belenézett annak ragyogó arany szemébe.

-Csak boldoggá akarlak tenni szeretem hallani ha nevetsz..!.-mondta kedvesen majd hozzábújt a lányhoz s ajkuk forró,égető csókban forrt össze.

Hatalmas pancsolás vette kezdetét,Sangot nagy nehezen rávették,hogy üljön fel Miroku nyakába,aminek persze a szerzetes felettébb módon örült,Kagome már rég Inuyasha vállain csücsült és jót kacarászott természetesen a hanyouval együtt ezen a színlelt hisztin,nagyon jól tudta ugyanis hogy Sango szeret Miroku közelében lenni,...talán még többet is akart...

A vizicsata kezdetét vette...Shippou volt a bíró és hát elég érdekes játék elé néztek...amíg a két lány odafönt össze-vissza birkózott a fiúk...hát hogy is mondjam egyszerűen kimondva élvezték a helyzetet...de végül kiegyeztek döntetlenben legalábbis az urak...miközben a hölgyemények visítoztak és kacarásztak addig ők úgy határoztak hogy a két nőszemélynek jobb a vízben...és egy kettő..hááromm...és...

Most már mindenki a vízben volt...ebből aztán "vérbosszú" lett...s Kagome és Sango őrült módon támadta meg a két röhögcsélő fiút...

Mikomi mosolyogva hallgatta őket a partról...s néha ő is kapott a a ragyogó vízcseppekből amire egy kedves kacajjal válaszolt...elmerengett gondolataiban az öccse nevetését hallgatva szíve nyugodt és boldog volt...tudta hogy Kagome az a lány aki képes volt a múltját elfelejtetni vele s akivel egy boldogabb és szebb jövő felé nézhet...akivel végre teljes életet élhet...egy ember aki elfogadta őt...egy ember..s akkor Mikomi valami olyan felismerésre jutott ami annyira elszomorította hogy majdnem sírvafakadt...ez a lány egy ember...az éltető fény Inuyasha számára...egy olyan lány aki nélkül képtelen élni...s ez a fény hamarabb huny majd ki mint az öccse gondolja...hiszen Inuyasha talán erre még sohasem figyelt fel...Kagome egy ember s az élete sokkalta rövidebb mint egy félszellemé...Inuyasha élveszti majd az éltető fényt az életéből...s nem csak szerelmét hanem barátait is hiszen emberek mind emberek kivéve azt a kis rókakölyköt...öccse ismét egyedül fog maradni...s az élete ismét a hatalmas keserű szerelem és szeretet nélküli sötétséggel lesz egyenlő...hiszen életébe a fényt Kagome csempészte be...de ha ő elmegy nem tudja mi lesz...

Csak hallgatta őket ahogy vidám kacagásuk felverte az erdőt..de az ő szíve elkomorodott s lelkébe az alkony köszöntött be csak úgy mint a vöröses színbe burkolózó tájra...

A fiatalok még mindig a vízben játszottak Inuyasha és Kagome hatalmas csobbanás kíséretében kézen fogva ugrott le a zubogó vízesés tetejéről az alkony bíbor színét visszatükröző vízbe...Együtt voltak...boldogok voltak...nyár volt...s egymás önfeledt nevetését hallgatva nem is gondolták volna mennyi baj,szomorúság és fájdalom éri majd szívüket de főképpen lelküket...Inuyasha törékeny és sebezhető kristálylelkét...s Kagome érzékeny szerelmes szívét...

7. fejezet:A szerelem beteljesülése…Kikyou dühe

 S a nyár amilyen gyorsan jött úgy el is ment...s már az ősz is beköszöntött s szinte már el is tűnt...az esős november uralta a tájat...mindenfelé sár és tócsák voltak melyekben visszatükröződött a szürke,felhős ég...Kagome vidáman futott végig az pocsolyás tájon..minden vízbe belelépett mint egy kisgyerek...s vidámsága egy okból adódott Inuyashával már egy hete nem tudtak találkozni s most végre újra láthatja őt...hiszen családjával elutaztak "őszölni" egy hétre a Hawaii szigetekre Souta és édesanyjuk szülinapja miatt...ez volt édesapjuk szerint az összes eddigi szülinap,névnap és karácsony bepótlása..hát szép kis ajándék az biztos...Inuyashát meg nem szerették volna repülőre tenni,így hát nem ment velük...Kagome lebarnulva hatalmas mosollyal az arcán közelített Kaede kunyhújához...s mivel Inuyasha megérezte az illatát  kirohant a szabadba majd boldogan egymás nyakába ugrottak és hát az az üdvözlő "puszi":) sem maradhatott el...ez után legalább egy óráig mesélte emlékeit...a történéseket....majd átadta a szigetről hozott ajándékokat...

-Annyira örülünk hogy itt vagy...-mondta Shipppou széles vigyorral a képén...s éppen próbálkozott valamit kezdeni a Kagome által hozott játékkal.

-Az biztos...de legjobban szerintem az a kis piros ruhás fehér hajú alak örül neked...-mosolyodott el Miroku...-tudod aki most éppen a kezedet szorongatja.

-Így igaz...kb. egy olyan fél órája tudtuk becsalni a kúttól...szerintem a 7 napból amíg nem voltál itt 5-öt kint töltött...-szólalt fel Sango,mire Kagome arca felvette legaggodalmasabb arckifejezését...hiszen odakint esett az eső és hideg volt...de mielőtt ennek hangot adott volna Inuyasha cselekedett...

-Hiányoztál...-súgta a hanyou Kagome fülébe...-...nagyon hiányoztál.-majd megölelte a lányt,mire a bók címzettje szerényen elmosolyodott...

-Te is nekem....

A szerelmük egyre erősödött s az elkövetkező egy hétben rengeteg időt töltöttek együtt,nyilvánosan is kimutatták érzelmeiket kézen fogva sétálgattak a faluban,megcsókolták egymást...tehát kezdtek úgy tűnni mint két igazi szerelmes...a csaták hevében pedig Inuyasha még jobban védte Kagomét(ha lehetett volna az eddigit még fokozni)...s a lány szintén így viselkedett ő egyre jobban aggódott a fiúért...Egyvalaki viszont nem örült a történteknek a fiatalok boldogságának és szerelmének...egyvalaki aki valaha ember volt de most (hát izé hát na jó Ms.Zombie)valami egész más...Igen Kikyou volt az minden örömteli pillanatot végignézett Inuyasha és Kagome szerelmi életében és egyre nőtt a düh és a gyűlölet a szívében e két személy iránt...és a bosszúja már nem váratott sokáig magára...

Esős délután volt Inuyasháéknak sikerült elkeveredniük a többiektől,már napok óta várták a pillanatot amikor kettesben lehetnek és valami olyasmit tehetnek meg amit eddig még soha...

Visszatértek ahhoz a kis vízeséshez ahol a nyáron olyan önfeledten játszottak s mely annyi szép emléket ébresztett bennük...azt is nagyon jól tudták hogy a vízesés mögött van egy barlang...és hát már az is biztos volt hogy mi fog ott történni...:D

Odakint lassan szemerkélt az eső így jobbnak látták bemenni.Nagy nehezen sikerült tüzet gyújtaniuk,s mire a nap lemenőben volt egymást átölelve nézték az össze vissza cikázó vöröses narancs lángokat...Inuyasháéknak terveik voltak ezen az éjszakán...a barlang egyik eldugottak zugában ültek egymást melengetve egy hálózsákon...az első együttlétet tervezték mára...csak Kagome arra nem gondolt hogy ebből gyerek is lehet...talán szerelme közelsége s az elkövetkező éjszaka vágya feledtette el vele ezt az "apró" kis dolgot...Inuyasha ugyanígy érzett...nem gondolt a következményekre...lágyan csókolgatni kezdte a lány nyakát s lassan levetkőztette s Kagome is ugyanígy tett...kezdetét vette életük talán egyik legforróbb,legszebb éjszakája..az ég kitisztult,a csillagok fénylettek a ragyogó égbolton s ők boldogok voltak nagyon boldogok..érezték egymás bőrének puhaságát,a másik kezének lágy érintését...vágyaik beteljesültek s azt kívánták bár sohasem érne véget az éjjel...S míg ők élvezték egymás társaságát :)...érkezett egy hívatlan vendég...ugyanis a barlangban már lakott valaki...két egymás melletti járat volt ugyanis melyet csak egy vékonyka rés választott el...s a másik helység lakója már több hete Kikyou volt...ez volt az ő kis búvóhelye ahonnan  könnyen visszajuthatott a faluba hogy a szerelmesek után kémkedjen...

S azon az éjjelen ő az első sorból nézhette és hallgathatta végig a dolgokat..s akkor betelt a pohár...a bosszúja készen állt már csak a megvalósítás időpontját kellett kitalálnia...nem bírta tovább, nem nézhette tovább hogy Inuyasha boldog Kagoméval...

S hogy a hanyou mért nem érezte meg a papnő illatát(?)....hát volt neki jobb dolga is mint hogy egy zombival foglalkozzon...:D

Mire a szerelmesek felébredtek már dél is elmúlt s hál istennek Kikyou is eltűnt...semmilyen nyomot nem hagyva maga után.A fiatalok pedig nyugodt szívvel mentek vissza a faluba,nem is sejtve a papnő bosszúvágyát,s a halálos veszélyt mely rájuk vár...

Lassan hatalmas vigyorral a képükön visszatértek Kaede kunyhójába ahol a többiek már 3 órája róluk pusmogtak és hát amikor a fiatalok beléptek az ő arcukon is szétterült egy kis önelégült vigyor...ugyanis hát...Sango Kagométól,Miroku pedig Inuyashától tudta meg a "dolgokat"...mármint hogy mire készülnek...

-Na milyen volt....?!-kezdett bele kíváncsiskodó kérdéseibe a szerzetes.

-Miroku...hogy lehetsz ilyen...-állította le egy hatalmas ütéssel a szellemirtó.

-Kérdésedre válaszolva kedves Miroku...csodás...-mondta sután mosolyogva Kagome majd megcsókolta Inuyashát.

A hanyou nem válaszolt ámbár egész nap olyan boldog volt hogy szinte nem lehetett lelőni...de sajnos 3 nap múlva Kagoménak haza kellett mennie mivel az iskolát azért neki is kellett látogatnia...néha:)))...azonban nem telt el úgy nap hogy nem találkoztak volna Inuyashával,csodás perceket töltöttek együtt a középkorban és a jelenben úgyszintén...de a boldog időkből már nem volt túl sok közeledett a szenvedés mely beárnyékolja sorsukat...

8.fejezet:A legszebb karácsonyi ajándék…vagy mégsem

Nemsokára eljött a karácsony....s Kagome eszeveszetten járta a boltokat ajándékok után kutatva,Inuyasháéknak és családjának...na jó legfőképpen Inuyashának...ötlete sem volt hogy mit vegyen a fiúnak.Éppen a boltokat járta a barátnőivel amikor is egy picit megingott s hogy megálljon a lábán és ne essen hasra meg kellett kapaszkodnia egy édességboltos kirakat előtt álló Mikulás hófehér szakállába...aki éppen 3-4 éves gyerekekkel beszélgetett...

S mivel ez elég poénosan jött ki hát nem is igazán foglalkozott vele...

-Kagome mi volt ez az előbb...?-kérdezte ijedten Ayumi.

-Csak annyi hogy majdnem lelőtte a karácsony poénját a kicsi gyerekek előtt.-nevetett Yuka és Eri.

-Á,semmi gond ,csak az a baj hogy megint elfelejtettem reggelizni...és ez az állandó rohanás.-jegyezte meg fáradtan a lány.

-Ugye nem fogyózol már megint...vagy diéta...tényleg hallottatok már az új up-date módszerről...-folytatta a beszélgetést Yuka...

A társalgás többi része sikeresen elterelődött Kagoméról így a lánynak volt ideje megvitatni magával hogy mi lehet a baj...mostanában elég sok ilyen rosszulléte volt...szédülés,hányinger...

S lassan kezdett összeállni benne a kép...egy hónapja Inuyashával a vízesés mögött...a rosszullétek...minden arra utalt...hogy...terhes...nem az nem lehet...akkor ott kell hagynia a sulit...minden másképp lenne...dolgoznia kéne járnia...és az édesanyja nyakára sem kéne még egy gyerek..ő meg még fiatal...túl fiatal ehez...egyszer mindenképpen szeretne egy kisbabát Inuyashától...de az az egyszer nem most van...

-"Jaj Kagome ne légy ostoba és ne beszélj be magadnak hülyeségeket....te nem vagy terhes"-próbálta másra terelni gondolatait,de még miután a vásárlást befejezték akkor se tudott kellemesebb dolgokra gondolni,s hát ennek eredményeként délután őrült módon rohant el egy közeli gyógyszertárba,s vett egy terhességi tesztet...s ahogy hazaért remegő kézzel bontogatni kezdte s közben biztatta magát...te nem vagy terhes nyugodj meg...nyugodj meg Kagome...de ez nem segített...nem nem teszi meg...s lassan leült az ágyára kezében a teszttel...nem merte nem volt hozzá bátorsága...mi van ha igaz...mi van ha...

Egy idő után azonban miután egy picit megnyugodott,halkan felállt s lassú reszkető léptekkel elindult a mosdó felé...s amire számított bekövetkezett zokogva elfolyt fekete szemfestékkel ült a jéghideg fürdőszobacsempén kezében a pozitív terhességi teszttel...nem hitte el...biztos elrontott valamit...biztos rosszul csinálta...nagyon szerette Inuyashát szívből szerette...tiszta szívből...de most mégis zokog itt zokog...ő nem akart még kisbabát...mit szól majd a szerelme...a mamája...a barátnői...mi lesz a sulival...hogy lesz ezután...s egyszerűen nem tudta abbahagyni a sírást...s ennek következménye lett édesanyja lélekszakadva rohant fel síró lányához el sem tudta képzelni hogy mi lehet a baj...

-Kagome...kicsim mi történt??-kérdezte rémült hangon...de a lány nem felelt csak lassan felnézett édesanyjára szomorú könnyes szemeivel...majd erőt vett magán...

-Anya én...én terhes vagyok...-majd még jobban elkezdett sírni.

De a mamája reakciója nem a megszokott volt...nem igazán örült a hírnek de mivel látta hogy lánya mennyire elcsigázottan ült a kövön szíve megenyhült...

-Ne aggódj..majd kitalálunk valamit..minden rendben lesz...-s megölelte az elkeseredett Kagomét...

S miután megvitatták a megtartjuk nem tartjuk kérdést és a baba mellett döntöttek,s a feltételek az iskola folytatása,sokat segíteni anyunak menüpontok elhangoztak Kagome boldogan rohant át a középkorba nem csak karácsonyozni hanem elmondani Inuyashának hogy apa lesz!!

A másik világban lassan hatalmas pelyhekben hullott a hó.Kagome meggyorsította lépteit,s pár percen belül el is érte Kaede anyó kunyhóját.De mikor belépett szerelme nem volt sehol...

-Inuyasha?-kérdezte mosolyogva,majd letette a karácsonyi ajándékokat,s ő is leült a földre a többiek mellé.

-Már egy órája elment...szerintem a fáján ül...ahogy szokta ha te elmész...-mondta Sango,s tekintetét az ajándékkupacra szegezte.

-Rendben elmegyek és megkeresem...fontos közlendőm van a számára...-s kacarászva elszaladt,majd szinte táncolva ment végig a falu utcácskáin...

-Ugyan mi lelte...-kérdezte érdekes tekintettel Miroku.

-Majd megtudjátok...-mosolyodott el Mikomi...-Nagyon fogtok neki örülni."-Csak azt nem tudom mi lesz Inuyasha reakciója."

S úgy tűnt Mikomi sejtése beigazolódott...

-Inuyasha gyere le kérlek...valami nagyon fontosat szeretnék mondani neked...-szólt a lány s arca ragyogott a boldogságtól.

-Valami fontosat?-kérdezte érdeklődve a fiú,majd egy röpke mozdulattal leugrott a fáról.

Kagome lassan megfogta a Inuyasha kézét...

-Nos mi az a halaszthatatlan mondanivaló,haljam...-de szavaiban nem volt semmi morcosság csak egy "csöppnyi" boldogság bujkált hangjában,hiszen a lány visszatért.

-Hááát...nem is tudom,hogy mondjam el-kezdte el húzni az időt Kagome.

-Na mond már el kíváncsi vagyok...-nógatta Inuyasha kisfiús bájjal.

-Inuyasha én én terhes vagyok...!!!-mondta vidáman-...kisbabánk lesz...-s boldog tekintetét a fiúra függesztette.

-Mi...ez...ez meg hogy lehet..ez nem..én nem...én nem akarom...-dadogta Inuyasha...s szemeit szomorúan elfordította szerelméről...-nem lehet...én...-majd fogta magát s beszaladt az erdőbe,a  kiszáradt kopasz fák közé...a hó lassan komótosan kezdte el befedni a tájat s Kagome csak állt s lelkileg összetört...Inuyasha nem szereti...a kisbabájukat sem akarja...most mi lesz...hogy lesz ezután...leroskadt a földre s könnyes tekintetével bámult szerelme után...hátha visszajön...megöleli...de nem, a hópelyhek puhán hulltak,s a lány zokogva borult a hóba...nem lehet...ez tényleg nem lehet igaz...

9.fejezet:Inuyasha múltjának sötét és fájdalmas titkai

Egy óra múlva csontig átfagyva tért vissza a kunyhóba...a többiek rémülten emelték fel tekintetüket...

-Kagome...szent ég mi történt...-rohant oda hozzá Sango.

-Inu...Inuyasha nem szeret...nem szeret engem...-s zokogva borult a szellemirtó karjaiba.

A lány tanácstalanul nézett Kagoméra de azért próbálta megnyugtatni...

-Ugyan ne beszélj butaságokat...téged szeret a világon a legjobban...

-Ez így van Kagome...majd én beszélek vele...azt hiszem tudom mi a baj...-mondta Mikomi s azzal kisétált a kunyhóból és egyenesen öccse felé vette az irányt.

Hamarabb megtalálta mint ahogy gondolta volna...a fiú halkan sírdogálva ült az egyik közeli dombtetőn.

-Inuyasha...-szólt kedvesen...s lassan elindult a fiú felé.-Miért sírsz...?

-Én nem sírok...csak ez a hideg szél nem...nem jó...nem tesz jót...csípi a szemem...-próbálta letagadni Inuyasha a nyilvánvalót s közben szaporán törölgette a könnycseppeket az arcáról.