�lomhajsza

1. r�sz: Csecsem� a k�sz�b�n

Vill�mokat sz�rt a d�h�ng�, s�t�t �g. Mennyd�rg�s r�zta meg a hegyekkel k�r�lz�rt, rizsf�ldekkel tark�tott v�lgyet. A szakad� es� hangosan kopogott a v�lgy sz�v�ben nyugv� falu h�zainak tetej�n. Az emberek a kunyh�ikban rejt�ztek el a m�r harmadnapja tart� vihar el�l. A l�tsz�lag nyugodt �regek t�relmesen csit�tgatt�k az ijedt gyermekeket, akik vacogva kuporogtak a pisl�kol� t�z k�r�l. De lelk�k m�ly�n a feln�ttek is agg�dtak; m�g sosem l�ttak ilyen hatalmas zivatart, �s a v�lgyre lesz�llt �tl�thatatlan s�t�ts�get sem tudt�k mire v�lni.

Hirtelen mennyk� csapott egy foly�parti f�ba, mire az recsegve beled�lt a v�zfolyamba, eltorlaszolva annak �tj�t. A megduzzadt patak r�gt�n ki�nt�tt, �s el�rasztotta a k�rnyez� tiszt�st. A siv�t� sz�l zaja abbamaradt, �s az es� is finoman szit�lt tov�bb zuhog�s helyett, mikor a medr�b�l kit�rt patak felett megjelent egy halv�ny n�i alak. Harmatk�nt csillog� ruh�ja k�kes dereng�st vont k�r�, �gy t�nt, mintha csak az es�cseppek alkott�k volna form�j�t. K�pe nem t�kr�z�d�tt a krist�lytiszta v�zben. Olyan term�szetesen j�rt a v�z felsz�n�n, mint az emberek a f�ld�n. L�ptei nyom�n v�zgy�r�k gy�ngy�ztek. Ahogy l�pkedett, l�ba alatt �sszegy�lt a patak vize �s utat k�pzett, amin haladhatott. A foly�hoz k�zel egy szeg�ny h�zasp�r kunyh�ja �llt. Arra vette az ir�nyt.

A h�zhoz �rve kicsatolta k�peny�t, mire az leomlott v�llair�l �s cseppekre hullott sz�t, eggy� v�lva a patakkal. �gy m�r l�that�v� v�lt, hogy karjaiban tart valamit. Egy kend�be p�ly�lt gyermeket �lelt mag�hoz. A kicsi nem volt nyugtalan a vihart�l, b�k�sen aludt anyj�hoz b�jva. A n� megcs�kolta �jsz�l�tt fia homlok�t, majd az ajt�hoz fektette. Elhagyva a kunyh�t k�nnyek gy�ltek szomor� szemeibe, mik�zben lassan szertefoszlott, �s egyes�lt az es�vel.

A foly� r�gt�n visszat�rt medr�be, mintha csak parancsra tenn�. Az es� kisv�rtatva el�llt, a zivatar elvonult. Pillanatok alatt minden f�lsz�radt, nyoma sem maradt a rettenetes viharnak. A v�lgy �tadta mag�t a felkel� Nap �ltet� sugarainak. Az aranys�rga f�nyek megcsillantak a foly�parti kunyh� oldal�n. Fiatalember l�pett ki a h�zb�l. Boldog arccal ny�jt�zott egyet, �r�lt, hogy v�gre v�ge a rossz id�nek. Ekkor pillantotta meg a bej�rat mellett hever� batyut. Ahogy felemelte, az mocorogni kezdett. A f�rfi csod�lkozva b�multa a fi�gyermeket. Nyak�ban l�ncot tal�lt, azon med�l l�gott. Egy nevet olvasott le r�la: „Sotachimo”.

*  *  *  *  *

A vihart k�vet� reggelen a h�zasp�r, Ginba �s Rarou bemutatta a fi�gyermeket a falu f�n�k�nek, hogy eld�ntse, mi legyen a sorsa. Ahogy a h�zasp�r, a faluf�n�k is nagyon furcs�nak tal�lta a csecsem�t. Hisz nem mindennapi dolog, hogy egy gyereknek v�r�s szeme legyen, �s vil�gos, k�k cs�k d�szelegjen a mellkas�n… B�r a f�n�k szellem gyermek�nek gondolta a kisfi�t, Ginb�ra �s feles�g�re b�zta, hogy mit kezdjenek a k�l�n�s j�vev�nnyel. Rarou r�g�ta v�gyott gyermek ut�n, de ez nem adatott meg neki. Csod�nak, az istenek aj�nd�k�nak tartotta Sotachimot, �s el�sz�r nem is t�r�d�tt k�l�n�ss�g�vel. Ginba elfogadta feles�ge anyas�g ut�ni v�gy�d�s�t, �gy a gyermek maradhatott.

Nem sokkal Sotachimo �rkez�se ut�n furcsa jelens�gek t�rt�ntek a faluban. A kor�bban nyugodt patak szesz�lyess� v�lt, �s folyton ki�nt�tt; �lland�, er�s sz�l t�pdeste a f�k lombjait. Olykor, teljesen v�ratlanul, szakadni kezdett az es�, majd miut�n kitombolta mag�t, az �g �jra kitisztult, �s a vihar elvonult, mintha mi sem t�rt�nt volna. A falusiak nem �rtett�k, mi�rt t�rt�nnek ilyen borzalmak, gonosz �toknak, az istenek csap�s�nak v�lt�k a sz�rny� viszontags�gokat.

Sotachimoval senki sem b�nt sz�v�lyesen. Amint elb�rt egy kisebb hord�t, munk�ra fogt�k. Az eg�sz falu dolgoztatta a kik�z�s�tett kisfi�t. B�r Rarou el�sz�r gyermekek�nt szerette, mihelyt egyre kir�v�bbak lettek a fi� furcsas�gai, �s k�s�bb m�gis saj�t gyermeke sz�letett, � �s Ginba elfordultak t�le. Bar�tai sem voltak, a t�bbi gyerek cs�folta, provok�lta, k�vekkel dob�lta �t. Egy l�lek sem sz�nta meg az �rtatlan, �rva kisfi�t…

Val�j�ban az eg�sz falu rettegett t�le, ijedten rezzentek �ssze m�g a legb�trabbak is, mikor Sotachimo r�juk villantotta d�hvel teli, v�r�s szemeit. A h�ta m�g�tt mindenki „szellem k�lk�nek”, „d�mon fatty�nak” nevezte.

Egy alkalommal, mikor m�r t�z �ves volt, egy keresked� szekereit kellett lepakolnia. Elf�radt a neh�z munk�ban, �gy meg�llt, hogy pihenjen egy kicsit. Ezt a gazda r�gt�n �szrevette, odarohant hozz� �s egy j�kor�t v�gott a fi� h�t�ra a mindig a kez�ben l�v� fabottal… Sotachimo t�rdre rogyott a f�jdalomt�l, m�rg�ben a k�ves �t t�rmel�keibe markolt. Leszegett fej�t a keresked�re emelte, tekintete csak�gy remegett a d�ht�l. Az ember azonnal h�tr�lni kezdett Sotachimo vill�ml� szemeit l�tva, k�zben megbotlott a kipakolt zs�kokban. Az �gbolt els�t�tedett, a Napot fekete felh�k vont�k takar�sba, vill�md�rg�s has�tott v�gig a v�lgyben. Sotachimo, zih�lva a haragt�l, le sem vette szemeit a kapzsi keresked�r�l. Zuhog� es� t�rt a falura, az emberek fejvesztve menek�ltek h�zaikba a vill�ml�s el�l. A zs�kok k�z�l kikecmeregve s f�rfi is a kunyh�ja fel� vette az ir�nyt, de miel�tt be�rhetett volna egy mennyk� csapott a szalmatet�s h�zba, mire az kigyulladt. A keresked� h�z�t k�vette a t�bbi falusi�. „A fegyverkov�cs�, aki mindig parazsat dob�lt r�m”....„a hal�sz�, kinek fiai kavicsokat hajig�ltak fel�m �lland�an”....„Rarou� �s Ginb��, akik megtagadt�k t�lem, hogy szeret� sz�leim legyenek....”. Az eg�sz falu pillanatok alatt l�ngokban �llt, asszonyok �s gyerekek rohantak az erd� fel�, m�g a f�rfiak megpr�b�lt�k eloltani a t�zet. Sotachimo a falu sz�l�n �llva b�multa a h�ztet�ket nyaldos� l�ngnyelveket. Most d�bbent r� igaz�n, val�j�ban mire is k�pes. Hossz�, fekete haj�ba szel�den belekapott a felt�mad� sz�l, �s arc�ba f�jta a hull�mos tincseket. Sarkon fordult, �s lehunyt szemmel az �g fel� emelte fej�t. „El�g volt nekik ennyi lecke… Most m�r nem parancsolhatnak nekem, szabad vagyok!”. Azzal a mennyd�rg�s megsz�nt, a z�g� sz�l elcsendes�lt. Friss es� oltotta el a l�ngol� falut. Sotachimo utolj�ra h�trapillantott a par�zsl� kunyh�kra, majd elindult a v�lgyb�l kivezet� �sv�nyen.

Folytat�sa k�vetkezik.