6.    fejezet

Hayu barlangja

   A barlang, amelyben a démonasszony elhelyezkedett a hegy aljában feküdt. Sötét bejáratát bokrok takarták el. Ezután egy hosszú repedés alatt kellett áthaladni, amely kissé beengedte a napfényt az alagútba. Miután a repedés végetért, kétoldalt fáklyák jelezték az utat. A hosszú út egy hatalmas főterembe vezetett. Ez a terem szabályos kört alkotott. A kör közepén egy másik kör helyezkedett el. Ezt gyertyák és kesze-kusza jelek alkották. A nagytermet csak a gyertyák gyenge fénye világította meg, és a bejárat előtti kanyarban a fáklyák is elfogytak. Hayu a gyertyakör közepén térdelt és imádkozott. Előtte egy háromszög alakú medál lebegett. A fekete vaskeretet egy laposra csiszolt smaragd töltötte ki.

- Úrnőm!- a bejáratban egy apró, sötét kis árny jelent meg. A sötétben csak alakja és világító, zöld szemeit lehetett látni. Hangja kísérteties sziszegés volt, amely némiképp visszaverődött a falakról. Hayu ráemelte kifejezéstelen tekintetét.

-         Mit akarsz, Muso? – kérdezte.

-         Megérkeztek, úrnőm, itt vannak!- sziszegte a szolga. Hayu hunyorított.

-         Remek, Muso! Készüljetek elő!- parancsolta, felállt. A kis szolga eltűnt a végeláthatatlan labirintusban, amelynek csak egy részét világította meg Hayu. A nő ökölbe szorította a kezét.

-         Végre! Enyém a bosszú!- a barlangot diadalittas kacaj rázta meg, amely kísértetiesen visszahangzott a folyosókon. Kagome megrezzent. Inuyasha karja után kapott és erősen megszorította, mintha az élete múlna rajta. Inuyasha először meglepődött, aztán valami melegség öntötte el. A fáklyák elfogytak, és a sötétség vette át a hatalmat. Aztán meglátták a gyertyák, nyújtotta tompa fényt.

-         Mi ez?- nézett körül Inuyasha, mikor meglátta Hayu körvonalait a gyertyagyűrű közepén. Széttárt karokkal hunyorgott rájuk.

-         Végre. Itt vagytok, és én kiélhetem fékezhetetlen bosszúvágyamat, amely jogos!- kezdte titokzatos hangon.

-         Na jó, elég a játékból! Add vissza Sango-t és hagyj minket békén!- kiabálta Inuyasha. Mivel számított a harcra, letette a Hiraikotsut, és elővette a kardját.

-         Heh! Kis korcs! Ennyire nagyra tartod magad? – nevetett Hayu.

-         Gonosz dög!- vicsorgott Inuyasha.

-         Sesshomaru, állj arrébb!- utasította Hayu.

-         Sajnálom, öcsi!- hajtotta le a fejét Sesshomaru és távolabb lépett Inuyasháéktől.

-         Áruló!- sziszegte Kagome. Inuyashát legjobban bátyja bocsánatkérése lepte meg. Hayu elkezdett kántálni.

-         Muso!- mondta és hümmögött tovább.

-         Igenis, úrnőm!- hajolt meg a kis szellem. A sötétben egy újabb alak kezdett kirajzolódni. Hayu lába előtt ott feküdt Sango, mozdulatlanul. A mellkasa éppen csak kicsit emelkedett és süllyedt, ez volt az egyetlen életjele. Mirokunak hatalmas erőfeszítésekbe tellett, hogy ne ugorjon oda szíve hölgyéhez. Hayu még mindig kántált, Inuyasháék csak most vették észre az előtte lebegő medált. Hayu kántálása felerősödött, orkánként zúgott. Sango teste kezdett megemelkedni, végül a medál magasságában lebegett. Valami kékes fény kezdett cikázni körülöttük. Hayu tovább mormolt. Muso összedörzsölte a tenyerét és gúnyosan kuncogott. Inuyasha, Miroku, Kagome, Kirara és a Kagome lábába csimpaszkodó Shippou pedig a kék fény és a barlangban lévő többi hatás deleje alatt álltak. A medál elnyelte a kék fényt, majd újra kilökte, méghozzá eszeveszett sebességgel. A fény lándzsaként döfte át Sango felsőtestét, anélkül, hogy egy karcolást is ejtett volna a lányon. Ekkor azonban váratlanul Sesshomaru nekifutott az anyjának és vérfagyasztó csatakiáltással ráugrott. Mivel Hayu abbahagyta a varázsige mormolását, ezért a kék fény elaludt, Sango és a medál pedig a földön landoltak.

-         Sesshomaru, te ökör! Mit művelsz!- üvöltött Hayu. Sango felemelte a fejét, mire Miroku odarohant hozzá.

-         Jól vagy?- kérdezte.

-         Minek kérdezik meg mindig ezt? Amúgy, hol vagyunk?- nyögdécselte a szellemirtó.

-         Hayu barlangjában- felelt Miroku és ölébe vette szerelmét. Megcsókolta.

-         Féltem, hogy elveszítelek- vallotta be.

-         Csodálom. Te sose félsz- mosolygott Sango.

-         Minden férfinak vannak gyengéi- vonta meg a vállát Miroku.

7.    fejezet

Sesshomaru harca

-         Sesshomaru, te ökör! Mit művelsz!- üvöltötte Hayu. Félrelökte fiát, aki tehetetlen baba módjára gurult arrébb. Ezzel eldöntött néhány gyertyát, amelyek vagy elaludtak, vagy gyengén pislákoltak. A forró viasz kifojt a barlang kövére és Sesshomaru bőrére.

-         Most elrontottál mindent! – kiabált a nő. Fia felé közeledett, aki pókjárásban hátrált. Hayu hatalmas pofont kent le neki. Majd ütötte-verte, ahol érte.

-         Büdös kölök! Miért tetted? Hm? Az anyád vagyok! Te is gyűlölöd!- mutatott Inuyashára - Akkor miért tetted?

-         Anyu… hagyd abba!- könyörgött Sesshomaru és megpróbálta magát a karjaival védeni.

-         Válaszolj!- toporzékolt az asszony.

-         Mert bántottál! Amikor visszajössz, mindig azt remélem, megváltozol, és nem bántasz többé- Sesshomaru arcán kövér, sós könnycseppek gördültek le. Hayu keze egy pillanatra megállt.

-         De nem, te csak bántasz. És ez nem azért fáj, mert erőset ütsz, hanem azért, mert nem szeretem ezt. Azt akarom, hogy bánj velem úgy, mint a többi anya- szipogta a démon. A többiek kivétel nélkül meglepődve bámultak. Rin közben beszökött.

-         Hah! Ostoba gyermek! Apád fia vagy! Próbáltam belőled kinevelni!- Hayu újra ütlegelni kezdte, de Rin közéjük állt.

-         Állj! Hayu asszony! Kérlek, ne bántsd! – kérte. Hayu sziszegett valamit a fogai között.

-         Sesshomaru nagyúr!- fordult meg Rin - Gyere!- felsegítette Sesshomaru-t és Inuyasháék mellé álltak.

-         Mit nem merészeltek? Szembeszállni a nagy Hayuval!  De megbánjátok!- kiabálta magából kikelve Hayu.

-         Muso, a lányt!- parancsolta.

-         Minek neked?- kérdezte Miroku.

-         Ahhoz a főzethez, amely hatalmas erőt biztosít nekem, amelyet még az egész Ékkő sem képes, kell egy szellemirtó vére. Egy halott szellemirtó vére. S mivel egyáltalán nincs kedvem borsos áron megvennem az öcsédet, és ti vagytok az utolsók, kizárásos alapon, te vagy a főzetem fő alkotóeleme. Másrészt pedig bosszút akartam állni Inuyashán. Mivel már Izayoi meghalt, csak te maradtál. Ha idecsallak titeket, akkor megnövelem az erőmet, és ti lesztek az első áldozataim. Persze, a szerzetest lenne a legkönnyebb. Amiket láttam azon az éjszakán - magyarázta Hayu.

-         Ez nem igazság! Hayu látta, én meg nem!- dobbantott Kagome. Miroku és Sango elpirultak.

-         De sehol sem látok kondért, amiben a főzeteket főzni szokták - jegyezte meg Inuyasha és körbenézett a homályos teremben.

-         Mert ebben a medálban kell összegyűjteni a hozzávalókat! – emelte föl Hayu a medált.

-         Na jó, elég a tudományos kiselőadásból! Harcolsz, vagy feladod?- Inuyasha fenyegetően felemelte a Tessaigát.

-         Ti, kis halandók, kiálltok velem? Akit a káosz istennője szült? Aki egy csapással elszakítja mocskos kis lelketeket földi porhüvelyétől? – nevetett Hayu. Rin rácsapott a nő kezére. Hayu még dühöngeni is elfelejtett a csodálkozástól. Érezte a fián, Inuyashán és a többieken a félelmet. Különleges érzéke volt hozzá. És most egy kislány, minden félelem nélkül rácsap a kezére.

Nem érzem rajta a félelem egy icike-picike darabját sem. Hogy lehet ez? Gondolta Hayu.

-         Nagyon gonosz vagy! Gyere, Sesshomaru nagyúr, mi elmegyünk!- indult el Rin. Sesshomaru felállt és a lánnyal együtt a félszellem csapatához igyekeztek.