M�lt a jelenben (by Jeanne Hymer)

  Az �si Jap�nban vagyunk. Az erd� f�i halkan lengedeztek a sz�lben. Level�re r�s�t�tt a nap, s mint megannyi kis l�mp�s, csillogtak. �llatok nesz�k, madarak dal�t nem lehetett hallani.

  B�r l�tv�ny �mulatba ejt� volt, nem szabad elbambulni, mert aki nincs rest, az b�rmelyik pillanatban egy szellem martal�k�v� v�lhat. A t�j most nyugodt �s b�k�s volt. De ha megindul benne az �let, nincs kegyelem. 

  Ha tal�ltunk is egy-k�t �l�l�nyt, az mostanra m�r biztosan elb�jt. L�ptek zaja hallatszott. Egy f�rfi ment sebesen az erdei �ton bosszankod�an. Szavait nem lehetett hallani. Egy nagy p�vi�nbunda fedte az eg�sz test�t. Nem l�tszott bel�le semmi. M�g a l�ba sem. Olyan volt, mint aki rep�lne. 

  � volt Naraku, akiben t�bb sz�z szellem ereje lakozott. Aki szembeker�lt vele, az �ltal�ban szenved�sek k�zepette v�gezte (kiv�ve Inuyash��kat). H�t m�g most! Naraku egy�ltal�n nem volt j� hangulatban. Nemr�g elvesztette a Shikon no tama egyik szil�nkj�t. Bele�gyazta egy szellembe, akit a Tetsaig�val meg�ltek, �s �gy megszerezt�k az �kk�darabot. �gy h�t visszaindult abba a faluba, ahol v�lhet�leg tart�zkodik Kagome �s a t�bbiek. 

  �m az �t nem volt z�kken�mentes. Naraku szokatlan hangokra lett figyelmes. Meg�llt. Hallgat�zni kezdett. Majd hirtelen h�traugrott. �ppen id�ben. Valaki elsz�guldott el�tte. Fel-t�telezhet�en � volt a c�lpont, mivel a j�vev�ny visszafordult. 

  - Mit akarsz t�lem, Sesshoumaru? – k�rdezte Naraku, aki m�r az els� pillanatokt�l felismerte, ki t�madt r�. 

  - Tudod te azt j�l – v�laszolta az, mik�zben kir�ntotta a kardj�t. 

  Naraku elt�nt a szeme el�l. A t�mad�st le�llt. Szemeivel az erd�t p�szt�zta �lesen figyelve minden zajt �s �rny�kot. Csak v�rt. A leveg� fesz�ltt� v�lt. Er�sen markolta a kardj�t, felk�sz�lve a v�dekez�sre. De nem volt el�g f�rge. Sesshoumaru h�t�ba er�s f�jdalom has�tott, majd �tterjedt a has�ra is. Len�zett. V�rpatak indult meg. M�g l�tszott egy k�z kil�gva a has�b�l, majd visszah�z�dott. Naraku keze v�gta ezt a sebet. Kiesett a kard Sesshoumaru kez�b�l, �s t�rdre rogyott. 

  Egy er�s �t�s �rte az oldal�t, ami j�val arr�bb rep�tette fa�gakon kereszt�l. A f�ldre �rkezve m�g cs�szott egy darabig. Egy rozoga k�tba �tk�z�tt, ami meg�ll�totta �t. M�r alig volt eszm�let�n�l. 

  Naraku felemelte a f�lig �jult szellemet. 

 - Sajn�lom Sesshoumaru! Pont rossz pillanatomban tal�lkoztunk. Pedig m�g elj�tszadoztam volna veled. De most nem �rek r�. Add �t �dv�zletemet ap�dnak a pokolban! 

  Majd m�g egy sebet has�tott bele, �s bedobta a k�tba. Sesshoumarut elnyelte a m�lys�g. 

  Naraku figyelt, h�tha �letjeleket �szlel lentr�l, de mivel nem t�rt�nt semmi, tov�bb indult. Nem kellet sok�ig mennie. Hamar megl�tta az els� h�zat, ami m�r a faluhoz tartozott. Lass�tott. A h�z ajtaja kiny�lt. Kagome �s Inuyasha j�tt ki k�zen fogva. Mikor megl�tt�k a p�vi�n-bund�s szellemet, Inuyasha a l�ny el� ugrott. Kir�ntotta a Tetsaig�t, ami hatalmasabb� v�lt, mint amekkora a tokj�ban elf�rt. Megindult a szellem fel�. Naraku v�dte a t�mad�st, de hamar f�lre kellett ugrania, mikor a kard nagyon k�zel ker�lt hozz�. Ezt m�g p�rszor megism�telt�k hasonl� sikerekkel. 

  �gy l�tszik Naraku elf�radt a Sesshoumaruval folytatott harcban. M�g n�h�ny sikertelen pr�b�lkoz�s ut�n bel�tta, hogy most nem fog nyerni, �gy Inuyasha utols� t�mad�s�ba nem ment bele, egyszer�en csak kit�rt el�le. Menek�lni kezdett, Inuyasha ut�na. B�r m�g a szellemnek volt annyi ereje, hogy vissza�sse a hanyou-t a h�z el�. De m�g eliszkol�s el�tt vissza-sz�lt nekik: 

  - Inuyasha! Ha a b�ty�d maradv�nyait keresn�d, a falu melletti erd�ben, egy rozoga k�tban tal�lod – hencegte, majd elnyelte az erd� s�r�je. 

  Kagom��k �sszen�ztek. Mindketten tudt�k, hogy az, az a k�t, ami �tj�r� a k�t vil�g k�z�tt. Ha Sesshoumaru �letben maradt, akkor most lehet, hogy a j�v�ben van. 

  Inuyasha a h�t�ra vette a l�nyt, �s meg sem v�rva k�zeled� csapatt�rsait, �gr�l �gra ugr�lva sebesen elindult a c�ljuk fel�. Mikor oda�rtek, a hanyou szagl�szni kezdte a f�ldet. 

  - �rzem �t – mondta – T�nyleg itt volt. A nyomai a k�thoz vezetnek. 

  �s elindult arra. Kagome k�vette. Mindketten beugrottak a k�tba, s mikor legk�zelebb feln�ztek, m�r nem felh�s eget, hanem egy h�z plafonj�t l�tt�k: a j�v�ben voltak. Ott most este volt. Kim�sztak a k�tb�l. J�l l�that� v�rfoltok vezettek ki az �p�letb�l. Egy darabig k�vett�k azokat, de az utc�n hirtelen abbamaradtak. 

  Egym�sra n�ztek. Mindketten ugyanarra gondoltak: ha Sesshoumaru az � vil�gukban van, az semmik�pp sem lehet j�...