A csata egyre rem�nytelenebbnek t�nt. Naraku nagyon meger�s�d�tt. Er�sebb, mint valaha.

V�r folyt minden�tt. Naraku csak nevetett.

Inuyasha �sszpontos�tott, most kell t�madnia, tal�n nem annyira felk�sz�lt. J�l megmarkolta a Tessaig�t.

Sesshoumaru csap�sai csak karcol�sok voltak Narakunak. Hirtelen valami f�nyes suhant el a feje mellett. Inuyasha kardja…

„�gy t�nik, jobb, ha figyelek r�, nehogy romba d�lj�n a nagyszer� tervem!”

Pajzsk�nt haszn�lta fel talpnyal� szellemeit.

Miroku nem haszn�lhatta az �rv�nyt a m�rges darazsak miatt. Csak a botj�ra �s a var�zsc�dul�kra sz�m�thatott.

-         Sango, vigy�zz!!!- Kagome hangja elmos�dott.

Mind k�t l�nyt eltal�lt�k. Naraku szellemi kiv�l�an v�gezt�k a dolgukat.

-         J�l vagytok?- Miya rohant oda.

-         Rem�lj�k.- felelt�k k�rusban.

Miya kiv�gzett m�g p�r d�mont. „Szerencse, hogy Rint, �s Yakent, meg Shippout, Kaede any�n�l hagytuk. M�g r�juk is vigy�zni, neh�z lett volna…”

-         T�l sokan vannak!- mondta Miroku.

-         Ezek eleny�sz�ek Narakuhoz k�pest.- lend�lt bele Miya.

-         Lehet, de addigra leveg�t sem fogunk kapni, mire r� ker�lne a sor.

-         A fi�k, majd �t is kif�rasztj�k.

Inuyasha s�rolta a f�ldet, mintegy 30 m�teren kereszt�l.

-         Nem ink�bb ford�tva?- k�rdezte Miroku.

-         H�t…���, most m�g csak bemeleg�tenek…szerintem.- bizonytalanodott el Miya.

Sesshoumaru az �ccse ut�n n�zett. De rosszul tette, az egyik szellem bevert neki egyet.

Sesshoumarunak csak ennyi kellett, �s pillanatok alatt feldarabolta. M�r unta, hogy Naraku �lland�an a h�tt�rbe h�z�dik, �s csak ilyen selejtek j�nnek.

Naraku m�g mindig nevetett, mintha nem is harcoln�nak.

Valami cselt k�ne bevetni…

Inuyasha teljes er�bedob�ssal rohant Naraku fel�. A szellem kisebb meger�ltet�s n�lk�l, kiv�dte a t�mad�st. De arra nem sz�m�tott, hogy k�zben Sesshoumaru is t�madni fog. Enyh�bb s�r�l�sekkel meg�szta. „Lankad a figyelme…”

-         �gy t�nik, fejl�dt�k, de hagy mutassak be egy kedves ismer�st!

Hatalmas robaj r�zta meg az erd�t. Egym�s ut�n d�ltek ki a f�k. Valami gonosz k�zeleg.

-         Ez nem lehet igaz!

-         De hiszen �t m�r egyszer meg�lt�k.

-         Vagy m�g sem?

Elk�pedtek. Az a szellem �llt el�tt�k, akit Sesshoumaru nem r�g kiv�gzett.

-         Ha els�re nem ment, meg lesz m�sodikra!- Inuyasha m�g er�sebben fogta a Tessaig�t �s lecsapott.

De nem t�rt�nt semmi. A sz�lborda nem jelent meg.

-         Mi a fene…

-         Inuyasha! Elfelejted, hogy Ridotsu, minden nem� d�moni er�t mag�ba sz�v.- hencegett Naraku.

-         Kiv�ve az �l�t!- tette hozz� Miroku.

-         Ez az inform�ci� kifolyt az �res fejeden.

-         Hamarosan, nem fog j�rni a sz�d, Miya. Azt garant�lom.

-         De sokszor hallottam m�r ezt.

-         Ideje lenne, hogy komolyan vedd.- fejezte be Naraku.

Inuyasha hasznavehetetlennek �rezte mag�t, vagy ink�bb a kardj�t?

-         Most mit csin�ljunk? Az eddig lem�sz�rolt d�monok erej�b�l, j�kora adagot mag�ba sz�vhat a d�g.- Sango k�ts�gbeesett.

-         Majd kital�lunk valamit.- v�laszolt Kagome.

Az esem�nyek gyorsan peregtek. Inuyasha eldobta a Tessaig�t �s megt�madta Narakut.

-         A saj�t kezemmel �llek meg!

-         Inuyasha, neee!- Kagome ut�na rohant.

-         Ostoba! �gy nem �llhat ki Naraku ellen.- mordult r� Sesshoumaru, de a sz�ve leges leges legm�ly�n egy kicsit f�ltette is.

-         Ti maradjatok ki ebb�l! Meg�l�m �s k�sz!- sz�lt h�tra idegesen.

-         Nem hagyjuk, hogy megs�r�lj! Fekszik!

Inuyasha elter�lt a f�ld�n.

-         K�sz! Ett�l most jobban �rzem magam.

Naraku kapva az alkalmon, les�jtott r�juk. De h�la Miy�nak, meg�szt�k.

-         H�tba t�madni nem sz�p dolog!- r�zta a fej�t.

-         Csak nem harcolni akarsz?

-         Mi�rt is ne? F�lsz?

-         T�led… nem.

-         De sok�ig gondolkodt�l rajta.- g�nyol�dott.

-         Ezt nem �sszuk meg �lve.

-         H�t, van egy lehet�s�g…- mondta Miroku, levette a kez�r�l a f�z�rt, �s…

-         Rin, ideje lefek�dn�d!- h�vta a kisl�nyt Kaede any�.

-         Megyek!- h�zta maga ut�n a tiltakoz� Yakent.

-         � meg?- csod�lkozott az any�.

-         Yakent ugye nem hagyjuk kint?

-         �n nem maradok holmi haland�k k�zt.- hajtogatta a kis d�mon.

Meg is lett az eredm�nye, egy nagy p�p a fej�re.

-         Jaj, ezt most mi�rt kapta?- kerekedett el a kisl�ny szeme.

Kaede any� nem v�laszolt, csak visszas�t�lt a h�zba. Rin sz�tlanul k�vette. A t�z m�r b�k�sen ropogott. A kisl�ny m�g nem akart aludni. F�lt, hogy valami baj lesz.

Az any� fels�hajtott, k�zben a l�ngokat n�zte. „Csak vigy�zzanak magukra!”- Inuyash�ra, Kagom�ra, Mirokura, Sangora, Miy�ra �s Sesshoumarura gondolt ezekben a percekben.

-         Mi a baj Kaede any�?- kuporodott mell� Rin.

-         Semmi, dr�ga l�nyom.

-         Pihenned k�ne.

-         Aranyos vagy, de nem vagyok f�radt.

-         Akkor?- a szemei csak �gy csillogtak.

-         Nem vagy te egy kicsit t�ls�gosan is k�v�ncsi?

-         Csak besz�lgetni szerettem volna.

�jabb n�ma percek k�vetkeztek be. Rin hol a t�zre, hol az any�ra hunyor�tott. Kezdett �lmos lenni.

-         Mikor j�n vissza Miya?- k�rdezte Rin.

-         Miya? Rem�lj�k min�l hamarabb- „�s �lve.”

-         �n nem agg�dom �rte.

-         Tudod…

-         Sesshoumaru nagy�r biztos vigy�zz r�, �gy ahogy szokott.

-         Te ostoba! Mit j�r �lland�an a sz�d?!- akadt ki Yaken.

-         Sajn�lom.- szontyolodott el Rin.

Kaede any� betakarta a kisl�nyt. De � m�g nem fek�dt le. Hmm, „Sesshoumaru �s Miya?”

-         H�t ez �rdekes volt!- pihente ki mag�t Sango.

-         Megfutamodtunk!- m�rgel�d�tt Inuyasha.

-         M�lt�s�gomon aluli volt ez a terv.- morgott Sesshoumaru.

-         De egyben vagyunk!- pr�b�lta vid�tani a t�rsas�got Kagome.

-         Eddig.- v�gott k�zbe Miya.

-         Ezt hogy �rted?

-         Naraku kerestetni fog. Addig nem marad nyugton, m�g ki nem lehelj�k a lelk�nket.

-         De addig is, adjunk h�l�t az �gnek, hogy el tudtunk menek�lni. Nem lett volna semmi es�ly�nk…

-         �N AZ UTOLS� CSEPP ER�MIG HARCOLTAM VOLNA!!!- ord�tott Inuyasha- Te is �gy vagy vele, ugye?- fordult a b�tyja fel�.

Sesshoumaru viszont messzebb volt t�l�k, el k�l�n�lve.

-         L�tod, neki sem tetszik az �tlet!- Inuyasha nem maradt nyugton.

-         Olyan, mintha b�ntan� valami.

-         T�nyleg ilyen nagy folt esett volna a b�szkes�g�n?- csod�lkozott Sango.

-         Tal�n szomor� is?

-         Ugye tudj�tok, hogy mindent hall.- szak�totta f�lbe �ket Miya.

A t�bbiek mind r�n�ztek. Lass� l�ptekkel egyre �s egyre h�tr�bb h�z�dtak.

„Jobb f�lni, mint megijedni.”

„Ostob�k…”- nyilv�n�tott v�lem�nyt Sesshoumaru.

Naraku ahelyett, hogy �rj�ng�tt volna, csak nevetett.

-         Beles�t�ltak a csapd�mba! Azok a szerencs�tlenek!

Nem messze t�le hevert Inuyasha kardja. A h�res Tessaiga. V�gre az �v� lehet. De el�tte:

-         R�d m�r nincs sz�ks�gem!- fordult Ridotsu fel�- De az �kk� szil�nkot visszak�rn�m.- egy pillanat alatt a kez�be ker�lt az �kk�, miut�n a darazsai idehozt�k.

A d�mon elporladt.

Naraku felvette a Tessaig�t. A d�moni hatalom visszat�rt a kardba, mivel a szellem megsemmis�lt. „Azok, meg bed�ltek…”

-         Csak egy kis �talak�t�s kell, �s jobb lesz, mint valaha.

A Tessaiga elkezdett izzani. Naraku energi�ja a kardba �ramlott, az apr� reped�sek felpattantak. A szellem, a Shikon szil�nkot belerakta az egyikbe. Teljes ’sz�v�b�l’ nevetett. A Tessaiga imm�ron m�r fekete volt.

-         Ezzel is megvoln�nk. A s�t�t energia megfert�zte a kardot. Most m�r nekem engedelmeskedik. Ha a m�sik is meglesz, akkor…

A m�snap f�nyesebbnek indult.

-         El�sz�r valami �tel ut�n k�ne n�zn�nk.- egyet�rtettek Mirokuval.

-         Induljatok el. Majd k�s�bb �n is megyek.

-         Mi�rt, hova m�sz, Miya?

-         Csak egy kis elint�zni val�m van.

-         Legal�bb lesz p�r nyugodt perc�nk.- mondta Inuyasha.

-         Hallottam.

-         Na �s?

-         Csak megeml�tettem. Ne hogy azt gondold, hogy s�ket vagyok.

Inuyasha keze �k�lbe szorult. „�lland�an sz�rakozik velem…”

Meg�rkeztek egy faluba.

Ez volt az eddigi legkisebb. Alig alkotta p�r h�z. �gy t�nt, nem r�g csata folyhatott itt. Friss s�rok, lerombolt kunyh�k, sebes�ltek.

V�rszag keringett leveg�ben…

-         Eln�z�st! Meg tudn� mondani, hogy mi t�rt�nt itt?- Kagome k�rdez�sk�d�tt.

A v�lasz ugyanaz volt: megt�madt�k �ket. �s nem emberek.

-         Teljesen megr�m�ltek.

-         Eml�tett�k, hogy aznap egy idegen �rkezett a faluba, egyszer� embernek t�nt, de este m�sz�rl�sba kezdett egy csapat szellemmel �s- leveg� v�telnyi sz�net- ez lett az eredm�nye.

-         H�t azok az �tkozottak m�g mindig nem fogytak el?!- Inuyasha szok�sos reakci�i.

-         Itt maradunk est�re, tal�n felbukkannak.

-         Van el�g bajunk e n�lk�l is. Tov�bb kell menn�nk.- Sesshoumaru k�zbe l�pett.

-         De m�g sem hagyhatjuk �gy itt �ket!

-         Mi�rt is ne? Semmi k�z�nk nincs hozz�juk.- sz�nalmas pillant�st vetett az emberek fel�.

„�s m�g neki van sz�ve?!”- Sango forrongott.

Miroku nem �rtett egyet a szellemmel.

-         Mi maradunk, ha menni akarsz, menj.- jelentette ki a szerzetes.

-         �r�mmel.– nem v�ltozott Sesshoumaru fagyos hangneme.

-         De ha sz�tv�lunk, sebezhet�ek lesz�nk!- mondta Kagome.

-         Nem tarthatjuk itt er�szakkal.- �rvelt Miroku.

-         Az elej�n megegyezt�nk…

Sesshoumaru h�tat ford�tott. Inuyasha ’j� testv�r’ m�dj�ra k�vette.

A b�tyja a falu sz�l�n megtorpant.

-         Te meg mit akarsz?- mordult r� az �ccs�re.

-         Maradnod k�ne.

-         Nem hittem volna, hogy ezt t�led fogom hallani.

-         Miel�tt m�g sz�nalmasnak titul�ln�l, mondom, hogy nekem mindegy, hogy mit csin�lsz, de ha le akarjuk gy�zni Narakut, �ssze kell fognunk.

Sesshoumaru nem v�laszolt. Volt valami igaz abban, amit Inuyasha mondott.

-         Na, mit mondasz?- r�tette a kez�t a v�ll�ra.

A szellem sz�r�s pillant�st k�ld�tt fel�.

-         Azt, hogy vedd le r�lam a kezed.

-         Cccc. Neked soha semmi sem tetszik!- visszaindult a veszeked� t�bbiekhez.

„Enn�l az�rt, jobban ki szokott akadni.”

Est�re Miya is visszat�rt. Azt nem �rulta el, hogy hol volt.

-         Mire j� ez a titkol�z�s?

-         Nem kell mindent tudnotok, f�leg nem neked Inuyasha.

-         MA MINDENKINEK BAJA VAN VELEM?!

Csod�lkoz� fejek �vezt�k. De nem higgadt le, s�t…

-         MOST MEG MIT N�ZTEK?!

A rossz el��rzetek nem hagyt�k aludni Miy�t. Csak forgol�dott. „Baj, k�zeleg, de mi? Ez m�s, mint eddig. Keser�s�ggel �nti el sz�vem. Olyan, mintha a sz�vem lelassulna… hideg van. Tal�n valaki meg fog halni, de ki?”

�les sikolyra eszm�lt fel. A t�bbiek is fel�bredtek. Magukhoz v�ve egy-k�t fegyvert, rohantak ki. A szomsz�dos h�zak sorba gyulladtak meg.

Az emberek esze veszetten rohang�ltak ide-oda.

-         Itt meg mi a fene folyik?- k�rdezte Inuyasha.

-         Nem �rzed? Szellem.- v�laszolta Sesshoumaru.

-         H�t legyen. A korcs gyorsan meg lesz.

Felkapt�k a fej�ket. Az ellens�g fel�lr�l �rkezett. K�nnyed mozdulattal landolt a f�ld�n. Fekete haj, k�k szemek. Egy fi�…

-         Te meg ki a fr�sz vagy?- morgott Inuyasha.

-         A nevem Keyoko. �n leszek a v�gzeted.

Megt�madta �ket. Nagyon j�l forgatta a kardot. Mintha emberfeletti k�pess�gei lettek volna, de � csak egy…

-         Haland�. Egy sz�nalmas haland� vagy.- mondta Sesshoumaru.

-         �gy igaz. De akkor is el�rem a c�lom.

A t�bbiek figyelm�t nem igaz�n k�t�tte le a p�rbaj, mert �ket is lefoglalt�k.

J� p�r szellem t�rt r�juk. „Sesshoumaru az � szagukat �rezhette.”

Miy�nak fokoz�dott az el��rzete. Maradnia kellett, a sz�rny�s�g hamarosan be fog k�vetkezni.

Keyoko sz�ntelen�l harcolt. Ember l�t�re nem f�radt. Sesshoumaru meg�rizve hidegv�r�t, t�madni k�sz�lt.

-         A karmaim hal�losak. �g veled!

-         Bocs, de ez most nem j�n �ssze.- elugrott el�le.

Nem volt gyorsabb a szellemn�l, de egy apr�cska man�verrel megoldotta a probl�m�t. Haszn�lva a meglepet�s erej�t, belev�gta a kardj�t Inuyash�ba.

A f�lszellem h�trad�lt. Sesshoumaru meg�llt.

-         Te ostoba. Kelj fel!- sz�lt r�.

-         J�l vagyok.- felt�p�szkodott.