5. r�sz

Kegyetlen �let...

*

- Megyek Mami!- hangzott a boldog v�lasz, �s a kis cs�pps�g m�r szaladt is anyj�hoz.

- Nem meg mondtam, hogy ne vizezd �ssze magad, hideg van m�r ahhoz! - hallatszott a szid�s..

- De Mami... Tudod, hogy �n nem leszek beteg- pr�b�lt �rvelni a kisl�ny...

- Igen tudom, de nem baj! Na, menj, megyek �n is csak hozok egy kis t�zif�t. -v�laszolt az anyja.

A kisl�ny beszaladt a h�zba, az �desanyja pedig elindult hogy egy kis t�zel�t gy�jts�n.....A f�rfi pedig k�vette... Ism�t j�l felpakolt, pont, mint hat �ve... �s most ism�t f�j� eml�kek jutottak esz�be. Szem�be k�nny gy�lt, �s s�rva rogyott �ssze.

- Mi�rt hagyt�l itt engem Yoru, mi�rt? - tette fel a k�rd�st de v�laszt nem kapott, nem is v�rt...�gy �lt a f�ld�n a sz�tsz�r�dott t�zifa k�z�tt �s s�rt...

 A f�rfi mindezt egy fa takar�s�b�l n�zte...eddig.

- Mert... nem tehettem m�st.... Seg�thetek? -Hallatszott a semmib�l a v�lasz. Sumaru felemelte a fej�t, de egyszer�en k�ptelen volt elhinni, amit l�tott...

- Yoru?! T�nyleg te vagy az?- hitetlenkedett, de sz�ve m�ly�n m�gis tudta hogy kedvese visszat�rt hozz�.

A f�rfi csak mosolygott.
Sumaru amilyen gyorsan csak tudott felkelt a f�ldr�l. Odaszaladt kedves�hez �s �t�lelte. Mostm�r �r�mk�nnyek folytak v�gig az arc�n, ak�rcsak Yoru�n.

- Meg�g�rtem, hogy visszaj�v�k, de mond csak.......az a kis l�ny.......Kireina.......a mi ...a mi l�nyunk?

- Igen. A mi l�nyunk! - v�laszolt a l�ny boldogan...- jajj szeg�nyt m�r nagyon r�gen egyed�l hagytam! - mondta k�ts�gbeesetten.

Mindketten visszasiettek a h�zhoz, de sz�rny� l�tv�ny fogadta �ket... A h�z �gett, �s a falusiak �dvrivalg�sa hallatszott.

"- A kis fatty�, most nem menek�l! Hahaha"

Sumaru lend�letb�l szaladt volna a h�zhoz de Yoru visszar�ntotta.

- Nem,... nem engedem hogy bajod essen! Majd ink�bb �n megyek ...-mondta elsz�ntan, majd a h�zba sietett.

" Nocsak, nocsak! Itt a papa!" - csend�lt ism�t a falusiak hangja- "Te is megakarsz halni?! Hehh?! Hahaha!"
A kisl�ny az egy sarokban �lt, �sszeh�zta mag�t ahogy csak tudta �s �desanyj�t h�vogatta...

Yoru felkapta �s egyenesen az erd�be szaladt vele, az anyj�hoz. Mikor oda �rt letette a kicsit, �s Sumaruhoz fordult.

- Gyorsan, siessetek! Nem messze innen van egy v�zes�s egy barlanggal, ott elb�jhattok! -hadarta.

- Te ki vagy? - k�rdezte a kisl�ny.

Yorunak elakadt a szava...Nem az�rt mert meglep�d�tt a k�rd�sen...hanem az�rt mert nem tudta mit mondjon... Ha most meghal...A kisl�nynak tal�n jobb lenne ha nem tudn� ki..., de m�gis...� az APJA! K�rd�n Sumarura n�zett, s a l�ny b�lintott. Visszafordult a kisl�nyhoz �s mosolyogva v�laszolt.

- �n... az apuk�d vagyok.

 Yoru indult volna hogy feltartsa a falusiakat de a kisl�ny a ruh�j�ba kapaszkodott.

- K�sz�n�m, hogy megmentett�l ... Papa!

A f�rfi nagyon elkeseredett, tudta hogy a falusiak m�r t�l er�ben vannak vele szemben...Tudta hogy t�nyleg nem l�tja viszont....a csal�dj�t.

- �s veled mi lesz? - k�rdezte Surmaru, b�r sejtette a v�laszt.

A f�rfi m�lyen a szem�be n�zett...

- �n addig feltartom �ket...- �s a haland�k fel� b�k�tt.

Sumaru odab�jt hozz� �s megcs�kolta, Yoru viszonozta a cs�kot.

"Ott vannak, gyer�nk kapjuk el �ket!!!" - kiab�lt�k a falusiak.

- Szeretlek.. - s�gta a kedvese f�l�be a f�rfi azzal a falusiaknak esett.

- �n is t�ged!- ki�ltotta ut�na az asszony- Nagyon szeretlek... -  fejezte be elhalkul� hangon.

-Gyer�nk, fut�s!!! - fordult kisl�ny�hoz �s elkezdtek szaladni a v�zes�s ir�nyba.

M�r majdnem el�rt�k a v�zes�st. Yoru azonban k�s�n vett �szre egy �jas falusit. Elk�sett... A ny�l sebesen sz�guldott  Sumaru fel� �s h�tba tal�lta. A l�ny t�rdre rogyott...

Yoru v�gzett a falusival, de nem tudott p�rj�hoz jutni... Egyre t�bb ember dongta k�r�l, m�g v�g�l teljesen elt�nt a d�h�s haland�k t�meg�ben.

Sumaru er�t vett mag�n �s fel�llt. Nagyon nagy f�jdalmai voltak. Nagy nehezen bejutottak a barlangba. Gyalogoltak...�s csak gyalogoltak. Egyszer csak egy nagy terembe jutottak ami egy kisebb t�val b�szk�lkedhetett. Sumaru �sszerogyott a t� partj�n f�lig a v�zbe esve... Cs�ppnyi ereje sem maradt, �s nagyon f�zott...

- Mostm�r biz...biztons�gban vagy. Ameddig le..het maradj itt, a barlang...ban. Meg...�rtetted?! - mondta Kireinanak a sebes�lt n�. Szaggatottan besz�lt, alig kapott leveg�t...

- De Mami...- sz�lt k�ts�gbeesetten a kisl�ny.

- Me...g�r..tetted? - k�rdezte ism�t a n�.

- Igen...

- Akkor... Mami most alszik egy kicsit....de ne f�lj... nem lesz semmi... baj - nyugtatta l�ny�t Sumaru, �s lehunyta a szem�t.

A kisl�ny csak most vette �szre hogy anyja v�rzik, elkezdte l�kd�sni �s sz�longatta.

- Mami! Mami! - hangja egyre k�tts�gbe esettebb volt...De mind hi�ba. Az �desanyja nem kellt fel t�bbet. V�re pirosra festette a t� viz�t....

Eltelt egy nap �s a kis Kireina m�g mindig csak v�rt. Egyszer csak kutyaugat�st hallott meg a barlang bej�rata fel�l...

"Megtal�ltak!" k�zelebb h�z�dott halott anyja test�hez...

- B�tor gyere vissza - hallatszott egy n� hangja - Mit �rzel? Hova szaladsz?

Ekkor egy kiskutya szaladt be a terembe orr�t f�ldnek szegezve, majd hirtelen felkapta a fej�t, �s k�rben�zett. Mikor megl�tta a kisl�ny odaszaladt �s elkezdte nyalogatni. A kisl�ny - ak�rmennyi sz�rny�s�g is �rte - most kacagott.

- Jajj...kutyus hagyj�l! De... aranyos vagy... - �s pr�b�lta eltolni a kuty�t, de er�tlen pr�b�lkoz�sok voltak ezek mert a kiskutya ann�l jobban nyalogatta. Kis v�rtatva egy fiatal asszony jelent meg, egy kis kos�rral a kez�ben... Val�sz�n�leg gy�gyn�v�nyt volt gy�jteni... Most elkerekedett szemmel n�zte a furcsa kis szerzetet.

- Egy szellem... d�nny�g�tt az orra alatt.

 Mikor a kisl�ny megl�tta, abbahagyta a j�t�kot....

- Te is b�ntani akarsz?- k�rdezte a maga �rtatlan hangj�n.

- Nee..em, ugyan mi�rt akarn�lak?- k�rdezett vissza a n� meglep�dve.

- A t�bbi ember... mind b�ntani akar... - v�laszolt a kisl�ny �s megsimogatta a kuty�t.

A fiatal asszony csak most vette �szre a holttestet a kicsi mellett.  Sumaru elhideg�lt arccal fek�dt a f�ld�n h�t�ban a ny�lvessz�vel...

- Mi�rt nem kel fel a Mama? Azt mondta hogy csak alszik...de...nem akar felkelni...- �rtetlenkedett a kisl�ny.

- �...Istenem... - motyogta.- de h�t akkor, akkor nem lehet teljesen szellem...

Odas�t�lt a kisl�nyhoz...�s meg�lelte. Nem �rdekelte, hogy szellem...

- A Mam�d t�bbet... nem fog felkelni....mert.....meghalt. - ny�gte ki v�g�l.

A kisl�ny nem nagyon �rtette mi az hogy valaki meghal, de azt igen, hogy nem kel fel t�bbet, �rthet� hogy s�rni kezdett...

- Mi a neved?- k�rdezte az asszony.

- Kireina. - v�laszolt a kisl�ny szipogva.

- Engem Kider�nak h�vnak. - s k�zben pr�b�lt mosolyt er�ltetni az arc�ra.

A n�nek siker�lt kihozni a kisl�nyt a barlangb�l �s elindult vele a faluja fel�... �tk�zben elhaladtak a r�gi h�zuk mellett, a f�ld m�g v�r�sl�tt a v�rt�l...  De csak egyetlen test hevert a k�rny�ken...egy furcsa f�rfi. Kireina elengedte  az asszony kez�t �s odaszaladt a f�rfihez.... Az apja volt, Yoru �s m�g nem halt meg... A kiskutya az � arc�t is nyalogatta �s ez... h�t n�mileg mag�hoz t�r�ti az embert...

Yoru kinyitotta szem�t �s l�ny�ra n�zett...

- Kireina... - sz�lalt meg nagy nehezen...

Kidera odasietett hozz�juk �s let�rdelt a f�rfi mell�.

- � a pap�d? - k�rdezte a n�...

- Ma....maga...kicso..da? -k�rdezte Yoru de besz�de kezdett egyre �rthetetlenebb� v�lni.

A n� felemelte a f�rfi fej�t �s valamelyest az �l�be fektette.

- Kidera vagyok, �n tal�ltam r� a... l�ny�ra egy barlangban....

- Kied...ra, az anyja...- k�rdezett �jra a f�rfi de nem tudta befejezni mert elkezdett k�h�gni...Orr�b�l �s sz�j�b�l is folyt m�r a v�r.

- Mire oda�rtem.... m�r meghalt....-Kidera les�t�tte a szem�t.

Yoru v�res arc�n k�nnyek folytak v�gig...

- Bo...cs�ss meg...Kireina....- sz�lt l�ny�hoz, aki nem �rtette mir�l van sz�. Most a n�h�z fordult...

- K�rem.... vigy....vigy�zzon a l�nyom...ra... �g�rje meg ...ho..hogy vigy...�zz r�!- sz�lt halkan...

- �g�rem....- mondta Kidera �s b�lintott...

Yoru m�g egyszer elmosolyodott �s �r�kre lehunyta k�nnyes szem�t...

*

-Kidera nevelt fel....- fejezte be ism�t Kireina- V�gign�ztem ahogy a sz�leim meghalnak... Mindannyian itt vannak eltemetve...Yoru, Sumaru �s Kidera is... - �s a terem m�sikv�g�be mutatott. Val�ban... A terem v�g�ben h�rom s�reml�k �llt....

 - A t� vize az�rt k�pes megmutatni..."dolgokat"....mert az any�m v�re annak idej�n...beszennyezte a viz�t... �s �gy �t vette k�pess�geit...- hangja egyre b�natosabb lett.

- �s mivel a lesz�rmazottja vagyok, �n is tudok olvasni a gondolatokban...innen tudom hogy neked most nagy sz�ks�ged lenne arra hogy l�sd a j�v�t..., hogy tudj d�nteni.... - szomork�s, k�nnyes k�k szemeit most Inuyash�ra f�ggesztette.

Inuyasha mind eddig a t�rt�netre figyelt (csod�val hat�ros m�don:)), s most zavartan szegezte a tekintet�t a f�ldre...

- Hogy tudjak d�nteni.... Mi lesz ha teljesen szellem� v�lok??? - n�zett ism�t k�rd�n a n�re.

- Ne r�m n�zz! Ha nem oda! - �s a t� fel� b�k�tt.

S a t� t�kr�n most a j�v� k�pei jelentek meg, m�r hallani lehetett a t�z ropog�s�t �s a sikolyokat...

Folytatjuk!!!