M�snap kor�n reggel Inuyasha rontott be Kagom��khez, s arra k�sztette a l�nyt, j�jj�n vele. Az el�sz�r ellenkezett, mivel most v�gre rendesen tanult a dolgozatra, de a hanyou elr�ncig�lta mag�val a m�sik vil�gba.

  - Mond! - kezdte Kagome - Mi a csud�nak vonszolt�l �t magaddal?

  - Egy szellemmel tal�lkoztunk Miroku�kkal, akin�l feltehet�leg nem csak egy �gk�darab volt. De sajnos elmenek�lt �s elvesztett�k a nyom�t is. Seg�tened kell nyomra vezetni minket.

  - Mi vagyok �s? �gk�keres� kutya? Tudtommal a legkuty�sabb k�z�l�nk te vagy. Vagy t�vedek?

  - J�l van na! Ne s�rtegess! �lkapjuk a sz�rnyet �s m�r mehetsz is vissza a j�v�be, ha nagyon akarsz.

  Inuyasha a h�t�ra vette Kagom�t �s �gy ment tov�bb. Sebesen sz�guldott a f�k k�z�tt. Szinte alig �rte a talajt. Az egyik faluban csatlakozott hozz�juk Miroku, Sango, Shippou �s Kirara. �gy hatan folytatt�k tov�bb �tjukat.

Kagome egyre jobban �rezte a sz�rny jelenl�t�t, �s csakhamar r� is tal�ltak. Egy hatalmas farkasd�mon volt az. A l�ny tiszt�n l�tta: �t �gk�darab volt a nyak�ba bele�gyazva. Inuyasha kir�ntotta a Tessaig�t, majd lecsapott vele. Ez a sz�rnynek meg se kottyant. T�bb ilyen pr�b�lkoz�s ut�n sem t�rt�nt semmi.

  Sango nem b�rta tov�bb sok�ig, a sz�rny fel� haj�totta bumer�ngj�t, amit az egy csap�sra kett� t�rt.

  A Miroku kez�n l�v� lyukat nem haszn�lhatt�k fel, hisz azzal a szil�nkokat is elt�ntette volna.

  T�tlenek voltak. Inuyasha makacss�g�hoz  h�ven �lland�an ostromolta a farkasd�mont. De m�g mindig semmi k�l�n�sebb v�ltoz�s nem t�rt�nt.

  Inuyasha elf�radt. B�r a kardj�t m�g mindig el�lre tartotta, nem ind�tott �jabb rohamot.

  - �s most mi lesz? - k�rdezte.

  A v�lasz hamarabb j�tt, mint gondolta volna. Egy gyorsan mozg� alak t�nt fel a semmib�l, majd Inuyasha el�tt �llt meg. Mindenki szeme t�gra ny�lt. A j�vev�ny, ahogy ott szemben �llt a hanyouval, kis�rtetiesen hasonl�tott r�: arany szemek, kutyaf�lek, hossz� ez�st�s haj. M�g a ruh�ju is hasonl� volt. Csak az idegen haja �ssze volt k�tve.

  A j�vev�ny egy ravasz mosollyal kikapta Inuyasha kez�b�l a Tessaig�t.

  - Ugye nem baj, ha k�lcs�nveszem? - k�rdezte pimaszul, s meg sem v�rva a v�laszt a karddal nekirontott a farkasd�monnal.

  Mindenki meglep�d�tt, mikor a kard engedelmeskedve a j�vev�nynek hatalmas f�ny�radattal semmiv� foszlatta a sz�rnyet hossz� cs�kokat v�sve a f�ldbe. A Tessaiga visszav�ltozott. Az idegen felvette az �gk�szil�nkokat. K�t tenyer�t �sszetette, majd behunyta a szem�t. Mikor �jra kinyitotta �s a kez�t is kit�rta, m�r nem az az �t darab volt, mint az el�bb. Egybeforrtak �s megtisztulva csillogtak.

  Az idegen odament Inuyash�hoz �s visszaadta a kradot.

  - K�sz�n�m! J� haszn�t vettem neki.

  M�g miel�tt elment volna, Kagome ut�nasz�lt.

  - V�rj! Hogyhogy tudtad haszn�lni a Tessaig�t? �s hogy tiszt�tottad meg a darabokat?

  Visszafordult �s (m�g mindig ugyanazzal a vigyorral a sz�j�n megsz�lalt.

  - M�g nem j�tt�l r� Kagome? Pedig eszes l�nynak tartalak.

  - Ho... honnan tudod a nevem?

  - Gondolkozz egy kicsit �s r�j�ssz!

  Majd elment. A csapat pedig hazaindult. Eg�sz �ton, �s m�g azut�n is az idegenen tanakodtak �j meg �j k�rd�seket felvetve.