A v�gzet sz�rnyai 2.

- Angyalok h�bor�ja -

A nap m�r f�radtan bandukolt lefel�, v�r�sre �s narancss�rg�ra festve az eget. A horizonton egy hossz� vonalon nagy, s�t�t folt h�z�dott. Az �tj�r� Kuraishi vil�g�ba. �gy t�nt, mintha az �g �s a f�ld egy r�szen elv�lt volna egym�st�l. InuYash��k f�radtan n�zt�k a naplement�k. Hossz� �t �llt m�r m�g�tt�k �s m�g csak a fel�t tett�k meg. Hossz� h�napok �ta �ton vannak m�r, de �gy t�nt, hogy soha nem �rik el az �tj�r�t. 3 h�nap telt el az�ta, mi�ta Higashi �tnak ind�totta �ket. Az �sz lassan m�r t�lbe fordult. Szerencs�re a csapat tal�lkozott egy-k�t medve- �s farkasd�monnal, melyeknek a pr�mj�b�l meleg ruh�t tudtak k�sz�teni. Mikor leesett az els� h�, el tudt�k magukat sz�rakoztatni h�emberek �p�t�s�vel �s hatalmas h�csat�kkal. Az �t h�tral�v� r�sz�t �gy tett�k meg. T�l k�zepe volt m�r, mire el�rt�k az �tj�r�t. Ez �gy n�zett ki, hogy az egyik helyen m�g rendes t�j volt, de egy kicsit arr�bb m�r feneketlen s�t�ts�g honolt. InuYasha pr�bak�ppen a s�t�ts�gbe dugta a kez�t. Olyb� t�nt, mintha a hanyou kez�t csukl�b�l lev�gt�k volna. InuYasha gyorsan visszar�ntotta a kez�t �s ellen�rizte, hogy ott van-e m�g.

 -    Szerintem be k�ne menn�nk... - sz�lt Miroku.

 -    Akkor menj�nk. - mondta remeg� hangon Kagome.

Senki sem mozdult.

-         Mi�rt nem m�sz m�r, Miroku? Hisz te mondtad, hogy menj�nk be! - mondta idegesen InuYasha.

-         Csak ut�nad!

-         Jaj, hogy lehettek m�r ilyen gy�v�k? - mondta Sango, majd haboz�s n�lk�l a s�t�ts�gbe l�pett. A t�bbiek k�vett�k a p�ld�j�t. Az �tj�r�ban semmi k�l�n�set sem �rz�keltek. Azon t�l ugyanolyan havas t�j fogadta �ket, mint amilyenb�l j�ttek. A k�l�nbs�g csak az volt, hogy itt szinte tapintani lehetett a gonosz energi�t. Bizonytalan l�ptekkel indultak el a t�volban magasod� hatalmas, fekete kast�ly fel�.

*

Egyed�l volt. Minden szolg�j�t elk�ldte a kast�lyb�l. Nem b�nta, hogy egyed�l lehetett. M�r tudta, hogy harcosok eg�sz l�gi�i indultak hadba ellene. B�r igaz, Kuraishinak m�g mindig megvolt az a h�rom var�zst�rgy, mik legy�zhetetlenn� tett�k �t, m�g mindig gyenge volt a b�rt�nben t�lt�tt �vezredek miatt. De az �j teste legal�bb er�s �s fiatal volt.

,,Hmm L�tom, az ellens�get az �gt�jak Szellemei v�dik. De nem baj. Van sz�motokra egy kis meglepet�sem..."

Erre a gondolatra Kuraishi elnevette mag�t.

*

Mik�zben a s�r� h�es�sben haladtak, InuYasha hirtelen felkapta a fej�t, morgott egy nagyot, majd k�z�lte a t�bbiekkel, hogy Kouga k�zeledik. Nemsok�ra fel is t�nt tipikus forg�szele k�s�ret�ben a farkasd�mon. InuYash�ra �gyet sem vetve Kouga k�zvetlen�l Kagome el�tt �llt meg.

-         Szia Kagome! �rted j�ttem.

-         �rtem?

-         Igen, hisz az asszonyom vagy. Gyere velem!

Kagome erre nem tudott mit mondani.

-         Nem viszel te senkit sehov�! - �v�lt�tte InuYasha.

-         Maradj csendben, kutyuli! Most nem hozz�d besz�lek! - morogta Kouga �s mondott is volna m�g valamit Kagom�nak, de a l�ny m�r nem �llt el�tte. M�r ott volt InuYasha mellett.

-         �rtem. Majd csak k�s�bb akarsz velem j�nni. Na akkor, viszl�t, kutyuska! Mondd meg az asszonyomnak, hogy SZERETEM! - �s ezzel m�r el is viharzott. InuYasha a d�ht�l v�r�sl� fejjel durc�san indult tov�bb. Azt ugyan �szrevette, hogy megs�rtett�k a b�szkes�g�t, de azt m�r nem, hogy egy befagyott t�ra l�pett, ez�rt InuYasha k�t l�p�s ut�n egy hatalmas h�tast dobott. T�rsai halkan kuncogni kezdtek. De amikor �szrevett�k a hanyou k�ts�gbeesett fel�ll�si pr�b�lkoz�sait, hangos nevet�sben t�rtek ki. De azt�n Kagome megsajn�lta InuYash�t �s nevetve felseg�tette. A hanyou m�g durc�sabban indult tov�bb. A t�bbiek - m�g mindig nevetve - k�vett�k.

*

Kuraishi egy kisebb sereggel elindult a Poklok erdej�ben. Hamarosan r�bukkantak egy �si temet�re. Megtal�lt�k azt a s�rt, mit kerestek,  majd Kuraishi halk parancsszavaira szertart�sosan elrendezt�k a gyerty�kat, miket magukkal hoztak. A gyerty�k minden el�zetes n�lk�l fellobbantak. Kuraishi erre mosolygott. Majd megkezdte a szertart�st:

-  A hal�l az �let,

az �let a hal�l.

Sz�ved m�r nem dobog,

De lelked �let�rt ki�lt.

T�rj vissza, gyere vissza,

J�jj vissza hozz�m.

T�rj vissza, h� szolg�m,

A T�z Lelke, a T�z Ura!

Az utols� szavakat m�r szinte sik�totta. Ekkor a s�r megmozdult, a gyerty�k hatalmas l�nggal kezdtek �gni. Hirtelen egy t�k�letes �llapotban lev� k�z szak�totta fel a s�r f�ldj�t, majd sz�p lassan a felsz�nre ker�lt a k�zhez tartoz� test is.

-         Hinoki, h� szolg�m, l�tom, m�g ott lent sem fogott rajtad az id�! - nevetett Kuraishi.

-         Gazd�m... -  mondta a s�rlak�, majd t�rdre borult Kuraishi el�tt.

A Hinokinak nevezett f�rfi egy �sr�gi p�nc�lzat maradv�nyait viselte. Fekete haja megn�tt a f�ldig az �vek alatt. Szeme t�zpiros volt, arca hossz�k�s. Egy hatalmas, ismeretlen st�lus� kard l�gott a h�t�n. K�t nagy, s�t�t sz�rnya is t�k�letes �llapotban volt.  

 -    Hinoki - sz�lt Kuraishi - elvezetn�d-e a seregemet?

 -    Igen, uram.

 -    Helyes. Most pedig k�vess! - parancsolta Kuraishi.

Majd mind a kast�ly fel� vett�k volna �tjukat, amikor egy halk hangot, majd z�rg�st hallottak egy bokor m�g�l.

-         Nem vagyunk egyed�l. - sziszegte Kuraishi, majd hossz� haj�t indak�nt a bokor m�g�tt rejtez� kutyad�mon nyak�ra tekerte...

*

Rin az�ta kuncogott mag�ban, mi�ta l�tt�k InuYasha kisel�ad�s�t a j�gen. Sesshoumaru is j�t mosolygott ezen mag�ban. Egy s�t�t erd�ben haladtak. Nemsok�ra a f�k m�g�l f�nyt l�ttak kisz�r�dni. Sesshoumaru megparancsolta Rinnek �s Yakennek, hogy maradjanak ott, ahol vannak, m�g � k�zelebb osont a f�nyhez. Egy bokor m�g�tt �llapodott meg. Att�l, amit l�tott, el�gg� megijedt.

,,Hmm. M�r megint f�lek. Az ott Hakudoushi? Nem. Kuraishi. De vajon ki lehet az, aki el�tte t�rdel?"

M�r �pp elmentek volna, de a h�tt�rben Rin egy meglepett ki�lt�st pr�b�lt elfojtani �s mik�zben Sesshoumaru odan�zett, hogy mi t�rt�nt, v�letlen�l megz�rgette a bokrot. Ekkor Kuraishi lassan odan�zett, ahol � �llt.

-         Nem vagyunk egyed�l. - mondta, majd haja k�t k�gy�k�nt a d�mon nyak�ra tekeredett �s odah�zta �t. Sesshoumaru pont Kuraishi l�bai el�tt landolt. De nem sok�ig maradhatott ott. A Pokold�mon felh�zta Sesshoumarut a nyak�n�l fogva, hogy a d�mon szem�be n�zhessen.

-         Ki vagy te �s mi�rt leskel�dt�l? - k�rdezte Kuraishi.

-         A nevem Sesshoumaru �s az�rt leselkedtem, mert nem tudtam, mi ez a f�ny.

Kuraishi ekkor m�lyen �s hosszan Sesshoumaru szem�be n�zett. A d�mon �llni pr�b�lta a tekintet�t. De nem kellett volna. Nemsok�ra Sesshoumaru �jultan rogyott �ssze.

-         � m�g hasznos lehet nek�nk! Magunkkal vissz�k. Most pedig indul�s! - parancsolta Kuraishi.  

Sesshoumarut felrakt�k egy l�ra, majd elt�ntek a s�t�tben. Rin �s Yaken - no meg persze Aun - elindultak, hogy megkeress�k InuYash��kat, mert seg�ts�gre volt sz�ks�g�k.

*

InuYash��k vid�man j�tszadoztak. Sikoltozva menek�ltek egym�s h�goly�i el�l. Nevet�s�kt�l harsogott az erd�, m�gnem egy kisl�ny �s egy gn�m �rkezett hozz�juk egy d�mon h�t�n.

-         Kagome-chaaaan! InuYashaaaaaaaaa! Mindenkiiiiii! - kiab�lt a kisl�ny.

-         Rin, mi t�rt�nt? - k�rdezte Kagome.

-         H�t az �gy volt, hogy ment�nk az erd�ben, azt�n f�nyt vett�nk �szre. Sesshoumaru-sama azt mondta, hogy ne menj�nk sehova, m�g � megn�zi, mi az a f�ny. Meg�llt egy bokor m�g�tt �s onnan kukucsk�lt. De amikor megl�ttam Sesshoumaru-sama r�m�lt arc�t, oda akartam menni hozz�, de Yaken megh�zta a hajamat, �n felki�ltottam, Sesshoumaru-samat �szrevett�k �s egy feh�r haj� fi� mag�val vitte �t a kast�lyba. - mes�lte Rin egy leveg�vel.

-         Seg�tenetek kell kiszabad�tani Sesshoumaru-samat. - sz�lt k�zbe Yaken.

-         Rendben, seg�t�nk. - mondta Kagome - InuYasha?

-         Hah, j�l van. - morogta a hanyou.

Elindultak a kast�ly fel�. Mire oda�rtek a kapuhoz, m�r er�sen alkonyodott. �gy d�nt�ttek, hogy nem v�rj�k meg a hajnalt, hanem most mennek be. De miel�tt egy l�p�st is tehettek volna, sz�rnyak suhog�s�t, majd egy idegen f�rfi hangj�t hallott�k.

-         Nah�t, ti vagytok az a h�res csapat, kik az �kk�szil�nkokat gy�jtik? Ahhoz k�pest, hogy ilyen b�n�k vagytok, eg�sz sok�ig eljutattok.

-         Honnan tudod, hogy b�n�k vagyunk, mikor nem is ismersz minket? - kiab�lt InuYasha.

-         M�r hogy ne ismern�lek titeket? - nevetett a f�rfi. - Te vagy Inuyasha, az a h�res hanyou, ki a Tessaigat hordozza. Azt�n te vagy Kagome, a j�v�b�l j�tt l�ny, Kikyo papn� reinkarn�ci�ja. Jobbra melletted �ll Miroku, a szerzetes, kinek lyukas a jobb tenyere. Miroku v�ll�n ott van Shippo, a k�ly�k r�kad�mon. A szerzetes mellett �ll Sango, a d�monvad�szl�ny, ki �ccse t�rsas�g�ra v�gyik. Sango, tudtad, hogy Kohaku meghalt, mikor a gazd�m meg�lte Narakut? Na mindegy. Ja, �s Sango mellett ott van Kirara, a d�monvad�szok h�s�ges bar�tja. Azt�n m�g ott �ll Rin, Yaken �s Aun, Sesshoumaru t�rsai.

A csapat el volt k�pedve. A f�rfi val�ban sokat tudott r�luk.

 -   Te ugyan j�l ismersz minket, de mi nem ismer�nk t�ged. - mondta Kagome.

 -   �, eln�z�st, milyen udvariatlan vagyok! A nevem Hinoki, a T�z Lelke vagyok. - mondta a f�rfi.

 -   Ak�r te vagy a T�z Lelke, ak�r nem, t�l sokat sz�vegelsz! - kiab�lt InuYasha, majd el�r�ntotta a Tessaigat. De akkor egy v�ratlan dolog t�rt�nt. A nap utols� sugarait sz�rta a f�ldre, majd v�gleg elt�nt a l�t�hat�rr�l. Csillagf�nyes �jszaka j�tt, hold n�lk�l. Ugyanis �jhold volt! InuYasha kez�ben a Tessaiga rendes kardd�, � maga pedig emberr� v�ltozott �t. �gy m�r semmi es�ly�k sem volt Hinoki ellen. A f�rfi pedig ezt kihaszn�lta. Egy pillanat m�lva m�r a leveg�ben sz�guldott, az �jult Kagom�val egy�tt. Mire �szrevett�k, hogy mi t�rt�nt, Hinoki m�r elrep�lt.

 -   Kagomeee! - �v�lt�tt InuYasha �s m�r menni akart, de h�tulr�l egy er�s k�z lefogta.

 -   InuYasha, nem mehet�nk Kagome ut�n, m�g te vissza nem nyered a hanyou form�dat! - mondta InuYasha f�l�be Miroku.

 -   Eressz m�r, Miroku! - kiab�lt InuYasha.

 -   Houshi-samanak igaza van. - mondta Sango halkan, ki m�g mindig sokkolt az �ccse hal�lh�re. Inuyasha egy hatalmas s�haj k�s�ret�ben lenyugodott, �s elfogadta, hogy csak hajnalban mehet Kagome ut�n.

*

Kagome arra �bredt, hogy egy ismer�s hang a nev�n sz�longatja.

-         Kagome! Kagome!

A l�ny nemsok�ra kinyitotta a szem�t, de �gy sem l�tott semmit. Azt �rezte, hogy egy hideg valamibe fogt�k oldalt k�l�n-k�l�n a kez�t. A cell�j�ban nagyon hideg volt.

 -   Kagome! - sz�lt �jra a hang.

 -   Sesshoumaru? - k�rdezte a l�ny k�b�n.

 -   Igen, �n vagyok. Magadn�l vagy?

 -   F�lig-meddig. �ppen a te megment�sedre indultunk, de az a f�rfi le�t�tt. De... hol vagyunk? - k�rdezte Kagome.

 -   A kast�lyban. Am�gy te tudod, hogy mif�le l�nyek �lnek itt?

 -   Pokold�monok.

 -   Hogy mik? - k�rdezte meglep�d�tt hangon Sesshoumaru.

Kagome r�viden elmondta, amit Mirokut�l hallott az �g �s a Pokol D�monair�l.

-         Ah, m�r �rtem. De ki k�ne innen jutnunk. - mondta a d�mon.

-         Van egy tervem, de l�gyszi, most ne sz�lj hozz�m egy kicsit. - v�laszolta a l�ny.

Koncentr�lni kezdett.

,,Ha egyszer m�r siker�lt, akkor most is menni fog." - gondolta mag�ban Kagome.

J�l gondolta. Nemsok�ra �rzete, hogy a fels�je sz�tszakad �s k�t nagy sz�rnya f�nyess�ggel t�lt�tte be a cell�t. A l�ny most m�r l�tta, hogy bilincsei s�t�ts�gb�l voltak, melyek szertefoszlottak a f�nyt�l. A mellette lev� cell�ban l�tta a r�m�lt Sesshoumarut.

-         Azt nem mondtam volna, hogy �n egy �gi D�mon reinkarn�ci�ja vagyok? - k�rdezte �rtatlan hangon Kagome.

M�g a l�ny vid�man figyelte a d�mon m�rges arc�t, addigra a f�ny m�r a r�csokat �s Sesshoumaru bilincseit is kioltotta.

-         Hmm. Azok az ostob�k meghagyt�k a fegyvereimet. - mondta Sesshoumaru egy gonosz vigyor k�s�ret�ben.

-         Az eny�meket is! - ki�ltott fel Kagome.

De fentr�l hirtelen csatazajt hallottak, ez�rt a d�mon �s a l�ny sietve indult felfel�.

*

V�gre el�rkezett a hajnal. InuYasha amint visszanyerte hanyou form�j�t, m�r indultak is. Persze Rint Yaken fel�gyelet�re b�zt�k. Mikor bel�ptek, s�t�ts�g fogadta �ket. Az ajt� becsuk�dott m�g�tt�k, �gy a csapat m�r egy�ltal�n nem l�tott semmit. Ekkor Hakudoushi hangj�t hallott�k mindenhonnan:

-         �dv�z�llek benneteket szer�ny hajl�komban! Ugye milyen k�r, hogy sem az emberek, sem a d�monok nem l�tnak a s�t�tben? - nevetett Kuraishi g�nyosan. - Tudom, InuYasha, hogy te �rzed a szagomat, de sajnos ma nem �n vagyok az ellenfeled. Hinoki! S�sd �ket ropog�sra! - hangzott a parancs.

-         Ilyen k�nnyen nem �szod meg! BAKURYUUHA! - ki�ltotta InuYasha.

Kuraishi egy k�zlegyint�s�re egyszer�en szertefoszlott a t�mad�s.

-         Ezzel m�g nincs v�ge! Kaze no Kizu! - t�madott �jra InuYasha.

Kuraishi felemelte a kez�t �s egyszer�en a tenyer�vel kett�szelte a t�mad�st, de neki semmi baja sem lett. A Pokold�mon g�nyosan elvigyorodott. Ekkor t�z gyulladt a csapat el�tt. Hinoki kardja, sz�rnya, keze �s l�ba gy�lt l�ngra. A f�rfi egy k�zzel tartotta a kardj�t, a m�sikkal pedig furcsa jeleket �rt a leveg�be. Nemsok�ra elki�ltotta mag�t:

-         HI NO AME! - vagyis t�zes�.

A csapat fel� ekkor t�zdarabk�k ezrei rep�ltek. InuYashat ugyan megv�dte a kimon�ja, de a t�bbiek s�lyos �g�si s�r�l�seket szenvedtek. Hinoki �jra t�madni akart, de hirtelen f�ny gy�lt, majd egy szent ny�lvessz� f�r�dott a f�rfi has�ba. Hinoki ezzel meghalt.

 -   Egy �gi D�mon! - k�ltotta Kuraishi �s eltakarta a szem�t.

 -   T�N�S INNEN! - �v�lt�tte Kagome,  mik�zben nagy nehezen a v�ll�ra vette Sangot, egy er�hull�mmal kil�kte az ajt�t, majd kirep�lt a szabadba. Inuyasha Mirokut vette a h�t�ra, majd Sesshoumaru z�rta a sort Kiraraval �s Shippoval az �l�ben. A csapat megtanulta, hogy semmit sem szabad elhamarkodni �s megfogadt�k, hogy �gy is tesznek. De nagy �rat fizettek �rte.

*

Sango, Miroku, Kirara �s Shippo m�g mindig eszm�letlen volt. A sebeik tal�n csak �vek m�lva gy�gyulnak be teljesen. Hinokit ugyan elint�zt�k, de Kuraishi m�g h�tra volt. A csapat nem tudta, hol marad a t�bbi harcos. Ugyanis Kuraishi legy�zhetetlen volt, ha egy karcol�s n�lk�l kiv�dte a Tessaiga Kaze no Kizu-j�t �s Bakuryuuha-j�t. Am�gy a csapat �szrevette, hogy megny�ltak az alvil�g kapui �s Kuraishi onnan toborzott egy Pokold�monsereget. Na meg Kagome k�sz�lt valahova. Meghagyta a t�bbieknek, hogy hogyan l�ss�k el Sang��kat, de azt senkinek sem mondta el, hov� is k�sz�l. �s miut�n ezzel v�gzett, elrep�lt, miel�tt b�rki b�rmit sz�lhatott volna. De Kagom�t ez most nem �rdekelte. Ugyanis az alvil�gba tartott. Ha valahol, h�t ott biztosan megtudja, hogyan lehet legy�zni Kuraishit. Term�szetesen mag�val vitte az �j�t �s nyilait sz�ks�g eset�re. Kagome egyszer m�r l�tta az alvil�got. Akkor, amikor InuTaisho gonosz kardja, a Sou'unga ellen harcoltak (l�sd: 3. movie). Kagome hamarosan oda�rt a hatalmas hasad�khoz �s lerep�lt. Mikor le�rt, a lelkek k�z�tt �ri�si kavarod�s t�rt ki, mind menek�lni pr�b�lt a l�ny f�nye el�l.

-         Elk�rhozott lelkek! V�laszoljatok k�rd�seimre! - parancsolta Kagome.

-         Mit akarsz tudni?