Kisebb cs�nd k�vetkezett be, majd Sango megsz�lalt:

-         Ti szerintetek, mi lehet ez az er�, ami keres�nk? Tal�n Naraku?

-         Nem hiszem. M�ltkor el�gg� elint�zt�k. Nem juthatott ilyen gyorsan ekkora energi�hoz.- k�telkedett Kagome.

-         Ha engem k�rdeztek, egy �jabb d�monnal van dolgunk!- sz�lt k�zbe Inuyasha.

-         Az lehet, de akkor nagyon er�s.

-         Vajon mib�l mer�theti?

Egyre t�bb k�rd�s mer�lt fel, de v�laszokat nem tal�ltak.

Miya be�rt egy s�t�t erd�be. Alig volt valami f�ny, n�hol a f�k lombjai k�z�l vil�g�tott be a hold.

Gyorsan szedte a l�bait. Min�l gyorsabb, ann�l el�bb �r oda. Hideg sz�l f�jt szembe vele, ez valamelyest g�tolta a dologban, de nem adta fel.

Mire ki�rt a s�r�j�b�l, megl�tott valakit, egy ismer�st.

-         Hova m�sz?

-         Tov�bb kell mennem. K�rlek, ne nehez�tsd meg az utam.- el akart menni, de…

-         V�rj. Mi lesz Rinnel? �t is csak �gy itt hagyn�d?

-         Majd egyszer meg�rti, hogy mi�rt tettem.

-         Biztos vagy benne?

-         Igen! Most pedig �llj f�lre!

-         Nem hiszem.

-         Akkor v�ged.- el�r�ntotta a kardj�t.

Meg akarta sebezni, m�r csak egy cseppnyi szerencse hi�nyzott neki ahhoz, hogy elsz�kj�n. De nem siker�lt. Egyr�szt a sz�ve tartotta vissza, m�sr�szt Sesshoumaru keze.

-         Ezt akarod?- m�g er�sebben fogta a l�ny.

-         Ezzel nem f�leml�tesz meg!- �s kiszabadult.

Majdnem el�rte a kardj�t, ami az el�bb kiesett a kez�b�l, mikor Sesshoumaru az el�bbin�l is jobban mag�hoz szor�totta. Ez m�r ink�bb… �lel�snek t�nt. Nem akarta elengedni Miy�t, de tudta, hogy nem akad�lyozhatja meg az elhat�roz�s�ban, ahhoz � t�l makacs. A l�ny egy ideig ellenkezett, azonban lassacsk�n � is hozz�simult a szellemhez. „Az �r�kk� val�s�gig tarthatna ez a perc.” Behunyta a szem�t, �s megcs�kolta. M�g szenved�lyesebben, mint valaha. Sesshoumaru sem tiltakozott. De mint minden j�nak egyszer, v�ge szakad.

A l�ny elt�volodott.

Nehezen j�tt ki hang a tork�n, de �sszeszedte mag�t:

-         Szeretlek, de ett�l f�ggetlen�l, mennem kell.

Lassan elt�nt a s�t�tben. Hamarosan m�r csak egy eml�k marad…

Sesshoumaru nem indult ut�na. Miya d�nt�tt �gy.

Mikor megfordult, arra lett figyelmes, hogy Yaken rohan fel�:

-         Hol hagytad Rint?- mordult r�.

-         �, jaj, nagyuram, bocs�ss meg, de megt�madott minket egy csapat idegen, �s..

-         El�g �pnek t�nsz!

-         Engem nem b�ntottak- „igaz mondjuk aludtam, de err�l nem kell tudni”- de sajnos Rin elvitt�k.

-         Azt mondod, elrabolt�k?

-         Igen. Bocs�ss meg nekem. K�ny�rg�m…

Sesshoumaru feln�zett az �gre. Egy napon, k�t olyan szem�lyt vesz�t el, akik k�zel �llnak hozz�.

Ideges volt, de nem mutatta. Egyed�l elindult, hogy megtal�lja Rint, �s akkor tal�lkozik vele is…

(folyt.k�v.)