Rengeteg k�rd�s motoszk�lt a fej�kben, amire tal�n soha sem kapnak v�laszt.

-          Miya, m�g nem is k�rdeztem, hogy mit csin�lt�l Narakuval, olyan volt, mintha lemerevedett volna.

-          Van egy k�pess�gem, amivel p�r pillanatra le tudom b�n�tani az ellens�get. �n csak �gy nevezem, hogy a ’b�n�t� hull�mok’.

-          �rdekes. De mi�rt nem haszn�lod gyakrabban? Minden sokkal egyszer�bb lenne.- �rdekl�d�tt Sango.

-          T�l sok energi�t von el t�lem. Sz�val nem lenne �rtelme. Meg ez csak akkor j�, ha a c�lpont nem mozog…

-          Cccc. Ne f�rassz m�r. Unom. Besz�lj�nk m�sr�l!- fakadt ki Inuyasha, de pech�re kapott egyet a fej�re.- Na, ezt most mi�rt?!

-          Meg�rdemelted! Ne sz�lj k�zbe, ha besz�lek.- pirongatta meg a l�ny.

 V�g�l a besz�lget�s, nevet�sbe v�ltott �t. Mindenki boldog volt. Kaede any� kiv�telesen valami csod�sat f�z�tt.

Sango k�r�ln�zett, nem tal�lta sehol a szerzetest. Elindult h�t megkeresni. Miroku a ker�t�snek d�lve figyelte az �gboltot.

-          Te nem j�ssz vacsor�zni?- �llt a fi� mell�.

-          ���, m�r esz�nk? Akkor mindj�rt megyek.- �s tov�bbra is az eget n�zte.

-          Mi a baj?- b�jt mell� a l�ny.

Most vette csak �szre Miroku f�jdalmas arc�t. Sz�vesen �t�lelte volna. De nem merte.

-          Ha elmondok neked valamit, ugye nem sz�lsz a t�bbieknek?

-          Ha ezt akarod, akkor nem.

-          �gy hiszem, Naraku m�g mindig nem halt meg.

-          Mi…micsoda?! De azt a t�mad�st nem �lhette t�l!

-          Tudod, elm�letileg a kezemen a lyukat Narakunak k�sz�nhette az eg�sz csal�dom, �s ha elpusztul, akkor elt�nik. De mivel m�g mindig itt van - k�zben a tenyer�t n�zte - ez�rt…

-          Naraku m�g �l. – most m�r m�g jobban sajn�lta Mirokut- M�rt ne sz�ljak err�l a t�bbieknek?

-          N�zz csak r�juk. Boldogok. V�rjunk m�g vele.- �s szembe fordult a l�nnyal, m�lyen belen�zett a szem�be- tal�n neked sem kellett volna elmondanom.

-          Nem, j�l tetted. Miroku, �n azt szeretn�m, ha…- a l�ny szava elakadt, nem tudta megmondani, f�lt kimondani.

-          Ha? Mit szeretn�l?- v�rt Miroku, Sango meg f�lig pirult.

-          Meg…megcs�koln�l.

-          �hmm. Egyszer gondoltam, hogy eljutunk id�ig, de mily hamar elj�tt ez a nap, Sango…

-          Jaj, Miroku, ezt most hagyjuk, ne rontsuk el ezt a percet.- �s �rz�kien megcs�kolta a szerzetest. J� p�r percig nem engedt�k el egym�st.

-          Te, hol van Sango �s Miroku?- k�rdezte Inuyasha.- Lemaradnak a kaj�r�l.- k�zben moh�n nyomta mag�ba a ’fens�ges’ t�szt�t.J

-          Nem tudom. Az el�bb m�g itt voltak.

-          Majd el�ker�lnek.- fejezte be Miya.

A t�z lassan kialudt. Kagome Inuyasha mell� fek�dt, a fi� szorosan �t�lelte. �gy aludtak el. K�s�bb Sango Miroku p�ros is visszat�rt. Egy ideig m�g besz�lgettek, majd elnyomta �ket is az �lom. Shippou �s Kirara Kaede kunyh�j�ban pihent. Myoga pedig nem volt sehol se.

Miya kinyitotta a szem�t. Nem tudott aludni. Rossz �rz�s fogta el, valami t�rt�nni fog.

Ott hagyta a t�bbieket. Nem �r�kre, csap p�r �r�ra, esetleg napra. El kellett rendeznie a gondolatait. Hossz� napot hagyott maga ut�n. Szerencs�re mindenki �l, nem szenvedtek komolyabb s�r�l�st Inuyash��k. V�g�l is �t mentett�k meg. Ha nincs Sesshoumaru meghal. Igen, Sesshoumarunak k�sz�nheti, hogy �l. Ha akkor nem ad v�rt, akkor sz�rny� dolgok t�rt�ntek volna, amir�l jobb nem is besz�lni.

Kiss� h�v�s sz�l f�jt. A l�ny bele-bele didergett. Id�k�zben ki�rt a falub�l. Lassacsk�n meg�llt. V�rt valamit, valami j�t. A sz�l egyre er�sebben f�jt. „Tal�n itt az ideje, valami kev�sb� huzatos helyet keresni.”

-          Meg fogsz f�zni.- mondta valaki a h�ta m�g�l.

-          Csak nem agg�dsz �rtem?- fordult meg Miya.

-          �n, nem.

Sesshoumaru volt az. A haj�t �sszevissza kusz�lta a sz�l. A hideget mintha nem is �rezte volna, �gy �llt ott.

-          Hol van Rin?

-          Yakennel, bent az erd�ben.

-          Ott hagytad, azzal a t�mpszli d�monnal?! T�l sokat k�pzelsz Yakenr�l.

A l�ny teljesen meglep�d�tt. A nagy Sesshoumaru h�tulr�l �tkarolta. Hirtelen melegs�g fogta el. Kellemes volt…

-          Mi…mit csin�lsz?- dadogott.

-          Mondtam, hogy meg f�zol, ha sok�ig maradsz itt.

-          Ez�rt most te lett�l a ’takar�m’?- mosolygott.

-          Mondhatjuk �gy is.- felelte komoly arccal.

-          �n csak vicceltem.

-          Tudom.

-          Akkor j�.- �s behunyta a szem�t.

Sesshoumarut furcsa �rz�sek fogt�k el. Nem tudott vel�k mit kezdeni. Ilyet m�g soha nem �rzett. Hideg borzong�s futott v�gig a h�t�n. „T�l sokat engedett meg mag�nak. Ha �gy halad, olyan sz�nalmas lesz, mint az �ccse. Aki haland�k t�rsas�g�t keresi. De m�gis, ez…”

Miya, mintha tudta volna, hogy mi j�tsz�dik le a szellem fej�ben, szembe fordult vele. Sesshoumaru r�n�zett a l�nyra. Percekig nem vett�k le egym�sr�l a tekintet�ket. Er�s k�sztet�st �reztek magukban, hogy m�g k�zelebb h�z�djanak egym�shoz. A t�vols�g egyre jobban cs�kkent k�z�tt�k, v�g�l az ajkuk cs�kban forrt �ssze. Ett�l kezdve nem �rdekelte �ket m�r a k�lvil�g.

Rin az egyik bokor m�g�l figyelt. Nagyon boldog volt, most m�r teljes a csal�dja, egy apa, egy anya, �s egy �csi (ezt Yakenre �rtve).

A kis d�mon is ott volt mellette, de � csak s�hajtozott:

-          �, jaj nagyuram, m�r te is.

-          Mi az Yaken? Mi a baj?- k�rdezte a kisl�ny.

-          Nem mindegy az neked! De ha m�r �gy megk�rdezted, akkor legyen.- szipogott egyet- kett�t- az �n „fiacsk�m” feln�tt.- szipp.

-          Sesshoumarura gondolsz?- h�zta fel a szem�ld�k�t Rin.

-          H�t ki m�sra! M�r olyan r�g vele vagyok. �n mostam ut�na, takar�tottam, tiszt�tottam a bund�j�t…a��, Rin, engedj el, hallod, eressz el!- hadon�szott Yaken.

-          K�rlek sz�pen, maradj cs�ndben, mert �szre fognak venni minket.- �s elindultak. �l�n Rin �s maga ut�n vonszolva Yakent.

It’s a happy end, but not „THE” End.

(Ezt egy happy end, de nem a v�g…)

(folyt.k�v)