-        Szerintem, akkor is felesleges Sesshoumarut keresni. �nsz�nt�b�l soha nem hallgatna meg minket!- agg�lyoskodott Inuyasha.

-         Mit akarsz?- Inuyasha �sszerezzent. Ez Sesshoumaru hangja.

Mindannyian h�trafordultak. Ott �llt a b�tyja.

-         Halljam, mit akarsz!- mondta �jb�l. Az �ccse fel� l�pett.

-         H�t, ���, iz�… T�LED SEMMIT!- „most j�l meg mondtam neki”.

Inuyasha a f�ld�n tal�lta mag�t. Miroku fejbe v�gta.

-         Ne is hallgass r�!- legyintett.

-         Akkor sem kell az � seg�ts�ge!- szisszent fel a f�lszellem.

-         T�nyleg? Pedig jelen helyzetben nem �rtana!

„Ismer�s hang.” Inuyasha felkapta a fej�t. Miya l�pett el� a sz�rk�letb�l. „De � vajon, hogy ker�l ide?”

-         Te meg?!- mordult r� Inuyasha.

-         �, csak erre j�rtam

-         Persze, higgyem is el!

-         H�t, amilyen szerencs�tlen vagy…

-         MIT MONDASZ?!

Le kellett fogniuk Inuyash�t, hogy nyugton maradjon. Miya nevetett. Ezzel Inuyasha csak m�g m�rgesebb lett.

Ha abbahagyt�tok a civakod�st, esetleg az �n dr�ga �cs�m v�laszolhatna.- sz�lalt fel Sesshoumaru.

Lassan lenyugodtak a ked�lyek, de nem teljesen…

-         Csak nem t�rsulni akarsz?- vetette oda g�nyosan Sesshoumaru Inuyash�nak.

-         Nem �nsz�ntamb�l! Ezek k�nyszer�tenek r�!- mutatott a bar�taira.

-         K�sz�nj�k! L�tjuk mennyire sokra tartasz minket!

-         Sz�nalmas. Inuyasha, t�ged ezek a haland�k ir�ny�tani? Ez m�r egy f�lv�rt�l is sok.

„F�lv�r? Eddig mindig csak korcsnak nevezett.”

-         Ha te lenn�l vel�k, megtapasztaln�d, hogy…

�jabb �t�s �rte �t. Miroku �jra cselekedett.

-         Szerintem, ne t�rj�nk el a t�rgyt�l.

-         Sz�val, ha �sszefogunk, legy�zhetj�k Narakut?- v�gott k�zbe Miya.

-         Azt nem mondtam, de �gy t�bb es�ly�nk lenne, mint k�l�n-k�l�n.- v�laszolta a szerzetes.

Inuyasha a b�tyj�ra n�zett. Nem b�rta elviselni azt a gondolatot, hogy heteket t�lts�n vele.

-         Akkor most mi lesz?- �llt fel Inuyasha.

-         Nem hiszem, hogy veled �rdemes �ssze�llni, t�relmetlen k�ly�k vagy.

-         Sesshoumaru! Ne a sz�d j�rjon, �llj ki ellenem! Akkor megmutatom, hogy ki a k�ly�k!- a fi� felkapta a vizet.

-         Ne pattogj!- sz�lt oda neki Miya.

-         Te ne �sd bele az orrod! Egy�bk�nt, nem is tudom, hogy a fen�t keresel itt!

-         Hagyd m�r szeg�ny Miy�t!- arr�bb l�kte a fi�t- Most vesz�tette el a b�tyj�t, te meg nem k�nny�ted meg a dolg�t.- Miroku odafordult a l�nyhoz.- Miya eddig nem mondtam, de r�szv�tem.

-         ���, k�sz�n�m. De…

Miroku megfogta a l�ny kez�t. Miya szemei elkerekedtek.

-         Miya, lenn�l a gyermekeim anyja?

Az arcok eltorzultak. Sesshoumaru felvonta a szem�ld�k�t. Az �ccse, ezt m�g nem l�tta rajta, „mintha f�lt�keny lenne… ���, ez h�lyes�g, csak k�pzel�d�k.’- nyugt�zta mag�ban Inuyasha.

Miroku kapott egy hatalmas pofont Sangot�l.

-         MIROKU!- hangja t�kr�zte az �rzelmeit.

-         Bocs�nat, csak a megszok�s hatalma.- cir�gatta az arc�t a szerzetes.

-         Egy�bk�nt sem vagy az esetem.- mosolygott Miya, majd Sesshoumarura pillantott, �s � is r�.

V�g�l is mind egy helyen maradtak. Inuyash�t elk�ldt�k t�zif��rt, aki kicsit �r�lt az ’�jdons�lt’ szerep�nek.

-         Ez�rt gy�lt�nk egybe, hogy �n legyek a szolg�juk, vagy mi?!- forrongott a d�ht�l.

Miroku most m�r ’komolyan’ fordult Miy�hoz.

-         Azt mond meg k�rlek, hogy Touridsu, hogy lehet a testv�red? Teljesen k�l�nb�z�ek vagytok.

-         K�ls�re tal�n, de az er�nk is hasonl�… volt. Mindketten ugyan�gy tudtunk b�n�tani.

-         Akkor Inuyasha ez�rt nem tudott mozdulni.

-         Igen. De ez a k�pess�g, most m�r Naraku birtok�ban van.

-         Gondolom, ez bajt jelent.- s�hajtott a szerzetes.

-         Nem, m�g ann�l is nagyobbat. N�zett fel a l�ny- �gy m�r nem tudok ezzel ellene harcolni. Imm�nis lett az er�mre. Val�sz�n�, hogy haszn�lni m�g nem tudja, de ha r�j�n, hogy hogyan kell…

-         Katasztr�fa. T�l nagyok leszek a vesztes�geink, k�nny� c�lpontt� v�lunk. F�leg, ha Inuyasha tov�bb duzzog…

-         �N NEM DUZZOGOK!!!

-         Halljuk!- r�zta a fej�t Miya.

-         Te maradj csak cs�ndben!- fenyegette a f�lszellem.

-         M�rt mi lesz, ha nem?

-         Megb�nod!- sziszegett.

-         T�nyleg? Na, ne mond.

-         Ne kezd!

-         Mit?- k�rdezte �rtatlan arccal.

-         H�T EZT!- �v�lt�tte torkaszakadt�b�l Inuyasha.

Miroku csak s�hajtozott. Majd odament Sangohoz. El�g szomor�nak t�nt.

-         Mi a baj?- �lt mell�.

-         Semmi.

-         Nekem elmondhatod.

-         H�t, Naraku, egyre t�bb embernek okoz f�jdalmat, neked, nekem, Inuyash�nak, most m�r Miy�nak is.

-         Emiatt ne agg�dj, megfizet minden�rt.

-         Rem�lem…- odab�jt a szerzeteshez.

Inuyasha id�k�zben visszat�rt, �jra (mert az el�bb a t�zreval�t elfelejtette).

Majd meg szakadt a fa alatt.

-         L�tom, kitett�l magad�rt.

-         Miya, ha nem maradsz… r�d bor�tom.

-         Huh, most megijedtem.

Inuyasha sz�r�s pillant�st vetett r�.

-         Na, de most t�nyleg, remegek a f�lelemt�l.- �s elkezdte r�zni a kez�t.

-         ���n, ink�bb feladom.- �s od�bb �llt.

Miya mosolygott. „Szeg�ny…”

Sesshoumaru, m�r r�g elment, azt nem tudni, hogy hova.

-         Itt hagyott minket! Biztosra veszem, hogy itt hagyott.- �ll�totta a f�lszellem.

-         Neked, ink�bb nem hisz�nk.

-         M�rt, MI BAJOD VAN A SZAMAMMAL?!

-         Ha te valamit mondasz, annak �gy is az ellentettje teljes�l.- v�gott vissza Miroku.

-         Majd megl�tj�tok, hogy Sesshoumaru…

-         Mi az, csak nem hi�nyoztam, �csi?

Inuyasha morgott.

-         �n is �r�l�k neked!- v�laszolt a b�tyja.

Inuyasha a fej�t verte. Sesshoumaru megjelent. Mag�val hozta Rint �s Yakent.

Az �ccse m�r ismerte a kisl�nyt, de m�g mindig nem tudta betenni a k�pbe. „Hogy ker�l � ide? Csak nem Sesshoumaruval van?”

-         Szia Miya!- ujjongott a kisl�ny.

A l�ny �t�lelte Rint. Hi�nyzott m�r neki.

-         �gy hiszem, most mind itt vagyunk.

Rin k�rbepillantott. Sok arcot nem ismert vagy csak fut�lag. Kicsit idegenkedett a t�rsas�gt�l. J� szorosan fogta Miy�t.

-         Csak nyugalom, �k bar�tok.- nyugtatta �t.

-         Ki ez a kisl�ny? Olyan ismer�s.- k�rdezte bar�ts�gosan Sango.

Miya megb�kte. Rin vette a lapot.

-         Az �n nevem Rin.- kezet r�zott Sangoval, majd Kagom�val �s v�g�l Mirokuval.

-         Aranyos!- mosolygott a szerzetes.

-         El a kezekkel, Miroku!- r�ncig�lta Sango- Nehogy valami perverz dolgokra gondolj.

-         Eszemben sincs.- lep�d�tt meg.

Gyorsan lesz�llt az �j. Mind a t�z k�r�l �ltek. Kiv�ve Yakent, � messze elh�z�dott t�l�k. Nem akart holmi haland�kkal egy�tt h�lni. Rin nem akarta mag�ra hagyni, csatlakozott hozz�.

Lassan elaludtak mind a ketten. Miya fogott egy takar�t �s betakarta �ket.

-         Miya, te vigy�zol r�?- �s�tott egyet Kagome.

-         H�t, mondhatjuk �gy is.

-         Nekem m�g r�gen ezt mondtad.- k�z�lte Inuyasha.

-         Eml�kszem.

-         Ezt most nem ide tartozik, de te ugye csak f�lig vagy szellem?- hozta fel a k�rd�st Miroku.

-         Igen.- b�lintott a l�ny.

-         Mii?!- kelt fel Inuyasha.

-         Nem tudtad?

-         NEM MONDTAD? HOGY TE IS CSAK EGY…

-         Hogy lehetsz ennyire b�na, hogy nem j�ssz r�?! M�g Sesshoumaru is egyb�l r�j�tt. Meg te szerinted ez mire val�?- �s megnyomta a fi� orr�t.

-         NE NY�LJ HOZZ�M!- ord�tott- Azt mondod, Sesshoumaru?- furcs�n n�zett r�.

-         Igen. De ne b�j ki a k�rd�s al�l!

-         H�t, iz�… sejtettem, de

-         De?

-         NE S�RGESS!

-         N�lad m�g egy lajh�r is gyorsabb!

-         MI�RT NEM HAGYSZ M�R?!!!

-         K�rlek, ne kezdj�tek el megint.- tolta el egym�st�l a k�t civakod�t Miroku- Rosszabbak vagytok, mint egy testv�rp�r.

Miya arckifejez�se megv�ltozott. Szomor�bb lett.

-         Jaj, bocs�ss meg. Nem akartam.

-         R� se r�nts!- legyintett.

-         T�rj�nk vissza a besz�lget�shez. Ha te f�lszellem vagy akkor a b�ty�d teljesen szellem?- �rdekl�d�tt Sango.

-         Igen.

„H�t ez hasonl�t a mi helyzet�nkh�z. K�r, hogy Sesshoumarut m�g nem �lt�k meg.”- Inuyasha �lmodozott.

-         Akkor val�sz�n�, hogy az�rt nincs k�ztetek hasonl�s�g, mert

-         Mert az any�m haland� volt, �s az � k�ls�j�t �r�k�ltem? Meg az �kk� is hat�ssal volt r�… egy kicsit.

-         H�t di�h�jban ennyi. �gy van?- folytatta Miroku.

-         Igen.

-         Akkor gy�ny�r� teremt�s lehetett az �des anyuk�d.- k�pzel�d�tt a szerzetes.

Mindenki r�n�zett. Sango legsz�vesebben lekevert volna neki egy pofont.

-         Ezt most b�knak vegyem?- k�rdezte fura fejjel Miya.

-         Igen.- �s megfogta a kez�t.

Miya sem volt rest. Kisv�rtatva egy k�znyom �ktelenkedett Miroku arc�n.

-         Ezt ma m�r egyszer elj�tszottad!- mondta a l�ny.

Miroku megint ’kosarat’ kapott.

-         T�nyleg, azt tudod, hogy kik voltak azok a feh�rruh�s fick�k?- vetette fel Inuyasha.

-         Mondhatn�nk �ket szem�lyi szolg�knak is. R�gen megmentett�k az �let�ket, de a b�ty�m kik�pezte �ket, hogy szolg�lj�k.

-         Akkor �k csak egyszer� haland�k?- fintorgott a f�lszellem.

-         Igen…- „Nem is �rtem, hogy mire haszn�lja az orr�t.”

Miroku arc�r�l m�g jobban leolvadt a vigyor, �tlagos emberek gy�zt�k le �ket. „Sz�gyen.”

M�snap reggelig nem l�tt�k Sesshoumarut.

Miya kor�n felkelt. Cs�p�s sz�l f�jt. Legsz�vesebben m�g maradt volna a takar� alatt. De meg kellett tal�lnia Sesshoumarut.

Lassan a kis csapat is fel�bredt. Mivel a ’nagy�r’ nem volt sehol, �tnak indultak.

-         �n mondtam, hogy nem b�zhatunk meg benne!- rik�csolt Inuyasha.

-         Ezt minden nap el fogja mondani?- h�zta a sz�j�t Sango.

-         Rem�lj�k nem.- mondta Miroku v�ll r�ngatva.

J� p�r �r�s s�t�l�s ut�n meg�rkeztek egy faluba. Minden b�k�s volt.

A nap ragyogott az �gen, a szellemek sem t�madtak.

Rin ide-oda szaladg�lt. Miroku sz�ll�st keresett. Sango Kagom�val besz�lgetett. Yaken pedig ideges volt. Nem b�rta elviselni a sok embert k�r�l�tte.

-         Yaken, tegnap �ta bossz�s.- panaszolta a kisl�ny.

-         ��, majd csak megb�k�l.- mosolygott Miya.

-         Tal�n csak egy kis figyelemre v�gyik.

-         H�t, azt k�tve hinn�m.- de elk�sett.

Rin odarohant Yakenhez. Megfogta, �s k�rbe-k�rbe p�rgette. Miya �rtetlen�l figyelte �ket, de ezzel nem volt egyed�l. A falusiak ujjal mutogattak a furcsa szerzetre. „Most m�r a k�z�ppontban �ll.”- nevetett a l�ny.

-         A h�za f�l�tt s�t�t aur�t �rzek, de �n elt�ntetem. Kiteszek p�r var�zsc�dul�t �s megszentelem a ter�letet.

-         Oh, k�sz�n�m, maga igazi kincs.

-         Dehogy, dehogy.- pirult el a szerzetes a gy�ny�r� h�zigazda l�tt�n.

-         �gy l�tom, meg van Miroku k�vetkez� �ldozata.- n�zte Shippou.

-         Igen. M�ghozz� egy… N�!- lett figyelmes Kagome.

-         Mi? M�r megint ezen j�r az esze? Az a perverz…- reag�lt Sango.

-         Sango, csak nem f�lt�keny vagy?- k�rdezte Kagome.

-         Nem, �n d�h�s vagyok!- de egy lecsordul� k�nnycsepp el�rulta az igazi �rzelmeit.

Kagome nem n�zhette t�tlen�l. Odament Miroku�khoz.

-         Miroku!

-         Igen Kagome? V�rj, bemutatom Shiorit, aki est�re befogad minket.

-         �rvendek!

-         �n is. Miroku mes�lte, hogy p�ran sz�ll�st keresnek �jszak�ra. �s cser�be a szolg�ltat�sok�rt, �n sz�vesen adok…

„Szolg�ltat�sok�rt?!” Kagome arca els�t�t�lt. A szerzetes m�g id�ben reag�lt.

-         Igen, igen. Ki�zz�k a d�monomat a kisasszony h�z�b�l.- menteget�z�tt.

-         Hallottam, hogy kiv�l� szellemirt�k vannak a csapatban.

A n� egyre jobban k�zeledett a szerzeteshez. Csak a vak nem l�tja, hogy mennyire meg�rtik egym�st.

-         Ez �gy is van!- Kagome elr�ntotta Mirokut- F�leg a legjobb harcos, a menyasszonyod, ugye Miroku?

-         Hogy MICSODA? A menyasszonyom?!

Kagome idegesebb lett.

-         Ja, igen a menyasszonyom, Sango.- k�sz�r�lte meg a tork�t.

-         Oh, h�t- elakadt Shiori szava- akkor gratul�lok.

De nem l�tszott t�l boldognak, s�t csal�dottnak.

Kagome odavonszolta a szerzetest a t�bbiekhez.

-         M�rt mondtad, hogy Sango a menyasszonyom?- sir�nkozott- Pedig Shiori olyan sz�p volt.

-         Tal�lsz n�la szebbet is- Sangora pillantott- azokat persze nem veszed �szre, akik melletted vannak.

-         Magadra gondolsz?

-         Hogy is ne! Mit k�pzelsz!- �v�lt�tt.

Majd megfordult �s ott hagyta �ket.

-         Mi�rt kapta fel a vizet?- fordult Sango a szerzeteshez.

Miroku lassan h�tr�lni kezdett, de a l�ny elkapta �s m�lyen a szem�be n�zett.

-         Mondd csak, ki az a n�?

K�zben meg�rkezett Inuyasha �s Kirara.

-         T�rt�nt valami �rdekes t�voll�temben?- k�rdezte.

-         �hm, nem, semmi.- v�laszolt Kagome.

A fi� gyan�san n�zett r�, de azt�n hagyta az eg�szet.

-         L�tom, most m�r mindannyian itt vannak.- csend�lt meg egy kellemes hang.

Shiori jelent meg. Betess�kelte �ket a h�z�ba.

Meg�llt az ajt�ban, kez�ben egy g�z�lg� levessel.

-         Csak egy?- s�hajtott fel Shippou.

Inuyasha csak most vette �szre a „gy�ny�r�” teremt�st. Azon gondolkodott �ppen, hogy Kagome is mosolyoghatna „r�” ilyen sz�pen, amikor valaki oldalba b�kte.

-         Na, h�, mit csin�lsz?- mordult r�.

-         Ne b�muld!- suttogott Kagome.

„Ha nem t�rsas�gban lenn�nk, ord�tana.”

-         V�rjatok, mindj�rt j�n a h�gom is. Amelda!

-         Igen, n�v�rem. Itt vagyok.

Felv�ltva hozt�k be a finom fog�sokat. Miut�n j�l laktak, besz�lgettek.

-