha m�sik fel�ig ment, majd vetk�zni kezdett. Levette a k�penyt, �s leter�tette. Sebes�lt l�b�t felrakta az egyik sz�kre, majd kiss� oldalra sand�tott. A szellem nem n�zett fel�je, tov�bbra is h�ttal �llt neki. „J�l van. Ha nem n�z ide minden rendben. Mert k�l�nben megint d�rm�gne, hogy m�rt nem �lt�z�k fel… Csak el ne �juljak! Eddig nem nagyon b�rtam m�g ki!” – gondolta Seya, majd egyik mutat�ujj�t a m�g g�z�lg� f�zettbe m�rtotta.

R�n�zett a sz�pen �sszevarrt combsebre. H�t nem volt az�rt m�gsem egy sz�p l�tv�ny. Nagy leveg�t vett �s a ragacsos anyagot a sebre kente. A k�vetkez� pillanatban m�r k�nnybe l�badtak a szemei. �s �jfent nem b�rta ki, f�jdalmasan felny�g�tt, mire a d�mon fel� n�zett.

�rdekes l�tv�ny t�rult a szeme el�. Seyako egyik l�b�t felrakta a sz�kre, de k�zben kezeit �sszeszor�tva k�nnyes szemekkel f�jja a combj�n v�gigh�z�d� sebet, amin most valami v�r�ses sz�n� anyag serceg. De a sz� szoros �rtelm�ben. Azt�n a l�ny �jra nagyleveg�t vett �s �jabb adagg�z�lg� f�zetet, ken a sebre. Sesshoumaru �rdekl�dve figyelte, majd lassan kezdte �rezni, ahogy a l�ny rosszul lesz. El�sz�r az �temtelen�l kalap�l� sz�vver�sre lett figyelmes, majd Seyako l�legz�se is ritmustalann� v�lt. A l�ny falfeh�ren t�maszkodott a sz�k melletti asztalba.

-               Azt hiszem megint el fogok �julni… - suttogta.

A d�mon nagyot s�hajtott �s az �ppen megt�ntorod� l�ny mell� l�pett, majd amikor az d�lni kezdett meg fogta, �s sz�pen le�ltette a sz�kre. A n� m�g sem vesztette el eszm�let�t. Lehunyta szemeit, �m �gy is patakokban folytak ki k�nnyei szempill�i al�l. Lassan teltek a percek �s a f�jdalom fokozatosan m�lni kezdett. V�g�l Seyako �jra kinyitotta a szem�t, �s kih�zta mag�t, majd a sebre n�zett.

Annak m�r csak halov�ny nyoma volt. V�kony heged� v�g�s volt csak. Sesshoumaru mag�ban elismer�en n�zett a k�tes kotyval�kra, a hat�s fel�lm�lhatatlan volt. Azt�n a d�mon valamit meg�rzett a konyha m�sik bej�rata fel�l.

-               Tudsz j�rni? Menn�nk k�ne! – sz�lalt meg halkan.

-               Nem hiszem. De m�rt? – k�rdezte Seya, �s egy adag vizes hajat h�zott ki az arc�b�l m�g mindig kiss� zih�lva.

-               J�n valaki. A csel�dszob�k fel�l… �s tal�n nem tenne j�t a kis mes�dnek, ha most megl�tn�nak minket.

-               Az igaz. De nem tudok menni! Most mi lesz? – kezdett p�nikolni a l�ny.

-               Pr�b�ld meg! – Sesshoumaru el�je l�pett, �s a l�ny kez��rt ny�lt, majd talpra h�zta. – Mindj�rt ide fog �rni!

Seyako �sszeszor�totta a fogait, de tudta k�ptelens�g ezut�n l�bra �llni. Ismerte annyira ezt a f�zetet, hogy tudja r�la, er�sen izom- �s idegzsibbaszt� hat�s�. Magyar�n cs�p�t�l lefel� nem �rezte a l�b�t, �s ami m�g rosszabb volt, feje elb�dult a csodaszer kip�rolg�s�t�l, g�zeit�l.

-               Menj, hallod! Majd kital�lok valamit! – s�gta a n�, de abban a pillanatban elvesztette egyens�ly�t f�l l�bon topog�sa k�zben.

Nem tudott mit tenni, egyenesen zuhant Sesshoumaru fel�. A d�mon automatikusan �rte ny�lt, maga sem �rtette m�rt, �s mindketten tudt�k m�r, ennek rossz v�ge lesz. Seya k�t karj�t f�lig meddig felemelte es�s k�zben, �gy a f�rfi karj�ba kapaszkodtak ujjai mik�zben pr�b�lta visszanyerni egyens�ly�t. R�m�lt nagy szemekkel n�zett f�lfel�, de m�r csak akkor, amikor meg�rezte, hogy a f�rfi, er�sen tartja. Abban a pillanatban meg�llt �jra az id� mindkett�j�k sz�m�ra.

Sesshoumaru k�ptelen volt hagyni, hogy a l�ny elzuhanjon mellette. Semmit nem kellett tenni csup�n felemelte kezeit, mire a l�ny mintha az csak meg lenne �rva egyenesen arra d�lt. Azt�n a k�vetkez� pillanatban m�r a karjaiban tartotta a l�nyt. Seyako majdhogynem teljesen magatehetetlen�l, csillog� szemekkel n�z r�, �s nem sz�l semmit. De m�r mindketten �rezt�k azt a le�rhatatlan bizserget� �rz�st, ami eltomp�totta �rz�keiket a k�lvil�g fel�…

Folytat�s k�vetkezik…