7. r�sz: B�k�s �jszaka?

– Naraku! – sz�guldott v�gig a palot�n Arani, a h�z ur�t keresve.

Nem telt sok id�be, s r�tal�lt az egyik f�lhom�lyos szob�ban. A n� szemein l�tszott, hogy m�rges, de visszafogta mag�t. Tudta, hogy csak r�szben Naraku az oka ennek.

– L�tom, nem j�rt�l sikerrel – jegyezte meg a f�rfi, amint megl�tta Aranit.

– A d�monjaid...

– Igen?

– T�l k�nnyen elb�ntak vel�k – fejezte be Arani. – Nekem er�sebbekre van sz�ks�gem, ezek nem foglalt�k le el�gg� �ket!

– Ha Inuyash��k nem jelentek volna meg, akkor minden a terv szerint ment volna �s te gazdagabb lenn�l egy fegyverrel �s kevesebb egy h�ggal – v�laszolta k�nnyed hangon Naraku. – A darazsak l�tt�k, mi t�rt�nt... – tette hozz� magyar�zatk�ppen.

– Nagyon �r�l�k, hogy ilyen j�l inform�lt vagy, de m�skor, esetleg... nekem is elmondhatn�d, mire sz�m�thatok! – mondta nyugalmat er�ltetve mag�ra Arani. – �gy is v�ratlan volt annak k�t ifj�nak a felbukkan�sa... de ha tudom, hogy m�g seg�tenek nekik, akkor jobban odafigyeltem volna �s gyorsan v�geztem volna Kayouval.

– Vagyis... te sz�rtad el?

– Nem! Figyelmeztetned kellett volna!

– Fogalmam sem volt r�la, hogy Inuyash��k a k�zelben vannak, r�ad�sul...

– Igen? – vonta fel a szem�ld�k�t Arani.

– Saura is �jra �letben van, ha j�l tudom.

– Az meg kicsoda?

– Nagyon vesz�lyes... haland�.

– Haland�? Te egy haland�t�l tartasz? – kacagott Arani.

– Neked sem �rtana... �gy nevezik, a Term�szet �rn�je.

– A Term... – Arani l�zasan kutatott eml�kezet�ben. – Valahol m�r hallottam ezt a nevet... de nem tudom, hol.

– El�g annyit tudni r�la, hogy uralkodik a term�szet er�i f�l�tt.

– Akkor is csak egy haland�.

– De az utad m�gsem volt hi�baval�... – mosolyodott el �rd�gien Naraku.

– Hogy �rted ezt?

– Kagura is ott volt... aki el�rult engem.

– Gondolom, nem � volt az egyetlen... – jegyezte meg csak �gy, mell�kesen Arani.

Naraku szemei v�r�sen felizzottak, �s vill�mgyorsan felpattant �l�hely�r�l, hogy elkapja a n� tork�t.

– Na mi az? Csak nem felideges�tettelek? – k�rdezte hamis mosollyal Arani, azzal lefejtette a f�rfi ujjait a nyak�r�l. Sokkal er�sebb volt, mint amilyennek l�tszott.

– Kagur�t �n teremtettem – magyar�zta Naraku.

– M�r �rtem... nem lehet kellemes, ha a saj�t v�red ellened fordul... �n m�r csak tudom.

– H�t nem �ppen – ismerte el a f�rfi. – De nagyon megkeser�li...

– Mes�lj azokr�l, akik seg�tettek nekik! – k�rte Arani. – Nem ismerem �ket.

– Rendben van. Inuyasha... – Naraku belefogott, de beletelt egy kis id�be, mire mindenkit sorra vettek, aki ott harcolt a csat�ban.

– Na �s az a k�t fiatal, akik a h�gom�kkal voltak? – k�rdezte v�g�l Arani.

– Nem tudom, kik lehetnek – felelte a f�rfi.

T�nyleg nem tudta. M�g csak elk�pzel�se sem volt r�la, mi�rt t�ri meg maga mellett �ket Sesshoumaru, de abban biztos volt (m�r csak ez�rt is), hogy valami szorosabb kapcsolat van k�zt�k, csak arra nem siker�lt m�g r�j�nnie, hogy mi. De eff�le gondolatait nem osztotta meg sz�vets�ges�vel. Addig j�, am�g Arani nem von le k�vetkeztet�seket �s am�g nem tudja, hogy Kayou gyermeket v�r. Addig j� Narakunak...

*

A t�rsas�g annyira meg volt lep�dve, hogy egyetlen egyszer sem sz�ltak k�zbe Taiki �s Miharu monol�gj�ba. Miut�n a testv�rp�r befejezte, m�g azut�n is d�bbent cs�nd uralkodott rajtuk.

– Na... mondjatok m�r valamit... – sz�lalt meg Miharu, akit fesz�lyezett ez a nagy n�mas�g. M�r visszanyerte erej�t, hiszen � �s Taiki egy h�napban egyszer, csup�n egyetlen �r�ra vesz�tik el d�moni k�pess�geiket �s k�lsej�ket, �s v�lnak haland�v�.

Sajnos azonban senki sem tett eleget a k�r�s�nek. M�g mindenkinek meg kellett em�sztenie az elmondottakat. Ahogy �gy �ltek, a n�ma, puha csendben, egyszerre azt vett�k �szre, bes�t�tedett. Egy kicsit arr�bb tal�ltak egy ide�lis helyet, ahol elt�lthetik az �jszak�t. Csillagtalan, felh�s �jszaka volt, az �jhold s�t�ts�ge mindenre r�borult.

– Fene... – hallatszott Inuyasha hangja, mikor �tv�ltozott. – A csata miatt teljesen kiment a fejemb�l...

– Hogy mehet ki ilyesmi a fejedb�l? – n�zett r� Taiki.

– H�! – csattant fel Inuyasha. – M�g haland�k�nt is el�g er�s vagyok, hogy ki�lljak ellened!

– Nem k�tlem... – jegyezte meg a fi�, de hangj�ban n�mi ir�ni�t lehetett felfedezni.

Inuyasha m�rgesen n�zett r�, s ekkor meglepve tapasztalta, hogy Taiki is �tv�ltozott. Pislogva figyelte unoka�ccs�t.

– �n nem sokkal Miharu �tv�ltoz�sa ut�n vesz�tem el a d�moni er�met – magyar�zta a fiatal.

�gy, haland�k�nt k�l�n�sk�pp hasonl�tottak egym�sra. Ruh�zatukon �s viselked�s�k�n k�v�l egyed�l az arcuk form�ja k�zt volt k�l�nbs�g, de ott sem sok. A veszeked�sre a t�bbiek is odafigyeltek, de viszonylag gyorsan napirendre t�rtek f�l�tte. Elv�gre, ma m�r �pp el�g v�ratlan esem�nyben volt r�sz�k, hogy ezen annyira ne lep�djenek meg.

Kagome �ppen Kayou sebeit �polta, akkor, mikor Inuyasha �ppen lehiggadt, l�tv�n Taiki haland� alakj�t. A n� egy kicsit jobban megs�r�lt, mint mutatta.

– Furcs�k �gy egy�tt... – jegyezte meg, azzal visszat�rt Kayou egyik karcol�s�nak tiszt�t�s�hoz.

– Igen, nem is gondoltam, hogy k�ls�re �gy hasonl�thatnak egym�sra – v�laszolta a n�.

Kagome elmosolyodott.

– De Taiki nem annyira forr�fej�, mint Inuyasha... ink�bb az apja hidegv�r�t �r�k�lte.

– Szerintem is – felelte elgondolkozva Kayou, azt�n a l�ny szem�be n�zett. – Inuyasha... sokszor ilyen?

– Sajnos, igen – s�hajtott gondterhelten Kagome. – De nagyon rendes tud lenni, amikor �pp nem bunk�.

– Nem pr�b�lt�l err�l besz�lni vele?

Kagome elnevette mag�t.

– Nem tudom, melyik a nagyobb, a makacss�ga vagy a b�szkes�ge...

Kayou elmosolyodott. M�g k�rdezni akart valamit, de nem tehette meg, mert ekkor Rin szaladt oda hozz�juk.

– Ezt nektek szedtem! – mondta mosolyogva �s egy-egy kis csokor vir�got nyomott a kez�kbe.

– H�, ez nagyon sz�p, k�sz�n�m Rin – karolta �t Kayou.

– Igen, nekem is tetszenek – tette hozz� Kagome.

Miut�n Rin tov�bbment a t�bbiekhez, Kagome �s Kayou m�g j� sok�ig elbesz�lgettek, miel�tt nyugov�ra t�rtek volna.

A k�vetkez� napon nem t�rt�nt semmi eml�t�sre m�lt�. Mivel mindannyian ki voltak mer�lve, a legk�zelebbi falu fel� vett�k az ir�nyt. Inuyash��kkal tartottak Sesshoumaru�k is, ez nagyr�szt Kayou r�hat�s�nak volt k�sz�nhet�.

– �n is f�radt vagyok �s m�g a sebeim sem gy�gyultak be... – n�zett nagy szemekkel a d�monra Kayou. – Nagyon j� lenne, ha mi is keresn�nk �jszak�ra egy sz�ll�st, am�g fel nem �p�l�k rendesen... �s ak�r Kagom��kkal is tarthatn�nk, ha m�r �k is a legk�zelebbi falu fel� tartanak... na, Sessh...

Miharu, aki eddig �rdekl�dve figyelte, mit m�vel �desanyja, nem b�rta m�r tov�bb, kit�rt bel�le a vihog�s. Taiki, aki mellette �lt, k�rd� tekintettel n�zett r�.

– Sessh... – vihogott tov�bb a l�ny. – M�g nem hallottam...

– Hogy te milyen id�tlen vagy! – forgatta a szemeit b�tyja, de az�rt � sem b�rta meg�llni mosolyg�s n�lk�l.

Ink�bb elfordultak t�l�k...

Napnyugt�ra a t�rsas�g meg�rkezett a faluba.

– Miroku, mit mondasz, melyiket v�lasszuk? – k�rdezte Inuyasha.

A telep�l�sen k�t fogad� is v�rta a megf�radt utasokat, egym�st�l nem t�l messze. A szerzetes t�preng� arcot v�gott.

– H�t, bizony neh�z a d�nt�s... B�zzuk a sorsra...

– Ezt meg hogy �rted? – k�rdezte Sango.

Miroku kiejtette kez�b�l a botj�t, ami �gy az egyik fogad� fel� mutatott.

– H�t akkor... – kezdett volna bele, de ekkor a m�sik fogad�ba k�t fiatalasszony l�pett be. Miroku od�bb tolta l�b�val botj�t, hogy arrafel� mutasson. – Isteni �tmutat�s... – s�hajtott.

– Adok �n neked isteni �tmutat�st, szerzetes! – csattant fel Sango, s a k�vetkez� pillanatban m�r egy p�p �ktelenkedett a szerzetes fej�n.

– Erre megy�nk! – fordult t�ntet�leg az els�nek kiv�lasztott fogad� fel�.

A t�bbiek cs�ndben k�vett�k, kiv�ve Miharut, aki alig b�rta visszafojtani kuncog�s�t.

– Menj el�re, Miroku... – mondta Inuyasha, de Sesshoumaru hangja meg�ll�totta �ket.

– Mi�rt pont �?

– Hagyd apa, n�luk ez m�r bevett szok�s – kuncogott halkan Miharu.

– Megl�tod, �gy lesz a legjobb – kacsintott Sesshoumarura a fia.

Sesshoumaru megad�an s�hajtott, v�g�l biccentett, hogy r�sz�r�l rendben van.

Miroku bekopogott, azt�n, mikor kiny�lt az ajt�, a fogad�snak el�adta j�l begyakorolt sz�veg�t �s Miharunak nagyon kellett uralkodnia nevet�izmain, nehogy belekuncogjon a szerzetes szok�sos monol�gj�ba. V�g�l mindenki kapott szob�t �s �lelmet.

A szob�k el�g kicsik voltak, csup�n ketten f�rtek el benne, viszont tiszt�n tartott�k �ket; r�ad�sul nem �k voltak az egyetlen vend�gek �s �gy vel�k egy�tt telth�z lett a fogad�ban. Kagome �s Sango k�z�s szob�ba vonultak el, �s Shippou is vel�k tartott. M�g egy darabig elcsever�sztek, mire aludni t�rtek.

A mellett�k l�v� szob�ban Miroku morgott Inuyash�nak �s k�l�nf�le terveket sz�tt arra, hogyan fog az �jszaka leple alatt �tosonni a l�nyok szob�j�ba, de a f�lszellem csak forgatta a szemeit �s unott arcot v�gva igyekezett let�rni a szerzetes lelkesed�s�t – t�bb, kevesebb sikerrel.

Kazaru term�szetesen Kurod�val t�lt�tte az �jjelt, �k a testv�rp�r mellett kaptak szob�t �s m�g �jf�lkor is �thallatszott Miharu boh�ckod�sa, valamint Taiki higgadt hangja, amint pr�b�lja ironikus megjegyz�seivel felideges�teni h�g�t. Nem tehetett r�la, ilyenkor Miharu olyan aranyos volt �s nem is volt ez t�bb testv�ri csipkel�d�sn�l.

Sesshoumaru �s Kayou szob�ja mellett Rin aludt, Jyaken pedig idegesen j�rk�lt fel-al� a helyis�gben, mire v�gre � is nyugov�ra t�rt, term�szetesen a legt�volabb „att�l a haland� l�nyt�l”. Kagur�val senki sem akarta megosztani a szob�t, de Saura nem b�nta, hogy v�g�l � lett a szobat�rsa. Hiszen mindenki k�z�l tal�n � b�zott legink�bb a sz�lboszork�nyban. A bizalom k�lcs�n�s volt, hisz az egyiknek az �let�t mentett�k meg, a m�siknak pedig visszaadt�k azt. A Term�szet �rn�je az�rt igyekezett min�l t�bbet megtudni Kagur�r�l, �s m�g sok�ig faggatta, mire mind a ketten el�lmosodtak.

„Nah�t... alszik!” Kayou szem�re nem j�tt �lom �s most Sesshoumarut n�zte. „Ilyen is ritk�n fordul el�... Nem akarom fel�breszteni.” Igaz, nagyon a nehez�re esett, de ellen�llt a k�s�rt�snek �s nem simogatta meg az alv� f�rfi arc�t. Azt�n gondolt egyet �s kiment a torn�cra. A friss leveg� j�t tett neki �s nem is gondolkozott, csak �gy volt. Csup�n b�mult bele a s�t�t �jszak�ba...

Azt�n valami oda nem ill� szagot �rzett meg. Egy d�mon k�zeledett, de ismer�s volt a szaga. Felder�lt az arca, mikor r�j�tt, unokatestv�re az, �s kis�t�lt a falu utc�j�ra. De ahogy k�zelebb �rt a szellem, r� kellett j�nnie, orra ez�ttal cserben hagyta, mert nem Gintai volt az, hanem Kayou nagyb�tyja.

M�g nem volt l�t�t�vols�gon bel�l, de sebesen k�zeledett. A n� rohanni kezdett az ellenkez� ir�nyba, kifel� a falub�l. „Nem maradhatok itt... r�juk hozom a vesz�lyt.” gondolta mag�ban �s �tv�ltozott, hogy m�g gyorsabbra tudja venni a temp�t.

A t�bbiek, a fogad�ban �pp akkor d�bbentek r� a szellem jelenl�t�re, mikor az elsuhant az �p�let el�tt. Egy emberk�nt pattantak fel fekhely�kr�l �s szaladtak ki, a legrosszabbra sz�m�tva. De nem t�rt�nt semmi.

– H�... ezt meg�sztuk – jegyezte meg Shippou.

– �n az�rt k�v�ncsi lenn�k, hova tartott – gondolkozott el Kagome.

– Igazad van, egy szellem nem szokott csak �gy c�ltalanul bolyongani... – tette hozz� Sango.

– Mire v�runk m�g? – k�rdezte Inuyasha. – Menj�nk ut�na!

– V�rj... – �ll�totta meg b�tyja hangja. – Hol van Kayou?

– Nincs... itt? – dadogta Miharu.

– O-o... – cs�szott ki Taiki sz�j�n. – M�r tudom, ki volt ez.

– Kicsoda?

– Nakamura – v�laszolta Sesshoumaru fia, mire h�g�nak elfeh�redett az arca.

– � kicsoda? – pislogott Miroku.

– Csak nem a... nagyb�tyja? – k�rdezte Sesshoumaru.

Taiki b�lintott.

– Az�rt volt ismer�s a szaga... – a szellem �k�lbe szor�totta a kez�t.

– Na �s mi akarhat... – kezdte Saura, de nem fejezhette be, mert Sesshoumaru elt�nt mell�le.

– Ez nem jelenthet semmi j�t – jegyezte meg Kagome. – Jobb, ha ut�na megy�nk. Shippou, maradj itt Rinnel!

– Rendben van! – biccentett a kis r�kaszellem.

Kayou futott, ahogy a l�ba b�rta, de szerencs�tlens�g�re nem vette �szre a f�k s�t�ts�gben k�gy�z� gy�kereit, aminek k�vetkezt�ben meg is botlott az egyikben, �gy egy par�d�s hasra es�st mutatott be. Mire felt�p�szkodott, k�s� volt, mert nagyb�tyja m�r utol�rte. Kayou kih�zta mag�t �s dacosan n�zett bele a szem�be.

A k�vetkez� pillanatban fel� csapott egy karmos k�z, de a n�nek siker�lt �gyesen kit�rni el�le. A m�sodik t�mad�st azonban m�r nem siker�lt elker�lnie. Hatalmas pofont kapott, a szem�be k�nnyek sz�ktek t�le; �s j� n�h�ny m�terrel arr�bb �rt kem�nyen f�ldet. M�ltkor, mikor nagyb�tyja megkarmolta, m�rget is haszn�lt. Ez�ttal azonban m�s volt a helyzet. Semmi ilyesmit nem �rzett; �s b�r csengett m�g a f�le, nagy nehezen siker�lt ism�t talpra torn�znia mag�t.

– Mi�rt j�tszadozol velem? – k�rdezte d�h�sen �s egyben f�lve a v�laszt�l, mik�zben elindult egy apr� v�rcs�k a sz�ja sark�b�l. Az �t�s k�vetkezt�ben felrepedt a sz�ja. – Meg akarsz �lni, nem?

Nakamura megeresztett fel� egy titokzatos mosolyt, majd v�laszk�nt m�g egy pofont adott unokah�g�nak. Kayou m�r az el�z�t�l is el�gg� elcsig�z�dott, ez�rt nem tudott id�ben f�lrehajolni vagy elugorni a csap�s el�l. Er�tlen�l rogyott a f�ldre. M�r alig volt eszm�let�n�l.

Nagyb�tyja felnyal�bolta, azt�n pedig felemelkedtek a leveg�be �s sebesen t�volodni kezdtek a talajt�l �s a falut�l...

– Mit... akarsz? – ny�gte Kayou, aki �rezte, mindj�rt elvesz�ti az eszm�let�t. A t�mad�s nagyon megviselte.

– Hm... nemsok�ra megtudod, kedves unokah�gom – felelte neki Nakamura. – Addig is...

�jra lecsapott. Kayou m�r nem b�rta tov�bb, el�jult. Mintha m�g hallotta volna Sesshoumaru hangj�t a f�l�ben, de lehet, hogy csak k�pzel�d�tt. Teljes s�t�ts�g borult elm�j�re...