M�snap Kagome hamar be�rt az iskol�ba. Nem tudott aludni a tegnap t�rt�ntek miatt. Mikor be�rt, m�r ott volt a h�rom bar�tn�je. A l�nyok �lland�an az �j fi�r�l besz�ltek, hogy mennyire - id�zem - "sz�vd�gleszt�", stb. B�rhogy pr�b�lt Kagome t�m�t v�ltani, mindig visszakanyarodtak a kiindul�shoz.

  K�zeledett az �ra, �s az �j fi� m�g mindig nem j�tt meg.

  - Lehet, hogy m�g mindig beteg - kezdte Yuka.

  - Hogy �rted ezt? - k�rdezte Kagome.

  - Tegnap nem j�tt be �r�kra. Ugyan�gy beteg volt, mint te. Csak neki nem k�szv�nye volt, mint veked, csak szimpl�n megf�zott... Am�gy hogy vagy?

  - J�l - v�laszolta, s k�zben a nagypap�ja jutott az esz�be, aki m�r megint j� kis betegs�get tal�lt ki neki.

  Becsengettek. A cseng�vel egyid�ben l�pett be Hiku, aki gyorsan le�lt az asztal�hoz.

  Kagome meg�rezte: a fi�n�l �gk�darab volt, �s nem is egy. De m�g miel�tt r�k�rdezhetett volna, bej�tt az irodalomtan�r. Az �r�n k�l�nb�t� verseket elemeztek. Mikor a tan�r h�tat ford�tott az oszt�lynak, hogy fel�rja a t�bl�ra a jegyzetet, Hiku odahajolt Kagom�hoz �s a f�l�be s�gta:

  - R�j�tt�l m�r, ki vagyok?

  A l�ny ijedten n�zett a fi�ra. Most m�r tudta: vele tal�lkoztak tegnap a m�sik vil�gban. A fi� �jra megsz�lalt:

  - Seg�tek: A j�v�b�l j�ttem. �s a hamarosan sz�letend� fi�r�l van sz�.

  - MI? - ki�ltotta Kagome.

Az eg�sz oszt�ly r�juk n�zett. A tan�r kik�ldte mindkett�j�ket a fojos�ra. Egy darabig csak n�m�n �lltak egym�s mellett.

- Sz�val a j�v�b�l j�tt�l? - k�rdezte halkan a l�ny.

- Igen. Tudod m�r, ki vagyok?

- M�g nem.

- Akkor gondolkodj egy kicsit.

Kagome a gondolataiba mer�lt. Esz�be jutott az a furcsa �rz�s, mikor el�sz�r tal�lkoztak az iskol�ban. Majd a hihetetlen hasonl�s�g Inuyasha �s a j�vev�ny k�z�tt, �s a megtiszt�tott �gk�darabok. Sok�ig csend volt. Majd a l�ny szemei t�gra ny�lva n�ztek Hiku-ra.

- Te... - kezdte bizonytalanul - Te Inuyasha fia vagy!

- V�gre r�j�tt�l. De nem csak Inuyasha fia, hanem a te fiad is.

- Nem modod komolyan, ugye? �n �s Inuyasha? Az nem lehet!

- De igen. �v pontoss�gra valamikor a k�zelj�v�ben lesz...

- Mi! De h�t m�g nem is voltunk �gy egy�tt!

- M�g nem - a fi� arc�ra ism�t a tegnapi ravasz mosoly �lt.

Kics�ngettek. A tan�r kiment az oszt�lyb�l, s egy csom� h�zifeladatot adott Kagom��knek. A t�bbi �ra viszonylag nyugodtan telt. D�lut�n a k�t fiatal m�g benn maradt az oszt��lyteremben megcsin�lni a sok leck�t. N�ha a l�ny k�rdez�sk�d�tt, de sok v�laszt nem kapott. Mikor k�sz voltak a tanul�ssal, �gy egyeztek meg, hogy nem mondj�k el, Hiku kicsoda val�j�ban. Mikor hazafel� tartottak, a l�ny hosszas hallgat�z�s ut�n megsz�lalt:

- �s mond csak! Hogy lehet az, hogy tegnap d�mon volt�l, me meg ember?

- �n csak negyedr�szt vagyok ember. �gy n�lam ez nem olyan tart�s, mint ap�n�l. Alapban ember vagyok, de ha kell, �t tudok v�ltozni. �n ezt Kirara �s a Tessaiga viselked�s�het hasonl�tan�m. Azok is csak akkor er�sek, ha kell.

Meg�rkeztek.

- Akkor majd a m�ltban tal�lkozunk - azzal a fi� bement a k�thoz.

Kagome el�sz�r m�g a h�zba ment. Megvacsor�zott, majd bepakolt a m�sik vil�gba val� �tra, �s � is a k�t ir�ny�ba vette az �tj�t. A m�ltban, a faluban tal�lkozott Inuyash��kkal, akikkel r�gt�n �tra kelt.

- Hova megy�nk - k�rdezte Kagome.

- Egy faluba a hegyeken t�lra - v�laszolta a hanyou - �zentem az �cs�ddel, hogy hossz� �tra megy�nk. Megmonta?

- Igen.