4. r�sz

Yoru �s Sumaru

"P�r sz�z �ve egy szellem �rkezett egy k�zeli kis faluba..."- kezdte mes�lni, de mivel l�tta hogy Inuyashat nem nagyon �redekli a dolog, megsz�l�totta a fi�t...

- Inuyasha, k�rlek, n�zd!- sz�lt Kireina �s a t�ra mutatott....

"�gy tal�n jobban �rdekli majd a dolog..."- gondolta a l�ny.

Inuyasha unott k�ppel a t� fel� fordult, �s val�ban, mintha kicsit nagyobb �rdekl�d�s mutatott volna... A t� t�kr�n ugyanis ism�t k�pek jelentek meg, csak hogy most a m�lt k�pei. Ak�r egy vide� �gy peregtek el�tte az esem�nyek, s a barlang visszhangzott a hangjait�l....Mindent tiszt�n lehetett l�tni �s hallani...

*Egy fiatal f�rfi �rkezett egy kis faluba. Ez�st�s k�k haja, k�k szeme, egy k�k k� a homlok�n �s meglehet�sen furcsa ruh�ja r�gt�n el�rulta szellem mivolt�t. (Meglehet�sen hasonl�tott Kirein�ra �s ez Inuyash�nak is felt�nt) Az emberek �gy fogadt�k ahogy egy szellemet �ltal�ban szoktak...ahogy csak tudt�k pr�b�lt�k el�zni. Egyk�t mer�szebb falusi meg is t�madta. A f�rfi kicsit neh�zkesen, de h�r�totta a t�mad�sokat, � maga azonban csak v�dekezett. Nem volt t�l neh�z dolga, hiszen a faluban csak p�r ember �lt. Arc�n semmilyen �rzelem nem t�kr�z�d�t, se harag, se f�lelem, se f�jdalom, m�gis valahogy l�tszott hogy valami nincs rendben... A falusiak pedig minduntalan csak t�madtak.... A szellem v�rt m�g p�r percet majd megfordult �s elindult az erd� fel�.*

-Megsebes�lt....s�lyosan megsebes�lt...-mondta Inuyasha, (vagyis h�t, csak kihallatszott mire gondol:) ). Felsem t�nt neki hogy mag�ban besz�l. Kireina azonban nem t�r�d�tt vele.

* A Falusiak lassan oszolni kezdtek m�g v�g�l senki sem maradt a k�rny�ken...Egy valakit kiv�ve, egy fiatal n�t vagyis ink�bb egy l�nyt, aki most el�j�tt az egyikh�z rejtek�b�l �s a szellem ut�n szaladt. A f�rfi lassan s�t�lt az erd� fel�, nem sietett - ugyan mi�rt is tette volna. A l�ny egyre k�zeledett hozz�, majd p�r l�p�sre t�le lelass�tott �s tartva a tisztes t�vols�got k�vette. A szellem egyszer csak meg�llt, de nem fordult meg.

- Mi�rt j�tt�l ut�nam? - k�rdezte kicsit furcsa hanglejt�ssel. - Mit akarsz?

- Az�rt j�ttem ut�nad, mert tudom, hogy nem akart�l senkit sem b�ntani a faluban, csup�n sz�ll�s�rt j�tt�l... �s azt is tudom hogy az�rt fordult�l vissza mert azt hitted itt sem fog befogadni senki... - mondta a l�ny kicsit hadarva, de magabiztos hangon - tudom hogy csak p�r h�tr�l lenne sz�, am�g begy�gyul a sebed.... Nagyon s�lyos lehet..., ha m�g szellem l�tedre is... lassan gy�gyul. - tekintet�t a f�ldre szegezte �s hangj�ban egy�tt�rz�s csengett....

A szellem most h�trafordult �s a l�nyra n�zett.

- Honnan tudod?- k�rdezte.

 A l�ny kicsit megszeppent, de az�rt v�laszolt:

- Nem vagyok egy.... �tlagos l�ny. K�nos cs�nd k�vetkezett, mindketten csak �lltak �s hallgattak, m�g v�g�l a l�ny meg nem sz�lalt...

- Ha gondolod n�lam megsz�llhatsz... am�g renbe j�ssz...csak...a falubeliek ne tudj�k meg, mert k�l�nben...mindkett�nkkel...v�geznek. Gy�l�lik a szellemeket, �s mindenki m�st is akinek b�rminem� k�ze van a szellemekhez - folytatta kicsit szomork�san.

-K�sz�n�m...mondta a f�rfi �s elmosolyodott - Te...f�lig szellem vagy, nemigaz?

Akkor h�t, menj�nk! - terelte el a sz�t a l�ny- Aprop�, hogy h�vnak?

-Yoru... - modta a szellem.

- Az �n nevem Sumaru - mondta a l�ny, majd mosolyogva meghajolt.

A szellem azonban egyre rosszabbul lett, mire a h�zhoz �rtek, m�r alig �llt a l�b�n. A h�z ugyan is nem a faluban volt hanem att�l kicsit messzebb, egy patak partj�n (tulajdonk�ppen pontosan k�t falu k�z�tt). Sumaru gyorsan bevezette egy kis szob�ba, ahol m�r el� volt k�sz�tve egy fekhely. A f�rfi -alighogy-be�rtek a szob�ba-eszm�let�t vesztette. A l�ny vette a b�tors�got �s megn�zte a sebeket. Sok kisebb-nagyobb karcol�s bor�totta fels�test�t, �s egy hatalmas, m�ly v�g�s volt az oldal�n...*

- Yoru m�g h�rom napig nem t�rt mag�hoz, de j� kezekben volt, mert Sumaru minden �ldott reggel �s este kitiszt�totta a sebeit �s kicser�lte a k�t�seit...- eg�sz�tette ki Kireina.

"Ak�r csak Kagome... B�rmikor sz�m�thatok r�, ha m�g s�lyos is a s�r�l�sem..."- merengett Inuyasha.

- A negyedik nap reggel�n, Sumaru �ppen a k�t�st cser�lte, amikor...

�s a "vide�" folytat�dott...

*Yoru mag�hoz t�rt. A l�ny ott t�rdelt mellette �s gondolataiba mer�lve mosta a v�res kend�t, majd oda fordult a sebes�lth�z, hogy megtiszt�tsa a v�g�s k�rny�k�t. Nem vette �szre hogy a f�rfi mag�hoz t�rt. Yoru nem nagyon eml�kezett a t�rt�ntekre, �gy nem igaz�n �rtette mi t�rt�nik. Mikor a kend� hozz��rt, elkapta l�ny kez�t �s hirtelen fel�lt.

- Hol vagyok? Mit csin�lsz? -k�rdezte riadtan �s idegesen k�mlelte a szob�t.

De k�r volt ilyen hirtelen mozdulatokat tennie mert nagy f�jdalmakat okozott vele mag�nak, �s ez tiszt�n l�tszott az arc�n.

- Nyugalom... Nincs semmi baj.. - nyugtatta Sumaru, l�gy, kellemes hangon. - Ne ugr�j mert k�l�nben m�g jobban fog f�jni. Fek�dj vissza hogy ell�thassam a sebeidet!

Yoru elengedte a l�ny kez�t...

- Mi....?- k�rdezte halk, elhal� hangon, �s k�rd�n n�zett �pol�j�ra.

Sumaru a f�rfi k�t v�ll�ra tette a kez�t �s gyeng�den vissza nyomta az �gyba.

- Maradj �gy! -utas�totta. - Nem eml�kszel mi t�rt�nt? Sz�ll�st kerest�l a faluban �s �n befogadtalak...de mire ide�rt�nk �sszeest�l. �n pedig �ppen ell�tn�m a sebeidet..., ha nem b�nod.

-���..nem...-�rkezett a v�lasz ism�t elhal� hangon.

Yoru a plafont b�multa, �s gondolataiba mer�lt. - Mostm�r eml�kszem...- mondta.

Sumaru befejezte a k�t�z�st �s fel�llt, de a f�rfi ism�t elkapta kez�t. A l�ny nem tudta mire v�lni a cselekedetet, �gy k�rd�n n�zett vissza.

- ...K�sz�n�m...- sz�lalt meg nagy nehezen Yoru majd kiss� zavartan elengedte a l�nyt. A Sumaru v�lasz k�ppen csak mosolygott, majd folytatva utj�t kis�t�lt az ajt�n*

�s itt a t�rt�net ism�t megszakadt...

- �gy folyt ez hetekig, �s Yoru sebei lassank�nt begy�gyultak. Kis id� m�lva m�r s�t�lni j�rt az erd�be. Hamarosan m�r � gy�jt�tte a t�zi f�t, �s egyre jobban kivette a r�sz�t a h�z k�r�li munk�kb�l  - folytatta a t�rt�netet Kireina.

Itt egy ujjabb k�psorozat villant be a t� t�kr�n....

* Yoru a patak partj�n �ld�g�lt, Sumaru pedig �ppen a t�zif�t pr�b�lta becipelni. Ugy felpakolt hogy alig l�tott valamit a fakupac m�g�l. �gy persze azt sem vette �szre hogy Yoru odas�t�llt el�...

- Seg�thetek? -k�rdezte �s elvette a l�nyt�l a t�zelni val�t.

- K�sz�n�m... - sz�lat meg v�g�l Sumaru �s elpirul...

- Semmis�g...- �s Yoru is elpirul..*

- Hasonl� jelenetek zajlottak -mondta Kireina mosolyogva.- Egyre t�bbet tudtak meg egym�sr�l �s egyre jobban megkedvelt�k egym�st...de Yoru nem felejtette el mit k�rdezett els� nap...( Te f�lig szellem vagy, nemigaz?)

*Sumaru egy fa t�v�ben h�s�lt, amikor Yoru odas�t�llt hozz� �s le�lt mell�...

-Egy k�rd�semre m�g mindig nem v�laszolt�l....- sz�lt kicsit �vatosan a f�rfi - F�lig szellem vagy, ugye? Ez�rt tudsz a gondolatokban olvasni, igaz?

- Ha nagyon �szpontos�tok l�toma j�v�t, �s a multat is... - Sumaru szem�be k�nnyek gy�ltek �s hirtelen el�t�rt bel�le a zokog�s

- IGEN, F�LIG SZELLEM VAGYOK, �S IGEN EZ�RT L�TOK A FEJEDBE - ord�totta - �S EZ�RT TUDOM, HOGY HOLNAP KORA HAJNALBAN ITT AKARSZ HAGYNI! - �szre sem vette mennyire megkedvelte az elm�lt id�ben a f�rfit...

A l�ny a patakhoz rohant �s zokogott. Yoru fel�llt �s ut�na ment, meg�llt mellette, de nem csin�lt semmit. A l�ny a ny�k�ba borult �s s�rt.

-Nem akarom, hogy elmenj....nem akarom hogy itt hagyj! - ism�telgette elcsukl� hangon.

Yoru �t�lelte, �s az � szem�be is k�nnyek sz�ktek, tudta hogy a l�ny mi�rt nem akarja hogy elmenjen, az�rt ami�rt � sem szivesen hagyja itt...

- Tudom, hogy nem akarod - hangja szomor� volt- �n sem akarlak itt hagyni...mert....mert szeretlek....., de sajnos musz�j...

A l�ny egyre jobban csak szor�totta �s most m�gjobban s�rt.

- �n is szeretlek...-zokogta Sumaru.

Yoru sejtette ezt de most hogy a l�ny sz�j�b�l hallotta sokkal f�jdalmasabb volt....

-Sajn�lom...- mondta szomor�an....

Sumaru a szem�be n�zett, tekintet�ben keser�s�g, csal�dotts�g de valahol m�gis a szeretet bujk�lt.

De miel�tt m�g b�rmit is mondhatott volna Yoru megcs�kolta...

A l�ny azonban ell�kte mag�t�l a f�rfit �s beszaladt a h�zba. Yoru tudta mennyire f�j ez kedves�nek, hisz neki is f�jt... Eg�sz nap az ajt� mellett �lt �s gondolkodott...hallotta ahogy a l�ny s�r de nem akart bemenni, nem akarta m�g nehezebb� tenni, sem neki sem mag�nak... Este azonban m�g is csak bement, nem akart kint �jszak�zni...utolj�ra. Nem sokkal azut�n hogy bej�tt l�ptek zaj�t hallotta a folyos�n...az ajt� kiny�lt....Yoru fel�lt �s az ajt�ban megl�tta Sumarut... Sz�lni akart de a l�ny az ujj�t a sz�j�ra tette �gy jelezve hogy ink�bb halgasson. Ajkuk forr� cs�kban �rt �ssze �s....*

Itt a "vide�" elhalv�nyult, majd ism�t megszakadt (azt hiszem �rthet� okokb�l...)

- Az �jszak�t egy�tt t�lt�tt�k.- folytatta Kireina. - De amit�l Sumaru f�lt bek�vetkezett...

�s a t�rt�net ism�t k�pekben �lt�tt testet:

*Sumaru egyed�l �bredt. K�nnyek csordultak le az arc�n, tudta hogy Yorut hi�ba is keresn� m�r r�g elment.

- H�t t�nyleg elment, t�nyleg itt hagyott... - motyogta.

De egy dolog vigasztalta...,az �jszakai ig�ret amit a f�rfi tett neki: " Egyszer m�g visszaj�v�k hozz�d, ig�rem!"

�S ez az ig�ret m�g mindig visszhanzott a fej�ben.

-�n pedig v�rni fogok r�d Yoru.... *

- Teltek m�ltak a h�napok �s a 9. h�nap ut�n megsz�letett - az egyetlen eml�ke ami visszamaradt a f�rfi ut�n - a gyermek�k. A kisl�ny egy az egyben hasonl�tott az apj�ra. Sumaru sosem vitte mag�val a faluba, t�ls�gosan f�ltette... Az id� gyorsan szaladt, s a kisl�ny imm�r 6 �ves volt. �desanyja szok�s�hoz h�ven ism�t �lelem�rt indult a faluba...

S a t� t�kre ism�t mes�lt:

*

Egy fiatal sz�p asszony s�t�lt az utc�n. Sumaru volt 6 �vvel k�s�bb.... Egy �regasszonnyal besz�lgetett... Arca kisimult volt,de m�gis megviselt...A falu az�ta sz�pen gyarapodott, mostm�r eg�sz nagy l�tsz�mmal b�szk�lkedhetett...

* A k�p sorozat hirtelen helyt v�ltott �s az erd�t mutatta*

 Furcsa szerzet s�t�lt a patak partj�n egyenesen Sumaru h�za fel�...Egy fiatal f�rfi...ez�st�s k�k a haja, k�k a szeme, k�k k� a homlok�n....Yoru...Visszat�rt....

 Egyre k�zeledett a h�zhoz de ekkor l�ptek zaj�ra lett figyelmes, �gy ink�bb nem l�pett ki a f�k rejtek�b�l. Egy aranyos kisl�ny j�tszott a patak partj�n, b�r a ruh�j�b�l it�lve m�r a patakban is... Nem volt h�tk�znapi, k�lleme olyan volt ak�r egy szellem�,.... olyan volt,... mint az �v�. Az �desanyja l�pett ki az ajt�n.

- Kireina! Kicsim gyere vacsor�zni!- ki�lltotta.

*

- Az a kisl�ny... te vagy?- k�rezte bizonytalanul Inuyasha...

- Igen... - �rkezett a - Inuyasha sz�m�ra egyenl�re �rthetettlen okokb�l - szomor� v�lasz.

Folytatjuk!!