4. Toukijin & Tetsusaiga

Egy lerombolt falu f�st�lg� maradv�nyai fel� tartottak. V�r volt minden�tt, �s emberi maradv�nyok. A f�ld fekete �s halott volt. A falu k�zep�n, ahol a legnagyobb volt a pusztul�s, a k�dben egy valaha hatalmas, �s bizony�ra iszony� szellem megmaradt darabjai hevertek. Yaken el�re rohant, Sana� k�vette. Sesshoumaru nyugodtan ballagott ut�nuk. Yaken a halott szellem fej�n�l �llt meg, ami akkora volt, mint egy feln�tt ember. A nem is oly r�g m�g v�r�sen izz� szemek elhom�lyosultak, a lila pof�ban hatalmas, h�feh�r agyarak f�nylettek. Sana� v�gigm�rte a tetemet, bizony�ra a szellemnek, ami v�gzett vele, hatalmas ereje van… Sesshoumaru is oda�rt, Sana� r�n�zett, szinte k�ny�r�gve, hogy menjenek. Nagyon rossz �rz�se t�madt. Sesshoumaru elgondolkozva n�zett maga el�. „Hmm. Ez Inuyasha szaga. De… m�s. Szellemszaga van, olyan, mint ap�nknak… �s nekem.” Sesshoumaru v�g�l, a jobb kez�vel, megfogta a halott szellem szarv�t, �s k�nnyed�n felemelte. Sana� el�mult, azt gondolta, hogy a f�rfi er�s, de hogy ennyire… persze, szellem, nan�, hogy er�s! De att�l m�g nagy szemekkel n�zett Sesshoumarura, aki �gy tett, mintha nem venn� �szre.

Egy legal�bb annyira s�t�t kisug�rz�s� helyre �rtek, mint amilyen a falu volt. Egy barlanghoz tartottak, Yaken ment be els�nek, f�lrehajtva a f�gg�nyt. Sana� belesett a r�sen, egy nem t�l bizalomgerjeszt� szellem �lt odabent. Hallotta is, amit mondott.  

- Mit akarsz?

Ekkor Sesshoumaru is bel�pett, Sana�nak viszont esze �g�ban sem volt k�vetni.

- Te vagy Kaijinbou, Toutousai sz�m�z�tt tan�tv�nya?

- �n vagyok.

- Ez a szellem kett�harapta a Tetsusaig�t. –Sesshoumaru ledobta a fejet a f�ldre –Azt akarom, hogy olyan kardot k�sz�ts nekem az agyar�b�l, amely legy�zi a mestered �ltal k�sz�tett kardot.

- Hogyan csin�lhatn�k b�rmit is egy halott dologb�l? –csusszant k�zelebb a f�rfi a fejhez.

Sesshoumaru el�vette a Tenseig�t. A kov�cs ijedten h�k�lt h�tra, amint a kard lecsapott. De nem �t c�lozta, hanem olyasmit, amit csak a kard birtokosa l�thatott. A lev�gott fej �jra�ledt. Szemeiben felizzott a v�rv�r�s t�z.

- Hihetetlen… a fej �l… Minden eddigin�l hatalmasabb kardot kov�csolok bel�le, �s v�gre megmutathatom annak a kont�r Toutousainak, hogy �n vagyok a legjobb! –Kaijinbou teljesen l�zba j�tt. 

P�r nap m�lva Yaken egyed�l ment vissza a kard�rt. Sesshoumaru is elment valamerre. Sana� Aun t�rsas�g�ban, egy erd� sz�l�n �lt, a csillagokat n�zve.

Ek�zben Yaken bel�pett Kaijinbou barlangj�ba.

- Kaijinbou, elk�sz�tetted m�r a kardot, amit uram rendelt t�led?

- Igen. K�sz. A Toukijin –Yaken megijedt a kov�cst�l, aki az elk�sz�lt kardot, --mely k�r�l gonosz aura vibr�lt,-- a kez�ben tartotta, �s n�zte, megbabon�zva. –Inuyasha… most bossz�t �llok.

Azzal egy k�nnyed mozdulattal kett�v�gta a t�rp�t.

Sesshoumaru �gy tal�lt r� szolg�j�ra, a barlang por�ban fek�dve. Szeme �sszesz�k�lt, �s el�vette a Tenseig�t. Egyet suhintott vele, �s Yaken fel�bredt.

- H�? Mi van? Ah, m�r azt hittem, Kaijinbou kett�szelt… -Yaken nem b�rt fel�llni, h�t h�trafordult, �s megl�tta a l�bait, t�le nem messze. –Ah! T�nyleg kett�v�gott! De akkor –F�ln�zett, egyenesen ur�ra. –Sesshoumaru nagy�r! Megmentetted h� szolg�d �let�t –a kis gn�m szeme k�nnyes lett.

- Szedd �ssze magad! –Sesshoumaru nem hat�dott meg. –Tudni akarom, mi t�rt�nt.

Yaken k�szs�gesen odam�szott a l�baihoz, �s besz�lni kezdett:

- Nagyuram! Kaijinbou elk�sz�tette a kardot, �m az a hatalm�ba ker�tette. Bossz�t akar �llni a gyilkos�n.

Sesshoumaru, szok�s�hoz h�ven, sz�tlanul megfordult, hogy visszamenjen Sana�hez. Yaken gyorsan �sszekapta mag�t, sz� szerint �s mell�kesen is �rtve, majd ura ut�n iszkolt. 

Sana� m�r t�zet gy�jtott, �s mikor megl�tta Sesshoumaru�kat, fel�llt, hogy odamenjen, �s �dv�z�lhesse �ket.

- Sana�, ne mozdulj! –parancsolt Sesshoumaru.

A l�ny �ppen l�pett volna, de meg�llt, egy l�bon �llva, m�g csak nem is pislogott. Sesshoumaru elsuhant mellette, �s egy energianyal�bbal elv�gta k�t fa t�rzs�t, �gy, hogy azok kid�ltek. M�g�tt�k egy v�r�s szem� n� �llt, legyez�vel a kez�ben. Yaken felkapta fej�t.

- �n ismerem ezt a szagot! Ez annak a furcsa alaknak a szaga, aki azt a kart adta a gazd�mnak! A p�vi�nbund�s szaga.

Sesshoumaru v�gigm�rte a n�t.

- Yaken nem t�ved. A szaga t�nyleg olyan, mint Narakunak, aki t�rbecsalt engem azzal a karral. Ezt a nevet sohasem fogom elfelejteni.

 A n� lassan, vontatottan besz�lt:

- Te bizony�ra Sesshoumaru vagy, Inuyasha tisztav�r� b�tyja. �gy l�tom, okos vagy. �n

Kagura vagyok, a sz�lboszork�ny. Naraku egyik inkarn�ci�ja.

- Inkarn�ci�?

- A kard, a Toukijin, amit k�sz�ttett�l, Goshinki agyar�b�l k�sz�lt, aki szint�n Narakub�l j�tt l�tre.

- Nagyon �rdekes. Csak nem az�rt j�tt�l, hogy ezt elmondd?

- Nem. –folytatta Kagura m�zesm�zosan. –Nem �rzed? Goshinki szaga ott van a kardon. A Toukijin itt van a k�zelben. Nem is gondoln�d, milyen k�zel…

Azzal Kagura meglegyintette a legyez�j�t, ennek nyom�n er�s sz�l csapott Sesshoumaru arc�ba, f�lref�jta haj�t. A szellem viszont csak �llt, nyugodtan. Kagura pedig kivett a haj�b�l egy tollat, egy mozdulattal megn�vesztette, majd elrep�lt vele.

- Te vagy a kard tulajdonosa!

 Sesshoumaru felemelte fej�t, figyelte, m�g el nem t�nt a l�t�hat�ron, majd h�tra n�zett. Sana� m�g mindig �llt, ugyan�gy, ahogy megdermedt a k�r�s�re. A szellem halv�nyan elmosolyodott.

- Sana�, most m�r megmozdulhatsz.

A l�ny erre egy megk�nnyebb�lt s�haj k�s�ret�ben letette a l�b�t, pislogott p�rat, sz�tt�rva karj�t. Yaken �gy n�zett r�, mintha a l�ny elmebeteg lenne.

- Minden n� furcsa! –cs�v�lta fej�t.  

Sesshoumaru elment, otthagyva Sana�t �s Yakent az erd�n�l. A l�ny vissza�lt a t�zh�z. Nagyot s�hajtott. Zavarosnak tal�lta az eg�szet. �ppen ez�rt szinte �r�lt, hogy Sesshoumaru elment… b�r… nem tal�lta Yaken t�rsas�g�t t�l sz�rakoztat�nak. �lland�an besz�lt, hogy Sesshoumaru nagy�r milyen h�l�tlan vele, �s hogy nem �rti, mi�rt kell egy ilyen haland�t pesztr�lgatniuk. Sana� nem figyelt r�. Elgondolkozott, messze sz�llt. Most rendezte a gondolatait. Az ujjain sz�molta, mit tudott meg Sesshoumarur�l. Egy, a jellem�r�l: nagyon komoly, er�s szellem, de val�j�ban kedves. � szereti… m�rmint, nem �gy, hanem ink�bb mint a b�tyj�t. Azt�n: van egy ellens�ge; Naraku, aki bizony�ra nagy hatalommal b�r, ha inkarn�ci�kat k�pes l�trehozni… van az a Kagura, aki a szelet uralja. Valahogy �gy �rezte, fogj�k m�g l�tni. Viszont, rokonokr�l, bar�tokr�l nem hallott. Yaken egyszer motyogott valamit egy Inu-Yasha nev� valakir�l, de… ez volt minden. A l�ny nagyot s�hajtott. Akikkel utazott, gyakorlatilag idegenek voltak sz�m�ra. �m szeretett vel�k lenni. R� kellett j�nnie, �rzelmei tiszt�z�s�hoz m�g id�re lesz sz�ks�ge. H�t becsukta szem�t, �s Yaken monoton besz�de lassan egybefolyt, amint m�lyen elmer�lt saj�t lelk�nek ez�st�s t�z�ben…

Sesshoumaru sok�ra t�rt vissza, Yaken m�r elaludt. Sana� agg�dva figyelte a f�rfi arc�t, gondterheltnek l�tszott. Az oldal�n pedig egy �j kard volt. Sana� �rezte a fegyver erej�t, s l�tott a h�vely k�r�l halv�nyan derengeni egy gonosz �rnyat, ami azonban l�that�an nem akart �rtani Sesshoumarunak, s�t, mintha beh�dolt volna neki, b�r k�l�nben sem tudta volna a szellemet b�ntani… vagy a hatalm�ba ker�teni. Sesshoumaru le�lt az egyik fa t�v�be. Sana� odament hozz�.

-         Hogy van a karod?

-         Mintha nem is lenne.

Erre Sana� let�rdelt a szellem el�, �s massz�rozni kezdte a kez�t. Egy kicsit hallgattak.

- Pedig sz�pen javul. Persze, ha te is torn�sztatn�d n�ha…-- felpillantott, tekintet�k tal�lkozott –�j kardod van… ���… K�rdezhetek valamit?

- Nem. –Sesshoumaru elford�totta a tekintet�t, jelezv�n, hogy nem k�v�n t�bbet mondani. Sana� nagy leveg�t vett:

- Hol volt�l?

A szellem r�n�zett. „Vajon mit nem �rtett azon, hogy nem?” Megd�bbentette, mennyire nem tart t�le ez a n�. Honnan veszi, hogy nem nyeli le keresztbe? Ennyire naiv lenne? Persze, azt is k�rdezhetn�, hogy a legt�bb ember mi�rt hiszi azt, hogy minden szellem m�ni�kus t�meggyilkos… tal�n, mert azok is. 

- Ahhoz neked semmi k�z�d.

- Ahogy gondolod… -- Sana�n nem l�tszott, hogy a szellem megb�ntotta volna, �s nem is, na j�, egy kicsit t�nyleg, de csak nagyon kicsit. – �rzel m�r valamit?

- Zsibbad.

- Akkor most pr�b�ld meg egy kicsit egyed�l –�llt fel a l�ny. –�s mozgasd!

M�snap reggel Sesshoumaru m�r a bal kez�vel igaz�totta meg a v�ll�n l�v� bund�t. Yaken izgatottan rohant ura fel�.

- Sesshoumaru nagy�r! Hol volt�l olyan sok�, nagyuram?

- Nem mintha k�z�d lenne hozz�,… de magamhoz vettem a Toukijint…. �s ellen�riztem valamit. „Belegondolni is furcsa, hogy �n, a Nagy Sesshoumaru, egy pillanatra megijedtem t�le… Inu-Yasha �tv�ltozott.”

Sana� �szrevette a szellem arc�n �tsuhan� k�ts�get, de ezt nem mutatta.

Egy erd�be mentek, ahol s�r�n �lltak a f�k. Sana� Aun h�t�n lovagolt.

- Mi�rt j�tt�nk ide, nagyuram? –k�rdezte Yaken.

- Besz�lni akarok Bokusenouval. – egy hatalmas, �regnek l�tsz� f�hoz �rtek.

- Az ki? –tudakolta Yaken.

- Egy k�tezer �ves magn�lia fa.

Meg�llt az er�sen repedezett t�rzs el�tt, ami hirtelen megmozdult, �s egy v�ns�gesen v�n arc jelent meg rajta.

-         Sesshoumaru! Bizony�ra az�rt j�tt�l, hogy ap�d kardjair�l k�rdezz.

-         Ezt honnan veszed?

-         Az �n �gaimb�l k�sz�tett�k a Tetsusaiga �s a Tenseiga h�vely�t, mi m�s�rt l�togatn�l meg?

- Szeretn�m, ha elmagyar�zn�d nekem Inuyasha �s a Tetsusaiga kapcsolat�t! Inuyasha v�re megv�ltozott… �pp akkor, mikor a Tetsusaiga elt�rt… olyan lett, mint ap�nk�… vagy az eny�m.

- Az lehetetlen! Egy olyan f�lv�r, mint az �cs�d, soha nem lehet teljesen szellem.

- Kifejten�d b�vebben?

- Sesshoumaru, neked van valamid, ami benne nincs meg…

- K�rlek, folytasd, mi az?

- �nmagad v�delme…

- Ezt megmagyar�zn�d?

- Ha te rem�nytelen helyzetbe ker�lsz, akkor is nyugodt tudsz maradni, �s ki tudsz tal�lni valamit.

- Hmmm. Nem igen tudom elk�pzelni, hogy rem�nytelen helyzetbe ker�ljek.

- Mindj�rt gondoltam… Inuyash�val azonban, f�lv�r l�v�n, m�s a helyzet, �s ha vesz�lyben �rzi mag�t, a szellem v�re eluralkodik rajta, �s �tv�ltozik… ez azonban nem j�… nagyon vesz�lyes

- Mi�rt? Mi t�rt�nhet?

- Ap�d v�re t�l er�s egy ilyen f�lszellemnek, t�bbsz�ri �tv�ltoz�s ut�n �r�kre elnyomja a benne �l� embert, ha meg�rzi a v�r �z�t, olyan szellem lesz bel�le, aki csak a gyilkol�snak �l, �s �lvezi az �ld�kl�st, foggal-k�r�mmel k�zd az �let��rt, �m harcol, �s �l, m�g el nem pusztul!... Nem hiszem, hogy ap�tok ilyen sz�rny� sorsot sz�nt volna az egyik fi�nak. Ez�rt hagyta Inuyash�ra a Tetsusaig�t, ami az agyar�b�l k�sz�lt, �s ami megv�di, a biztons�g �rz�s�t adva ezzel.

Sesshoumaru elgondolkodott. „Hmm. Sz�val a Tetsusaiga megv�di. Teh�t, ha a kard nincs, akkor neki v�ge.”