Mindenmegt�rt�nhet!!!

XV. Fejezet: Egy l�lek t�voz�sa

-Kohaku m�r k�t napja van Sangoval �s a bar�taival. M�r megszerette �ket, �s �gy �rezte, hogy �j �letet kezdhet itt vel�k.

A kis csapat most kezdett �bredezni. Megreggeliztek k�zben, pedig besz�lgettek.

-�szrevett�tek, hogy egyre t�bb gyerek van vel�nk?(Miroku)

-Igen! M�r szinte olyanok vagyunk, mint egy nagy boldog… csal�d. –Kagome a mondat els� fel�t m�g gyorsan mondta a csal�d sz�n�l, azonban lelass�tott �s elszomorodott de az�rt arc�n egy er�ltett mosoly jelent meg arc�n.

-Kagome!

-Igen Rin?
-Ne agg�dj nem lesz semmi baj! J�? –�s meg�lelte az elszomorodott l�nyt. Kagome vissza�lelt b�r nem �rtette, hogy honnan tudhat Rin a szomor�s�g�r�l. Ezt l�tva Shippou sem akart kimaradni �gy � is felugrott a l�ny v�ll�ra �s �t�lelte a nyak�t. Ezen a t�bbiek csak mosolyogni tudtak.

-K�sz�n�m –mondta zavar�ban a l�ny, majd elengedte a k�t gyereket.

-Na j�! Mostm�r induljunk –nyafogott InuYasha.

-Egyet�rtek! (Sango)

-Elind�ltak de kis id� ut�n a f�lszellem megtorpant.

-Mi az InuYasha?
-Szellemszagot �rzek.

-Shippou Rin Kohaku! B�jjatok el. – a h�rom eml�tett engedelmeskedett.

-AsaYoru!(InuYasha)

-�! Eml�kszel r�m? Ez nagyon kedves.

-Ccc�! Ez nem kedvess�g csak a szagod undor�t�! �rzem rajta Naraku gusztustalan b�z�t.

-Szerintem nem rossz! –mosolygott AsaYoru.

-Na de �llj ki velem!

-Most nem �rek r�, de majd megbesz�l�nk egy id�pontot, �s akkor majd ki�llok veled! Rendben?

-Mit k�pzelsz te magadr�l?

-Jaj hagyjuk m�r abba! Most nem ez�rt j�ttem. Hanem egy icike-picike dolog�rt! –ekkor h�velyk �s mutat� ujj�val mutatta milyen kicsir�l, besz�l. –pontosan akkora, mint egy �kk�szil�nk.

-NEM! Nem engedem! –kiab�lta a szellem�rt�l�ny. –most pedig meg�llek!

 -Nem-nem! Ma itt csak egy ember fog meghalni, aki m�r eleve halott –mondta mosolyogva.

-Hallgass! Takarodj innen.

-Mindj�rt! Csak ne s�rgess! – a l�ny a kez�t az �gre emelte majd a bokorra, ahol Kohaku rejt�z�tt, a fi� magasba r�ppent �s azt sem tudta, hogy mi van vele. Kohaku AsaYoruval az �gbe r�ppent majdnem 10 m�terre a f�ld felsz�n�t�l de m�g �gy is j�l lehetett l�tni, hogy mi t�rt�nik.

A szellem megfogta Kohaku h�t�ban l�v� szil�nkot, �s egy mozdulattal kit�pte hely�r�l. A fi�ba ekkor visszat�rtek az eml�kek sz�let�s�t�l eg�szen a mostani pillanatig. Kohaku zuhanni kezdett.

-Ne! Kohaku!(Sango)

-K�rlek InuYasha kapd el!(Kagome)

-Rendben. –azzal felugrott �s elkapta a fi�t �s visszaereszkedett vele a f�ldre. �vatosan lette �s od�bb ment, hogy Sangonak helyet szor�tson.

-Kohaku! K�rlek, ne halj meg!

-N�v�rem!

-„Mindenre eml�kszik” –�llap�totta meg Sango.

-Sajn�lom!

-Nem tett�l semmit, ami�rt haragudni k�ne r�d!

-De igen! –ekkor egy kis v�r csordult ki a sz�j�n. Sango let�r�lte. Kirara k�zben odas�t�lt a fi�hoz �s hozz�bujt.

-Szia Kirara! Te is bocs�ss meg!

-M�r mondtam! Nem tett�l…

-De igen! Meg�ltem ap��kat �s a t�bbi szellemirt�t! Majdnem veled is v�geztem. R�ad�sul rengeteg falut lem�sz�roltam! – a fi� ezt er�sseb hangs�llyal mondta k�nnyeivel k�szk�dve, de a harcot nem tudta megnyerni felett�k… s�rni kezdett. L�tva �ccse f�jdalm�t Sango sem b�rta tov�bb, � is s�rni kezdett.

-Ne agg�dj! Nincs semmi baj! Minden rendben lesz! Megl�tod!

-Nem! M�r semmi nem lesz a r�gi!

-Ne mondd ezt! –mondta elcsukl� hangon a szellem�r�

-Sango! �n szeretlek!(Kohaku)

-�n is szeretlek Kohaku!

-A fi� elmosolyodott szem�t becsukta, de ekkor kilehelte utols� lehelet�t is �s sz�ve sem dobbant t�bb�…

-Kohaku! –Sango leborult az �lettelen testre �s csak zokogott.

Kirara is �rezte, hogy baj van �s � pici k�nnyeket hullajtott.

Kagome odament Sangohoz �s �t�lelte, majd l�tva bar�tn�je f�jdalm�t � is s�rni kezdett. A fi�kn�l is megjelentek a f�jdalom jelei. Mindketten mozdulatlanul �lltak, nem tudt�k hogy mit tegyenek.  V�g�l mindketten let�r�ltek egy-egy k�nnycseppet arcukr�l, ami lecsordult a szem�kb�l.

-Sa-Sango! –kezdte �vatosan a Miroku. El kell temetn�nk.

-Sango nagy nehezen b�lintott. Fel�llt az �lettelen test mell�l �s �l�be vette Kirar�t �s odas�t�lt a szerzeteshez

-Miroku, k�rlek a legszebb im�dat, mondd el �rte

-Ez csak term�szetes! –v�laszolta a szerzetes �s meg�lelte a szellem�r�t.

InuYasha k�zben �sni kezdett egy g�dr�t. Egy gy�ny�r� sz�p fa �rny�k�ban temett�k el Kohakut.

Rin Shippou s�rva j�ttek el� a bokor m�g�l. Mindent hallottak. Mikor belehelyezt�k Kohakut v�gs� nyughely�be a k�t kis gyermek vir�got tettek a s�rra. Shippout felvette Kagome, Rint pedig InuYasha. Kirara Sango �l�b�l figyelte szomor�an az esem�nyeket.

K�rbe �llt�k a s�reml�ket majd hallgatni kezdt�k a szerzetes szavait amint elb�csozott Kohakut�l �s meg�ldotta s�rt. Mikor a besz�dnek v�ge lett n�ma csendben �lltak a s�r f�l�tt. Sango Kagome Shippou Rin �s Kirara s�rtak.

InuYasha odament Sangohoz.

-Nagyon sajn�lom –kezdte. –Ez�rt Naraku m�g nagyon meg fog fizetni! �g�rem neked!

-K�sz�n�m �s meg�lelte a hanyout.

-Induljunk! –mondta Sango.

-„Kohaku �g veled! �s ne agg�dj! Ezt Naraku nagyon meg fogja b�nni!”(Sango)

 A csoport szomor�an indult tov�bb. Megt�rtek voltak �s pontosan tudt�k, hogy Naraku most milyen boldog. Teljes sz�v�kb�l gy�l�lt�k �s mindenki megfogadta hogy ez�rt m�g bossz�t �llnak.

Folyt. K�v.