5. r�sz: T�ler�

Sok�ig besz�lgettek aznap �s csak k�s� �jjel t�rtek nyugov�ra. A k�t testv�r elhat�rozta, holnap visszamennek a saj�t idej�kbe, de ezt az est�t m�g a sz�leikkel akart�k t�lteni, a k�z�pkori Jap�nban.

Kayou hajnalban �bredt fel, Sesshoumaru karjaiban. Mosolyogva n�zett a szellemre:

– J� reggelt... – mondta csendesen.

– J�l aludt�l? – n�zett r� Sesshoumaru.

Kayou biccentett.

– Te megint eg�sz �jjel fent volt�l? – a n�nek nem kellett megv�rnia a v�laszt, �gy is tudta, mi az. Sesshoumaru nagyon ritk�n aludt.

Azt�n megkereste tekintet�vel a testv�rp�rt. Miharu �s Taiki egym�s v�ll�ra d�lve aludtak, egy f�nak t�maszkodva, a l�ny �l�ben pedig ott pihent Rin. Elmerengve n�zte �ket.

– Olyan j� �gy egy�tt l�tni �ket, nem? – k�rdezte Sesshoumarut�l, mik�zben egy kicsit mocorgott, hogy k�nyelmesebben elhelyezkedhessen.

– Furcsa...

– Az – helyeselt a n�. – De... j� l�tni, hogy feln�ttnek ilyenek lesznek...

Egy �r�n bel�l m�r mindenki �bren volt �s amikor a fiatalok indulni k�sz�ltek, Kayou �s Sesshoumaru eld�nt�tte, hogy elk�s�rik �ket az �tj�r�ig, addig is egy�tt vannak �s besz�lgethetnek. A k�t testv�r �r�mmel fogadta a h�rt �s az eg�sz d�lel�ttj�k kellemesen telt. De azt�n d�lben...

�ppen valami vicces, �rtatlan sztorit mes�lt Miharu, amin mindenki j�t der�lt, mikor Kayou v�ratlanul megtorpant. Nyugtalans�g ker�tette hatalm�ba.

– J�n... – mondta olyan �that� hanggal, hogy minden zajt elnyomott a k�rny�ken, azzal lassan visszafordult abba az ir�nyba, ahonnan j�ttek.

– Kicsoda? – k�rdezte Rin.

– Csak nem... Arani n�ni? – k�rdezett r� Miharu; apjuk elbesz�l�s�b�l tudta, hogy Kayou meg�rzi, miel�tt meg�rkezik a n�v�re.

– Nehogy elsz�ld magad el�tte – figyelmeztette Taiki.

– Nem �llt sz�nd�komban... nem is tudom, ki sz�lta el mag�t legut�bb...

Kayou m�r alig hallotta a p�rbesz�det. Levette nyakl�nc�t, ami azonnal �tv�ltozott a botj�v�. Elindult visszafel�, de Sesshoumaru elkapta a karj�t.

– V�rj... most nem harcolhatsz vele. A te �llapotodban... – Kayou nem hagyta, hogy a szellem befejezze mondat�t:

– Terhes vagyok, nem b�na – csattant f�l, de azt�n kicsit elsz�gyellte mag�t �s gyeng�den hozz�tette:

– Egy�bk�nt se mondhatom neki azt, hogy j�jj�n vissza m�skor...

Alighogy kiejtette ajk�n e szavakat, egy vill�m csapott a k�zvetlen k�zel�kben a f�ldbe. Hamarosan kirajzol�dott Arani alakja, amint eloszlott a f�nyess�g.

– Teh�t t�nyleg � az... – jegyezte meg Miharu.

Arani k�v�ncsi tekintettel m�rte v�gig a csoportot, azt�n h�g�hoz fordult:

– L�tom, szert tett�l n�h�ny �j bar�tra, mi�ta utolj�ra tal�lkoztunk...

– Na �s? Mit �rdekel t�ged? – k�rdezett vissza Kayou. – Megint a bot�rt j�tt�l, igaz?

Arani g�nyos f�lmosolyra h�zta a sz�j�t:

– Vagy az �leted�rt... esetleg mindkett��rt – felelte, mik�zben sz�rakozott a h�ga arc�n megjelen� �rzelmeken.

– Ezt nem fogjuk annyiban hagyni! – ki�ltotta oda neki hevesen Miharu.

– �... igaz, r�tok nem sz�m�tottam, csak Sesshoumarura, de azt hiszem, �gy is kell�k�ppen lefoglal majd titeket a seg�ts�g, amit magammal hoztam... – mire t�bb sz�z szellem jelent meg a h�ta m�g�tt.

– Honnan tudja a nevedet, nagyuram? – k�rdezte Jyaken, mik�zben Sesshoumarura n�zett.

– Nem mutatkoztam be neki, de...

– Mi de? – n�zett r� Kayou.

– Ezek a szellemek Narakut szolg�lj�k – v�laszolta apja helyett Taiki, majd Sesshoumarura n�zett:

– Te is arra gondolsz, amire �n?

– Mire gondoltok? – k�rdezett k�zben Miharu. – Csak nem arra, hogy Narakuval sz�vetkezett?

– Pontosan ez j�rt az �n fejemben is – biccentett Kayou, azzal elrugaszkodott a f�ldt�l �s n�v�r�hez k�zelebb, de az�rt tisztes t�vols�gban t�le �rt puh�n f�ldet. – Mindig azt mondtad, el�g er�s vagy sz�vets�gesek n�lk�l is... tal�n csak nem legyeng�lt�l, n�v�rk�m? R�j�tt�l, m�gse vagy olyan er�s?

– Hallgass!

Vill�mgyorsan, egy aranyl� ostor csapott fel�, de Kayou m�g id�ben felvonta a bot v�d�pajzs�t, �gy az megv�dte. G�nyosan kacagott n�v�r�n, tudta, hogy ezzel felideges�theti �s �gy k�nnyebben elk�vethet valamilyen hib�t. Arani szemei �sszesz�k�ltek:

– L�tom, m�r kezded uralni a bot hatalm�t... de ne hidd, hogy ez meg�v t�lem! – ki�ltott, azzal felugrott a leveg�be �s el�r�ntotta a kardj�t, hogy lecsapjon vele h�g�ra.

Am�g Sesshoumaru �s Taiki harcba bonyol�dtak a szellemekkel, addig Miharu biztons�gosabb helyre vitte Rint �s Jyakent, majd v�d�h�l�t vont k�r�j�k, azt�n � is visszat�rt a harchoz, kez�ben imm�r egy hajsz�lpontosan ugyanolyan bottal, mint amilyennel az �desanyja k�zd�tt.

– Rengetegen vannak – jegyezte meg Taiki, mikor h�ga oda�rt.

�ppen siker�lt visszavernie k�k l�ngokban �sz� kardj�val k�t d�mont, a k�vetkez� pillanatban pedig egy mozdulattal kett� v�gta mindkett�t. Sesshoumaru a Toukijinnel m�g t�bb d�monnal v�gzett egyszerre, de m�g �gy is rengetegen maradtak. Mihaur a bottal harcolt, de nem sok eredm�nnyel.

– Ez �gy nem fog menni – jegyezte meg, azt�n az alakja v�ltozni kezdett.

A homlok�n megjelent egy ez�st ov�lis, amely �gy t�nt, mintha �ssze lenne olvadva egy n�gy�g� csillaggal, s az ugyanolyan sz�n� m�regcs�kp�rok is megjelentek arc�n, v�ll�n, csukl�j�n.

– �gy m�r sokkal jobb... – jegyezte meg, azt�n r�t�madt a legk�zelebbi d�monra. Alighogy hozz��rt, nyolc darabba esett sz�t, az ez�st�s f�ny ment�n.

– Sz�p volt, de tudod, ugye, hogy ez nem lesz el�g... – k�rdezte t�le Taiki, aki az�ta szint�n �tv�ltozott.

Ugyan�gy ez�st m�regcs�kp�rok jelentek meg rajta, mint h�g�n, de az � homlok�n hajsz�lpontosan ugyanolyan f�lhold jelent meg, mint amilyen apj��n volt. Egyszerre vagy h�sz szellem t�madt r�, felb�sz�lve a fiatal fi� magabiztoss�g�n, mire � egy eleg�ns mozdulattal belehas�tott k�zvetlen�l maga el�tt a leveg�be �s a r� t�mad� d�monok a k�vetkez� pillanatban m�r holtan estek sz�t, ezernyi apr� darabra. Pedig l�tsz�lag hozz�juk sem �rt...

Sesshoumaru k�nnyed�n b�nt el ostoba, gondolatmentes ellenfeleivel �s csod�lkozva figyelte, mire k�pesek gyermekei. Egy �jabb d�mon k�zel�tett fel�, de � oda sem n�zett, �gy v�gzett vele. �j lend�letet kapott a harchoz. Azonban ebben a szusszan�snyi id�ben m�g odapillantott, ahol Kayou harcolt a n�v�r�vel. M�g alig kezd�d�tt el k�zt�k a harc, �s a n� sikeresen kiv�dte Arani els� t�mad�s�t, aki azonban nem hagyta ennyiben. Ism�t t�madott, de Kayou elugrott el�le. Azonban furcs�n viselkedett... k�zvetlen�l azut�n, hogy felrugaszkodott a leveg�be, �gy t�nt, nem �rzi j�l mag�t. Rosszul �rt f�ldet �s elesett. N�gyk�zl�b t�maszkodott, de valami miatt nem b�rta sok�ig �s �sszeesett. Arani pedig k�nyelmes, lass� temp�ban k�zel�tett hozz�, a maga fenyeget� val�j�ban.

– Kayou! – ki�ltott Sesshoumaru �s elindult fel�, azonban �jabb d�monok �llt�k az �tj�t. M�r nem l�tta, mi t�rt�nik, csak Arani �r�lt kacaja hallatszott a messzes�gbe.

*

– Mi a baj? – k�rdezte agg�dva Kagome.

Inuyasha, Kuroda �s Kagura egyszerre torpantak meg. Nyugtalanul f�rk�szt�k tekintet�kkel a k�rny�ket.

– Szellemek... – felelte Kuroda. – ak�r t�bb sz�zan is lehetnek...

– Ezek Naraku d�monjai – t�j�koztatta a t�bbieket Kagura. – Ebben biztos vagyok.

– Sesshoumaru�kat is �rzem �s... – Inuyasha m�g m�lyebben beleszagolt a leveg�be. – Kayou n�v�re is ott van, tudj�tok, akivel a m�ltkor harcolt.

A t�bbiek b�lintottak. Az �jonnan �rkezetteknek mes�ltek n�h�ny dolgot, de amikor megl�tt�k, Saur�t �s megbizonyosodtak afel�l, hogy t�nyleg � az, mindenr�l r�szletesen besz�moltak, �gy az is hallotta a t�rt�nteket, aki eddig csak r�szben tudott r�luk (pl. Kazaru �s Kuroda).

– Seg�ten�nk kell nekik! – szaladt el�re Inuyash�hoz Kagome. – Ha val�ban olyan sok szellem van ott, akkor egyed�l nem b�rnak el vel�k...

– �s tudod, milyen Kayou n�v�re – f�zte hozz� Sango. – Kagom�nak igaza van.

– J�l van – biccentett Inuyasha. – Akkor menj�nk – �s m�r indult is volna, ha Saura hangja nem �ll�tja meg.

– �gy nem fogunk oda�rni, gyorsabbnak kell lenn�nk.

– Mire gondolt�l? – n�zett r� Miroku.

– A sz�l sz�rny�n sebesebben rep�lhet�nk... – v�laszolta a n� helyett Kagura.

Igaz, az �tletet nem mindenki d�jazta, de el kellet ismerni, val�ban ez volt a leggyorsabb m�dja, hogy oda�rjenek. F�l percen bel�l Kagome Kagura m�g�tt �lt a tollon, Miroku �s Sango Kirara h�t�n utazott, v�llukon Shippouval, a t�bbieket pedig Kazaru �tv�ltoztatta mad�rr�, bele�rtve �nmag�t is, kiv�ve Saur�t. � alig maradt le t�l�k, �pp csak annyira, hogy biztos�tsa a h�tszelet nekik; m�g�tt�k rep�lt, mik�zben ezt tette.

– M�r l�tom �ket – jelentette ki p�r perc m�lva Kagome, s azonnal felajzotta �j�t.

*

Arani csak nevetett h�g�n, aki �ppen visszanyerte eszm�let�t. Alig egy m�ter v�lasztotta el �ket egym�st�l. A n�nek fogalma sem volt r�la, mi t�rt�nhetett testv�r�vel, arra gondolt, a haland� r�sze miatt gyeng�lt le. Kardj�nak �l�vel egyenesen h�ga sz�v�re mutatott, aki a k�ny�k�n t�maszkodott.

M�g mindig nem volt teljesen j�l, de igyekezte legy�rni rosszull�t�t. Kayou, n�v�r�vel ellent�tben t�k�letesen tiszt�ban volt vele, mi t�rt�nt az im�nt. Ez a terhess�ggel j�r� rosszull�t volt, de nem akarta Arani orr�ra k�tni. El�g volt neki, hogy m�r �gy is �pp el�gg� szorult helyzetbe ker�lt.

Nagy nehezen fel�lt. A rosszull�t al�bbhagyott, de m�g mindig nem t�nt el teljesen. Kayou d�nt�tt: �tv�ltozik.

– Na v�gre! – sz�lt Arani, mikor �szrevette, h�ga alakja v�ltozni kezd. – M�r azt hittem, sosem l�tlak ilyen alakban k�zdeni...

– Ne hidd, hogy j�l j�rsz vele... – sziszegte Kayou, azzal n�v�r�nek rontott.

Kez�ben a bot ez�st�s f�nyben derengett, a v�g�n pedig megjelent egy szint�n olyan sz�nben j�tsz�, hossz� energiapenge.

– Bolond – Arani f�lreugrott, s egy�ttal a botot is kil�kte h�ga kez�b�l, kardj�val.

Kayou fegyvere m�terekkel arr�bb �rt f�ldet, t�l messze ahhoz, hogy b�rmilyen es�lye is legyen el�rnie. A bot ez�st�s f�nye azonnal kialudt.

– Most m�r eleget sz�rakoztam veled – mondta hidegen Arani. – V�ged!

Felemelte kardj�t, hogy v�gre les�jtson testv�r�re, de mozdulata f�lbemaradt, mert hirtelen a semmib�l felbukkant valami feh�ren f�nyl�, nagyon gyors t�rgy. K�zvetlen�l el�tte f�r�dott a f�ldbe, elv�lasztva �gy �t h�g�t�l. Kayou l�tta, hogy egy ny�lvessz� az �s azonnal az �gre tekintett, ahonnan j�tt a seg�ts�g.

K�l�n�s l�tv�ny t�rult a szeme el�: t�bb mad�r is rep�lt arrafel�, de azt�n felismerte egy tollon egy idegen n� mellett Kagom�t, m�g�tt�k pedig a macskad�mon h�t�n Inuyasha t�bbi t�rs�t. A sort egy lebeg� n� z�rta, akinek �gy t�nt, a kez�b�l f�j a sz�l, amely most v�gigs�p�rt a t�jon. Kayou nem t�tov�zott tov�bb, nem volt r� ideje, hogy tov�bb t�prengjen ezen, hanem elugrott, miel�tt m�g v�get �rt volna a ny�l v�d� var�zslata �s a botja mellett �rt f�ldet. Fegyvere ism�t ez�st sz�nben �szott �s megint megjelent a v�g�n az energiapenge.

– Nos, n�v�rk�m... k�szen �llsz akkor? – k�rdezte, g�nyos f�lmosolyra h�zva a sz�j�t.

Arani nem v�laszolt, csak d�h�sen megvillantak a szemei. M�g mindig nem tudott h�ga k�zel�be menni, mert a ny�lvessz� var�zslata m�g tartott.

– Mi a... – t�togott Taiki, mikor egy h�tulr�l r� t�mad� d�mont, ami el�l m�r es�lye sem volt elmenek�lnie, egy f�nyl� ny�lvessz� tal�lt el �s oszlatta sz�t.

– Ez Kagome n�ni! – pillantott fel az �gre testv�re.

– El�tte se k�ne elsz�lnod magad... – n�zett fel a fi� is az �gre; mik�zben Miharu m�ltatlankodva mordult egyet �s v�gzett egy �jabb szellemmel.

– Mik ezek a madarak? – k�rdezte v�g�l a l�ny.

– Szerintem Inuyash��k – v�laszolta Sesshoumaru.

– Hogyan...?

Val�ban, amint f�ldet �rtek mellett�k a madarak, mind �tv�ltoztak.

– L�tom, szorult helyzetben vagy, b�tyus – jegyezte meg Inuyasha, mik�zben el�kapta a Tessaig�t. – J�tt�nk seg�teni...

– Nincs sz�ks�gem a seg�ts�gedre, magam is elb�nok vel�k – vetette oda Sesshoumaru, azzal elint�zett h�rom �jabb sz�rnyet.

– Na persze... �gy legyen veled egyszer is kedves az ember... – morogta �ccse, azzal a szellemek fel� fordult. T�l k�zel voltak ahhoz, hogy el� tudja hozni a Sz�lbord�t, de �gy is sokakat megsebes�tett.

Sango a bumer�ngj�val k�zd�tt a d�monok ellen, Miroku pedig bevetette titkos fegyver�t, az �rv�nyt... sajn�lat�ra azonban hamarosan megjelentek Naraku darazsai.

– Fene! – szitkoz�dva �ll�totta le az �rv�nyt, s botj�val igyekezett min�l t�bb s�r�l�st okozni a r� t�mad� d�monoknak.

Kuroda kedvese mellett harcolt, mindketten a kardjukkal tizedelt�k meg a d�monok sereg�t. Kagome m�g mindig Kagura m�g�tt �lt a tollon �s onnan pr�b�lta lenyilazni a szellemeket, a sz�lboszork�ny pedig legyez�j�vel k�l�nb�z� hal�los t�mad�sokat int�zett ellen�k. Saura sem maradt ki a k�zdelemb�l. M�g nem siker�lt teljesen visszanyernie minden erej�t, de gyakorolnia kellett.

– Kirara! – ki�ltotta el mag�t Sango, mire a macskaszellem azon nyomban ott termett mellette �s a h�tt�ra vette. – Shippou, te b�jj el!

Nem kellett k�tszer mondani a r�kak�ly�knek. Leugrott Kirara h�t�r�l �s elindult fedez�ket keresni. Azonban futt�ban egy d�mon t�madt r�. Pr�b�lta el�zni �t a r�kat�zzel, de nem sokra ment vele, legfeljebb egy pillanatra lelass�totta a meglep�d�tt d�mont, ami nem sz�m�tott ellen�ll�sra. De azt�n �jb�l t�mad�sba lend�lt.

– ���! – ki�ltott fel Shippou, s �sszeg�mb�ly�d�tt, �gy v�rta a csap�st, amely tal�n a v�g�t is jelenheti...