Inuyasha tov�bb duzzogott. Csak most vette �szre Shippout �s Senk�t…

�jra nagy csend lett Miroku�kn�l… t�l nagy csend.

-         M�gis, hogy mondta el Sesshoumaru, hogy Miya meghalt? Nem hiszem, hogy csak �gy fogta mag�t…

-         M�g sz�p hogy nem �gy!- Sango.

-         Sango, ezt meg honnan veszed?- Miroku.

-         H�t…

-         Gyerekek!- kezdte Kaede any�- Tudj�tok �gy hasonl�totok valakikre.

-         Kikre?- �rdekl�dtek…kiss� fura arccal.

-         A h�zasokra.

Miroku arc�n kaj�n vigyor jelent meg. Sango f�lig pirult, �gy hogy m�r nem tudta elrejteni el�l�k.

-         Igaz is, Sango valamit k�rdeznem kell…

A l�ny nem b�rta tov�bb, cselekednie kellett.

-         Miroku, �n is akartam mondani neked valamit…

-         Igen?- csillantak fel a szerzetes szemei.

-         Igen. Azt hogy, VEDD LE R�LEM A KEZED!!!- cs�k helyett pofon csattant, de milyen sz�p nagy.

Kaede any� meg csak nevetett. A ’fiatalok’ elhallgattak.

-         Milyen csendesek lettetek hirtelen.- mondta.

-         Khhm. Az el�bbi k�rd�semre m�g nem v�laszolt.- k�hincs�lt a szerzetes.

-         Igaz�b�l Sesshoumaru nem sz�lt semmit.- Kaede.

-         De akkor, hogy…?- Miroku.

-         Egy v�n�l�, �regasszony meg�rzi az ilyesmit.

-         Hogy ha meghal valaki?- Miroku.

-         Nem, hanem ha szerelem van a leveg�ben…

-         MIII?!- k�rusban Miroku �s Sango.

-         Csendesebben.- Kaede any�.

„Ugye nem r�nk gondolt?”- r�m�ld�z�tt Sango.

-         Azt mondja, hogy Sesshoumaru…- Miroku.

-         Szomor� �s let�rt volt?- v�gott k�zbe Sango.

-         Mondhatn�nk ezt is.

-         De?- Miroku.

-         Ink�bb, mintha elvesz�tette volna a ’sz�v�t’.

-         M�r ha volt neki.- Miroku.

-         Jaj, Miroku! Hogy mondhatsz ilyet! Hiszen seg�tette nek�nk az ut�bbi id�ben.- Sango.

-         Tudom, de most sz�n�t se l�tni.- Miroku.

-         Lehet, hogy az�rt, mert… Kaede any� lehets�ges?- Sango.

-         Igen, gyermekem. �n is �gy hiszem.

-         Az�rt, mert Miya meghalt.- sz�lalt meg egy v�ratlan vend�g.

Mindh�rman megfordultak.

-         Kagome?

-         ���, eln�z�st, hogy hallgat�ztam, de…

-         Az el�bb Inuyasha is ugyanazt csin�lta.- jegyezte meg Sango.

-         Ugye mennyire hasonl�tanak?- Miroku b�lintott.

-         Ezt most fejezz�tek be!- sz�lt Kagome s�t�t fejjel.

Kaede any� mosolygott. „Fiatalok.”

-         K�rlek sz�pen, engedj el!

-         Mi�rt? Olyan aranyos vagy.

-         �n egy szellem vagyok. �s megb�nod, ha ujjat h�zol velem.

Senka m�g szorosabban �lelte mag�hoz Shippout.

-         �gy t�nik ez nem j�tt be, Shippou.

-         Inuyasha!- �t�tte fel a rem�ny.

-         Nem seg�tek.

-         K�sz sz�pen! Nagyon kedves vagy.

-         Akkor sem!- Inuyasha.

-         Ne tedd ezt! Inuyasha!- rim�nkodott a r�kak�ly�k.

-         Nem �s k�sz. Te ker�lt�l bajba, h�t m�ssz is ki bel�le.

-         �s m�g � nevezi mag�t a bar�tomnak!

-         Mit mondt�l?!- fogcsikorgatva k�rdezte a f�lszellem.

-         Semmit.- Shippou elb�jt Senka m�g�.

-         INUYASHA! Hagyd b�k�n Shippout!- bukkant fel Kagome.

-         M�rt, m�r megint mit csin�ltam?!- g�nyol�dott.

-         Vigy�zz, mert m�g a v�g�n teljes�tem Senka egyik k�v�ns�g�t.

-         Na �s? Ebben a k�t millim�teres agyban nem hiszem, hogy t�l sok minden van.- kopogtatta meg a kisl�ny fej�t.

-         Senka?- fordult fel� Kagome.

-         Legyen… fekszik.- nevetett.

-         Mii?! Kagome, ugye, nem, te kedves vagy hozz�m, ugye?- Inuyasha m�r el�re f�lt…

-         Bocs, de �n betartom az �g�reteimet… FEKSZIK!

F�jt a sz�l. A t�volban egy alak bontakozott ki. Egy szellem… Sesshoumaru.

B�mult a messzes�gbe, mintha gondolatban teljesen m�shol j�rt volna… nagyon, nagyon messze.

Rin tisztes t�vols�gb�l figyelte. Nem merte megk�rdezni, hogy mi baja, csak n�zte.

Sesshoumaru, �r�kk� val�s�gnak t�n� percekig nem mozdult. A nap lemen�ben volt. Az �gbolt narancssz�nben �szott.

Hangos cs�rtet�ssel k�zeledett valami. A kisl�ny megijedt, �s h�trafordult. Rin fels�hajtott, csak Yaken volt az.

-         Te meg mit csin�lsz itt?- f�rmedt r� a kis d�mon.

-         Semmit.- majd visszafordult.

-         Mit n�zel?- lett k�v�ncsi Yaken.

Arr�bb l�kte a kisl�nyt. Hangos huppan�ssal a f�ldre esett. De Sesshoumaru a zajokra sem reag�lt…

-         A nagyuram? De mit csin�l itt?- f�rk�szte Yaken.

-         Nem tudom, de nagyon elm�lyedt valamiben.- szerezte vissza eredeti hely�t.

Yaken elgondolkodott /m�r ha tudott./.

-         Az�ta ilyen furcsa, mi�ta… lehets�ges, hmmm… mi�ta az a n�szem�ly nincs itt.

-         Miy�ra gondolsz??- lett figyelmes Rin.

-         Mii? Te hallottad, amit az el�bb mondtam?!- Yaken ide-oda hadon�szott zavar�ban.

-         Igen, rettent� hangosan besz�lsz magadban, nem csod�ln�m, ha Sesshoumaru is meghallotta volna.

-         Te l�ny, maradj m�r…

-         J� lenne, hogy ha m�r visszaj�nne Miya, Sesshoumaru nagy�r nem mondott semmit, hogy hova ment.

Shippou v�g�l megszabadult Senk�t�l, szerencs�re. M�rmint Shippounak az volt.

Inuyasha d�nny�g�tt valamit.

-         M�rt igaz�n h�l�s lehetsz, az�rt, hogy csak egyszer mondtam, hogy fek…

-         KI NE MOND!!!- �v�lt�tt Inuyasha.

-         Pedig majdnem kics�szott…

-         Nem hi�nyzik megint.- Inuyasha.

-         Gondolom nincsenek kellemes eml�keid a dologgal kapcsolatban. �r�lj, hogy csak Kagome szav�ra reag�lsz, mert van egy bizonyos alak, aki napj�ban t�bbsz�r is mondan�…- nevetett Miroku.

-         Ha m�s is tudn�, akkor egyfolyt�ban a f�ld�n hemperegn�l.- Sango.

-         Nomay�ra gondolsz?- Kagome.

-         �T NE KEVERJ�TEK BELE!

-         Inuyasha, m�r a gondolat�t�l megr�m�lsz.- Miroku.

-         Na v�rj�l csak!- Inuyasha �ld�zte a szerzetest.

A l�nyok csak nevettek. Shippou csatlakozott hozz�juk. Kaede any� viszont:

-         Ki az a Nomaya?- Kaede.

-         Egy falusi l�ny.- Kagome.

-         Inuyasha �r�m�re.- mondta Miroku, de nem kellett volna, mert elesett, �s Inuyasha �gy m�r el�rte…

-         Igaz�b�l, Nomaya nagyon hasonl�t Miy�ra, mind k�ls�re, mind szem�lyis�gre.- Sango.

-         Val�ban?- Kaede.

-         Igen. Csak nem tudni r�la semmit.- Kagome.

Az any�t kezdte �rdekelni a dolog.

-         Az�rt mert, nem eml�kszik semmire… nincsenek eml�kei.- Sango.

-         Az egyik id�s papn� a faluban, azt mondta, val�sz�n�, hogy szellemek �lt�k meg a csal�dj�t, �s csak � �lte t�l. �gy gondolj�k beleugrott a foly�ba, �gy megmenek�lt.- Miroku.

-         De �n nem �rtem, mi�rt nem k�vett�k a d�monok, f�lnek a v�zt�l?- Kagome.

-         Lehet, hogy nem szeretik.- kapcsol�dott be a t�rsalg�sba a f�lszellem.

-         �gy, mint te Inuyasha!

-         MIROKU! AKARSZ M�G EGYET?!

Lassan bes�t�tedett. A sz�l lecsendes�lt. L�ptek zaja t�rte meg a b�k�s, nyugodt csendet. A s�t�tb�l egy alak bontakozott ki. Egy f�radt n�i alak… Nomaya. V�g�l is vissza�rt a faluba.

K�r�ln�zett, sehol egy l�lek. M�st nem tehetett, le�lt a szok�sos hely�re, �s az eget f�rk�szte. Aludni m�g mindig nem mert. M�r majdnem lehunyta a szem�t, amikor azt �rezte, hogy figyelik.

Gyorsan leugrott a f�r�l, �s idegesen k�rben�zett. V�g�l megakadt a tekintete egy id�s asszonyon, akit eddig m�g nem l�tott.

Az any� odaballagott hozz�.

-         Ugye, te vagy Nomaya?

-         Igen, de ki k�rdezi?

-         A nevem Kaede.

Jobban megfigyelte a l�ny von�sait, mozdulatait, reakci�it.

-         F�lelmetes a hasonl�s�g…