Remény

1.     fejezet:Boldog békeidők

 Már két hét telt el azóta hogy Mr.Higurashi és Niky hazamentek.De most édesapjuk megigérte hogy nem tűnik el olyan hosszú időre,s hogy kéthetente találkozni fognak az új Tokyo-i otthonukban.

-Mostmár mehetünk-szólat meg vidáman Kagome...boldogsága érthető volt...összejöttek Inuyashával...túl volt a féléves vizsgákon, a fesztiválon ,s most éppen egy hetes szünetét töltötte.-El kell mondanunk a többieknek hogy mi történt...ja és a felvételt is meg kell mutatni...ne nézz ilyen furcsán tudod... amelyik az előadás közben készült.-mosolyodott el a lány.

-Mi!!!Ne!!! Meg ne próbáld...csak kinevetnének...

-Ugyan már ők a barátaink...gyere hozom a Cd-t meg a laptopot...-

-A lapmit??!!!

Egy órával később már Kaede kunyhójában ültek...s mind boldogan kacarásztak az eseményeken...miközben Kagome éppen összeszerelte a kellékeket a vetítéshez,amitől Inuyasha nem igazán volt elragadtatva.

-Keh!Minek kell ez...muszály megnézni..-s nem hagyott fel azzal hogy valamilyen módon lebeszélje barátnőjét az "egyéni" Rómeó és Júlia lejátszatásáról.

Az eredmény más volt mint amire Inuyasha számított.Mindenki el volt ragadtatva...sőt olyan ambíciókkal is rendelkeztek hogy esetleg...véletlenül nem lehetne ezt az egészet mégegyszer előadni....amire természetesen mindkét érintett oldaláról gyönyörűen artikulált NEM volt a válasz.

Pár nap elteltével miután mindenki felocsúdott az előadás okozta sokkból:),folytatták útjukat,de most Inuyasha legnagyobb örömére egy rég nem látott csapattag is csatlakozott...Myouga....

-Te meg minek jössz velünk...?-morogta a hanyou a már jól ismert szöveget.

-Ne aggódj Myouga-apó...most csak azért ilyen ideges mert tudja hogy mindjárt újhold lesz...és ilyenkor...-de Shippou nem tudta befejezni a mondatot mert egy bizonyos piros ruhás eléggé ideges fazon jól fejbekólintotta.

-Jaj hogy ti sohasem változtok...-mosolyodott el Sango...

S ahogy a kisróka említette az újhold két nap múlva elérkezett...s a fennt már említett piros ruhás alak duzzogva ült a tábortűz mellett s hiába volt ember egyre csak morgott...és morgott...:))

-Átkozott újhold...-sóhajtott Inuyasha-nem hiszem el most pedig olyan közel járunk Narakuhoz...simán megtámadhatnánk...

S az éjszaka első része azzal telt el hogy mindenki győzködte a hanyout(na jó jelenleg puffogó embert)hogy aludjon már...aztán a hangzavar miatt felébredt Shippout próbálták visszaaltatni....s egy idő után Kagome megunta a dolgokat és felállt...

-Ha nem haragszotok én most elmegyek sétálni...meg hozok egy kis vizet a patakból...-majd odasétált Inuyashához-Te pedig aludj...rádfér....figyelj kössünk alkut amikor ember vagy mi védünk  meg téged és ha félszellem akkor fordítva...nos...-s a lány addig várt amíg meg nem hallotta a fiútól a bűvös szót..az "igent"....majd megpuszilta és elsietett az erdő felé...

-Hihetetlen hogy mennyit morog az emberléte ellen...na jó érthető hiszen ilyenkor olyan sebezhető....

-s ismét elmerült gondolataiban el is felejtve azt hogy éjjel egy sötét erdőben mászkál...

-A patak.....mondta megfáradva ... nem is sejtve hogy valaki más is éppen akkor ért oda ....egy ismeretlen ismerős....

2.fejezet:Az Ismeretlen ismerős

De az idegen észrevette a mikót s ijedtében egy ágra lépett s ez a reccsenés Kagomét arra késztette hogy egy szent nyílvesszővel a sötét semmibe célozzon...ám erre egy halk csobbanás is hallatszott...

-Átkozott újhold...-szólalt meg egy furcsa női hang...

-Ki van ott...?!-s Kagome a sikítás határán állt..de kíváncsisága erősebb volt s így elindult a hang irányába...s ahogy egyre közelebb ért  már láthatta  a lány arcát..s tekintete nem volt idegen....borzasztóan ismerős volt neki csak azt nem tudta honnan....

A lány olyan 17 éves lehetett,hosszú szinte már a földet súroló haja lágyan lengett a langyos kora tavaszi fuvallattal(már ami nem lett vizes az esés következtében)...s vagy öt réteg kimonót viselt ami hercegnői származására engedett következtetni...de szemei szürkéskék varázsát valami beárnyékolta tekintete a semmibe révedt...

-Átkozott újhold..átkozott patak...-szitkozódott tovább a hercegnő...

-Segíthetek...?-s Kagome óvatosan felsegítette a csurom vizes lányt...

-Köszönöm...-s megsimította ruháját-A nevem Mikomi...

-Kagome-s szája mosolyra húzódott...de ez valahogy hamar eltűnt...kezét lassan lengetni kezdte Mikomi arca előtt...

-Igen jól gondoltad...vak vagyok...-mondta a lány,s a miko legnagyobb meglepetésére elmosolyodott...

-Sajnálom...én nem akartam...én...-mentegetőzött Kagome bűnbánó hangon.

-Semmi gond...már megszoktam.....-majd ismét ruháját majd haját kezdte babrálni...-Átkozott újhold....

-Ha nem vagyok tapintatlan megkérdezhetném mért utálod ennyire...

-Tudod...szóval először is ígérd meg hogy nem mondod el senkinek...én..én...én félig szellem vagyok...és hát ilyenkor egy éjszakáig ugyan de emberré változom....

Kagome szeme elkerekedett a csodálkozástól...

-Ne aggódj nem árullak el...a barátom...mármint a fiúm is félszellem...és hát ő is pont újholdkor változik át....

-Ez furcsa...nagyon furcsa...a másik ok az hogy mikor hanyou  vagyok...látok...de nem a szememmel...megnézhetem az emberek emlékeit,gondolatait...és így van amikor olyat is megláthatok ami mások számára észrevehetetlen fájdalmat,szerelmet,titkokat....de ilyenkor mikor újhold van a sötétségen kívül semmit sem látok.

A beszélgetés sokáig elhúzódott s Kagome érezte hogy most már ideje lenne visszaindulni a táborba....

-Örülük hogy találkoztunk....de  most már mennem kell a barátaim de legfőképpen Inuyasha aggódni fognak.

De ahogy a lány kimondta szerelme nevét,Mikomi üres tekintete könnybe lábadt...kutatott emlékei között...de tudta hogy most ezzel nem megy semmire...most nem fogja tudni ki az a fiú..lelkében emlékképek tűntek fel de hiába peregtek szemei előtt nem tudta összekapcsolni őket...látszott rajta hogy össze van zavarodva...

-Inuyasha-suttogta halkan a hercegnő, s szavaiban volt valami furcsa titokzatosság...

-Mi a baj?-s Kagome szavai kétségbeesetten visszhangoztak a kihalt erdőben.

De Mikomi már nem felelt...zokogva elrohant nyílegyenesen be az erdőbe,s vissza sem "nézett" a dermedten álló lányra...

Később Kagome a tűz mellett Myougával próbálta megbeszélni a dolgokat...de a bolha ahelyett hogy segített volna inkább eliszkolt...ő már sejtette ki az a lány..sőt nem hogy sejtette hanem szinte teljesen biztos volt benne hogy kicsoda Mikomi ...

3. fejezet:Mindenre fény derül….a lány ki látja a múltat…

Kagome kedvetlenül ült a tábortűz mellett...

"-Ostoba bolha,soha nem segít!Nem csoda hogy Inuyasha ki nem állhatja...!!!"-gondolta majd lágy barna tekintetét szerelmére emelte...hallgatott rá,ha nem is az igazak álmát aludta éppen,de pihent...mikor Kagome visszatért csak álmosan felnyitotta szürkéskék szemeit s örömmel nyugtázta hogy a lány ismét mellette van...de egy szempillantás alatt észrevette hogy valami nyomja Kagome szivét...felállt s lassan odasétált hozzá majd magához ölelte...

-Mi a baj...?-kérdezte szokásos kissé aggodalmas hangján.

-Semmi.-s úgy tűnt Kagome nem kívánja megbeszélni az eseményeket Inuyashával...valahogy felkavarta és egyben összezavarta ez az egész"...Ki lehetett az a lány?Miért ment el Myouga..nem értem..."

-Inuyasha nem lenne gond hogy ha itt aludnék melletted.?

De a fiú nem szólt semmit..csak még szorosabban magához ölelte a lányt majd egy puszit nyomott a homlokára...s ezt Kagome nyugodt szívvel vehette igennek...fejét Inuyasha mellkasába furta...lehunyta szemeit...s a fiú szívverését hallgatva aludt el...de nem csak ő hanem Inuyasha is....az éjszaka hátralevő részét végigaludta...ez volt az első alkalom hogy újholdkor ez történt...

  Miroku és Sango másnap reggel korán felkeltek és örömmel nyugtázták hogy a fiatalok kapcsolata boldogabb és felhőtlenebb mint valaha...

Inuyasha unszolására és szokásos siettetésére is csak mosollyal feleltek s a kis csapat útnak indult Naraku felé...A hanyou szokásához híven nem hagyott fel a morgással...átlagosan mindent megjegyzett ami számára nemtetsző dolog volt...de a többiek már nem is foglalkoztak ezzel ismerték Inuyashát,nagyon is jól ismerték...legalábbis azt hitték...

Már legalább fél napja megállás nélkül rótták az utakat illetve csak a hanyou aki egy kedvesen kacarászó lányt történetesen Kagomét cipelte a hátán...Mirokuék pedig Kirarán próbáltak utazni bár Shippou állandó trükkjei eléggé megnehezítették ezt...

-Szerintem megállhatnánk egy kicsit...hmmm...lehet hogy ti nem vettétek észre de körbe-körbe járunk...szerintem eltévedtünk...-kezdte az okoskodást Kagome.

-Osztom a véleményed...és hát ebédelnünk kéne...-jegyezte meg Miroku,majd lekászálódott Kirara hátáról,és hát véletlen egy "kicsit" hozzásimult Sangóhoz...aminek egy kedves kis nevelőszándékú piros tenyérnyom lett az eredménye.

-Miroku megjavulhatnál végre ilyet ritkán mondok,mert hát Inuyasha se az a tipikus mérhetetlen romantikával és tapintattal megáldott személy,de azért egy kicsit hasonlíthatnál rá....nem gondolod?!-s a szellemirtó szemrehányó tekintetével a még mindig meredten álló szerzetest nézte.

-Igenis kisasszony...!-nevetett a fiú s erre már Sango is megenyhült,s mindannyian leültek (Inuyasha legnagyobb örömére) enni...

Ez az egész elég eseménytelenül telt el azonkívül hogy Miroku ismét bepróbálkozott a szellemirtónál aminek még egy piros tenyérnyom lett a fizetsége(így legalább szinkronban volt arcának mindkét  fele.:))....és természetesen Shippou ökörködése se maradhatott jutalom nélkül.

-Nos tippeket kérek hogy merre menjünk?-csapta össze tenyerét Kagome az ebéd végeztével miután összepakolta a maradványokat:) és a cuccait.

-Szerintem keletnek...arra érezte az előbb Inuyasha Narakut...ugye Inuyasha...-s Miroku kérdőn nézett a fiúra de az nem felelt.

-Inuyasha!?-s Kagome gyengéden megrázta a hanyou vállát...de az érintett mit se törődött ezzel lassan felállt...s a messzi távolba függesztette szemeit...

-Mi ez a dal...ti is halljátok olyan mint...olyan mint....egy altatódal...-s Kagome tekintete érdeklődve fürkészte a többiek arcát...majd kedves szemei hirtelen elkomorodtak...csend volt mindenhol...mindenki a dalt hallgatta...langyos szellő fújdogált...s Inuyasha csak állt s szemei megteltek könnyel...az ének szívéig s lelkéig hatolt...s ismerős illatot érzett...Kagome felkelt a földről s odaállt a hanyou mellé...a fiú reszketett érezte hogy sírnia kéne de nem mert...torka elszorult s nem tudta elrejteni könnyeit...nem értették mi történik...egyikük sem...Inuyasha sírt....s könnyei apró ragyogó cseppekként hullottak a porba...

-Inuyasha mi a baj...?-s akkor már a lány tekintete is üveges volt.

-Semmi...-suttogta majd elszaladt a hang irányába s ahogy közeledett a dal egyre szebb és szebb lett...nagyon jól tudta mi volt ez egy felejthetetlen bölcsődal,melyet ezerszer hallott,s mely egyre több fájdalmas vagy éppen gyönyörű emléket ébresztett benne...egy dal amit már olyan régen hallott s szinte már el is felejtett....

 Az erdő rózsaszín köntöst öltött...mindenfelé cseresznyevirágszirmok szálltak a nyirkos tavaszi levegőben.Inuyasha csak futott és futott keresztül a rengetegen nem törődött senkivel és semmivel csak fejvesztve rohant a hang irányába,s a többiek nem tehettek semmit azon kívül hogy követték az önmagából szinte teljesen kikelt fiút...

-Inuyasha!!!!-de a hanyou meg se hallotta.-Mi történhetett...-kérdezte könnyes tekintettel Kagome-ő nem szokott csak úgy sírni...valami nagy baj van...és én nem tudok neki segíteni....

-Nyugodj meg...majd megoldjuk...mint minden mást ami eddig történt velünk...-s Sango megpróbálta megnyugtatni a még mindig síró Kagomét....

Nemsokára a rengeteg ritkulni kezdett...s egy tavaszi virágokba burkolózott kis tisztás vált láthatóvá amit egy ragyogó kék vizű patak szelt ketté...Inuyasha megállt tekintetét egy fiatal lányra szegezte aki a fák felé fordult s közben csengő hangon énekelt....

 A lánynak hosszú fehér haja volt...s egy két szeleburdi virágszirom kukucskált ki selymes tincsei közül...hosszú többrétegű rózsaszín ruhát viselt...s kedves pirospozsgás arcával az érkezők felé fordult...

-Inuyasha...csakhogy ideértél...-mondta mosolyogva...s ahogy közeledett észrevehetővé váltak kicsi fehér kutyafülei és ragyogó aranyszemei...

A fiú lába mintha a földbe gyökerezett volna meg se tudott mozdulni a meglepetéstől...

-Inuyasha...kisöcsém...testvérem...-s megölelte a még mindig könnyes tekintettel maga elé meredő fiút...de Inuyashának több se kellett mint egy kisgyermek úgy odabújt a lányhoz...megtalálta testvérét akiről eddig azt se tudta hogy létezik...

Kagoméék könnyezve nézték a megható pillanatot...majd hirtelen a fiatal hanyou megszólalt...

-Kagome...-örülök hogy ismét találkozunk...hát nem ismersz meg...?-bontakozott ki Inuyasha karjai közül a lány.

A miko lekászálódott Kirara hátáról,s mélyen a lány szemébe nézett..arany színű tekintetében ugyanazt az ürességet vélte felfedezni mint egy nappal azelőtt újhold éjszakáján...

-Mikomi..-s arca ismét felderült..-hát te vagy az....?

A boldog egymásra találás után mindannyian leültek a tisztásra hogy minden eddigi titokra fény derüljön....s lassan tisztult a sötétség  mely Inuyasha múltját eddig teljesen eltakarta...s nemsokára nemcsak Mikomi hanem a többiek számára is érdekes dolgok kerültek napvilágra...

4. fejezet:A múlt titkai

-Te mióta élsz itt az erdőben...vagy szóval inkább úgy kérdezném hogy te itt élsz az erdőben?-s Kagome feltett egy újabb kérdest....s ez így ment már vagy fél órája...:)

-Nem.Ne aggódj...ez a hely az én kis menedékem a világ elől.Én egy közeli palotában élek...olyan hercegnőféle lennék...-nevette el magát a lány-...tényleg de milyen udvariatlan vagyok..kérlek gyertek velem....-s Mikomi lassan felkelt s elindult ez erdő sűrűje felé s befelé vezette a bámészkodó társaságot...a még mindig furcsán szótlan s szomorú Inuyashát,s a hanyou miatt egyfolytában aggódó de közben a táj szépségeit egy pillanatra megcsodáló Kagomét...a vidáman ide-oda rohangáló Shippout,aki semmiképp sem óhajtott felhagyni ostoba trükkjeivel,mellette a kisrókát csitítgató Sangót,s természetesen a szellemirtó fenekét fogdosó Mirokut.

S mikor a rengeteg ismét ritkulni kezdett akkor már megpillanthatták a palotát,hatalmas és csodálatos volt,mindenfelé rózsa bokrok és cseresznyefa virágok illatoztak,mindent beborított a virágáradat....ezenkívül a már fennt említett  kis patak itt kiszélesedett s Mikomi elmondása szerint nem messze innen óriási vízesésként zubog le a mélybe...