2. r�sz: Furcsa idegen

-Kagome, biztos vagy benne, hogy erre van?- k�rdezte rohan�s k�zben InuYasha a h�t�n kapaszkod� l�nyt�l.- M�r nagyon messze elj�tt�nk, �s m�g mindig csak azt a f�rtelmes b�z�lg�st �rzem.

-A k�zelben kell lennie, �rzem az �kk�szil�nkok jelenl�t�t!

Kagom�nak er�sen kellett fognia a lohol� InuYasha v�ll�t, hogy le ne essen a h�t�r�l. P�r l�p�ssel lemaradva, Sango �s Miroku Kirara h�t�n k�vett�k t�rsaikat. A farengeteg ritkulni kezdett, majd egy tiszt�s t�rte meg az erd�t. A magas f�vet szanasz�t hever� d�montetemek lap�tott�k le, �mely�t� b�zt �rasztva magukb�l. T�bb tucat sz�rny maradv�nya lehetett InuYash��k l�ba el�tt.

-Vajon ki v�gzett ennyi d�monnal?- tette fel a mindannyiukban felmer�lt k�rd�st Sango, �s leguggolt az egyik tetemhez.

-Az l�tszik, hogy a szellemeknek nem volt sok es�ly�k… -�llap�totta meg Miroku- N�melyek m�g valamilyen okb�l sz�nn� is �gtek…

-Nincs itt egy darab �kk�szil�nk se!- m�rgel�d�tt InuYasha, �s nagyot r�gott egy herny�szellem egykori fej�be, mire az sz�tporladva nekicsap�dott egy fa t�rzs�nek. –Feleslegesen tett�nk meg ekkora utat!

-InuYasha ne d�h�ngj m�r, egyszer Kagome is t�vedhet. –er�sk�d�tt a szerzetes, mik�zben le�lt egy far�nkre Sango mell�.

Kagome viszont nyugtalanul j�rk�lt fel s al�. � nem �gy �rezte, hogy c�ltalanul j�ttek el id�ig.

-InuYasha, v�rj egy kicsit… -sz�lt a f�lszellem ut�n, aki m�r elindult visszafel�. –�n m�g mindig �rzek �kk�szil�nkot… Arra! –mutatott a tiszt�s t�voli sz�le fel� Kagome, �s futni kezdett a kijel�lt ir�nyba. InuYasha �s Sango�k ut�naeredtek, ker�lgetve a d�montetemeket. A f�k ism�t tark�tani kezdt�k a mez�t, mikor mindannyian meg�lltak.

-Hogyhogy nem �reztem a szag�t?- csod�lkozott InuYasha, mik�zben a f�ben b�k�sen hanyatt fekv� f�rfit n�zte, aki bal karj�t tark�ja alatt nyugtatta t�maszk�nt, jobb h�velyk- �s mutat�ujja k�zt pedig shikonszil�nkot forgatott, mely megcsillant a d�lut�ni napf�nyben. Arc�t nem l�thatt�k, h�ttal fek�dt nekik. Nem �gy t�nt, mintha zavartatn� mag�t az �rkez�kt�l. Kellemes liget volt, ahol fekhelyet v�lasztott mag�nak. A Nap pisl�kolva t�zdelte �t a finomz�ld lombokat. Itt m�r a d�montetemek b�z�t sem lehetett �rezni. InuYasha megunta az �csorg�st, �s odaki�ltott az ismeretlen f�rfinak.

-H�, te! Azonnal add �t nek�nk azt az �kk�szil�nkot! Akkor tal�n megk�m�lj�k az �leted!

-InuYasha! Lehetn�l kicsit udvariasabb is!- sz�lt r� Kagome, b�r valahogy � is �rezte, hogy ez nem a legmegfelel�bb helyzet az illemtanra.

-Ugyan mi�rt lenn�k j� modor� egy szellemmel?! –horkant f�l a fi�, �s fenyeget�en el�r�ntotta a Tetsusaig�t. A f�rfi tov�bbra sem mozdult, k�nyelmesen hever�szett a f�k �rny�k�ban.

-Mi? Egy szellem?! –b�kte ki a k�rd�st Miroku �s Sango. –�n azt hittem, csak egy haland�… -mondta a l�ny hitetlenked� hangon, �s � is a csontbumer�nghoz emelte kez�t.

Sango utols� szav�t hallva a f�rfi kez�ben hirtelen meg�llt az addig forgatott �kk�szil�nk, majd kaj�t leengedve lassan fel�lt. Mozzanat�ra mindannyian t�mad��ll�sba rend�ltek, de val�j�ban bizonytalan gondolataik voltak a furcsa alakr�l. InuYash�t az bosszantotta, hogy nem �rzett semmilyen szagot a szellemen. Egyed�l abban volt biztos, hogy a maguk m�g�tt hagyott d�g�kkel ez a f�rfi v�gzett, de a d�monok v�r�nek szag�t is alig lehetett m�r �rezni k�r�l�tte. Kagome, b�r vesz�lyesnek v�lte a f�rfit, k�l�n�s m�don nem �rezte gonosz er�k jelenl�t�t. A biztons�g kedv��rt az�rt el�h�zott egy ny�lvessz�t a tokj�b�l.

A f�rfi lassan, de hat�rozottan emelkedett fel a f�ldr�l, de m�g mindig h�ttal �llt InuYash��knak. Hossz�, fekete haj�ba belekapott a felkel� sz�l, �s arc�ba f�jt n�h�ny hull�mos tincset. B�r hangja m�ly volt, �s igyekezett, hogy m�r hangs�ly�val megf�leml�tse a t�rsas�got, nem tudta megv�ltoztatni kellemes hangsz�n�t.

-Ne merj m�g egyszer haland�nak nevezni…

Mindenki f�ldbe gy�kerezve b�multa a f�rfit, kiv�ve InuYash�t, akinek elfogyott a marad�k t�relme is. Kardj�t a magasba emelve akart les�jtani.

-Na, j�, elegem volt! Ha te nem t�madsz, akkor majd �n! –azzal elrugaszkodott a f�ldt�l, �s a magasb�l tartott a szellem fel�. Az nem mozdult az utols� pillanatig, amikor is hirtelen megfordult �s kardot r�ntott el� az oldal�r�l. Nem esett nehez�re egy k�zzel tartva fegyver�t visszavernie a Tetsusaig�t. InuYasha bar�tai m�g�tt �rt f�ldet.

A f�rfi inge l�tni engedte a kulcscsontja alatt h�z�d� vil�gosk�k cs�kot; a szell� kif�jta homlok�b�l az arc�t takar� tincseket, �gy a titokzatos idegen v�r�s sz�nben j�tsz� szemeit is l�thatt�k. J�k�p�, er�s f�rfi �llt el�tt�k. S�t�t ruh�ja vadul hull�mzott mellkas�n az egyre er�sebb sz�lt�l. Ravaszul �sszeh�zta v�kony szem�ld�k�t, majd sz�ja sarka is megemelkedett, mikor l�tta egy f�nak zuhanni InuYash�t. Kardj�nak t�k�rsima peng�j�n megcsillant a Nap f�nye, ahogy visszahelyezte h�vely�be.

-Hah, egy szamur�j kard! –ismerte fel Miroku az idegen fegyver�t. –Ez hogy lehet? Akkor �… egy szamur�j harcos lenne?

A f�rfi sz�ja f�lmosolyra h�z�dott, ami m�g ravaszabb sz�nben t�ntette fel arc�t.

-Minden bizonnyal csak ellopta a tulajdonos�t�l, miut�n v�gzett vele is… -a k�zben felt�p�szkodott InuYasha Kagome mell� l�pett. –Kagome, n�zd meg, h�ny �kk�szil�nk van n�la?

-Csak egyet l�tok, a jobb tenyer�ben!

-Akkor �llj f�lre, mert az a szil�nk most a mi�nk lesz! –kezdett volna �jra t�mad�sba InuYasha, de Miroku el�l�pett �s meg�ll�totta.

-V�rj, InuYasha, szerintem jobb lenne, ha harc helyett megpr�b�ln�nk besz�lni vele…

-A kardj�t is eltette, �gy l�tszik, nincs sz�nd�k�ban folytatni a p�rbajt… -jegyezte meg Sango. M�g be sem fejezte a mondatot mikor a f�rfi, mit sem t�r�dve a tan�cskoz� t�rsas�ggal, sarkon fordult, �s elindult az erd� belseje fel�. P�r l�p�s ut�n hirtelen meg�llt, mint aki elfelejtett valamit, majd a v�lla f�l�tt h�trapillantott a „Gyere vissza, te gy�va kutya, �s k�zdj meg velem!”-et ordib�l� InuYash�t f�kezni pr�b�l� haland�kra, �s egyszer�en a h�ta m�g� haj�totta a kez�ben l�v� �kk�szil�nkot, amely �pp Kagome l�ba el�tt koppant a f�ldre.

-Nah�t… -hajolt le a l�ny, hogy felvegye a kincset, majd led�bbenten b�mult a t�volod� alak ut�n. De �gy �rezte, ennyivel nem hagyhatja annyiban a dolgot, ut�naeredt a fura idegennek.

-V�rj! K�rlek, v�rj!

-Mi?! Kagome!! Te meg mi a fen�t m�velsz?! A v�g�n m�g neked t�mad!- kiab�lt a l�ny ut�n InuYasha, mindhi�ba. Kagome be�rte a f�rfit, �s ism�t megsz�l�totta.

-V�rj, v�rj egy kicsit! K�rlek �ruld el, ki vagy te!- b�tran l�pett a szellem k�zel�be, �szt�nei azt s�gt�k, hogy m�r kiismerte a f�rfit, �s tal�n meg is b�zhat benne. Az idegen meg�llt, �s Kagome fel� ford�totta fej�t, de most is csak a v�lla f�l�tt sand�tott h�tra a l�nyra.

-Ki vagy te, �s mi�rt adtad oda nek�nk az �kk�szil�nkot?

-Kagome!! Gyere m�r vissza! M�r megvan, amit akartunk, mi�rt foglalkozol egy ilyen megkukult idi�t�val?!

-InuYasha, �n a helyedben nem s�rtegetn�m ezt az alakot… -tan�csolta Miroku a feld�lt f�lszellemnek.

-Mi van?! Ez a balf�c�n nem t�bb mint egy gy�va any�masszony katon�ja!

-Nem is tudom, ki rep�lt az el�bb akkor�t ennek a gy�va alaknak k�sz�nhet�en… -eml�tette meg csak halkan Sango, de InuYasha persze �gy is meghallotta. Nem reag�lt a megjegyz�sre, csak d�h�sen toporz�kolt.

-Kagome!! Kagome!! Ha annyira akarsz maradni, akkor legal�bb az �kk�szil�nkokat add oda nek�nk, �s addig cseveghetsz ezzel a b�jg�n�rral, ameddig csak akarsz!

Most m�r Kagom�t is el�nt�tte a m�reg, de d�h�ng�s helyett csak a szok�sosat tette.

-Inuyasha… FEKSZIK!

Az eml�tett hatalmas er�vel csap�dott bele a kem�ny talajba. A f�rfi szem�ld�k�t felh�zva figyelte a nem mindennapi esem�nyeket, majd, mint aki att�l tart, hogy ez az �r�lt viselked�s rag�lyos, tov�bbindult. Kagome hi�ba ki�ltott ut�na, � �gyet sem vetett r�. A l�ny nem adta fel, intett Sang�nak �s Mirokunak, hogy szedj�k �ssze a m�g mindig a f�ld�n nyomorg� InuYash�t, �s k�vess�k a f�rfit. Az �sv�ny, melyen haladtak egy erdei forr�shoz vezetett. A szellem nem foglalkozott azzal, hogy k�vetik a haland�k, de azon maga is meglep�d�tt, hogy nem is zavarta a dolog. A h�s viz� folyamhoz �rve keresett egy �rny�kos helyet a parton, t�r�k�l�sbe �lt, �s a krist�lytiszta vizet kezdte b�mulni. A csapat hamarosan be�rte, �s biztons�gos t�vols�gban szint�n letelepedett.

-Kagome biztos vagy benne, hogy nem kell tartanunk t�le? El�g vesz�lyesnek t�nt, mikor visszaverte InuYasha t�mad�s�t… -suttogta Miroku a l�nynak.

-De azt is l�thattad, hogy mag�t�l nem t�madt r�nk, csak megv�dte mag�t InuYash�val szemben…

-K�v�ncsi vagyok, ki ez �s vajon mi�rt adta csak �gy neked az �kk�szil�nkot. -tanakodott Sango. K�zben InuYasha mag�hoz t�rt, �s an�lk�l, hogy a t�bbiek �szrevett�k volna, odas�t�lt a mozdulatlanul �l� f�rfihoz. Az persze r� se n�zett.

-Na, idefigyelj! Vagy el�rulod most r�gt�n, ki vagy te, vagy megismerkedhetsz az �les karmaimmal!

InuYasha szok�sos hetvenked�s�t hallva a f�rfi sz�ja sarka hamisk�s mosolyra g�rb�lt, azt�n v�ratlanul megsz�lalt, de tov�bbra is a vizet b�multa.

-El�bb veszem fejed a kardommal, minthogy el�rhetn�l...

A h�tt�rben Kagom��k l�legzetvisszafojtva hallgatt�k a „p�rbesz�det”.

-Keh! Nah, l�ssuk! –a f�lszellem el�villantotta �les karmait.

A f�rfi sz�ja sz�lesebb mosolyra h�z�dott, mely a kor�bbi ravaszk�s von�sokat t�kr�zte arc�ra.

-Most ink�bb kihagyom. Semmi kedvem a felesleges v�ront�shoz. –hangja nyugodt volt, �gy t�nt, mintha nem el�sz�rre mondan� el ezeket a mondatokat. Lehunyta szemeit, hamisk�s mosolya nem t�nt el arc�r�l. –Te pedig… h�tsd le magad egy kicsit.

Azzal egy nagy erej� l�ghuzam csapta meg InuYash�t oldalr�l, mire belezuhant a k�kes v�zbe. Sango �s Miroku �ri�si nevet�sben t�rtek ki, ahogy l�tt�k a csuromvizes hanyout bosszankodva kim�szni a t�b�l. InuYasha elindult fel�j�k, �s sz�nd�kosan ott r�zta el mag�r�l a vizet. Majd duzzogva nagyot sz�kkent, �s egy fa magas �g�n landolt, h�ttal mindenkinek telepedett le.

-Tetszik nekem ez a fick�! –mondta Miroku, leveg� ut�n kapkodva.

-Miroku!! Ne merd a p�rtj�t fogni!! –ord�totta le InuYasha a szerzetesnek, �s fenyeget�en megr�zta �kl�t. „Legal�bb Kagome nem nevet rajtam…”

A f�rfi arc�r�l sem t�nt el sok�ig a –kiss� g�nyos- mosoly. Kis id�t v�rva Kagome ism�t k�zelebb ment a szellemhez, �s le�lt a t�parti fa �rny�k�ba, ahol � is pihent.

-Az �n nevem Kagome, a bar�taim, Miroku �s Sango –az eml�tettek k�zben k�vett�k a l�nyt �s elhelyezkedtek mellette.- A m�sik fi� pedig, aki odaf�nn �l, � InuYasha.

Kagome v�rt egy kicsit, kereste a f�rfi tekintet�t, de � m�g mindig nem ford�totta fel� az arc�t. Miut�n meg�rezte a l�ny tekintet�t mag�n, vetett r� egy kiss� szigor� oldalpillant�st, majd meglepet�s�kre v�laszolt.

-Sotachimo vagyok. M�st is akarsz m�g tudni, vagy most m�r v�gre lesz�llsz r�lam?

-�hm... –Kagome kicsit zavarba j�tt az udvariatlans�gt�l, de m�g nem sz�nd�kozta befejezni. –Csak gondoltam... nem t�l sok ember besz�lgethet veled... –nem kapott fenyeget� pillant�st a szellemt�l, hogy megs�rtette volna, �gy folytatta- Pedig... mindenkinek sz�ks�ge van besz�lget�sre...

A szellem ism�t hamis mosolyra h�zta sz�j�t.

-Jellemz� haland� gondolat. –kis sz�netet tartott, majd hozz�tette –Bemutatkoztunk egym�snak, kell-e enn�l jobb besz�lget�s?

A f�rfi fel�llt, �s ott hagyta a d�bbent arc� t�rsas�got, majd a forr�s f�l�tt ny�jt�z� domb fel� vette az ir�nyt. InuYasha tov�bbra is t�ntet�en gubbasztott a f�n, de szeme sark�b�l a t�voz� idegent figyelte. Azt�n leugrott a f�r�l, �s odasz�lt a t�bbieknek.

-L�tod, Kagome, nem k�v�ncsi r�d. Akkor meg minek er�lk�dsz?

A l�ny s�hajtott, majd InuYash�hoz s�t�lt.

-Olyan mag�nyosnak �rzem, nagyon egyed�l lehet. B�r igaz, egy�ltal�n nem mutatja... –Kagome most InuYash�ra n�zett, aki az alkonyod� eget k�mlelte- M�gis… nem lehetne, hogy… csak ma este… k�vess�k?

InuYasha megint feld�h�d�tt a k�rd�s hallat�n, de mikor tekintete a l�ny k�rlel� szemeibe r�vedt, �jra megl�gyult a sz�ve, ak�rh�nyszor l�tta ezt a ragyog� szemp�rt.

-Jaj, de unom m�r, hogy mindig j�t�konykodnunk kell...

Kagome elmosolyodott, belekarolt InuYash�ba �s vontatni kezdte az ellenkez� fi�t a m�r messze j�r� Sotachimo ut�n. Miroku �s Sango Kirar�val k�vett�k t�rsaikat.

A szellem �gy t�nt, j�l ismeri a k�rnyez� vid�ket. A domb tetej�n egy t�gas, erd�vel szeg�lyezett fenns�k ter�lt el. A s�ks�g d�szek�nt egy gy�ny�r� t� t�nd�kl�tt, a v�zfelsz�n�n t�kr�z�d� csillagok f�ny�ben. M�r bes�t�tedett, mire InuYasha �s bar�tai is fel�rtek a dombtet�re. A hanyou mag�ban m�g mindig m�rgel�d�tt, ami�rt k�vetni�k kellett ezt a furcsa alakot. A f�rfiban egy�ltal�n nem b�zott, de Kagome meg�rz�seiben igen.

-L�tod, InuYasha! M�r ez�rt a gy�ny�r� t�j�rt is �rdemes volt erre j�nn�nk!

-Ha te mondod, Kagome... –a l�ny �rzett egy kis s�rt�d�tts�get a f�lszellem hangj�ban, de ink�bb csak egy halv�ny mosollyal nyugt�zta a dolgot.

-K�ts�gtelen�l leny�g�z� hely… -n�zel�d�tt Sango, majd leguggolt a t� partj�n, hogy megmossa a kezeit. Miroku sz�tlanul j�rk�lt, merengve k�mlelte a t� s�t�t viz�t. Kagome Sang�hoz l�pett, majd let�rdelt mell�.

-Sango, mit sz�ln�l, ha megf�r�dn�nk, am�g Miroku�k f�t gy�jtenek a t�zh�z? Tal�n arra, a f�k takar�s�ban, tal�lhatunk nyugodt helyet.

A l�ny helyett Miroku v�laszolt.

-L�nyok, tudj�tok, hogy �n lenn�k az utols�, aki megakad�lyoz titeket, hogy f�r�dni menjetek... –nem n�zett Sango�kra mik�zben besz�lt, tekintete m�g mindig a vizet p�szt�zta -de ez a Kuroi, a Fekete-t�. Nem �l benne sem �llat, sem n�v�ny, �s szinte feneketlen�l m�ly. M�g Mushin mes�lt nekem r�la gyerekkoromban, hogy egyszer, m�g nagyap�m kor�ban sz�rny� vihar puszt�tott keleten. H�rom napig szakadatlanul tombolt az �g, vill�mok tarolt�k le a f�kat, a rengeteg es�t�l a foly�k ki�nt�ttek, �s el�rasztott�k a f�ldeket. Azt�n a vihar v�ratlanul elcsendes�lt, semmilyen nyomot nem hagyva maga ut�n. Az emberek n�h�ny nappal k�s�bb fedezt�k fel a tavat, mely a jelek szerint a vihar h�rom napja alatt j�tt l�tre. Kezdetben csak�gy ny�zsg�tt benne az �let, otthont adott a term�szetnek, �lelmet az embereknek. F�rd�k�nt is a k�rny�k legjobb hely�nek tartott�k...

-Miroku, most esti mes�t akarsz tartani nek�nk? Nem vagy valami �rdekfesz�t�... –mondta InuYasha ny�jt�z�s k�zben.

-InuYasha! Lehet, hogy t�ged nem �rdekel, de mi szeretn�nk, ha Miroku befejezn� a t�rt�netet! –hordta le a k�t l�ny a fi�t, aki v�llat vont, majd arr�bb s�t�lt.

-Sz�val azt�n -folytatta a szerzetes –az �vek sor�n a t� d�h�ss� v�lt. A halak kipusztultak bel�le, minden �let megsz�nt a viz�ben. B�rki, aki megf�rd�tt benne s�lyos beteg lett, �s n�h�ny napon bel�l meghalt. B�rmi, ami elmer�lt benne, azt a v�z soha t�bb� nem sodorta partra. Azt gondolt�k, gonosz szellem sz�llta meg Kuroit, vagy valami �tok, var�zslat �l rajta, de igaz�n sosem tudt�k megfejteni a rejt�ly�t. Azt besz�lik, az ut�bbi id�ben szel�d�lt egy kicsit –p�ld�ul ez�rt nem t�rt�nt baja a kezeidnek, Sango -, de m�g mindig vesz�lyes.

-Hm... �n nem �rzek gonosz er�ket a t� k�r�l... –tette hozz� Kagome.

-Igen, ez az, amit �n sem �rtek. –mondta Miroku, majd le�lt a l�nyok mell�.

-�n ugyan nem ijedek meg egy t�t�l! –ki�ltotta InuYasha, �s felkapott egy k�vet, majd a feketes�gbe haj�totta. A s�lyos k� azonnal elmer�lt, a v�z m�g csak nem is fodroz�dott ut�na. Azonban InuYasha rosszul tette ezt a hetvenked�st, a t� „visszak�pte”, amit beledobott. A k�darab majdnem eltal�lta a f�lszellemet, de az m�g id�ben f�lreugrott. InuYasha ekkor a t�l�k t�volabb �l� szellem g�nyos mosoly�ra lett figyelmes.

-Ez is a te m�ved, heh?! Kezd nagyon elegem lenni a k�pedb�l!

El�r�ntotta a Tetsusaig�t, �s megindult a f�rfi fel�. T�rsai ut�na ki�ltottak, de nem sokat �rtek el vele. Sotachimo egy pillanat alatt megtette a k�zt�k l�v� t�vols�got, mire InuYasha felocs�dott, a f�rfi m�r a nyak�nak szegezte kardj�nak �les peng�j�t. V�r�s szemeit l�thatta t�kr�z�dni a hanyou�ban, olyan k�zel hajolt hozz�. InuYasha �llta a szellem kem�ny tekintet�t.

-Nem t�r�m az olyan irrit�l� alakokat, mint amilyen te is vagy... –v�gigh�zta a kardot InuYasha arca ment�n, mire v�kony, piros cs�k serkent ki a b�r�n –Aj�nlom, hogy t�bbsz�r ne pr�b�lj kihozni a sodromb�l...

Azzal h�tral�kte a fi�t, majd kardj�t roppant eleg�nsan visszaillesztette a h�vely�be. InuYasha megt�ntorodott a tasz�t�st�l, �s a f�ldre esett. Kagome odasietett hozz�, hogy beragassza a kis v�g�st az arc�n, de a f�lszellem nem engedte.

-Te al�val�... –Kagome m�g idej�ben szor�totta a fi� sz�j�ra a kez�t �s tartotta �t vissza, miel�tt ism�t nekit�madott volna a t�voz� szellemnek.

Sotachimo meg�llt a t�parthoz �rve, �s visszafordult fel�j�k. Az eddigi csendes szell� feler�s�d�tt, belekapva mindannyiuk haj�ba. A f�rfi arca �jra higgadt von�sokat vett fel. Kagom�re emelte tekintet�t.

-Neked adtam az �kk�darabot, �n nem veszem haszn�t, nincs sz�ks�gem r�, igaz�n nem is ismerem a t�rt�net�t. –most a feket�n csillog� t�hoz fordult –Ami Kuroit illeti... ez a t� akkor sz�letett, amikor �n. Egyed�l �n vagyok k�pes uralkodni f�l�tte. El�g, ha ennyit tudtok r�la, haland�k.

Sotachimo a t�hoz fordult, �s elindult fel�. K�nnyed�n s�t�lt a v�z felsz�n�n, l�ptei nyom�n v�zgy�r�k gy�ngy�ztek. T�k�rk�pe tiszt�n kirajzol�dott a krist�lyos v�zben. „Var�zslat?” gondolkodott hangosan Miroku, de v�laszt nem kapott; a t�bbiek is d�bbent arccal n�ztek a t�volod� idegen ut�n, aki lassan elt�nt a t� k�zepe f�l� ereszked� s�t�ts�gben.