Szeretem vagy nem?
 

Kagome miut�n ell�tta Sesshoumaru sebeit, ott maradt m�g vele. Nem besz�lgettek, hanem cs�ndben �ltek egym�s mellett, de egyszer Sesshoumaru megsz�lalt:

- M�rt seg�tett�l?

- Mert……mert….-Kagome nem tudott mit mondani .- Mert ezt l�ttam helyesnek.

- Nem ez az oka! Igaz?

- De!

- Nem! Sose seg�tett�l volna, hisz mindig annyi bajt okoztam nektek.

- Sesshoumaru att�l, hogy te sok baj okozt�l, att�l �n m�g seg�thetek neked, nem?

- De akkor is…..

- Sesshoumaru! Szerintem tudni fogod m�rt seg�tettem.

Kagome fel�llt �s elindult vissza a t�borba. Sesshoumaru ut�na n�zett, valahogy k�l�n�s �rz�s fogta el. Kagome visszament a t�bbiekhez, Sesshoumaru pedig elindult vissza Rinhez �s Jakenhez. Mindkettej�kben megv�ltozott valami a m�sik ir�nt, de nem tudt�k mi. Kagom�ban �s Sesshoumaruban sz�guldoztak a gondolatok:

,, Jaj Sesshoumaru mi t�rt�nt vel�nk? M�rt seg�tettem? Nem is tudom. Tal�n ez volt a helyes? Igen az volt. Hisz Sesshoumarut nem szeretem! Vagy m�gis…………”

“Kagome m�rt seg�tett�l? Nem kellett volna! Jaj miket is gondolok?! Nem szabad ilyeneket gondolnom, nem szerethetem �t! Soha senkit nem szerethetek! Vagy m�gis…………”

Eg�sz nap ezen gondolkoztak �s �szre se vett�k, hogy merre mennek vagy mit csin�lnak.

Este Kagome nem tudott aludni ez�rt ink�bb s�t�lni indult. Ezt Kikiyo is �szre vette �s ut�na ment volna, ha:

- Kikiyo hova m�sz?- k�rdezte Inuyasha.

- Kagome ut�n!

- Minek?

- Nem mindegy?

- Nem!

- Hajaj……Sango menj Kagome ut�n, k�rlek.

- Rendben!

Sango fel�llt �s a l�ny ut�n ment. Kagome meg�llt a r�t k�zep�n �s feln�zett az �gre:

“Sesshoumaru………”

- Kagome?

- �, szia Sango. H�t te?

- Ut�nad j�ttem.

- Minek?

- H�t…..mert…..

- Sango!

- Na j�, csak szeretn�m tudni mi a bajod.

- M�rt mi bajom lenne?

- H�t olyan furcsa volt�l ma.

- T�nyleg? �szre se vettem.

- Pedig az volt�l. M�rt? T�rt�nt valami?

- H�t, ha senkinek nem mondod el.

- Nem fogom.

- Rendben. Sz�val ma hajnalban miel�tt fel�bredtetek volna, elmentem f�r�dni. Kikiyo ut�nam j�tt �s besz�lgett�nk…..

- Mir�l?

- Arr�l, hogy kinek milyen j�, hogy van valakije.

- Aha, folytasd.

- Na sz�val ott tartottam ,hogy Kikiyoval besz�lgettem a t� partj�n, mikor mozg�st hallottunk a bokorb�l. Elb�jtunk �s gyorsan fel�lt�ztem. Kin�zt�nk a szikla m�g�l �s Sesshoumaru volt ott. Kikiyo visszament az �jak�rt �n meg ott maradtam. Sesshoumaru meghallott �n meg el�j�ttem a szikla m�g�l. L�ttam, hogy megsebes�lt �s seg�tettem neki.

- De m�rt?

- Na l�tod ezt �n se tudom.

- Lehet, hogy…….

- MI???? Ugye nem k�pzeled, hogy �n Sesshoumaruba?

- V�g�l is m�rt ne lehetne?

- Mert ez k�ptelens�g, az�rt!

- De Kagome?!

- Sango……

Kagome hirtelen elhallgatott:

“ Nem, nem lehet, hogy……”

- Sango, menj vissza a t�bbiekhez. �n m�g s�t�lok egyet.

- Rendben.

Sango elment, Kagome meg egyed�l maradt.

Ek�zben nem messze innen:

- Sesshoumaru-nagy�r hova m�sz?

- Jaken nem mindegy?! Tudtommal semmi k�z�d hozz�! Maradj itt Rinnel, majd j�v�k.

Azzal Sesshoumaru elt�nt a f�k k�z�tt.

Kagome is az erd� fel� ment. Sok�ig nem is n�zte merre megy, azt�n hirtelen feln�zett:

- Hol vagyok?

K�ts�gbeesetten elindult az egyik ir�nyba. Ekkor mozg�st hallott �s egy szellem rontott ki az egyik bokorb�l. Kagome nem hozott mag�val �jat �gy nagyon megijedt. Sik�tva rohanni kezdett a szellem meg ut�na. A l�ny m�r t�l messze volt, hogy a t�bbiek meghallj�k.