Mindenmegt�rt�nhet!!!

XVI. Fejezet: Egy kis boldogs�g

Az ut�bbi id�ben a csapatra sokszor kih�lt a szomor�s�g �s a b�nat, de �gy d�nt�ttek, hogy ink�bb ezt nem mutatj�k ki egym�snak, ugyanis mindenki tudta, hogyha valakin t�ls�gosan is eluralkodik a keser�s�g, akkor az a t�bbiekre is �that a rosszkedv, �s ezt nem engedhetik meg maguknak.

-K�zeled�nk Narakuhoz! –kezdte InuYasha.

-Tal�n �rzed? –�rdekl�d�tt Kagome.

-Nem!

-Akkor? –kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Miroku.

-Itt m�g a f� sem n�!(InuYasha)

-Erre mindenki v�gig n�z a t�jon �s �szrevettek, hogy a hanyounak igaza van. Rin ijedten szaladt InuYasha mell�! A fi� �l�be vette a l�nyt, aki nem sok�ra elaludt.

-Szerintem �lljunk meg itt �jszak�ra. –javasolta InuYasha –Rin m�r f�radt.

-Nocsak InuYasha! Szokatlanul kedves vagy ezzel a l�nnyal. –g�nyol�dott Miroku.

-M�g j� hogy! Hiszen m�g csak gyerek…

-Shippou is az!

-Az nem sz�mit! – a hanyou letette Rin egy fa t�v�be Shippou odaszaladt �s elaludt a l�ny mellett. Kirara v�delmez�l�g mell�j�k fek�dt �s � is elaludt de minden neszre figyelt…

-Sango! Nem megy�nk f�rdeni? (Kagome)

-az j� lenne! De l�tt�l valahol valami tavat?

-Ott van az orrod el�tt! –mosolyodott el Kagome k�zben pedig kez�vel mutatta, merre van a v�z.

-Sango elindult m�g�tte pedig Kagome, de Kagom�t visszar�ntotta InuYasha �s azt, s�gta a l�ny f�l�be:
-Besz�lni szeretn�k veled, ha visszaj�tt�l.

-Kagome annyira meglep�d�tt hogy azt sem tudta, hogy mit mondjon.

-���… rendben! –v�laszolta a l�ny egy kicsit habozva

Mikor a l�nyok a v�zhez �rtek nem haboztak, gyorsan le�lt�ztek �s belevetett�k magukat a f�rd�sbe. Meleg f�lledt ny�ri este volt, �gy a v�z kellemes volt a l�nyoknak �s �nfeledten besz�lgetni kezdtek.

-Mondd csak Kagome! Mit mondott neked az el�bb InuYasha?

-Azt hogy szeretne velem besz�lni, hogyha v�geztem.

-Vajon mit akarhat?
-Nem tudom! De rem�lem nem rossz h�r. –mosolyodott el Kagome. -De mes�lj mi a helyzet Mirokuval? L�tom rajtad, hogy nem k�z�mb�s a sr�c!

-Sr�c? Ez meg mit jelent?

-Azt jelenti, hogy fi� csak m�s sz�val! –v�laszolta mosolyogva.

-Aha! H�t tudod nekem Miroku m�r akkor t�bbet jelentet, mint egy bar�t, amikor el�sz�r megl�ttam.

-De akkor mi�rt nem volt semmi?

-Mert f�ltem!

-Ugyan mit�l?

-Att�l hogy visszautas�t! Mert �lland�an megn�zi a l�nyokat, �s mindegyikt�l megk�rdezi hogy lesz-e a gyermekei anyja! Meg a m�ltkor is el akart menni mikor f�jt a keze, mert hogy nem vagyok biztons�gban mellette! Nagyon megijedtem akkor!

-Csak az�rt mondta, mert f�ltett!

-Majd besz�lek Mirokuval err�l. Kagome! Min gondolkozol?

-Csak eszembe jutott, amit a m�ltkor mondott InuYasha.

-Mi�rt mit mondott?

-Azt hogy szeret, de az m�r r�gen volt �s biztos, hogy a l�z miatt besz�lt �ssze vissza!

-Szerintem az�rt majd k�rdezz r�!

-Igazad van!

A fi�kn�l:

-Mit s�gt�l Kagom�nak?

-Csak, azt hogy szeretn�k vele besz�lni, ha v�gzett.

-�s mir�l?

-Miroku neked, musz�j k�rdez�sk�dn�d??

-Igen!

-Akkor elmondom!

-�n is �gy gondoltam! –InuYasha sz�r�s pillant�s�t l�tva azonban m�g hozz�f�zte:

-Bocs�nat! Folytasd! –mosolyodott el a szerzetes.

-Arr�l akarok vele besz�lni, hogy szeretem, mert mikor AsaYoru megt�madott minket akkor mondtam neki, de az �ta nem besz�lt�nk r�la!

-Nem hagyom, hogy egy f�lszellem el�bb szerezze meg �lmai n�j�t, mint �n!

-Ezek szerint te is elmondod Sangonak?

-Igen de az el�z� jobban hangzott –mondta mosolyogva a szerzetes.

-Jaj Miroku!

-MI van?

-Semmi! –mosolyodott el InuYasha is.

Sango �s Kagome visszaj�ttek a f�rd�sb�l. InuYasha fel�llt �s odas�t�lt Kagom�hoz.

-Akkor mehet�nk? –k�rdezte titokzatos mosollyal a fi�. Kaogome majdnem el�jult mikor �gy l�tta a hanyout.

-Persze! –v�gta r� a l�ny. Visssza mentek a t�partra.

Ek�zben Sango �s Miroku besz�lgetni kezdett. Azt�n Sango Mirokunak szegezte a k�rd�s�t:

-Szerzetes! M�ltkor mi�rt akart�l elmenni t�lem?

-Mert akkor �gy �reztem, hogy nem vagy biztons�gban mellettem. Abban a pillanatban �gy �reztem, hogy a kezemen l�v� lyuk beszippant veled egy�tt. �s azt nem bocs�tottam volna meg magamnak…

-De Miroku… -kezdte Sango, de nem fejezte be, mert a szerzetes felemelte kez�t jelezve, hogy m�g nem fejezte be.

-… mert szeretlek –vallotta be v�gre a szerzetes a l�nynak minden szava elakadt, nem tudott mit mondani, helyette ink�bb megcs�kolta a szerzetest. A fi� nem k�slekedett, m�r r�g�ta v�rta ezt a pillanatot mikor �rezheti Sango t�nyleg csakis az �v�, visszacs�kolt �s keze sz�pen lassan lev�ndorolt a l�ny fenek�re. Azonban most nem kapott egyetlen pofont s�rt� sz�t vagy sz�r�s pillant�st, hanem csak egy mosolyt a szellemirt� r�sz�r�l, ami el�rulta mennyire is tetszik neki a dolog.

Folyt. K�v.