...:::Inuyasha Fanfictions©:::...
..::Menü::..
 
..::Kiegészítések::..
 
..::Zene (Kiss from a Rose)::..

 

 Letöltés:

Ami most szól az - gondolom rájöttetek - nem japán, de azért remélem tetszik :P
fogalmam sincs ki az előadó illetve mi a szám cime de  >>itt<<  letöltheted! ;)

 

Hana Yori Dango (jdrama) - Planetarium by Otsuka Ai (előző)
Fuhen by Rin Sakura sake by Arashi
Kimi wa petto (jdrama) - Darling! by V6 
Kiss from a rose by Seal

 

 
..::Ennyi az idő!::..
 
..::Chat::..
Na jól van... igazatok van....mostmár annyira nem kihalt.... És még valami.... csetbe NE REKLÁMOZZ!!!
 
..::Bejelentkezés::..
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
..::Friss::..

 

EZENTÚL AZ ÚJ HONLAPON!!!!!!

 

http://www.inuyashafanfics.atw.hu/

 



 

Jó olvasgatást! ;)  
 


 

*Lemon: Olyan fic ami sexuális tartalommal rendelkezik! Kéretik nem elolvasni 16 éves kor alatt!!!!!!!                 

*********************************

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(az oldalon jelenleg kb 302 fanfic (ebből 33 paródia, 14 lemon) és  21 vers található. Viszont ebből még jó pár írója a türelmeteket kéri mert a mű folytatásra vár)

 
A lelkek útja (by Ly)
 
A lelkek útja II. (by Ly)
 
.:Nézz be!:.


Nézzétek meg másik oldalunkat is!
Anime Fanfictions

>>KATT IDE<<


És természetesen ide is várjuk a műveket!;)

 

 
Új kaland (by Ignesis)
 
..::Linkek::..
 
..::Versek::..
 
..::Lemon::..
 
..::Paródiák::..
 
Nézzük csak....mennyien is jártatok már itt?:)
Indulás: 2005-05-11
 
~ Sesshoumaru kalandjai by Shiroryu
~ Sesshoumaru kalandjai by Shiroryu : 2. Az újbóli találkozás

2. Az újbóli találkozás

  2006.05.09. 10:59


2. Az újbóli találkozás

Neila nagyot kortyolt a kristálytiszta vízből. Aztán megtörölte a száját és elnézte a mesébe illő tájat. Előtte vígan csobogott egy kis patak, hangja mintha megannyi kicsiny ezüstcsengő lenne. Ő maga a dús fűvel borított parton térdelt, mögötte egy nagyobbacska kő volt. A harcosnő, miután csillapította szomját, elégedetten nyújtózott egyet, majd hátradőlt. Kényelmesen elhelyezkedett, s lehunyta szemeit.

Mint azóta annyiszor, akkor is eszébe jutott az a különös férfi, akivel egyszer harcolt. Habár már jóidő eltelt azóta, gyakran gondolt rá. Képtelen volt elfeledni azokat az arany szemeket, melyek, akár egy tükör, teljesen érzelemmentesen csillogtak. Mintha csak egy arany tó töretlen felszínébe pillantott volna, melyben csupán a tükörképét láthatta, az alatta húzódó világot soha.

S mint eddig mindig, most is azon tűnődött, miért nem ölte meg, amikor lehetősége nyílt rá. Hiszen máskor gondolkodás nélkül megtette volna. Akkor viszont valami meggátolta ebben. Igaz, ahogyan eddig is tette, Neila itt abbahagyta gondolatainak szövögetését. A napfény kellemes meleggel töltötte el, a patak lágy muzsikája pedig nyugtatóan hatott rá.

Elszunnyadt.

- Jaken-sama! Megtaláltuk! – kiáltotta valahonnan lelkesen egy gyermekhang, minek hallatára a parton pihenő Neila azonnal felriadt. Kezét kardja markolatán nyugtatta, tekintetével a szemközti partot szegélyező fákat fürkészte.

- Rin! Ne rohanj olyan gyorsan! Ne ro…han… - kiabált egy másik, rekedtes hang, kissé távolabbról, ami aztán egy hangos nyögés kíséretében elhallgatott.

- Siess Jaken-sama! – felelte a gyermek, majd hangosan csörtetve felbukkant a vízparton. Hatalmas, boldogan csillogó szemekkel bámult a patakra, melyben rengeteg halacska úszkált. Vígan kacagva felkötötte a kimonója alját, hogy ne vizezze össze, s már ugrott is volna bele a sekély vízbe, mikor megérezte magán a fürkésző tekintetet. Csodálkozva nézett körbe, majd akadt meg a szeme a vele szembe ücsörgő Neilan. Meglepetten lépett egyet hátrébb.

A harcosnő kíváncsian szemlélte a kislányt. A bájos arcon most enyhe ijedség tükröződött. Fekete haja kissé gubancosan omlott vállaira, egy helyet kivéve, a feje tetején, ahol egy kisebb tincset összefogott. A ruhája egyszerű volt, s mégcsak papucsot sem viselt.

A lány, melyet valaki korábban Rinnek nevezett, csak állt, s bámulta őt. Neila enyhén felsóhajtott. Már éppen indult volna, mikor a gyerek mögött egyszer csak felbukkant egy kétfejű sárkány, akit egy alacsony, erősen fujtató, barnaruhás szellem vezetett. A zöld kobold egyik kezében egy nála jóval hosszabb botot is lóbált, melynek a végén egy férfi és egy női fej volt.

Addig kétségbeesett küzdelmet vívott annak érdekében, hogy lépést tudjon tartani a lánnyal, most viszont, meglátva annak szótlanságát, ő is a túlparton ücsörgő Neila felé fordult.

- Jaken-sama… ki ez a nő? – kérdezte halkan Rin, mire a kobold fürkészően megszemlélte a nőt, majd vállat vont.

- Nem tudom. Mindegy. Ne is törődj vele. Fogj magadnak valami ennivalót – mondta a Jakennen nevezett lény.

- Nem fog bántani? – érdeklődött tovább a kislány, aki még mindig nem mozdult.

- Nem… nem hiszem. Különben is, azért vagyok itt, hogy megvédjelek. Vagy tán nem bízol bennem?

- De – bólintott nevetve a lány, s óvatosan belemerészkedett a vízbe.

Neila mindezt élénk érdeklődéssel figyelte. A kobold utóbbi kijelentése pedig mosolyt csalt ajkaira. Valamiért úgy döntött, mégsem megy el, pedig eleinte nem szeretett volna maradni. Most viszont, ahogy elnézte a bájos lányka próbálkozásait a halfogásban, békesség töltötte el. Ismét kényelmesen kinyújtotta a lábait. Lehunyta szemeit, noha azért még elkapta a Jaken nevű szellem őt mustráló tekintetét. Ez pedig mulatatta. Halványan elmosolyodott, majd ismét elaludt.

Közben, Jaken vigyázó tekintetének kereszttüzében, Rin nem kis zajt csapva, kézzel próbált halat fogni. Minden bizonnyal már nem először csinálhatta, mivel egészen ügyes technikával rendelkezett. Még nem sokkal múlt csak dél, de már három halacska sült a tűz fölött. A sülő hús illatára pedig Neila is kinyitotta a szemeit.

Természetesen Jaken erre azonnal gyanakvóan felé-felépislogott, miközben evett.

- Mi a baj, Jaken-sama? – érdeklődött két falat között Rin.

- Az a nő… - suttogta halkan a kobold. – Valamiért nem tetszik nekem. Olyan… furcsa. Nem csinál semmit, csak néz minket. S mintha ez mulattatná…

- Szerintem kedves lehet. Bár, elég furcsa a ruhája. Egy embertől nem szokványos – jegyezte meg a kislány, mire társa bólintott. Jól megnézte magának a nőt, aki még mindig csak szemlélte őket, különös, arany tekintetével, ami az apró szellemet leginkább az urára emlékeztette.

A furcsa idegen egy testhezálló, fekete kezeslábast viselt, ami arra a szellemirtó lányra emlékeztette Jakent, aki az ura öccsének barátja. Efölött egy fekete-vörös mintás ujjatlan ruhát hordott, melynek a szoknyáját csípőig felhasította  a szabad mozgás érdekében. A derekára tűzvörös kendőt kötött öv gyanánt, melybe többek között a kardját is tűzte. Hosszú, fekete haja a háta közepéig ért. Arcvonásai finoman metszettek voltak, mintha nem is ember, sokkal inkább szellem lenne.

Neila viszont megérezte az őt fürkésző sárga tekintetet, minek hatására egyenesen Jaken szemeibe nézett. A koboldot kirázta a hideg a tükörsima tekintettől. Inkább a halának szentelte a figyelmét. Igaz, azért szemmel tartotta a különös nőt is, aki erre csak titokzatosan elmosolyodott.

„Vajon mit akarhat itt?”- tűnődött magában a kobold. Gondolataiból Rin riasztotta fel.

- Nem kellene megkínálnunk őt is? – érdeklődött kedvesen a lány, mire társa elsápadt.

- Hol jár az eszed, te lány?! Sokkal jobb lenne, ha inkább elmennénk. Most azonnal. Gyerünk! – adta ki az utasítást a zöld szellem, s elindult a sárkány hátas felé, aki álmos szemekkel nézett rá.

A kislány még vetett egy kíváncsi pillantást az idegen felé, majd vigyázója után szaladt.

Neila még sokáig nézett utánuk, aztán ismét elszunnyadt. Álmaiban viszont újból látta a kedves kislányt, aki, bár nem is ismerte őt, mégis hallal akarta kínálni.

Mosolygott.

Másnap a harcosnő ismét felkerekedett. Megérezte ugyanis a levegőbe beálló változásokat. Immáron feszültséggel volt terhes a légkör, ami nem tetszett neki. Mostanában megsokasodtak a gonosz szellemek támadásai, így az utóbbi időben akadt dolga elég.

Igaz, azért néhanapján adódott egy-két szabadnapja is, mint az előző, s mint amilyennek a mai is kinézett. Mélyet sóhajtott és tovább baktatott a kis ösvényen, ami ismeretei alapján egy faluba vezetett. Ő maga ugyanis azzal kereste a kenyerét, hogy, miközben barangolt, az útjába akadó falvakban élő embereknek segédkezett. Megölte az esetleges portyázó szellemeket, vagy éppen banditákat. Cserébe pedig szállást és ételt adtak neki. Kellemes élet volt ez, szabad és izgalmas. Olyan, ami tökéletesen megfelelt Neila elvárásainak.

Miközben ezen tűnődött, tovább sétált. Csakhogy ekkor sikítás törte meg a táj csendjét. Neila azonnal futásnak eredt a hang irányába, amely ismét felhangzott. Mellette egy rekedtesebb hang is hallatszott, aki hallhatóan a másik védelmére kelt, ám egyszer csak elfulladt.

A harcosnő olyan gyorsan rohant, ahogy csak bírt. Már a dulakodás zajait is meghallhatta, ahogy két nagyobb test birkózott egymással. A bokrokat és ágakat ügyesek kikerülve, vagy éppen átugrálva szaladt a hangok irányába, amelyek egyre közelebbről hallatszottak. Egyszer egy sárga villámmal találta szembe magát, amely elől épphogy csak félre tudott hajolni. Kirántva a Shirojint még ugyanazzal a lendülettel felmetszette az egyik szellem nyakát, aki éppen a sárkány hátas köré csavarodott.

Neila gondolkodás nélkül csapott le újra a hatalmas százlábúra, aki válaszképp hangosan nyöszörgött. Majd elernyedt, s nem mozdult többet. A harcosnő a másik szellem felé fordult, aki az előle menekülő Rint akarta utolérni. A sárkányfejű, kígyótestű szellem már-már utolérte a kislányt, ám egy penge villanása elterelte a figyelmét, amely felhasította a hátát. A szörny a támadója felé fordult, s egy sárga villámot okádott felé, amit ellenfele egyszerűen kettévágott a kardjával, ahogy előrelendült. A szörny viszont ügyesen kicselezte támadóját. Majd ismét korábbi áldozata felé fordult.

Rin már-már azt hitte, megmenekült, s egy bokor mögül kilesve szemlélte a történteket. Ám amikor meglátta a kitátott pofával felé repülő szörnyet, felsikítva ismét futásnak eredt. De a szellem gyorsabb volt, s megragadta a ruhája nyakánál fogva, felsértve a bőrét is.

A lány kétségbeesetten kiáltott, mire Neila felugorva beledöfte kardját a szörny farka végébe, majd lehúzta a föld felé. A szellem erre elejtette a gyermeket, aki sikítva zuhant a zöld felé. A harcosnő ezt látva felé iramodott, s az utolsó pillanatban sikerült elkapnia az ájult lányt, nehogy becsapódjon. Majd az egyik karjában Rinnel, másikban a Shirojinnel küzdött a szellemmel, aki a történtek után még jobban felbőszült. Szemeiben van tűz lobogott.

Neila viszont gyorsabb volt nála, s könnyedén kicselezte. Majd, egy alkalmas pillanatban szembefordult támadójával, s kardját megsuhintva egy tűztengert küldött ellene. A szellem nem készült fel erre, s a lángok elemésztették.

A harcosnő ezután visszatért a sárkány hátashoz és a zöld koboldhoz, aki még mindig ájultan hevert egy fa tövében. Letéve a lányt mellé megnézte, nem esett-e nagyobb bajuk. Az apró szellem, akit emlékezete szerint Jakennek hívtak, csupán az ütés erejétől vesztette el az eszméletét, Rin pedig sokkal inkább a történtek okozta rémülettől, mintsem a nyakán lévő horzsolástól. Mindenesetre, feltette őket a kétfejű hátasra, majd ő is felült, s elrepültek.

Nem sokáig kellett utazniuk, mivel a közelben volt az a patak, ahol előző nap összefutottak. Leszállt, amellett a kő mellett, ahol korábban Neila is pihent. A harcosnő lefektette a társakat a hullámzó, zöld fűre, majd a magánál tartott rongyot bevizezve megtörölte mindkettőjük arcát. Rinnek pedig ellátta a nyakán lévő horzsolást is. Nem sokkal később ki is nyitotta a szemét, csakúgy, ahogy Jaken is. A zöld kobold nagyot ugrott meglepetésében, mikor meglátta a kislányt a nő kezei között.

- Nyugalom! Nem bántalak titeket – fojtotta belé a szót az ismeretlen, mire a szellem elfintorodott.

- Na, jobban vagy? – érdeklődött Neila az éppen ébredező Rintől, aki megtörölte a szemét, mintha csak aludt volna. Aztán csodálkozva nézett fel rá.

- Igen. Köszönöm.

- Ideje mennünk, Rin – szólt közbe Jaken, aki továbbra is morcosan szemlélte segítőjüket. Neila erre ismét elmosolyodott.

- A környéken még van egy pár szellem. Nem ajánlanám, hogy komolyabb segítség nélkül itt barangoljatok – vonta meg a vállát a nő, s egyik lábát behajlítva a térdén pihentette karját. Jaken gyanakodva szemlélte. Tekintetében mérhetetlen bizalmatlanság csillogott.

- Nehogy azt hidd, hogy én gyenge lennék.

- Nem is mondtam. De egyszerre többel te sem bírsz.

Rin, aki mindezt unalommal vegyes türelmetlenséggel figyelte, most közbeszólt.

- Jaken-sama! Ő mentett meg minket.

- No és?

- Meg kellene köszönnöd neki.

A kobold erre annyira meghökkent, hogy még feleselni is elfelejtett. Neila ismét mosolygott.

- N… na… na de… nehogy azt hidd, hogy majd megköszönöm egy ember segítségét.

A kislány már ellenkezésre nyitotta a száját, de Neila közbeszólt.

- Ugyan! Hadd el! – legyintett a harcos. – Nem vagytok éhesek? Ahogy tegnap láttam, nem vittetek túl sok ennivalót magatokkal.

- De. Még nem is reggeliztünk. Fogjunk halat, Jaken-sama! – kiáltotta boldogan Rin, s a ruhájánál fogva cibálta társát a folyó felé.

Neila pedig mosolyogva megcsóválta a fejét, miközben hallgatta a lány boldog csacsogását. Aztán fát gyűjtött, bár sosem távolodott el túl messze a két baráttól. Közben a terepet is szemügyre vette, hátha talál szellemekre utaló nyomokat, ám szerencsére semmi ilyesmit nem látott.

Mikor pedig vígan ropogott a tűz is és a halak is illatoztak már a lángok fölött, Rin kérdezősködni kezdett.

- Hogy hívnak?

Neila meglepetten nézett rá. Eddig a gondolataiba merült, így elkerülte a figyelmét az is, hogy Jaken, aki eddig Rinnel veszekedett, most sértődött hallgatásba burkolózott. A kislány pedig láthatóan sokat szeretett beszélni, így természetesen nem sokáig bírt csendben maradni.

- Hogy hívnak? Hogy kerülsz ide? Hol születtél? Miért ölsz szellemeket?

- Ööö… A nevem Neila – felelte kissé visszafogottan a kérdezett, megdöbbenve a felé záporozó kérdések sokaságától. Nem igazán szokott hozzá a társasághoz, így most kissé zavartan figyelte a csacsogó gyermeket.

- Hmm… furcsa név, de tetszik nekem. Szeretsz utazni? Hogyan találtál meg minket? Miért voltál itt tegnap?

- Ahh, Rin! Fejezd be és inkább menjünk. Ha Sesshoumaru-sama megtalál minket, nem szeretném, ha ennek az embernek a társaságában látna – dörrent rá Jaken, bár a kislány mit sem törődött vele. Miután megette a hal utolsó falatát is, játszani akart. Társa persze cseppet sem örült ennek, ám a lány addig nyúzta, piszkálta és hívta, míg végül meg nem elégelte, s üldözőbe nem vette a vígan kacagó lányt.

Neila pedig magában mosolyogva figyelte őket. De természetesen, ő sem úszhatta meg ennyivel. A kislány ugyanis különleges képességekkel találta meg a legkülönösebb személyeket, akikkel aztán örök barátságot kötött. Így aztán azonnal felismerte a rokonlelket Neilaban is, habár a korából adódóan még fogalma sem volt, miért kedvelte meg már első látásra is az idegen harcost.

Mindebből adódóan pedig őt is megpróbálta bevonni a fogócskába. Természetesen az újdonsült társ már korántsem rajongott annyira az ötletért. Csaknem szó szerint a hosszú fűbe kapaszkodott, csakhogy a másik karját cibáló lányka magával ne rángassa. Ezalatt az idő alatt Jaken tudott szusszanni egy kicsit. Amíg ismét rá nem került a sor.

Rin felválta próbálta őket rávenni a játékra. Társai viszont, félretéve minden korábbi ellentéteiket, kivételesen együtt próbáltak menekülni előle. Mindebből természetesen egy tökéletes bújócska kerekedett ki, amit Rin kivételével mindenki nagyon utált.

Viszont minden jónak végeszakad egyszer, így a virgonc lányka is elfáradt egy idő után. Akkor pedig vacsora után kezdett kérdezősködni. Neila inkább elment keresni valami harapnivalót, mintsem újból kitegye magát a kérdéseinek.

Még nem ment le teljesen a Nap, mikor a vacsorára fogott nyulak már a tűz fölött sültek.

- Ooo… Nagy vagy Neila! Nem is tudom, mikor ettem utoljára nyulat! – ámuldozott Rin. Mellette Jaken szokásához híven magában füstölögve gubbasztott, habár a sülő hús illata az ő tekintetét is a nyúl felé csalta. Nem sokkal távolabb a harcosnő annak a kőnek támaszkodva pihent. Valamiért kimerültebbnek érezte magát, mintha egy egész szellemhadsereggel szállt volna szembe. Mégis, csupán ettől a naptól is megkedvelte az örökvidám Rint, s azért Jakent is, noha szíve szerint néha a földbe taposta volna.

Ahogy ezeken gondolkozott, egyszer csak azt vette észre, valaki egy adag ült húst nyújtott felé egy botnyársra rátűzve. A harcos meglepődve nézett a mosolygó Rinre. Elfogadta az ételt és bólintott köszönetképp, mire a kislány lehuppant mellé a földre, s falatozni kezdtek. Közben Jaken a forró hússal szenvedett, ami megégette, ezért aztán csaknem belefejelt a patakba, mikor a hűs vízzel próbálta enyhíteni a fájdalmát. Végül magában morogva leült Ah-un mellé, s nem sokkal később már aludt is.

Az éj további része békésen telt el. Rin Neilanak dőlve, Jaken Ah-un mellett aludt. A harcosnő pedig őrizte álmukat, mivel a levegőben még mindig érezhető volt a feszültség.

Másnap reggel ismét halfogással kezdődött a nap. Rin éppen Jakent fröcskölte a vízzel, mikor egy idegen hang szólalt meg a hátuk mögött.

- Rin! Jaken!

Mindhárman a hang irányában fordultak, Neila a kardja markolatára tette a kezét. Felismerte az idegen által keltett érzést. Harcra készen várakozott, bár nem rántott fegyvert. A fák közül ekkor előlépett az a férfi, akivel egyszer már összeakadt. Amikor pedig meglátták egymást, a szellem arany tekintete elsötétült.

- Sesshoumaru-sama! – kiáltotta boldogan Rin, s felé szaladt. Jaken nem sokkal lemaradva követte, ám elbotlott a botja végében, mire a szerencsétlen orra esett.

Mögöttük Neila enyhén meglepődve figyelt. Tekintete még mindig egybeforrt az idegenével.

- Mit keresel itt? – érdeklődött Sesshoumaru fagyosan.

- Ezt én is kérdezhetném tőled – vetette oda ugyanolyan hűvösen Neila, mire Jaken szája tátva maradt.

- Tudod-e egyáltalán, hogy kivel beszélsz ember? – tört ki belőle. – Légy tisztelettudóbb a nagy és legyőzhetetlen Sesshoumaru-sama-val szemben!

- Legyőzhetetlent mondtál…? – kérdezett vissza egy gúnyos félmosollyal a harcos, mire a férfi szemei megvillantak.

- Sesshoumaru-sama, ő megmentette az életünket – szúrta közbe Rin, mire a szellem lepillantott rá. Majd ismét a nőt nézte. Volt valami a megjelenésében, ami sehogysem hagyta nyugodni. Jaken embernek nevezte… ám korántsem volt biztos benne. „A szaga…”- villant át az agyán. „Nem hasonlít semmire sem. Nem ember, az biztos… de…”

- Ki vagy te? – tette fel a kérdést különös hangsúllyal, mire leolvadt a gúnyos mosoly a harcos arcáról. Nagyon is értette, miért kérdezte. Hiszen ő maga azonnal tudta, kivel állt szemben. Egy kutyaszellemmel, akinek hírhedten jó az orra.

Sóhajtott egyet, s megfordult, mivel indulni készült. Sesshoumaru követte a tekintetével, még mindig a válaszra várva. A harcos megérezte a szúrós tekintetét, s azt is tudta, mire vár. Végül pár lépés után mégis megállt, bár eleinte úgy gondolta, szó nélkül fog elmenni. Kissé hátrafordította a fejét, úgy válaszolt.

- Aminek gondolsz…

Aztán elment.

- Hagyod, hogy csak így elmenjen, Sesshoumaru-sama? – kérdezte Jaken hitetlenkedve. Rin kissé bánatosan nézett utána. A férfi megfordult, s elindult.

- Menjünk – közölte, mire mind Jaken, mind Rin, aki Ah-unt vetette kantárszáron, követték.

 
~/A .../~
 
~/ A /~
 
~/Az .../~
 
~/ B /~
 
~/ C /~
 
~/ D /~
 
~/ E /~
 
~/ F /~
 
~/ G /~
 
~/ H /~
 
~/ I /~
 
~/ J /~
 
~/ K /~
 
~/ L /~
 
~/ M /~
 
~/ N /~
 
~/ O-Ó-Ö-Ő /~
 
~/ P /~
 
~/ R /~
 
~/ S /~
 
~/ T /~
 
~/ U-Ú-Ü-Ű /~
 
~/ V /~
 
~/ Y /~
 
~/ Z /~
 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak