Egy darabig besz�lgettek, majd Kazu komolyabb t�m�t v�ltott:

- Est�nk�nt k�peket l�tok felt�telezhet�leg a m�ltamb�l. Halott embereket, v�rt. R�m�lt ki-ab�l�sokat, sikolyokat hallok. R�miszt�ek. De vannak j� pillanatok is. L�tom �desany�mat gyermekkoromb�l, mikor altat �s �nekel. Hallom �desap�m m�ly hangj�t. K�s�bbi korokb�l mintha testv�rem is lenne. Majd – val�sz�n�leg nem r�gi eml�kek – harcolok, nem tudom kivel, l�tom a Shikon no tam�t �s.. �s egy p�vi�nb�rbe b�jt valakit. Azt�n v�r �s s�t�ts�g. T�bbre nem eml�kszem.

Kagome �s Inuyasha �sszen�zett. Ez az a pillanat. Elj�tt az id�. De hogy is kezdj�k? De m�g miel�tt b�rmit is mondhattak volna, Kazu folytatta.

- Kagome! �n… �n tudom, hogy ti ketten egy�tt j�rtok. Hisz az el�bbi eset ut�n mag�t�l �rtet�d�. De �n megszeretn�m mondani, hogy…

Ekkor Kagome nagypap�ja sz�lt fel:

- Inuyasha! Le tudn�l j�nni seg�teni?

- J�! Megyek! – kiment a szob�b�l.

Kagome �s Kazu megint egyed�l maradt.

- Hol is tartottunk? – folytatta – Megvan m�r! �n el szeretn�m mondani, hogy… SZERETLEK.

A l�nyban szinte meg�llt az �t��r. „Ezt nem kellet volna!” gondolta „Sesshoumaru szerelmet vallott nekem. Nem, nem is �, hanem Kazu.” Hogy fogja megmondani ezut�n a m�ltj�t?

Inuyasha visszaj�tt. L�tta, hogy jobb nem megk�rdezni, mi t�rt�nt. Ink�bb a t�rgyra t�rt:

- Kazu! Mutatni szeretn�nk valamit neked.

Kimentek mind a h�rman az �p�letb�l, egyenesen a k�thoz.

- M�ssz be – utas�totta a fi�t.

Mindannyian ezt tett�k. A fi� nem �szlelt v�ltoz�st. H�lyes�gnek tartotta, hogy bem�szta, azt�n vissza, de mikor f�l�rve megl�tta az erd�t elcsod�lkozott.

- Az �si Jap�nban vagyunk – magyar�zta Kagome.

- De hogyan?… Jajj!

Nem volt ideje megk�rdeznie, mert egy hatalmas, f�lig ember, f�lig farkas r�juk t�madt. Inuyasha kir�ntotta h�vely�b�l a Tetsaig�t �s egy csap�ssal leter�tette. Az �ri�si tetem ott fek�dt el�tt�k.

- Majd k�s�bb elmagyar�zzuk – mondta a hanyou, m�g miel�tt Kazu k�rdezhetett volna valamit is.

Egy darabig mentek. Nem sz�ltak egym�shoz. Meg�rkeztek a faluba, s bekopogtattak. Egy id�s h�lgy nyitott ajt�t. � volt Kaede. Mikor megpillantotta Sesshoumarut, h�tr�lni kezdett, de mivel nem l�tott semmi t�mad�si sz�nd�kot, beinvit�lta �ket. (F�lszem�vel persze �t n�zte) Kagome halkan elmondta az any�nak, mi t�rt�nt Sesshoumaruval.

- Nos? – k�rdezte Kazu – Mi�rt j�tt�nk ide? �s mi�rt ilyen �sdi itt minden?

- El kell mondanunk valamit Kazu – kezdte komoran a l�ny – Tudjuk j�l, hogy ki vagy – Erre a fi� nagyon nem sz�m�tott – D�mon vagy. Ez az ok a fizikai teljes�tm�nyedre. �s ez a k�t az �tj�r� ebbe a vil�gba. Most a r�gi Jap�nban vagyunk. A m�ltban. Mikor m�g nem vesztetted el az eml�kezetedet, egy gonosz, v�rszomjas szellem volt�l. Sesshoumarunak neveztek. Mindenki rettegett t�led. Meg akartad szerezni a Shikon no tam�t, amivel er�sebb� v�lhatt�l volna, de legy�z�tt t�ged valaki. A neve…

- Naraku.

Mindenki lep�d�tten n�zett Kazura. Mintha nem is � lett volna… Mintha a r�gi Sesshoumarut l�tn�k. �jra a gy�l�let t�ze �gett a szem�ben, kez�t �sszeszor�totta.

- Naraku – ism�telte – M�r eml�kszem. Mindenre eml�kszem.

Mindh�rman megijedtek. Sesshoumaru ism�t a r�gi volt. Fel�llt, s nem b�ntotta �ket, hanem egyszer�en csak elhagyta a kunyh�t. Elt�nt.

- H�t ennyi volt – s�hajtott Kagome – �jra gonosz szellem lett. Pedig m�r kezdtem megszokni a „Kazus �nj�t”.

Inuyasha �s Kaede helyeselt.

...