2. r�sz: A visszat�r�s

Kagura v�gzett az el�k�sz�letekkel: elhozott egy r�zsasz�n l�tuszvir�got onnan, ahol Saura utols� harc�t v�vta Narakuval �s feh�r gyerty�kat gy�jt�tt. Mindezt v�gre bevitte a barlangba, amire csak t�bb napos keresg�l�s ut�n bukkant r�.

N�gy gyerty�t helyezett el k�rben, az �gt�jak fel�, �s egyet k�z�pen, a l�tuszvir�g mellett. �ppen meggy�jtotta volna az els� gyerty�t, mikor egy sz�lroham eloltotta a l�ngot, amit neki sz�nt. A barlang bej�rat�n�l k�t alak �llt, de von�saik nem l�tszottak, mivel a f�ny a h�tuk m�g�tt volt.

– Kik vagytok ti �s mit akartok? – egyenesedett fel gyanakv� arckifejez�ssel Kagura.

– Most m�r tuti, hogy arra k�sz�l – jegyezte meg a n�alak, mire a mellette l�v� f�rfi b�lintott:

– Ebben az esetben... seg�t�nk neked, Kagura.

– Honnan ismertek? – lep�d�tt meg a sz�lboszork�ny.

– H�, h�t az nagyon hossz� t�rt�net... – vett egy nagy leveg�t a n�. – De most megk�m�llek �s nem untatlak vele.

– �, milyen kedves t�led – h�zta f�lmosolyra a sz�j�t Kagura, azzal el�r�ntotta legyez�j�t.

– Nem aj�nlom... – hallotta a f�rfi hangj�t, aki ekkora felemelte egyik kez�t.

– M�gis, miben akartok nekem seg�teni?

– H�t a szertart�sban – v�laszolta �szint�n a n�alak. – Vagy nem Saur�t akarod visszahozni?

– Honnan tudtok ti err�l? – esett le Kagura �lla.

– Ugyanonnan, ahonnan ismer�nk – v�laszolta t�m�ren a f�rfi, azzal beljebb l�pett. T�rsa is k�vette. Be�lltak a d�bbent sz�lboszork�ny mell� a k�rbe.

– Azt hiszem, ez kicsi lesz n�gy�nknek – jelentette ki Miharu.

– N�gy�nknek? Nem tudsz sz�molni, csak h�rman vagyunk! – sz�lt r� fiv�re.

– M�g igen... – jegyezte meg a l�ny, azzal arr�bb tolta a gyerty�kat. – K�sz van, kezdhetj�k.

Kagura m�g mindig mozdulatlanul �llt.

– De ti... kik vagytok ti?

– Nem fontos; az a l�nyeg, hogy mi is ugyan�gy szeretn�nk, ha Saura visszat�rne az �l�k k�z� – felelte Taiki.

Kagura m�g egy percig gyanakodva m�regette �ket, de azt�n neki�llt meggy�jtani a gyerty�kat, sorban, egym�s ut�n, keleten kezdve. V�g�l, mikor a k�rvonalon minden gyertya �gett, a k�z�pen l�v�h�z fordult.

– Gyertek m�g�m – utas�totta a k�t fiatalt, akik sz�t fogadtak, azzal Kagura meggy�jtotta az utols� gyerty�t is.

Let�rdeltek a l�tuszvir�gos gyertya mell� �s v�rtak.

– Most mi lesz? – suttogta Miharu. – Ut�lok v�rakozni...

– Jaj, fogd m�r be!

– H�! Ne besz�lj �gy velem, te... – ekkor viszont hatalmas sz�lroham s�p�rt v�gig a barlangon, ez�ttal azonban a gyerty�k nem aludtak el.

Kagura elmosolyodott. Eddig minden a terv szerint haladt... egy pillanat m�lva pedig megjelent a l�tuszvir�g f�l�tt egy halv�nyan dereng� n�alak. Olyan volt, mint egy k�s�rtet. A ruh�ja f�ldig �r� volt �s h�feh�r, a haja szint�n, de az csak a derek�ig �rt. Kez�ben egy feh�r kancs�t tartott. �jfekete szemeivel a h�rmasra n�zett.

– Mi�rt zavartok, szelleml�nyek?

Kagura lek�zd�tte minden ellen�rz�s�t �s a n� szem�be n�zett.

– Az�rt id�ztelek meg, hogy seg�ts nek�nk visszahozni valakit a hal�lb�l...

– �n vagyok a Lelkek �rn�je – v�laszolta a n�. – A lelk�t visszahozhatom, de test n�lk�l mit sem �r...

– Ez a vir�g – mutatott a l�tuszra a sz�lboszork�ny – az � test�b�l maradt.

A k�s�rteties n� szeme megvillant.

– Csak nem a Term�szet �rn�j�t akarj�tok visszahozni?

– De, igen – b�lintott m�lyen Kagura. – Sokkal tartozom neki... miattunk �ldozta fel mag�t.

– Tudom j�l, mi t�rt�nt vele – sz�lalt meg a feh�rruh�s n�, s szem�be harag �s f�jdalom csillant fel. – Mivel r�la van sz� �s itt van ez is – vette kez�be a l�tuszvir�got – megteszem, amit k�rsz.

– K�sz�n�m neked – hajtott fejet Kagura.

– Tudod, neked mit kell tenned – ny�jtotta a sz�lboszork�ny fel� a l�tuszt.

– Igen – Kagura megsebezte egyik ujj�t a k�rmeivel, �gy r�hullott egy csepp a v�r�b�l.

A Lelkek �rn�je visszavette a l�tuszvir�got, azt�n feldobta a magasba. Beleny�lt h�feh�r kancs�j�ba �s �vatosan kivett bel�le valami feh�r f�nyt... egy lelket, amit azut�n a vir�g ut�n dobott.

Nappali vil�goss�g �rasztotta el az eddig s�t�ts�gbe burkol�z� barlangot; olyannyira, hogy mindenki �nk�ntelen�l is behunyta a szem�t, a f�jdalmas f�ny el�l v�dve azt. Mikor el�lt a f�nyess�g, a Lelkek �rn�j�t m�r nem l�tt�k, helyette viszont ott fek�dt Kagura el�tt Saura. Pontosan �gy n�zett ki, miel�tt meghalt �s �tv�ltozott volna. Mindenki fesz�lt csendben figyelte a n�t, azt�n...

Saura lassan kinyitotta a szem�t. Az els� dolog, amit megl�tott, a barlang mennyezete volt. M�g szaggatottan vette a leveg�t, de hamarosan egyenletess� v�lt a l�gz�se. Ekkor oldalra ford�totta a fej�t. L�tta a gyerty�k l�ngjait �s a f�nyk�r�n bel�l...

– Kagura? – k�rdezte rekedten.

– Igen, �n vagyok az – l�pett k�zelebb hozz� a sz�lboszork�ny.

– Mi t�rt�nt? – n�zett r� �sszezavarodva. – Hogy lehet itt? Hiszen �n... �n... meghaltam.

– �gy van – biccentett Kagura. – De l�tezett egy szertart�s, aminek a seg�ts�g�vel visszahoztalak.

H�tulr�l egy halk k�hint�s hallatszott.

– J�l van, akkor visszahoztunk – forgatta meg a szemeit Kagura, azzal h�trafordult. – Na nem mintha nagy seg�ts�g lettetek volna...

– Erk�lcsi t�mogat�st ny�jtottunk – felelte Miharu.

– Hogyne...

– Egyed�l egy�bk�nt sem tudtad volna megid�zni a Lelkek �rn�j�t – tette hozz� cseveg� hangon Taiki. – Ahhoz t�l gyenge vagy...

– Mit mer�szelsz?! – haragudott meg Kagura �s felemelte a legyez�j�t.

– Hagyd! – t�p�szkodott fel Saura. – Csak fel akar ideges�teni... tudja, hogy egyed�l m�g senkinek sem siker�lt megid�znie azt a l�nyt.

Kagura tov�bbra is d�h�sen tekintgetett a testv�rp�rra, els�sorban a fi�ra, de Saura k�r�se visszafogta mag�t.

– K�sz�n�m mindenkinek... – n�zett v�gig a t�rsas�gon Saura, v�g�l a k�t fiatalon �llapodott meg a tekintete. – De nem tudom, kik vagytok �s mi�rt seg�tettetek.

– Ez hossz� t�rt�net – felelte neki is Miharu.

– Nekem se akart�k el�rulni... – morogta oda Kagura.

– Az�rt a neveteket igaz�n elmondhatn�tok...

– Taiki vagyok, � pedig itt a h�gom, Miharu.

*

– Kagome, olyan furcs�n viselkedt�l tegnap... – jegyezte meg agg�dva Inuyasha. – Meg ma is... mi van veled?

– Semmi csak... – Kagomr m�ly leveg�t vett. – Olyan �rz�sem van, mintha v�gig a k�zel�nkbe lenne egy hatalmas darab a Szent �kk�b�l.

– �n is �rzem, mi�ta visszaj�tt�l... De az Naraku birtok�ban van, nem? – k�rdezett k�zbe Kazaru.

– De, igen... – felelte t�tov�zva a l�ny.

– Inuyasha, �rzed a k�zelben Naraku szag�t? – k�rdezte a h�tuk m�g�l Miroku.

– Nem... s�t, semmilyen m�rgez� kig�z�lg�st se l�tni... tudj�tok, olyanra gondolok, amit m�ltkor l�ttunk.

– Hm... �rdekes – burkol�zott gondolataiba Miroku.

– Azt �rzitek, merre van? – k�rdezte Kuroda.

– �n sajn�lom, nem – r�zta meg a fej�t kedvese. – Olyan, mintha k�r�l�tt�nk mindenhol lenne...

– Igen, neh�z meghat�rozni az ir�nyt – f�zte hozz� Kagome. – Olyan... furcsa ez az eg�sz.

Jobb �tlet�k nem l�v�n, v�g�l tan�cstalanul folytatt�k tov�bb �tjukat arrafel�, amerre elindultak...

*

– Te is �rzed, amit �n? – n�zett h�g�ra Taiki.

– Igen – felelte izgatottan a l�ny. – Megtal�ltuk �ket!

M�g gyorsabbra vett�k a temp�t, azt�n tisztes t�vols�gban a t�rsas�gt�l, meg�lltak. Egy napja v�ltak el Kagur��kt�l, nem sokkal azut�n, hogy Saura visszat�rt az �letbe. Nem tudt�k, pontosan, mi lehet a k�t n� sz�nd�ka, de abban biztosak voltak, hogy Naraku ellen�be indultak.

Nekik viszont most a csal�djukra kellett koncentr�lniuk... az �desanyjukra. Mert a m�reg, amire �tmenetileg immunis lett, az fog v�gezni vele, ha nem gy�gy�tj�k meg. Egy kisl�ny szaladt kereszt�l az el�tt�k elter�l� tiszt�son.

– �, de r�g l�ttam! – suttogta el�rz�keny�lve Miharu.

Taiki elmosolyodott. H�ga mindig ilyen volt, mi�ta csak ismerte. De pont ezt szerette benne: hogy n�ha �gy tud viselkedni, mint egy haland�, pedig nem is az. Tov�bb n�zt�k a jelenetet, de egy kicsit arr�bb kellett menni�k, ha l�tni akartak valamit, mert a bokor, ami m�g�tt elrejt�ztek, takarta el�l�k a kil�t�st.

A kisl�ny belecsimpaszkodott egy n� nyak�ba, azt�n pedig egy kis csokor vir�got adott neki.

– Ezt neked szedtem! – �js�golta boldogan.

– Nagyon sz�p... k�sz�n�m – mosolygott kedvesen a n�.

– �... az ott... anya? – k�rdezte b�tyj�t�l Miharu, egyre csak a n�t n�zve.

– Igen, � az – Taiki tudta, hogy h�ga nem eml�kszik r�, hiszen alig lehetett t�bb k�t �vesn�l, mikor meghalt az anyjuk. – Apa is a k�zelben van, �rzem...

– Ja igen, mes�lted, hogy ebben az id�szakban vigy�zott any�ra nagyon... mi a baj, Taiki?

– �rzem, hogy itt van valahol, de nem l�tom... ez zavar... b�rhol lehet.

Megfordult a sz�l, s nemsok�ra halk l�pteket hallottak a h�tuk m�g�l. Miharu, aki eddig elvar�zsolva n�zte �desanyj�t, ijedten fordult meg, s Taiki sem volt �ppens�ggel nyugodt, mikor az �rkez� fel� tekintett. Egy pillanat alatt v�ltott �t mindkettej�k arcsz�ne olyan h�feh�rre, mint Miharu kimon�ja.

– Megtudhatn�m... hogy mit kerestek itt? – ropogtatta meg fenyeget�en a kez�t Sesshoumaru.

Miharu nagyot nyelt �s �vatosan fel�llt b�tyja mell�, aki eddigre m�r talpon volt �s mag�ra �lt�tte j�l ismert „p�kerarc�t”, ami semmilyen �rzelmet vagy gondolatot nem fejez ki. Ism�t olyan nyugodtnak t�nt, mint �ltal�ban.

– Rendben van, ti akart�tok... – lend�tette meg kez�t Sesshoumaru, ami ekkor f�nyesen felizzott.

Energiaostor�val k�m�letlen�l csapott le a testv�rp�rra. �m Taiki sem volt rest, egy ugyanolyan jelens�ggel �ll�totta meg a t�mad�st. S�t, Miharu azonnal felvont k�r�j�k egy ez�st�s v�d�pajzsot. Sesshoumaru �s a k�t testv�r farkasszemet n�zve �lltak egym�ssal szemben, fittyet h�nyva arra a n�h�ny szerencs�tlen f�ra, amelyet el�rt a csap�s �s most sorra d�ltek ki k�r�l�tt�k.

– Hmm... �rdekes – jegyezte meg Sesshoumaru �s elt�ntette ostor�t, mire Taiki is ugyan�gy tett. Azt�n a d�mon szemei v�r�sen felizzottak.

– Ajaj... t�nj�nk innen! – h�zta meg b�tyja karj�t Miharu, azzal elt�ntette a v�d�pajzsot. – Ez m�r semmit sem �r.

Sesshoumaru v�rfagyaszt�an elmosolyodott.

– Egyet�rtek – mondta gyorsan Taiki, s azonnal megfordultak, de ekkor bele�tk�ztek valakibe.

– Mi folyik itt? – k�rdezte Kayou, kez�ben az ez�st�sen izz� bottal.

– ���... – Miharub�l csak ennyire futotta, de b�tyja azonnal �tkarolta �s felugrott vele, hogy azt�n j�val a n� m�g�tt �rjenek f�ldet, m�g nagyobb t�vols�gban Sesshoumarut�l.

– K�szi... de, ahogy eln�zem, m�gse volt olyan j� �tlet ez a ment�akci�... – jegyezte meg Miharu.

– Hogy mondhatsz ilyet? Ink�bb valami terv kellett volna – n�zett r� Taiki. – De most fut�s!

Rohanni kezdtek, de mindv�gig �rezt�k maguk m�g�tt Sesshoumaru k�zeledt�t.

– Te maradj itt �s vigy�zz Rinre – mondta ellentmond�st nem t�r� hangon Sesshoumaru, de egy kicsit m�r lenyugodott, �gy a szeme sz�ne visszav�ltozott norm�lisra. – �n pedig elkapom �ket! – azzal elrugaszkodott a f�ldr�l �s hamarosan utol is �rte a menek�l� testv�rp�rost.

�jra lecsapott energiaostor�val.

– Vigy���z! – ki�ltotta Miharu, mire b�tyja is h�tratekintett.

K�lcs�n�sen l�kt�k el egym�st a csap�s �tj�b�l, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy t�bb m�tert rep�ltek k�t k�l�nb�z� ir�nyba. Sesshoumaru f�l�ton k�zt�k �rt f�ldet, tekintet�t a k�t testv�r k�z�tt j�ratva. „Ismer�s a szaguk, pedig m�g biztos nem tal�lkoztam vel�k... arra eml�kezn�k.” t�prengett.

Taikinak siker�lt a talp�ra �rkeznie, de �gy is f�lt�rdre esett. Miharu azonban nem volt ilyen szerencs�s. � a h�t�ra zuhant �s most azt massz�rozgatva t�p�szkodott fel, mik�zben m�rges szemeket eresztett b�tyj�ra.

– Musz�j volt ezt csin�lnod?! – ki�ltott kereszt�l Sesshoumarun.

– Te is ell�kt�l, vagy nem? – v�gott vissza Taiki, aki �pp ekkor �llt fel.

– De te nem est�l el! Minek kellett �gy megl�kn�d?

– Ink�bb te vagy gyenge...

– Sajn�lom, nem lehet mindenki olyan t�k�letes, mint te! – kiab�lt vissza g�nyosan Miharu.

– H�t igen... – ez a megjegyz�s mosolyt csalt Taiki arc�ra.

Miharu s�rt�d�tten n�zett r�, azt�n Sesshoumarura emelte a tekintet�t, mik�zben b�tyj�ra mutatott:

– Sz�lj r�, mindig ezt csin�lja!

Sesshoumaru �rtetlen�l n�zett a l�nyra:

– Hogy mit akarsz...?

– �... – h�tr�lt egy l�p�st Miharu. – Elfelejtettem...

– Mi�rt kell neked mindig annyi besz�lned?! – s�hajtott a b�tyja, mik�zben r�n�zett. – Mit nem adn�k, ha v�gre egyszer cs�ndbe maradn�l...!

– Ne s�rtegess! Hallod?!

– H�, most megijedtem...

Miharu arca csak �gy l�ngolt tehetetlen d�h�ben. K�zt�k ott �llt Sesshoumaru, de ha a d�mon nem is lett volna ott, a b�tyj�t akkor se tudn� megleck�ztetni, hiszen ak�rh�nyszor pr�b�lta meg, mindig � j�rt p�rul. Csak az apjuk tudta megt�p�zni Taiki b�szkes�g�t, de Miharu erre most nem sz�m�thatott. Vagy tal�n m�gis...?

Sesshoumaru meglepve figyelte �ket �s nem kellett t�l sok logika ahhoz, hogy r�j�jj�n, testv�rekkel van dolga. Azonban, m�g miel�tt b�rmit is tehetett volna, egy ki�lt�st hozott fel�j�k a sz�l.

– Kayou! – fordult visszafel� idegesen Sesshoumaru. – �s Rin...

– No meg Jyaken – jegyezte meg Miharu, mire mindenki r�n�zett. – Gondoltam, megeml�tem...

Azt�n abba az ir�nyba n�ztek ism�t, ahonnan a ki�lt�s j�tt. Miharu a b�tyj�ra tekintett, aki b�lintott, mintha egy ki nem mondott k�rd�sre v�laszolna. Egyszerre rugaszkodtak el a f�ldt�l �s indultak el a n� ir�ny�ba. Sesshoumaru azonnal �szbekapott �s ut�nuk sietett.