Piroska

1. rész

Egyszer régen, messze innen

egy kisfiú játszott Japán szívében.

Piros volt egész ruhája

valószínűleg nagyon imádta.

Egy nap aztán arra kérték

vigye el a falu kincsét,

Kikyounak a szomszéd faluba,

de ha lehet ne legyen galiba.

A piros ruhás fiú, kinek neve Inuyasha

el is indult a kicsiny faluba

kezében a Shikon no Tama

s így kezdődött rövid kalandja.

Ment mendegélt, s út közben

belebotlott egy fickóba a sűrű ködben.

-Elnézést kérek – így kezdte

Kérem szépen arrébb menne?

A pacák nem szólt semmit, csak félre állt,

Piros ruhás fiú folytathatta útját.

De szegény eltévedt

a helyes útról lelépett.

Ideig, óráig keringett össze vissza,

majd hamarosan rátalált a helyes útra.

Míg ő útját járta,

ugorjunk egy másik témára.

oda, ahova Inu tartott,

ott történtek ám fontos dolgok.

Kikyou épp vizet ivott,

kicsi tóból finomat hozott.

Finom volt neki, nekem nem ízlene,

alkohol – gondolom – nem sok volt benne.

De hagyjuk, ez most nem lényeg,

történt ott egy bizonyos merénylet.

Kikyou békésen iszogatott,

mikor férfitől szívrohamot kapott.

-Ki maga és mit keres itt?

kérdezte, de a férfi csak rátekint.

-Naraku vagyok! Add nekem a Shikon no Tamát!

Kikyou csak néz: -A micsodát?

-A gyöngyöt, amit neked hoztak…

vagy talán még meg se kaptad?

Ha így van, hát kivárom,

legyen enyém tested, azt kívánom!

A gonosz férfi ezt mondta,

Kikyout pedig bekapta.

S most vissza oda,

ahol halad Inuyasha.

Békésen ment, s mendegélt,

Amikor hirtelen feleszmélt.

Meglátta maga előtt Kikyou kunyhóját,

Csönd volt, de ebben semmi furcsát nem talált.

Bekopogott, belépett,

Kikyou vagyis Naraku az ágyában pihent.

-Ö, hello! Meghoztam a követ,

de mond csak mi történt veled?

-Mire gondolsz? –pórbált női hangon beszélni

Mit ne mondjak, nem igazán sikerült neki…

-Hát pl., Kikyou, miért vagy ilyen borzas?

*hatásszünet* -Ö…izé…A borotvám bemondta az unalmast.

                                                       -És miért fehér a szőröd?                           

-…rám fröccsent a fehérítő…

-És mér kék a fejed?

-Nem mindegy az neked?!

-Nem! De akkor miért van a…

kérdezte volna, ha „Kikyou” félbe nem szakítja.

-Hagyd már abba, elég legyen!

Kikyout lenyeltem egészben.

S most te jössz, készülj a halálodra,

Mehetsz Kikyou után a gyomromba!-

Mondta, majd hatalmasra tátotta a száját,

S egészben lenyelte Inuyashát.

…

Narakunak tele volt a hasa,

Fájhatott is szerencsétlen gyomra.

Eme nagy lakoma után,

Nézet maga elé bután,

Majd leeset neki:

-Kellett nekem a kölyköt lenyelni?!

Hisz nála volt a Szent Ékkavics!

Fenébe, ilyen nincs!

Mérgelődött magában, s nem tudta mit tegyen.

-Alszom egyet, majd reggel meglátom tovább hogy legyen.

Így is tett, lefeküdt aludni

Nem volt jó ötlet, az tuti!

Az éjszaka közepén egy fekete kocsi zavarta a csendet.

Benne egy fehér ruhás úriember díszelgett.

-Ó fene, eltévedtem!

Hova is kellene mennem?

Á, megvan! A boncterembe!

Azt hiszem itt is vagyok! –nézett egy kicsiny házi kertre.

-Nahát, ezek a japánok aztán tudnak!

A hullaház mellé egy kertet rendeznek be maguknak…-

Mondta, majd bement a házba.

-Van itt valaki? –kérdezte, majd az ajtót magára zárta.

-Senki…de kezdjünk is neki!

Elővette kistáskáját, kivette szikéjét.

-Ő lesz az alanyom? –látta meg az alvó Naraku testét.

Közelebb ment, fölé hajolt,

Levette róla a takarót.

-Hm…felpuffadt…

na majd vágunk rajt egy kis lyukat.

S máris neki kezdett,

De akkor Naraku mozogni kezdett.

-Jó ég, maga még él? -lepődött meg

-He?- ébredezett Naraku, és töprengeni kezdett.

-Én démon vagyok…ő halandó…mit is kéne tennem

Ja, igen, megvan! Ember, pusztulj innen!

Mi is történt ezután?

Megtudod holnapután…vagy azután…