Egy szok�sos h�tf�i reggel volt. Kagome �pp az iskol�ba sietett. Ez�rt m�g fut�s k�zben is a k�nyvet b�jta. R�ad�sul k�s�sben volt. M�r az iskola kapuj�ban volt, mikor becsengettek.

- Na tess�k! - bosszankodott - Mire fel�rek a m�sodik emeletre, a tan�r m�r r�g ott lesz.

A l�ny futott felfele, ahogy csak tudott. Az oszt�ly ajtaj�hoz �rve meghallotta a tan�rn� hangj�t. Most m�r biztos volt benne, hogy elk�sett. Illedelmesen bekopogott.

- Eln�z�st a k�s�s�rt - mondta, majd szem�t a padl�ra szegezve bekullogott az ajt�n.

B�r jobb lett volna, ha el�re n�z, mivel majdnem neki ment valakinek. Ijedten feln�zett. Egy fi� �llt el�tte, akit eddig nem ismert. A fi� m�lyen Kagome szem�be n�zett, aranyl� tekintet�vel. Hossz�, fekete haja volt, h�tul egy szalaggal bek�tve, el�l k�t vastag tincs l�gott. Egy feh�r inget viselt, ami teljesen ki volt gombolva, s �gy kil�tszott v�kony, �mb�r izmos mellkasa �s hasa. Egy b� farmer volt rajta, l�b�n edz� cip�t viselt. Kezei a nadr�g zsebeiben lapultak.

Kagome meredten �llt �s nem mozdult. K�nos cs�nd honolt a teremben, amit a tan�rn� t�rt meg:

- Kagome! Ne �lldog�lj itt! �lj le!

A l�ny �gy is tett. A tan�rn� folytatta:

- Nos. Mint l�tj�tok, �j oszt�lyt�rsatok j�tt. Csak ideiglenesen marad itt. Erre az id�re fogadj�tok k�z�tek... Ja �s oszt�ly! Nem felejtettem �m el a dolgozatot. Majd holnap meg�rj�tok.

  Kics�ngettek. A tan�rn� a Kagome melletti �res helyre �ltette le a fi�t, majd kiment. a Fi� Kagome fel� fordult:

  - Szia! Hiku vagyok! �s t�ged hogy h�vnak?

  - Kagome... Higurashi Kagome - v�laszolta kiss� bizonytalanul. Olyan furcsa �rz�se volt, de nem tudta volna megmondani, mi.

  Nem volt idej�k besz�lgetni, mert az oszt�ly �sszes l�ny tagja k�r�lvette Hikut, �s k�rdez�sk�dni kezdtek. A tan�t�s t�bbi r�sz�ben sem tudtak sz�t v�ltani. Ak�rh�nyszor odajutottak, mindig volt ott valaki, aki k�rd�sek z�por�val �nt�tte le.

A tan�t�snak v�ge lett. Kagome hazafel� indult. Mikor az egyik sarkon befordult, l�tta nem sokkal el�tte az �j oszt�lyt�rs�t. Nem sz�lt oda neki, csak t�volr�l figyelte. Szerencs�re a fi� hasonl� ir�nyba ment, mint amerre Kagome lakott. N�h�ny percig �gy mentek, majd a l�ny d�bbenten meg�llt. Hiku az � h�zuk l�pcs�j�n ment f�l, l�that�lag szapora l�p�sekkel. Kagome gyorsan ut�nament. Mire a l�ny fel�rt, Hiku mintha a f�ld nyelte volna el, �gy elt�nt. Ez k�l�n�s volt sz�m�ra.