M�snap reggel Kagome hamar bement az iskol�ba. Nem volt benn szinte senki, csak egy-k�t di�k. Zongorasz� �rasztotta el az �p�letet. „Ez Sesshoumaru lesz, vagyis… Kazu.” Felrohant a l�pcs�n, egyenesen a zeneterembe. � volt az. �pp azt a dalt j�tszotta, ami Kagom�t �gy meg�rintette. Mikor �szrevette a l�nyt, r�mosolygott.

- J� reggelt! – k�sz�nt�tte – Ilyen kor�n bej�tt�l?

- Igen. De l�tom, te se tudt�l aludni az este.

- �n mindig keveset alszok. El�g minden nap 3-4 �ra. Annyi is csak akkor, ha nagyon elf�radok.

- Ma nincs pr�ba. Akkor hogyhogy itt vagy?

- M�g nem is mondtam? A nevel�m be�ratott. �gy gondolta, hogyha senki sem jelentkezik �rtem, gondoskodni fog r�lam, �s ezt a tan�ttat�sommal kezdi. B�r kicsit korosabb vagyok ehhez, m�gis megtette. Teh�t a mai napt�l kezdve az oszt�lyt�rsad leszek. �r�lsz, ugye?

- I… igen.

A l�ny teljesen meglep�d�tt. „Itt fog tanulni! Egy oszt�lyban vele!”

K�zeledett a nyolc �ra. Kagome �s Kazu lement a tesi�lt�z�be, mivel az els� �ra testnevel�s volt. Az �r�t az udvaron tartott�k. A tan�r �gy gondolta, hogy felm�ri, mennyit romlott a teljes�tm�ny�k, ez�rt versenyt rendezett: t�volugr�st. Kagom�nek j�l siker�lt. El�g messzire ugrott. Majd j�ttek a fi�k. Mind sz�pen teljes�tett. Most Kazu k�vetkezett. Teljes er�vel ne-kiindult. �s ez volt az, amit nem kellet volna. Mindenkinek t�tva maradt a sz�ja. A fi� olyan gyorsan futott, hogy alig b�rt�k k�vetni, s b�ven �tugrotta a homokos ter�letet is.

Kagome mostm�r teljesen biztos volt, hogy � Sesshoumaru. M�g meg se lep�d�tt rajta. Ann�l jobban maga a fi�. �mulva figyelte, hogy nagyon elt�volodott att�l a r�szt�l, ahol a fel-m�r�s volt. Csak �llt meredten.

De nem volt id� ezzel foglalkoznia. J�tt a k�vetkez� gyakorlat: a gerenda. Ott is hasonl� dolgok t�rt�ntek. Kazu oly k�nnyed�n l�pkedett rajta. �szt�n�sen, m�g � sem tudta, hogy volt r� k�pes, de elk�peszt� dolgokat hajtott v�gre: cig�nyker�k, tigrisbukfenc, el�re- �s h�traszalt�, stb.

M�g volt n�h�ny felm�r�s azon az �r�n azonos eredm�nnyel. Tal�n Kazu lep�d�tt meg mag�n a legjobban.

A sz�netben t�zriad� volt. Fel�gett a k�miaterem egy k�s�rlet k�vetkezt�ben. �gy mindenki hazamehetett.

Kazu most is elk�s�rte Kagom�t. �pp az udvaron volt a l�ny nagyapja, s ravasz vigyorral beinvit�lta a fi�t. Elindultak az �p�letbe. Mikor a kutat rejt� �p�let mellett haladtak el. Kazu meg�llt.

- Itt mi van? – k�rdezte.

- Csak egy �sdi �p�let. F�k�nt rakt�rnak haszn�ljuk… Mi�rt?

- Nem tudom. Csak �rdekelt. Bementek a h�zba, majd – m�r csak ketten – felmentek a szob�ba. A fi� k�r�ln�zett.

- Sz�p, takaros szoba.

- K�szi.

Kazu v�gign�zett a helyis�gen, �s megakadt a szeme egy fali rajzon, ami Inuyash�t akarta �br�zolni. Meredten b�mulni kezdte. Kagome �szrevette, hogy a fi� szeme furcsam�d ugyanazt a gonoszs�got �rasztotta, mint r�gen.

- Ez kit �br�zol?

- Csak egy… jelmez. Szoktam tervezgetni.

- Aha – b�lintott, de legbel�l m�gsem hitte el, csak ezt m�g nem tudta.

Le�ltek az �gyra.

- Tudod Kagome – kezdte –, amikor megl�ttalak, biztos voltam benne, hogy ismerj�k egy-m�st – s k�zben megfogta a l�ny kez�t – Nem tudom mi�rt. �s az illatod! M�r tal�lkoz�sunk el�tt ismerhettem – K�zelebb h�z�dott. V�gigsim�totta a kez�t a l�ny arc�n, s a nyak�n, majd �szrevett valamit: egy nyakl�nc volt az, rajta egy t�r�tt gy�nggyel.

- Ez… ez a „Shikon no tama”!

A l�ny elh�zta t�le az �gk�darabot, s ijedten h�tr�lt.

- Ho… honnan ismered? – dadogta.

- Nem tudom – csod�lkozott saj�t mag�n a fi� – Egyszer�en csak kics�szott a sz�mon. Olyan furcsa �rz�s volt, mikor megfogtam. Olyan… j�. De … de mi ez.

Kagome nem tudott v�laszolni. Gyorsan ruh�ja al� cs�sztatta a nyakl�ncot. Kazu �jra k�zeledett a l�nyhoz. De m�r nem az volt a szem�ben, mint mikor Inuyasha rajz�t megpillantotta vagy mikor az �kk�vet megl�tta, hanem ugyanaz, ami el�z� nap, a zongor�n�l. A l�ny engedett a k�zeled� fi�nak. Egyre cs�kkent k�zt�k a t�vols�g. Kazu megfogta a kez�t, odahajolt hozz�, �s…