9. r�sz: �tjaink elv�lnak

Mindenki d�bbent csendben hallgatta v�gig Sesshoumaru monol�gj�t. M�g percekig nem tudt�k, mit is mondhatn�nak.

– De ha meg akarja �lni, mi�rt rabolta el �s nem v�gzett vele azonnal? – t�rte meg a m�ly n�mas�got Inuyasha.

Sesshoumaru szeme szikr�kat sz�rt, de visszafogta mag�t, mert �ccs�nek ez�ttal siker�lt egy sz�mukra megv�laszolhatatlan k�rd�st feltennie.

– Inuyasha...

– Igen, Kagome?

– Hogy lehetsz ilyen �rz�ketlen? – k�rdezte felt�n�en higgadt hangon a l�ny.

– De h�t... mi van? M�r k�rdezni sem szabad?! – kelt ki mag�b�l a f�lszellem.

Kagome gondterhelten s�hajtott.

– Fekszik... – mondta csendesen, mire Inuyasha egy szempillant�s alatt elter�lt a f�ld�n.

– Musz�j volt ez tenned, m�r megint? – pattant f�l, szinte azonnal �ldozata.

– Hmm... – Kagome nem v�laszolt, csak elford�totta a fej�t. A h�tt�rben Miharu felsikkantott:

– Taiki, mi t�rt�nik veled?

B�tyja �rtetlen�l n�zett a l�ny r�m�l arc�ra.

– Mi a baj...?

– Hogy mi a baj? – ism�telte meg h�ga. – N�zz magadra! �gy n�zel ki... �gy n�zel ki, mint egy... egy haland�!

– Tess�k?! – ugrott fel �l�hely�r�l a fi�. – Az nem lehet!

– N�zd meg magad!

Taiki el�h�zta kardj�t, hogy annak t�k�rsima peng�j�ben megn�zhesse arc�t. Mik�zben fegyver�hez �rt, r�gt�n �szrevette, hogy elt�ntek a karmai. Mikor pedig belepillantott saj�t t�k�rk�p�be, meglep�dve vette �szre, hogy s�t�tbarn�k a szemei. Halv�nyan �rz�kelte, amint h�ga fel�llt mell�le; nem is t�r�d�tt vele, m�gnem...

– H�, hugi! Mit csin�lsz? Hagyj m�r b�k�n!

– A f�leid is elt�ntek... – �llap�totta meg a l�ny, mik�zben b�tyja hall�szerv�t r�ncig�lta. – Nem hegyesek, �s...

– Na most m�r hagyd abba!

– Ahogy gondoltam... az agyaraid is elt�ntek.

– Miiii? – Taiki kardja peng�j�re vicsor�tott. – Nem v�ltozhatok haland�v�! – zuttyant vissza v�g�l k�ts�gbeesve �l�hely�re. – Most nem... hiszen az el�bb voltam!

– �n se �rtem – �lt le mell� h�ga.

A t�bbiek �ppoly tan�cstalanok voltak, mint a fi�. Kiv�ve egyvalakit... Kazaru kitart�an n�zte Taikit, s alig egy pillanat m�lva m�r ismerte a v�ratlan v�ltoz�s ok�t.

– M�r �rtem... – mormogta.

– Min gondolkodsz? – k�rdezte meg Sango.

– Ez egy�rtelm�en var�zslat – jelentette ki Kazaru. – A legfurcs�bb pedig az, hogy...

– Hogy...? – mindenki f�l�t hegyezve v�rta a folytat�st.

– A c�lszem�ly nem te volt�l, Taiki, hanem �desany�d.

– Hogyan? De h�t �n akkor... mi�rt?

– Na, most kinek is neh�z a felfog�sa? – kotyogott k�zbe Miharu. – Mert te vagy anya has�ban! Ez�rt hat r�d is!

– H�, nem ennyire okoskodnod! K�l�nben is, te mi�rt nem v�ltozt�l �t?

– Mert �n m�g nem is fogantam meg, kedves b�ty� – �t�gette meg picik�t Taiki fej�t Miharu.

– �... – a fi� erre nem tudott mit v�laszolni. Elgondolkodva n�zte mag�t kardj�nak peng�j�ben.

„Az�rt lettem haland�, mert anya is azz� v�lt... ez pedig azt jelenti, hogy sokkal nagyobb vesz�lyben van, mint gondoltuk. R�ad�sul nemhogy a saj�tj�t, de �gy m�g az �n er�met sem tudja haszn�lni.”

– Amilyen gyorsan csak lehet, ki kell szabad�tanunk – n�zett elsz�ntan apj�ra.

– Egyet�rtek... – biccentett Sesshoumaru. – De ti nem j�tt�k vel�nk.

– Te-tess�k?! – dadogott Miharu.

– Hogy-hogy? – f�zte hozz� b�tyja.

– Nagyon vesz�lyes – felelte Sesshoumaru. – Nem tudn�k r�tok is vigy�zni... k�l�nben is, m�r elv�gezt�tek, ami�rt j�ttetek.

– Na �s most csak �gy elk�ldesz minket? – Miharu m�g mindig nem tudott napirendre t�ri apja szokatlan viselked�se f�l�tt.

– �gy van.

– De mi...

– Hagyd, hugi – legyintett Taiki. Ismerte apj�nak ezt az arckifejez�s�t. Ilyenkor jobb volt nem szembesz�llni vele, hanem azt tenni, amit elv�r t�l�k. – V�gs� soron igaza van...

– Micsoda?! De h�t anya...

– Mire visszamegy�nk, m�r semmi baja sem lesz! – Taiki ezzel befejezettnek tekintette a vitatkoz�st.

Neki sem esett �ny�re, de ha r�tekintett apja arckifejez�s�re, tudta, itt fellebbez�snek helye nincs.

– Holnap reggel indulunk. J� �jszak�t! – tette m�g hozz�, azzal elvonul a szob�j�ba.

Miharu m�g egy darabig �rtetlen�l b�mult hol b�tyja ut�n, hol pedig apj�ra, v�g�l s�rt�d�tten k�vette testv�r�t. Mikor v�gre hall�t�vols�gon k�v�l voltak, Sesshoumaru egy gondterhelt s�haj k�s�ret�ben h�trad�lt.

– Sosem gondoltam volna, hogy ilyen neh�z a gyerekekkel...

– Tal�n azt hitted, olyan egyszer� lesz? – kotyogott k�zbe Inuyasha.

– Ha t�ged el b�rlak viselni, akkor igaz�n nem panaszkodhatom r�juk... tudod, egy �cs n�ha akkora ny�g!

– Egy b�ty is!!!

– Na, most m�r hagyj�tok abba! – szak�totta f�lbe a veszeked�st Kagome. – Ideje nyugov�ra t�rn�nk. Holnap hossz� napunk lesz.

– �gy van – tette hozz� Kazaru, mik�zben fel�llt. – Minden var�zslat k�t�dik valamif�lek�ppen a megid�z�j�hez... ha pedig k�vetj�k ezt a kapcsolatot, az odavezet minket Nakamur�hoz... �s Kayouh�z is, rem�lhet�leg.

– Te k�pes vagy ezt a kapcsolatot �rz�kelni? – �rdekl�d�tt Saura.

– Hogyne – emelte meg egy kicsit a fej�t Kazaru. Hangj�ba n�mi s�rt�d�tts�g vegy�lt.

– � a leg�gyesebb boszork�ny, akit valaha is ismertem – jelentette ki Kuroda, mik�zben � is felt�p�szkodott.

– Var�zsl�n�... – morogta a n�.

– Persze, hogy az – hagyta r� a f�rfi, mire Kazaru csak a szem�t forgatta.

– K�l�nben is, hogy �rtetted, hogy akit valaha is ismert�l? – villantotta r� tekintet�t Kurod�ra. – M�gis mire c�lozt�l?

– Mi? Hogy �n? Semmire...

– H�t persze... azonnal v�laszolj! – csattant fel Kazaru.

Kuroda menek�l�re fogta a dolgot. J�l l�that�an �s�tott.

– ��... m�r olyan �lmos vagyok! Majd holnap megbesz�lj�k! – azzal elindult kifel� a helyis�gb�l, de m�g mag�ban megjegyezte: „Addig �gy is elfelejted...”

– Nem m�sz sehova! – kapott ut�na Kazaru.

– Ajaj... j� �jt! – fejezte be gyorsan a f�rfi, azzal fut�snak eredt.

– H�! �llsz meg, de azonnal! Kuroda!! – ki�ltott ut�na a var�zsl�n�, s azonnal ut�na indult.

– K�sz kom�dia... – cs�v�lta meg a fej�t Kagura, mikor m�r halkultak a ki�ltoz�sok. – Felverik az eg�sz fogad�t.

– H�t, �ket biztos nem... – mutatott Rinre �s Shippoura Inuyasha.

A kisl�ny �s a r�kaszellem az �tv�ltozott Kirara h�t�nak d�lve szuszogott, illetve ut�bbi hortyogott.

– Nek�nk is aludni k�ne! – ny�jt�zkodott egyet Sango. – Menj�nk, Kagome!

– �n is megyek! – t�p�szkodott fel Miroku, de r�gt�n meg is b�nta; Sang�nak �gy k�nnyebb volt fejbe v�gnia.

– Arr�l ne is �lmodj, szerzetes! – azzal Kagom�val a nyom�ban, kiviharzott a szob�b�l. Kagura �s Saura is elindultak a szob�jukba.

– Gyere, Miroku, menj�nk – seg�tette fel bar�tj�t Inuyasha.

Kifel� menet azon gondolkodott, nem volt-e t�l rossz �tlet Shippout �s Kirar�t egy szob�ban hagyni Sesshoumaruval, de alaposan meglep�d�tt, mikor meghallotta b�tyja l�pteit a h�ta m�g�tt.

– H�t te...?

– Nem akarom �ket fel�breszteni – felelte kurt�n a szellem, azzal bement a szomsz�dos szob�ba, ahol Jyaken hortyogott.

Led�lt az �gyra, de m�g sok�ig nem j�tt �lom a szem�re. Pedig most sz�ks�ge volt alv�sra, ezt tudta. De nem mert elaludni; ha �bren lett volna, Kayou val�sz�n�leg m�g most is itt lenne �pen �s eg�szs�gesen. Abba bele sem akart gondolni, mit tehet vele a nagyb�tyja, f�leg most, hogy megszabad�totta minden d�moni erej�t�l.

Sesshoumaru mag�t okolta mindez�rt. Ha nem alszik el...

Valamivel hajnal el�tt siker�lt nyugov�ra t�rnie �s el�g volt neki ez a p�r �r�cska alv�s, hogy kipihenje mag�t. Jyaken persze meglepve �bredt fel, mikor megl�tta a szob�ban nagyur�t. A szellem m�r nem aludt; elgondolkozva meredt a mennyezetre.

– Nagyuram? – k�rdezte t�tov�zva Jyaken. �rezte, hogy valami nincsen rendben, de fogalma sem volt r�la, mi lehet az.

Sesshoumaru eml�keiben kutatott, mikor meghallotta szolg�ja hangj�t. „Nem volt ott, mikor Kayout elrabolt�k. Az eg�szet v�gigaludta...” egy m�lyet s�hajtott, azt�n v�laszolt:

– Kayout elrabolt�k az �jjel.

– Micsoda? – Jyaken szemei kikerekedtek. – Hogyan lehets�ges ez, nagyuram?

Sesshoumaru belet�r�d�tt, hogy most el kell magyar�znia, de amennyire csak tudta, r�vidre fogta mondand�j�t.

Fesz�lt csendben fogyasztott�k el reggelij�ket, ezt k�vet�en pedig a testv�rp�r elk�sz�nt mindenkit�l. Kagome megk�rte �ket, hogy ha �gyis arrafel� mennek, Shippout is vigy�k magukkal, Kaede any�hoz, ha nem nagy gond.

– Persze, hogy nem – biccentett Taiki. – Vel�nk j�het.

Kagome �rezte, hogy az �tjuk egyre vesz�lyesebb� fog v�lni �s ez a nyugtalan �rz�s csak fokoz�dott, ahogy egyre k�zeledett az indul�s pillanata. Ez�rt is k�rte, hogy Shippou biztons�gban lehessen.

– Azt hittem, veletek maradok – mondta a kis r�kak�ly�k.

– Na persze, �s m�gis mit csin�ln�l? – k�rdezett r� Inuyasha. – Nem tudsz harcolni se...

– Lelki t�mogat�st ny�jtan�k nektek!

– Hogyne – h�zta fel az orr�t a f�lszellem.

Sesshoumaru megk�sz�r�lte a tork�t, azt�n gyermekeire n�zett.

– Esetleg Rint is magatokkal vinn�tek...?

– Persze – b�lintott ism�t Taiki.

– Gyere Rin! – mosolygott a kisl�nyra Miharu.

�gy t�rt�nt, hogy a megfogyatkozott csapat elindult Kazaru vezet�s�vel a var�zslat forr�sa fel�, ahol felt�telez�s�k szerint Kayou raboskodott; a testv�rp�r pedig hazafel� tartott, a modern Toki� v�ros�ba...