Inuyasha is felfigyelt az esem�nyekre.

-         Na, most m�r �rtem, hogy mi�rt t�ntek ismer�snek a besz�l�sai.- mondta, k�zben Miya fel� ford�totta a fej�t.

-         Touridsu! Meg�lni nem akarlak, de �ket hagyd b�k�n!

-         T�l nagy k�r�s ez t�led. Bocs�ss meg, de… EZT MOST BE KELL FEJEZN�NK!- Inuyasha fel� fordult, le akart s�lytani r�.

De Miya megel�zte, elhaj�totta a kardj�t, ami lev�gta a kez�t. Touridsu fel�v�lt�tt f�jdalm�ban.

„Abban a faluban, az � v�re, Touridsu v�re volt a padl�n. � lenne minden bajok okoz�ja? Lehetetlen, hiszen � eddig…

-         Hogy sebezhette meg ilyen egyszer�en?- csod�lkozott Miroku.

-         ����, persze te el�nyben vagy. Mindig is tudtad, hogy ez a kezem nagyon �rz�keny volt.

-         Persze, mert m�ltkor is �n v�gtam le.

-         Eml�kszem, sajnos.

-         �s?

-         Lehet, hogy a h�gom vagy, de ezt m�g megkeser�l�d!

-         Csak a sz�d j�r.- elindult a t�bbiekhez.

�szrevette, hogy Sesshoumaru is itt van. Nem akart r�la tudom�st venni, egyszer�en els�t�lt mellette.

„ Mit k�pzel, att�l, hogy a testv�rem, nem becs�lhet le ennyire. Hmm, valami b�ntja… az az alak, azzal a bund�val…�rtem.”

Miya el�sz�r Rinhez ment oda:

-         Ugye semmi bajod?- k�rdezte, �s a kisl�ny megr�zta a fej�t.

-         Akkor j�!- tov�bb ment, Inuyash�t kihagyva.

Rin meglep�d�tt, hogy Sesshoumarunak nem is k�sz�nt, m�skor meg �gy pedig ’egym�snak esnek’.

Miya �tj�b�l el�lltak a feh�r ruh�s idegenek, egy mozdulattal kiszabad�totta Sangot, Mirokut, Kagom�t.

-         �s velem mi lesz? Nekem senki sem seg�t?!

-         Mit ord�tasz, mint a f�ba szorult f�reg? Inuyasha! Azt hittem, hogy te olyan ’er�s’ vagy, hogy magadon is tudsz seg�teni. Vagy t�vedek?- mosolygott.

-         ��, te…te.

Touridsu egyre kev�sb� b�rt mag�val. Meg jelent a h�ga �s mindent elrontott. De a testv�r�t m�g sem �lheti meg!

�les f�jdalom has�tott a fej�be, alig b�rta elviselni. Egy hang egyre csak azt suttogta, hogy �lje meg �ket, kiv�tel n�lk�l.

Egyre jobban elborult az agya…

-         Meg�llj! Nem mehettek sehova! M�g nem v�gezt�nk!- sz�lt ut�nuk.

Egy pillanat alatt el�tt�k termett. Egyetlen suhint�ssal elrep�ltek. Miya nekicsap�dott az egyik h�znak, az pedig r�d�lt.

A szellem csak nevetett. A rom megmozdult, a l�ny kit�rt bel�le. Megviseltnek t�nt, de m�g �llta a sarat.

-         Ennyi m�g nem volt el�g?

-         Nem.

-         H�ha, milyen sz�kszav� lett�l hirtelen!

-         Te meg t�bb er�t fektetsz a besz�dbe, mint a harcba.

-         Azt mondod, gyenge vagyok?

-         Egy sz�val sem.

-         Akkor?

-         �n m�r megkavarodtam!- forogtak Inuyasha szemei.

-         Ebben �n is egyet �rtek.- v�laszolt Miroku.

„Valami ellen k�zd, de mi ellen?”

-         Most sokkal er�sebb vagyok, mint valaha!- nevetett- K�nnyed�n le foglak gy�zni!

„Er�sebb. Mit�l?”

-         Nem hiszem. Ugyanolyan b�na vagy, mint azel�tt.

-         Ne vonj le korai k�vetkeztet�seket!

-         Miya, vigy�zz vele!- ord�tott oda neki Sango.

A l�ny r�juk n�zett. Mindannyian felk�sz�lve �lltak ott. K�szen a harcra. „Erre nem lesz sz�ks�g. � nem olyan.”

-         �kk�szil�nkok vannak a test�ben!- csatlakozott Kagome.

„�kk�szil�nkok? De ha azok beszennyez�dnek, akkor…”

-         Most m�r �rted?- nevetett- De az�rt, j� �jra l�tni, h�gi.- fejezte be a ’besz�lget�st’ a szellem.

Miel�tt m�g Miya v�laszolt volna, egy kellemetlen ismer�s toppant be.

Mindenkinek el�llt a szava. Megint itt van… Naraku. A feh�r p�vi�n bunda mindig el�rulja.

De nem egyed�l j�tt, mag�val hozta a m�rges darazsait is. M�g elny�ttebbnek t�nt, mint valaha. A m�ltkori �sszet�z�s lehet az oka.

-         �jra tal�lkozunk!- sz�lalt meg.

-         L�tom gyorsan fel�p�lt�l!- vetette oda Inuyasha.

-         De m�g nem teljesen.- Miroku elm�lkedett.

-         Amint l�tom, sz�pen �sszegy�lt�nk itt, a korcs Inuyasha �s bar�tai, Sesshoumaru, �s persze Miya.- gonosz mosolyt h�zott a sz�j�ra.

Ezek a szavak is riadalmat keltettek. Most hogy itt van Naraku is, m�g nehezebb lesz innen �pen elt�nni.

Miya alig �llt a l�b�n, most jutottak el hozz� a sebes�l�sek �ltal keletkezett f�jdalmak, meg egy kicsit sz�d�lt is. Naraku kapva az alkalmon:

-         Gondolom, erre m�g eml�keztek!- kil�tt j� p�r m�rgezett nyilat.

A l�ny szemei elkerekedtek, nem tud m�r id�ben kit�rni az �tjukb�l.

Touridsu el��llt, �gy a nyilak �t tal�lt�k el.

-         Ezek nekem meg sem kottyannak. Ha Miy�t t�madod, akkor engem t�madsz.

-         Ellen�llsz?!- k�rdezte Naraku.

-         M�g sz�p! Hozz�m az�rt enn�l t�bb kell!

-         Tudom, neked m�ssal is k�sz�ltem.

A szellem arc�r�l lehervadt a mosoly. A t�bbiek is megd�bbentek a l�tv�nyt�l. Ezt eddig m�g nem is l�tt�k.

Naraku k�r�l valami �rv�nyf�les�g keletkezett, ami mag�val ragadta Touridsut. Hi�ba ellenkezett, nem b�rta ki, a sz�l mag�val h�zta.

Naraku mag�ba sz�vta a szellemet, �gy meger�s�tve saj�t erej�t.

Miya elk�pedt. Hogy tudta ilyen egyszer�en legy�zni.

Naraku csak nevetett.

-         H�t ezzel megvoln�nk!

Felk�sz�ltek a folytat�sra. Most, hogy er�sebb lett, v�rtak, hogy t�madjon. Inuyasha megmarkolta a Tessaig�t. Sesshoumaru Miya mell� �llt, hogy megv�dje a tov�bbi s�r�l�sekt�l.

-         Beg�rcs�l a kezed, Inuyasha. Tartogasd az er�det m�skorra.. Veletek m�g nem most v�gzek. Azt majd m�skor! De ne higgy�tek, hogy megkegyelmezek nektek! Meg fogtok halni!- elkomorodott, �s egy szempillant�s alatt elt�nt.

Kagome �s Sango Miy�ra n�ztek, de � addigra elt�nt.

Sesshoumaru fogta Rint �s Yakent �s tov�bb indultak.

Inuyasha ut�na szeretet volna sz�lni, de nem tudta, hogy mit mondjon.

-         Most m�g jobban kell figyeln�nk! Naraku b�rmikor h�tba t�madhat minket.- kezdte Miroku.

-         Lehet. Nem k�ne ut�nuk menn�nk?- k�rdezte Kagome.

-         MEG�R�LT�L?! Ezt, hogy gondolod?!- �v�lt�tt Inuyasha.

-         Mind ellens�gei vagyunk Narakunak, ha �sszefogunk, akkor le is gy�zhetn�nk.

-         Tal�n igazad van.- �rtett egyet Sango.

-         Ostobas�g!- h�zta fel mag�t a f�lszellem- Meg ha ut�na menn�nk, elevenen megny�zna minket!

-         H�t, ez nem biztos. �gy vettem �szre, mostan�ban el�gg� megv�ltozott.- n�zett r�juk Miroku.

-         Hol van Shipou �s Kirara?- sik�tott fel Kagome.

-         Te j� �g!- k�rusban.

-         Kirara elvitte a gyerekeket biztons�gosabb helyre, Shippou vele tartott.

-         Ezt eddig m�rt nem mondtad?!- ideges lett Kagome.

-         Nem k�rdezt�tek.- v�laszolta nyugodt arccal.

Kagome arca els�t�t�lt…

Miya meg�llt az erd� sz�l�n. Nem tudta, hogy merre menjen. El kell �rnie a c�lj�t, de meg k�ne bosszulnia testv�re hal�l�t.

Mostant�l Naraku a hal�los ellens�ge. Olyan sok volt mostan�ban a balj�s el��rzete, hogy erre nem sz�m�tott. Meg�li, minden �ron!

Rin eg�sz �ton sz�tlan volt. Nem �rtette, hogy mi t�rt�nt Sesshoumaru �s Miya k�z�tt. Teljesen elhideg�ltek egym�st�l. Megk�rdezni nem merte, ink�bb hallgatott.

„De m�gis, valahogy megint �ssze k�ne �ket hozni.”- �s eff�le gondolatok j�rtak a kis fej�ben.

Mikor meg�lltak pihenni, elszaladt, abban rem�nykedve, hogy megtal�lja.

Neki ment egy f�nak. Hatalmasat kongott a feje. Foltokban l�tta, hogy valaki k�zeledik fel�.

-         Rin, te meg mit csin�lsz itt?

-         Miya!- �s �t�lelte.- Hi�nyozt�l!

-         Csak nyugi. Mit keresel itt?

-         T�ged. K�rdeznem kell valamit…

-         Rin!- „ismer�s hang”.

A kisl�ny megfordult. Sesshoumaru j�tt ut�na. „Siker�lt”.

-         Mindj�rt megyek!- puszit nyomott a l�ny arc�ra.- Szia!- �s odafutott Yakenhez.

Egy kicsit arr�bb h�zta a kis d�mont, kettesben hagyva Sesshoumarut �s Miy�t.

-         Szia.

-         Szia.- lehajtotta a fej�t.- Mennem kell.

-         V�rj!- Sesshoumaru megfogta a l�ny kez�t.- Mondanom kell valamit.

-         Most nem lehet.

-         �lland�an sietsz valahova. M�rt nem osztod meg vel�nk az �ti c�lod?

-         Azt nem lehet!- jelentette kis szil�rdan.

-         Biztos?

A l�ny r�n�zett a szellemre. Nem vette le r�la a tekintet�t. Kereste a gondolatait, az �rz�seit... Neh�z volt, olyan sok ’s�lyt’ kellett cipelnie. Amit nem oszthatott meg m�sokkal. Tal�n egyszer kiv�telt tehetne.

Tal�n, tal�n…

D�nteni mindig neh�z.

Lehunyta a szem�t, �s �t�lelte Sesshoumarut.

A szellem is ugyanezt tette. �jra egym�s karjaiban voltak.

-         Miya, �n- m�ly leveg�t vett, amit mondani akar, azt m�g senkinek sem mondta, de nem halasztja el a pillanatot- �n szeretlek �s mindig is szeretni foglak.- v�gre kimondta.

A l�ny felemelte a fej�t. Ezt m�g soha nem hallotta senkit�l. Igen csak meglep�d�tt. Nem hitte volna, hogy ezt Sesshoumaru fogja mondani.

Sesshoumaru kibontakozott az �lel�sb�l. Majd gyeng�den mag�hoz h�zta a l�nyt �s megcs�kolta.

Az �r�kk� val�s�gig tartott az a perc, am�g…

-         H��, valaki, Sesshoumaru merre vagy?

-         Ez nagyon ciki! Hogy rohanunk ut�na!- mondta Inuyasha.

-         Ha van jobb �tleted, akkor csak sz�lj!- h�zta fel mag�t Sango.

-         H�t nincs…

-         Akkor pofa be, �s keress tov�bb!- fegyelmezett Kagome.

Inuyasha m�r f�lt t�l�k.

Miya elkezdett halkan nevetni. �gy l�tszik �j t�rsakkal fognak b�v�lni…

(folyt.k�v)