„Gy�va f�reg.” Sesshoumaru v�gig n�zett a l�nyon. Nomaya v�rt, hogy most mi lesz.

A szellem megfordult �s t�vozott.

Fell�legeztek.

-         Mi�rt nem menek�lt�l el?- k�rdezte a fi�.

-         Nem is tudom…de minek hangs�lyoztad ki ennyire a nevemet, mintha valami elmebeteghez besz�lt�l volna az el�bb.

-         H�t csak iz�, tudod, mert, �hmm.- „mert nem szeretn�m, ha r�j�nne…”

-         Ahhm, itt meg mi t�rt�nt?- kelt fel Senka.

-         H�t te azt�n tudsz aludni!- vonta fel a szem�ld�k�t Nomaya.

-         M�rt, ha f�radt volt.- nyugt�zta Keyoko.

Lassan �sszepakoltak. Nomaya b�mult a messzes�gbe.

„Vajon ki volt ez az idegen? Keyoko honn�t ismeri?”- egyre t�bb k�rd�s mer�lt fel benne.

-         Induljunk tov�bb.

-         J�…- a l�ny hirtelen t�rdre rogyott, �jabb f�jdalom has�tott a fej�be �s a s�r�l�sei is �gtek. „Furcsa, hogy eddig nem �reztem ,hogy ennyire megs�r�ltem volna.”

A fej�t fogta, sikoltoz�st hallott, s keser�s�g fogta el a sz�v�t. ”M�rt csak �n hallom ezeket?!”

-         Vissza…visz-sza kell men…nem a faluba!- nagy nehezen tudott csak leveg�t venni.

„Minn�l el�bb v�ge lesz, ann�l jobb.” Nekiiramodott.

-         Ne menj!- de m�r nem hallotta Keyoko hangj�t.

Senka sajn�lta a l�nyt, ez�rt ut�na szaladt.

Keyoko egyed�l maradt.

A falu l�ngolt. Az emberek r�m�lten futottak amerre csak l�ttak.

-         H�t ez j� buli.- gonosz mosolyra h�zta a sz�j�t Minoutsu.

-         Meghiszem azt!- nevetett Honoyu.- De m�gjobban sz�rakozn�nk, ha szerezn�nk p�r asszonyt is.

-         Nem is tudom…

-         Mi az, neked nem kell?- lep�d�tt meg.

-         Nincs hozz� kedvem.

-         Persze…- n�zett r� rosszall�an Honoyu.

Minotsu r�tal�lt egy kisebb csapatt gyerekre. Gondolta, elj�tszik vel�k.

M�r �ppen belelend�lt volna, amikor…

-         VASROMBOL� L�LEKRABL�!- az �tj�t elv�gta Inuyasha.

-         H�t ez honnan ker�lt el�?! Ez a sz�r gombolyag?- idegeskedett.

-         HOGY MI?! MINEK NEVEZT�L?!

-         �s?

-         El a kezekkel a k�lyk�kt�l!

-         M�rt mi lesz ha nem?- v�gigh�zta a kardj�t az egyik gyerek nyak�n. Lecseppent egy csepp v�r.

-         Ez�rt most meghalsz!

-         Inuyasha! Ne tedd!- �llt el� Kagome.

-         Inuyasha? Az a korcs? Keyoko eml�tett valamit…- fintorgott Minotsu.

-         MI �T�TT BEL�D?!- fordult Kagome fel�- MINDENKIT MEGAKARNAK �LNI, EZ EGY KICSIT SEM KELT BENNED ROSSZ �RZ�ST?!

-         M�g t�bben megs�r�lhetnek, ha most harcolsz. K�rlek.- k�ny�rg�tt a l�ny.

-         Ennyire b�na lenne?- vakarta a fej�t Honoyu.

-         �N B�NA?! TE CSAK MARADJ CS�NDBEN!!! Igaz azt sem tudom ki vagy…

-         Inuyasha, ha nincs n�lad a Tessaiga, k�nnyed�n �tv�ltozhatsz, �s lehet…- mondta Miroku

-         Hogy soha nem leszel a r�gi.- fejezte be Kagome.

-         �ket csak b�zd r�nk.- vette el� a csontbumer�ngot Sango.

Inuyasha elgondolkodott. „Akkor most mit tegyek?”

-         Mi az? Csak nem f�lsz?- Minotsu.

-         MICSODA?! �N F�LNI?! NE NEVETTESS! Meg�llek!

-         Csak rajta!- ingerelte a fi�t.

-         Most figyelj!- gyorsan Honoyu m�g� ker�lt, k�nnyed�n megsebezte.

-         De hiszen, ti csak… haland�k vagytok.- torpant meg Inuyasha.

-         Miii?!- k�rusban Sango, Miroku, kagome.

-         Gondolom, nagy sz�gyen lesz, hogy mi egyszer� emberek gy�zz�k le a ’h�res’ korcsot.

-         NE NEVEZZ �GY!- �jra les�jtott.

De most a fi� elugrott. Bevert egyet a f�lszellemnek.

Minotsu h�tulr�l belesz�rta a kardj�t.

-         �kk�szil�nkok…Inuyasha, �kk�szil�nkok vannak a test�kben!- ord�tott Kagome.

-         Oh, h�t l�tja!- Minotsu.

-         Ink�bb r�m figyeln�l, mint Komment�ln�l.- Inuyasha megsebezte.

Minotsu elesett. Er�sen v�rzett. A ruh�ja felszakadt. Inuyasha nevetett.

Honoyu jobbnak l�tta, ha elmenek�l, de el�tte felseg�tette Minotsut.

-         Keyoko �gy t�nik al�becs�lt.

-         Vagy csak szerencs�je volt.- morgott Minotsu.

-         Ismeritek Keyokot?- l�pett el� Miroku.

-         M�g sz�p, az �cs�nk. Bocs, de most menn�nk kell. De ne f�ljetek aj�nd�kot hagyunk b�ven.

A falusiak felsik�tottak.

Szellemek ezrei t�madtak a kis csapatra. Miroku nem haszn�lhatta az �rv�nyt, vesz�lybe sodorta volna a t�bbi embert.

Sango a fegyver�vel t�madott. Kagome hi�ba k�rte Inuyash�t, hogy maradjon nyugton, nem hallgatott r�.

�r�lt tombol�sba kezdett. P�r csap�s, �s a d�monokb�l nem maradt semmi.

A kez�n m�g �rezte Minotsu v�r�nek szag�t: „V�r, emberi v�r.”- az arckifejez�se lassank�nt megv�ltozott…

-         Meg�llj szellem!- egy �reg�r fejbe verte egy sepr�vel.

Inuyasha kid�lt.

-         Ezt MEG MI�RT KAPTAM?!- ord�tott.

Miroku�k fell�legeztek: „Legal�bb m�r a r�gi.”

Inuyash�t �jabb ’szerencse’ �rte. Eltal�lt�k egy k�vel. Hatalmas p�p n�t a hely�n…

-         KI TETTE EZT?! M�RT NEM HAGYTOK M�R?! �R�LJETEK, HOGY MEGMENTETTEM AZ �LETETEKET. HA �N NEM LETTEM VOLNA VOLNA, AKKOR…

-         Akkor nem kellett volna l�tnunk az ocsm�nyk�pedet?

-         HOGY MER�SZELED?!- Inuyasha majdnem sz�trobbant.

-         Miel�tt m�g �rj�ngeni kezden�l, �s meg�ln�l mindenkit, jobb ha felfogod, hogy nincs semmi es�lyed.

-         Csak a sz�d nagy! El� �llni nem mersz!- v�gott vissza Inuyasha.

-         Ha esetleg kinyitn�d a szemed!

-         TE NE IDEGES�TS! Te, te…

Megakadt a szeme a l�nyon. S�t�t haj, szikr�z� szemek…”Ez a hang… de az lehetetlen…” teljesen led�bbent:

-         Miya.