A Term�szet �rn�je

1. r�sz: A k�s�rtet �zenete

– Kiv�telesen nem �rtetek j�ttem – jelentette ki j�ghideg hangon Naraku. – Veletek k�s�bb v�gzek.

– Milyen figyelmes t�led – jegyezte meg Inuyasha, s kardja m�r a kez�ben volt, k�szen az �sszecsap�sra.

Naraku f�radtan s�hajtott.

– Megmondtam: most nincs kedvem r�tok pazarolni a dr�ga id�met... Kagura!

A sz�lboszork�ny el�l�pett a f�lhom�lyb�l. Inuyasha mag�ban szitkoz�dott, de nem tette el a Tessaig�t. Naraku tett egy l�p�st potenci�lis �ldozata fel�.

– Azonnal �llja meg, Naraku! – ki�ltotta Inuyasha.

Egy erd�sz�li kunyh�ban voltak, Inuyash�t, Kagom�t, Sang�t, Mirokut, Shippout �s Kirar�t itt �rte a sz�rk�let, s a h�zban �l� �regasszony befogadta �ket, hogy ne kelljen a szabad �g alatt �jszak�zniuk. A este kellemesen telt, eg�szen addig, am�g meg nem vacsor�ztak, akkor ugyanis meg�rkezett Naraku �s Kagura.

A helyis�gben egyetlenegy gyertya vil�g�tott csup�n, s mikor Kagura finoman meglend�tette legyez�j�t, annak f�nye is kialudt. Naraku jelenl�t�nek k�sz�nhet�en pedig vaks�t�ts�g telepedett r�juk.

– Jaj, nem l�tok semmit se! – hallatszott Shippou k�ts�gbeesett hangja.

Utols� szav�t egy vill�mgyors, testetlen suhint�s nyelte el.

– Mi volt ez? – k�rdezte ism�t Shippou.

A k�vetkez� pillanatban a s�t�ts�g eloszlott, s f�lhom�ly uralkodott a kicsiny szob�ban.

– Elmentek – jelentette ki Inuyasha.

Kagome gyerty�t gy�jtott �s borzalmas l�tv�ny t�rult mindannyiuk szeme el�. Az �regasszony holtan �lt sz�k�ben – pontosan ott, ahol volt a t�mad�s el�tt. M�g a gy�r f�nyben is tiszt�n l�tszott Naraku v�g�sa az asszony tork�n.

– Szeg�ny �regany�... – jegyezte meg Sango. – Pedig olyan kedves volt.

– Az most sokkal fontosabb, Naraku vajon mi�rt �lte meg – tette hozz� Miroku.

– Igazad van – helyeselt Inuyasha. – De elmondan�d, kit�l k�rdezz�k meg? Naraku m�r nincs a k�zelben, az any� meg, �gy l�tom, nincs besz�des kedv�ben.

– Az nem olyan biztos – hallatszott Kagome hangja.

– Mi? – kapta fel� Inuyasha a fej�t.

Kagome nagyj�b�l egy m�terrel az any� f�l�tt b�mult kitart�an egy pontot a plafonon.

– Mit csin�lsz? – k�rdezte Sango.

– Maradjatok csendben egy kicsit... – t�rt ki a v�laszad�s el�l Kagome. – k�rlek titeket.

„�k nem l�tj�k. Persze. K�s�rteteket csak �n l�tok.” gondolta a l�ny. Az any� �ttetsz� testben lebegett f�ldi porh�velye f�l�tt �s most besz�dre nyitotta a sz�j�t.

– A d�mon az�rt �lt meg, mert att�l f�lt, elmondok nektek valamit, ami seg�ts�g lehet a legy�z�s�hez.

– Mi az, any�? – k�rdezte Kagome.

– Induljatok �szaknyugatnak. – felelte a szellemalak. – Ott r�tal�ltok az er� forr�s�ra, ami seg�thet nektek.

– De milyen er�re? – faggatta Kagome. �szrevette, hogy az any� alakja egyre halv�nyodott �s egyre t�volabb ker�lt a test�t�l.

– A Term�szet �rn�je az egyetlen, aki seg�thet nektek – v�laszolta az any�; hangja egyre halkabban hallatszott. – De vigy�zzatok, ha az ereje elszabadul, veletek is v�gezhet – �s az ismert vil�ggal.

– Hogyan? – k�rdezte d�bbenten Kagome.

Azonban erre a k�rd�s�re m�r nem kapott v�laszt. A szellemalak teljesen elhalv�nyult, hangja szertefoszlott. Kagome is m�r csup�n a k�zeli erd� f�inak susog�s�t hallotta. �res tekintettel n�zett maga el�. Gondolatban messze j�rt. „Vajon mit jelenthettek az any� szavai?”

Inuyasha hangja r�ntotta vissza a val�s�gba.

– Kagome! Hallasz engem? Mi t�rt�nt veled?

– Mi? – n�zett r� �rtetlen�l a l�ny. Azt�n esz�be jutott, a t�bbiek nem l�tt�k, amit �, nem hallott�k, amit �.

Elmes�lte besz�lget�s�t az �regasszony szellem�vel. Szavait d�bbent csend fogadta. Mindenki mag�ba m�lyedve gondolkozott �s pr�b�lta megem�szteni a hallottakat. V�g�l Miroku t�rte meg a csendet:

– Az vil�gos, hogy van valami fegyver Naraku ellen, ami nagyon vesz�lyes. Ez a Term�szet �rn�je.

– Szerintetek ez valami t�rgy? – k�rdezte Sango.

– Biztosan, mint az �n kardom – v�laszolta neki Inuyasha.

– Nem is tudom... nekem ink�bb �gy hangzott, mintha egy n�r�l lenne sz� – fejtette ki v�lem�ny�t Sango.

– Egyet�rtek – b�lintott Kagome.

– Val�ban? Egy n�r�l? – gondolkozott hangosan Miroku, mire Sango fejbe v�gta.

– Au! Ezt meg mi�rt kaptam? – h�borodott fel a szerzetes.

– Tudod te azt nagyon j�l! – felelte Sango. – Neked mindig csak a n�k�n j�r az eszed!

– De h�t nem is �n mondtam, hogy a Term�szet �rn�je egy... au! Sango, most m�r el�g! – ki�ltotta Miroku.

Sango �sszefonta karjait, �s t�ntet�leg h�tat ford�tott a szerzetesnek. Miroku �rtetlen�l cs�v�lta meg a fej�t. Sosem fogja meg�rteni Sango gondolkod�sm�dj�t.

– �n azt mondom, r��r�nk ezen gondolkodni �tk�zben �szaknyugatra – jelentette ki Inuyasha. – Hajnalban pedig eltemetj�k az any�t, de most ink�bb tegy�k el magunkat holnapra.

– Inuyasha! – ki�ltotta Kagome.

– Mi van?

– �n nem tudok aludni egy holtesttel a szob�ban!

– Akkor aludj a teraszon.

– Inuyasha!

– Igen? – pillantott r� �rtatlan kutyaszemekkel Kagom�ra.

– Fekszik!

– Au! – ki�ltott fel Inuyasha, amint elter�lt a padl�n. – Ez meg mire volt j�?!

– Nem legy�l ilyen bunk�! – ki�ltotta Kagome.

– M�r megint kezdik... – s�hajtott fel Shippou, �s lefek�dt Kirara mell�.

Inuyasha v�g�l beadta a derek�t �s m�g az �jjel eltemette az any�t, Miroku pedig meg�ldotta az asszony s�rj�t. Kagome m�r zavartalanabbul aludhatott, de kor�ntsem el�gg� nyugodtan. �lm�ban csupa sz�rny�s�geket l�tott, �s miut�n elindultak, eg�sz nap idegesen tekintgetett k�rbe-k�rbe �s t�bbsz�r is a h�ta m�g� pillantott.

*

Ek�zben messze �szaknyugaton Sesshoumaru nagy�r szelt �t egy sz�les rizsf�ldet, Jyakennel �s Rinnel a nyom�ban. Rin Aunt vezette �s igyekezett l�p�st tartani Sesshoumaruval.

A rizsf�ld ut�n egy kis szakasz erd� k�vetkezett, ut�na pedig egy falu. A d�mon m�r az erd� innens� sz�l�n meg�rezte a f�st�t �s a v�rszagot, melyet a sz�l sodort fel�j�k a falub�l.

– Ti maradjatok itt – parancsolta, azzal elindult a falu fel�.

– Igen, Sesshoumaru-sama! – mondta vid�man Rin, s �r�lt, hogy v�gre megpihenhet kicsit.

Eg�sz nap csak gyalogoltak �s a kisl�ny el�gg� elf�radt. A Nap egyre lejjebb ereszkedett, de Sesshoumaru m�g mindig nem �rkezett vissza. Rin nem agg�dott – tudta, hogy a hatalmas d�monnak nem eshet baja. De az�rt egy kicsit m�r nyugtalankodott.

Hamarosan egy �rny suhant el mellett�k, f�lelmetes sebess�ggel. Rin �sszerezzent, de amint jobban meg akarta n�zni, mif�le l�ny haladt el mellett�k, az m�r beleolvadt az erd� s�t�tj�be.

– Jyaken, szerinted mi lehetett ez? – k�rdezte Rin.

– Micsoda? – n�zett r� Jyaken. – Nyisd ki a szemed, nincs itt semmi!

– De �n l�ttam valamit! – ellenkezett Rin.

– Csak k�pzel�dt�l – legyintett Jyaken. – Nincs semmi, ami elker�lhetn� a figyelmemet!

– �n igenis l�ttam valamit, Jyaken-sama! – mondta a kisl�ny, azzal s�rt�d�tten h�tat ford�tott neki.

Jyaken megvonta a v�ll�t �s tov�bbra is �beren figyelt.

Sesshoumaru k�nyelmesen, m�gis gyorsan haladt az egyre s�t�ted� erd�ben. A k�v�ncsis�g hajtotta a falu fel�... �s egy szellem. M�g a f�st �s v�rszag ellen�re is �rezte egy idegen szellem szag�t. Ahogy egyre k�zelebb �rt, a d�mon szaga is egyre �that�bb� v�lt.

Kil�pett a k�vetkez� fa m�g�l, s ott tal�lta mag�t a falu sz�l�n. Emberek menek�ltek fejvesztve, sikoltozva – t�bb csal�d h�za romba d�lt, s amelyik nem, azt a l�ngok perzselt�k. Gyermekek �s id�sek, asszonyok �s f�rfiak teste hevert holtan, szertesz�t. Alig maradtak t�l�l�k.

– Sz�nalmas haland�k! – szaladt ki �nk�ntelen�l is Sesshoumaru sz�j�n.

Ekkor azonban megpillantotta a hatalmas sz�rnyeteget a falu v�g�ben. �pp fel� fordult, hogy jobban szem�gyre vegye, mikor meg�rezte egy harmadik szellem jelenl�t�t is – egyenesen a h�ta m�g�l. Megfordult, s egy ugyanolyan hatalmas sz�rnnyel tal�lta szemben mag�t, mint az im�nti. A sz�rny megemelte egyik hatalmas mancs�t, hogy eltiporja az embereket – s vel�k egy�tt Sesshoumaru nagyurat is.

Sesshoumaru vill�mgyorsan elugrott, s j� n�h�ny m�terrel od�bb biztons�gban f�ldet �rt. Higgadtan fordult meg. Egy besti�val elb�nhat; vagy ak�r mindkett�vel is, egym�s ut�n. De kett�vel egyszerre m�g neki is kimer�t� lenne. Tal�n nem foglalkozna vel�k – ha nem akart�k volna meg�lni �t.

Ekkor egy alak robbant ki hihetetlen sebess�ggel az erd� s�r�j�b�l. Az egyik sz�rnyeteg �ppen k�sz�lt k�t kisgyermeket eltaposni, mancsa v�szesen k�zeledett a sikoltoz� haland�k fel�. A titokzatos alak az erd�b�l sz�lsebesen odarohant �s felkapta a k�t gyermeket, miel�tt el�rhette volna �ket a sz�rnyeteg v�gzetes l�pte.

Sesshoumaru k�v�ncsian figyelte a fejlem�nyeket. Az alak meg�llt egy m�sodpercre, mikor letette a gyerekeket, messze a sz�rnyekt�l. Sesshoumaru d�bbentetten vette �szre, hogy egy fiatal n� az. M�g jobban meglep�d�tt, mikor l�tta, hogy egyed�l akar szembesz�llni a k�t besti�val �s Sesshoumaru finom �rz�keinek k�sz�nhet�en hamar r�j�tt, hogy egy haland�val van dolga.

– Ez lehetetlen! – csod�lkozott.

A fiatal n� azonnal az egyik sz�rny el�tt termett, azt�n – Sesshoumaru �jabb d�bbenet�t keltve, melyet ez�ttal a szellemnek siker�lt eltitkolnia – felemelkedett a magasba, egy vonalba a d�mon szemeivel.

Sesshoumaru arra gondolt, most m�r kiegyenl�t�dtek az es�lyeik. Ha a n� megt�madta azt a d�mont, akkor � a m�sikkal addig egyszer�en elb�r. Megt�madta h�t a m�sik besti�t, ami egyre k�zelebb �rt t�rs�hoz �s a n�h�z. Sesshoumaru a leveg�be emelkedett �s energiakorb�cs�val csap�st m�rt a sz�rnyre, amely el akarta taposni �t, a nagyurat. A sz�rnyeteg �szrevette Sesshoumaru t�mad�s�t, �s f�lig siker�lt is kit�rni el�le. Siker�lt, mert Sesshoumaru a fej�t vette c�lba, de csak az egyik l�b�t tal�lta el. Am�g a sz�rnyeteg teljes figyelm�t Sesshoumarura �sszpontos�totta, � el�h�zta kardj�t �s les�jtott vele.

Ebben a pillanatban m�g�tt�k lecsapott egy vill�m �s hatalmasat d�rd�lt az �g. Mire Sesshoumaru f�ldet �rt �s ellenfele kett�szelve esett sz�t, addigra eleredt a zivatar. �gy esett, mintha d�zs�b�l �nten�k, s az eddig l�ngokban �ll� fah�zak lassan kialudtak �s a falura n�ma cs�nd ereszkedett.

Sesshoumaru megfordult, s l�tta, amint a gyerekek, akiket a n� megmentett, rohannak a titokzatos haland� fel�, sarkukban a t�l�l�kkel.

– K�sz�nj�k, �rn�, ami�rt megmentett�l minket! – ki�ltott�k boldogan a gyermekek.

A n� nem felelt semmit, de megeresztett egy mosolyt a gyermekek fel�. Ek�zben az es� megtiszt�totta a falut a t�rmel�kekt�l �s minden t�z kialudt. A n� megsimogatta a gyermekek fej�t, azt�n elindult Sesshoumaru fel�. Az es� szemerk�lni kezdett, v�g�l teljesen el�llt, mire a n� oda�rt a szellem el�.

– K�sz�n�m a seg�ts�ged – biccentett fel� a n�.

Sesshoumaru nem felelt, csak m�regette a titokzatos haland�t. M�g mindig nem �rtette, hogyan lehetett k�pes erre egy haland�.

– Majdnem meg�lt az a d�mon. Nem miattatok tettem.

– Ak�rhogy is, elk�lt a seg�ts�ged �s �k nagyon h�l�sak neked – biccentett fej�vel a h�ta m�g� a n�.

M�g�tte m�g ott �lltak az emberek, s szem�kben t�kr�z�d�tt az �t�lt f�jdalmak �s vesztes�gek friss eml�ke, ugyanakkor Sesshoumaru felfedezte benn�k a h�la bujk�l� f�ny�t is. Megvet� arcot v�gott.

– Haland�k – jelentette ki. – Sz�nalmasak.

– Val�ban �gy gondolod? – k�rdezte �lesen a n�.

Sesshoumaru gyilkos pillant�sokat l�vellt fel�je. Ilyen hangon soha, senki sem besz�lt m�g vele. De meg�rizte hidegv�r�t. Mivel m�lt�s�g�n alulinak �rezte a k�rd�st, nem is f�radozott, hogy v�laszoljon r�. Sarkon fordult �s elindult visszafel�, �tit�rsaihoz.

– Ha �gy van, mi�rt �rdekel, j�l van-e az a haland� l�ny az erd� sz�l�n? – k�rdezte ravasz mosollyal a fiatal n�.

Sesshoumaru megtorpant. Azt�n tov�bbsietett. „Bizony�ra l�tta Rint, idefel� j�vet... De ez akkor sem magyar�zza, honnan tudta, hogy velem utazik.” Hirtelen felbukkant mellette a fiatal n�.

– Merre tartotok? – �rdekl�d�tt.

– Semmi k�z�d... – kezdte Sesshoumaru, de a l�ny bel�fojtotta a sz�t:

– Mert ha ugyanarra, amerre �n, akkor ak�r egy�tt is utazhatn�nk... – folytatta. – Errefel� rengeteg puszt�t� d�mon akad. Egy�tt nagyobb biztons�gban lenn�nk el�l�k... �s a haland� l�ny is.

Sesshoumaru gyanakodva tekintett r�. Fogalma sem volt, mi�rt szeg�dne a t�rsas�g�ba egy haland�. R�ad�sul ez rangj�n aluli. Egy haland�val utazni! De annyiban k�ts�gtelen�l igaza volt az idegennek, hogy nagyobb biztons�gban lenn�nek. Ha egyszerre t�bb szellem t�madna r�juk, � egyed�l k�ptelen lenne v�gezni mindegyik�kkel �s m�g Rinre is vigy�zni. �sszegezve mindezt, Sesshoumaru �gy d�nt�tt, elfogadja titokzatos haland� t�rsas�g�t – egyel�re.

– Rendben van – b�lintott. – Hogy h�vnak?

A fiatal n� elmosolyodott:

– A nevem Saura.