11. A v�g

-Hogy �rted, hogy v�ge?- k�rdezte Kagome. Fujimaro a k�zd�t�r fel� mutatott, mindenki arra ford�totta tekintet�t.

-A h�gom h�rom dolgot ut�l a legjobban. Ha �rzelg�snek nevezik, ha gyerekesnek �s a ha b�ntj�k az arc�t. Naraku mind a h�rmat sikeresen eltal�lta.

-�s most mi fog t�rt�nni?- k�rdezte Sesshoumaru. Fujiamro lehunyta szemeit �s ism�t elmosolyodott.

-�tv�ltozik…-mondta �s �jra kinyitotta szemeit. Kinuye let�rdelt. Kez�t a f�ldre tette. Tenyere elkezdett f�nyleni, majd egy hatalmas er�hull�m r�zta meg a talajt �s robban�st gener�lt. A robban�s akkora porta kavart, hogy alig l�ttak valamit. Fujimaro szerencs�re kitette pajzsait, �gy �k nem s�r�ltek. Ahogy a por egyre al�bbsz�llt, egy f�nyes g�mb�t lehetett l�tni. Naraku �lt, de m�r alig �llt a l�b�n. A f�nyes g�mb leereszkedett �s kil�pett bel�le Kinuye. Megv�ltozott. Ruh�ja teljesen fekete volt. Oldal�n ott volt a kard, rajta a jellel, mely most izzott. Hossz� fekete haja kontyba volt k�tve. Most l�tszottak igaz�n a f�lei, melyek olyanok voltak, mint Sesshoumaru�. B�re feh�r volt, mint a h�. Tark�j�n �s csukl�in k�l�nb�z� jap�n szimb�lumok jelentek meg. K�rmei fket�k lettek �s karmokk� v�ltak. Sz�ja szint�n fekete volt. Csukott szemmel �llt Naraku el�tt.

-Azt hiszed, ez megijeszt?- k�rdezte f�lve. Naraku l�legzete is el�llt, mikor Kinuye kinyitotta szemeit. Az eg�sz szemgoly�ja fekete g�mbb� v�ltozott. Arc�r�l elt�nt az a pajkos, kisl�nyos mosoly. M�r csak a gy�l�letet, �s kegyetlens�get lehetett felfedezni rajta.

-Nem hiszem! Tudom!- ord�totta �s Narakunak rontott. Elkapta a tork�t �s elkezdte fojtogatni, majd egy szikl�nak dobta. Narakunak m�g felkelni sem maradt ideje, Kinuye m�r el�tte �llt.

-M�r el�g gyors vagyok?- k�rdezte gy�l�lettel teli hangon. �jra elkapta a nyak�t �s f�l k�zzel felemelte, majd a szikl�hoz szor�totta.

-Eml�kszel? Egyszer azt mondtad, hogy meg akarsz szabadulni Onigumo sz�v�t�l. H�t most seg�tek neked- mondta g�nyosan. Kez�t felemelte �s elkezdett mosolyogni. Ahogy fekete sz�ja kiny�lt, l�tszott, szemfogai kihegyesedtek. Fekete karmain megcsillant valami. Keze egyre k�zelebb �rt Naraku test�hez. Tiszt�n hallani lehetett, ahogy �thatol a b�r�n, majd �tt�ri a bord�kat. Narakuban megfagyott a v�r. �rezte, hogy innen nincs ki�t.

-Kag…Kagur…a..Se..Seg�…ts- k�ny�rg�tt elhal� hangon.

-Dehogy seg�tek! �n vagyok a sz�l. Szabad vagyok!

-Naraku! Neked v�ged!- vigyorgott Kinuye. Azzal megmarkolta a sz�v�t �s kit�pte a hely�r�l. Naraku holtan esett �ssze, mik�zben Kinuye kez�ben m�g dobogott annak az �tkozott d�monnak a sz�ve.

-Ennek nem lesz j� v�ge- kezdett agg�dni Fujimaro.

-Ezt hogy �rted? Naraku halott, �s mindannyian �l�nk…- v�laszolt InuYasha.

-Kinuye teljesen �tv�ltozott. Ezt ahhoz hasonl�tan�m, amikor te �tv�ltozol: gyilkol� g�pp�. Csakhogy �t nem lehet le�ll�tani, �gy hogy meg�litek.

-Mi�rt nem?- k�rdezte Sango.

-Mert ha teljesen �tv�ltozik, akkor sebezhetetlen. Elvileg ez nem vesz�lyes, de m�g nem tudja uralni az erej�t. Elveszti a fej�t �s …-hagyta abba hirtelen, mikor megl�tta, hogy h�ga k�zeledik. –Nek�nk v�g�nk!- fejezte be, �m Kinuye hirtelen el�jult. Sesshoumaru azonnal odarohant. Kinuye ott fek�dt a f�ben, norm�lis alakj�ban. N�zte, ahogy a felh�k lassan elt�nnek �s a Nap ism�t el�b�jik.

-H�t titeket meg mi lelt? Nyugi, m�r �n vagyok! Nem tudom hogy, de mikor kezemben tartottam Naraku sz�v�t �s �reztem, ahogy lelassul, megnyugodtam- mondta nyugodtan.

-Ezek szerint v�ge?- k�rdezte Kagome.

-Igen, v�ge!- felelt InuYasha �s meg�lelte Kagom�t.