�rdekes harc el�be n�z�nk.- gondolja Miroku- Miya, akir�l igaz�n nem t�l sokat tudni ki�ll Sesshoumaru ellen, aki el�gg� er�s. Vajon ki fog gy�zni?

Mindannyian fesz�lt idegekkel m�rte fel a helyzetet. Ha Sesshoumaru beveti minden erej�t, Miya meghal. De ez a t�ny sem t�ntor�thatja el a l�nyt. Ha m�r elv�llalta, � is fog kim�szni bel�le. Nem ismeri ezt az alakot, de annyi biztos, hogy er�s.

-          Mi�rt nem t�mad egyik sem?- veti fel a k�rd�st Sango.

-          Nem tudom. Olyan mintha nem is akarn�nak harcolni.- v�laszol Miroku.

-          Olyan nincs. Sesshoumaru minden lehet�s�get kihaszn�l, hogy �lj�n!

-          Nincs most kedven ki�llni ez a kisl�ny ellen. Inuyash�val harcoltam volna, de l�tom �ppen gyenge pillanat�ban �rtem el.

„Ilyen nincs! Csak nem sz�nalmasnak tal�l! Ezt m�g megkeser�l�d! Azt hiszi, nem tudok harcolni, de �n megmutatom neki!”

-          Nem m�sz sehov�! Ha m�r itt vagyok, akkor k�zdj is meg velem, ha ez az �hajod.

-          Inuyasha! Megmondtuk m�r, hogy maradj nyugton, nem?- mondja Sango.

-          FEKSZIK!

F�l �r�val k�s�bb Inuyasha mag�hoz t�rt. M�r nem volt sehol Sesshoumaru. Elszalasztott egy lehet�s�get. De vajon m�rt nem t�madott? Ez nem vall r�!

-          Mi t�rt�nt? �s hol van Miya?- k�rdezte f�lig-meddig k�bultan Inuyasha.

-          Miya a kis incidens ut�n elment. Azt mondta, hogy ideje tov�bb �llnia.

-          �s Sesshoumaru?

-          Amilyen gyorsan j�tt, �gy el is t�nt.

„Semmit sem �rteni. Sesshoumaru elmegy, nem is �l meg senkit, s�t m�g harcolni sincs kedve. Vajon mi�rt v�ltozott meg?

Ez id� t�jt Miya szapor�n vette a l�pteit, nem j� a s�t�tben k�sz�lnia, b�rmikor r�t�madhat valaki. De el kellett j�nnie a t�bbiekt�l. Ez �gy van rendj�n. Hamarosan fel kell a nap �s akkor m�r minden rendben lesz.

Minden egyes l�p�ssel tov�bb fesz�lt benne a nyugtalans�g. Ha nem �r ki mihamarabb az erd�b�l, akkor… bajok lesznek.

Igaz�n nem �rtette a napokban t�rt�nteket. Tal�lt �j ’bar�tokat’. Hi�ba hogy sokszor seg�tett embereknek, az m�s volt. Most v�gre �gy �rezte, mintha sz�m�tana m�soknak is.

De az a m�sik szellem, Inuyasha b�tyja, olyan ridegnek t�nt k�v�lr�l, de m�rt nem t�madott?

V�g�l f�leszm�lt a gondolataib�l. Nem messze hangokat hallott. Egy gyerek�t, tal�n egy kisl�ny�t. De mit kereshet erre egy k�ly�k?

-          Rin, maradj m�r nyugton!

-          Igen, Yaken.- �s nevetett tov�bb.

-          Sesshoumaru nagyuram, tal�lkozt�l Inuyash�val?

De a szellem nem v�laszolt. Miya a f�k k�z�l figyelte �ket. Egy szellem mag�hoz vett egy haland�t?! Ez �rdekesnek �g�rkezik! De sajnos az id�z�t�s el�g rossz volt, mert az eddig szembe f�j� sz�l megfordult, �s �gy…:

-          Rin menj h�tra! Valaki van itt.- hmm, ez ismer�s- B�jj el�, te l�ny!

A kisl�ny Yakennel egy�tt elrohantak egy biztons�gosabb helyre. K�zben Miya el�m�szott a ’b�v�hely�r�l’.

-          Csak nem zavarok?

-          Te mit keresel itt?!

-          Oh, csak erre j�rtam.

-          Legjobb lesz, ha elm�sz, miel�tt m�g megb�nn�d, hogy tal�lkozt�l a nagy Sesshoumaruval..

„Azt m�r azel�tt is megtehette volna, de…”

-          Azt hiszed, ilyen k�nnyed�n elb�rsz velem?

-          Ha j�l �rzem, te is csak egy f�l szellem vagy.

M�ly leveg�t vett a l�ny. Teh�t tudja. Persze neki sokkal jobb a szagl�sa, mint Inuyash�nak.

-          Sz�val r�j�tt�l.

-          Nem volt neh�z.- felelte �s le�lt az egyik far�nkre.

-          Most mi lesz? Meg�lsz?

-          Mi�rt tenn�m…

-          H�t, mert tal�n szellem vagy, nem de b�r? Nem hallottam m�g j� szellemr�l, aki tisztav�r� volt.

-          Nem is fogsz!- mordult r� a l�nyra, majd lassacsk�n v�gign�zett rajta.

Nem k�l�nb�z�tt az emberekt�l. �rzelmek t�kr�z�dtek az arc�n. Egy d�monnak nincsenek �s nem is lesznek. De…

-          Mi j�r a fejedben?- t�rte meg a csendet a l�ny.

Sesshoumaru �szre sem vette, hogy a l�ny m�r ott �lt mellette a r�nk�n. Semmilyen f�lelmet nem �rzett. Nem f�lt, t�le?…

-          Az t�ged ne �rdekeljen!- �s otthagyta a l�nyt.

Egy ideig m�g n�zte a t�volod� alakot, de amint elt�nt a s�t�tben � is fel�llt. Most m�r t�nyleg ideje volt, hogy tov�bb menjen. Ennek az eg�sznek csak annyi volt a haszna, hogy megtudott valamit, ami tal�n fontos lehet…

K�nnyed mozdulatokkal l�pkedett, de minden l�p�s egyre nehezebb volt.

M�g sok�ig fog tartani az �jszaka. Csendesen botork�lt a s�t�tben. Minden apr� zajra felfigyelt. Nem tudhatja, hogy mikor t�madhatnak r�. V�gre ki�rt egy tiszt�sra. �m de m�g�tte nagy zaj t�madt. Neh�z, s�lyos l�ptekkel k�zeledett valami fel�je. Elb�jni m�r nem tudott, de nem is �rt volna sokat vele. Mire az alak ki�rt, megmutatkozott az arca. Ronda, h�romszem� �ri�s �s egy s�rk�nygy�k keresztez�s�re hasonl�tott. A hatalmas termett mellett Miya elt�rp�lt. Kiss� ijedten h�tr�lni kezdett a l�ny, sz�p �vatos mozdulatokkal, de sajnos a bajt nem ker�lhette el:

-          Te meg hova m�sz? �llj csak meg!- �s egy hatalmasat csapott a f�ldre, az utols� pillanatban tudott csak Miya kit�rni al�la.

-          Nem m�sz sehov�! El��telnek megteszed, de nagyobb falat ut�n kell majd n�znem!- kacagott gonoszul a sz�rny.

-          Azt csak hiszed!

-          Na, ne legyen ilyen nagy a sz�d! Csak elrontod az �tv�gyam.- �s ezzel m�g egyet belev�gott a talpalatnyi f�ldbe.

A l�ny meg�rizve hidegv�r�t, futott, ahogy csak tudott. Sz�gyen vagy nem sz�gyen, de semmi kedve sem volt egy ilyen szerencs�tlen �tlapj�ra felker�lni. Mikor m�r azt hitte megmenek�lt, az �ri�s el�be v�gott. Miya haszn�lva az esz�t, nem v�rta meg, hogy t�madjon, belev�gta a kardj�t a sz�rny m�retes l�b�ba.

-          A���, te szuka, hogy mer�szeled…- de hi�ba, mert az �ri�s elkapta.

Majd �sszeroppantotta a l�nyt. Kelne m�r fel a nap, akkor meg�ln�. De �gy m�r csak a lass� hal�lra k�sz�lhet fel, nem, nem adhatja fel…

Miel�tt m�g a sz�rny keresztbe lenyelte volna, apr� darabokra hullott sz�t. A l�ny a f�ld�n landolt, nem �ppen puh�ra esve. Ezt nem � csin�lta, hanem akkor ki?

-          Sz�nalmas vagy te l�ny!- hallotta meg az ismer�s hangot.

Sesshoumaru �llt el�tte, kicsit sem j�kedv�ben (nem mintha lenne olyan).

-          �n is meg�ltem volna, ha v�rsz p�r percet-, mondta kicsit sem meggy�z�en.

-          Az engem nem �rdekel.- �s fordult volna meg…

-          V�rj! Mi�rt mentett�l meg?

-          Megmenteni?! Egy�ltal�n nem �llt sz�nd�komban rajtad seg�teni, csak az�rt j�ttem, hogy elt�vol�tsam az �tb�l Bankotsy-t, te csak r�ad�s volt�l.

-          �hm, h�t ez j�…Bankotsy? Ez a maszlag, �? Egy �rtelmetlen n�v, egy �rtelmetlen d�monnak.

Mire befejezte, Sesshoumaru m�r j�val messzebb j�rt. A l�ny ut�na ment, mert valahogy nem eg�szen hitte el a ’mes�j�t’.

-          M�r megint te vagy az?- �llt meg a szellem.

-          Nyugi, �n csak k�rdezni akarok valamit.

-          Nekem viszont nincs kedvem besz�lgetni veled, jobb, ha elt�nsz innen…

Pirkadni kezdett. Kellemes hajnali sz�l j�rta �t a vid�ket. Lassan a Nap is felj�tt. Most m�r mindenki nyugodt volt.

-          Inuyasha, eg�sz �jszaka fent volt�l?

-          Na �s akkor mi van?- m�rgel�d�tt.

-          M�r megint mi bajod?- k�rdezte Sango.

-          N�la m�r ezt sem lehet tudni..- egy hatalmas �t�s �rte Shippou fej�t- ���, ezt, musz�j volt?! Kagome, Inuyasha m�r megint meg�t�tt.

-          M�r megint kezdik.- sz�lalt fel Miroku

-          Na de Inuyasha!

-          � keresi mag�nak a bajt.

-          De m�g csak gyerek!

-          �s akkor? A legjobb lenne, ha valahol kirakn�nk �s…

-          INUYASHA! Ne mondj ilyeneket, mert akkor nem �llok j�t magam�rt!- �v�lt�z�tt Kagome.

Inuyasha p�r m�terrel h�tr�bb h�z�dott a biztons�g kedv��rt.

-          M�rt mit tudn�l csin�lni, te csak egy hisztis l�ny vagy!

-          Azt hogy: FEKSZIK!!!!!!!!!!!!!!

Folyt.k�v.