Vándorló nép

By: kowi121

2. fejezet: Új családtagok

Napról napra a virágos kertben egy lány ült. Én nem mentem oda csak a szobám ablakából néztem. Ő egy dalt dúdolt mi a hallgatót elfelejtette bánatáról.

-Ideje mennünk! –én csak egyet sóhajtottam. És elindultam.

„-Egyre gyakrabban hívat Apám magához.”

-Fiam! Lenne egy kérésem!

-Mi lenne az Apám?

-Menjél el egy faluba mi a Nagy Szírt mögött, terül el. Ennek a szalagnak a tulajdonosát hoz ide a fiával együtt! Hozd ide!

-Megteszem! De ki ez a nő? –az illatából felismertem. És azt is, hogy halandó.

-Majd ha idehozod, megtudod! –mit tehetnék? Apám szava szent és parancs! Elindultam a sötét éjszakába. Mory is velem tartott.

-Most merre?

-Jobbra megyünk a puszta felé, ahol könnyedén észrevesznek. De ha a hegy fele megyünk az egyetlen út a Denevér klán földjén, vezet át.

-És az sok barlang közül az ami nekünk kell ott tartózkodik a vezér.

-Csak arra mehetünk!

-De uram!

-Gyí! Gyí! –nem érdekelt mit mond. Évekkel ezelőtt ők hadban álltak egy másik klánnal és mi annak a klánnak segítetünk, mert a szövetség ezt kimondta. Nem tudtam, hogyan fognak engem fogadni de nem is nagyon érdekelt. Vágtatunk fel a barlangok felé. Ekkor már régen tudták, hogy ott vagyunk. Elértük azt a barlangot, ahol a vezető lakott. Elindultunk a belseje felé.

-Mit akartok idegenek???

-Át szeretnék menni a túloldalra és vissza.

-Te egy Kutyadémon vagy!

-Igen az vagyok! És a társam is.

-Miért segítetek nekik?

-Szövetségben álltunk akkor velük! De rá 1 évvel elárultak minket.

-Átengedlek titeket, ha szövetséget kötünk!

-Szólok Apámnak! De most sietnem kell!

-Szolgáim! Utat engedjetek ezen két utazónak! –mi tovább vágtatunk a balrangban. Csak a szaglásunkra és a hallásunkra számíthatunk olyan sötét volt odabent. A lovainknak jó volt a látásuk és megbízunk bennük. Reggelre átjutottuk.

-Á! Napfény! Uram! Te szereted?

-Nincsen semmi, amit szeretnék ezen a földön. Indulás tovább! Gyí! Gyí! –elindultunk ismét. Dél környékén egy faluba értünk.

-Na ez az 5. falu. Szerinted itt lesz?

-Érzem annak a nőnek az illatát. –elővettem a szalagot és megszagoltam. Fejemet felemeltem és a levegőbe szagoltam. –Igen! Ez ő! –leszálltam a lóról és elkezdtem keresni.

-Asszem kelleni fog egy kocsi. –mondta Mory és elment szerezni. Én követtem a szagot és a falu melletti kis erdő közelében egy házikó állt. A közeli folyónál egy asszony mosott mellette a fia játszott egy labdával. Én egy kis ideig figyeltem őket az erőből. Hallottam valami morajlást, és ahonnan jött arra néztem. Felbolydult emberek közelítettek feléje. A nő felállt és feléjük fordul, a fia a háta mögé bújt. Messze voltam tőlük de jól hallottam mindent.

-Tűnjetek innen!

-Nem tartozok ide!

-Én itt születem és a Fiam is! –mondta a nő.

-Az minket hol érdekel?? A férjed egy Démon! És a fiad is az!!!!!

-Miért rossz nektek, hogy mások, mint ti???

-Elhallgass asszony! Mi itt mindenért megdolgozunk! Ti meg alig munkálkodtok valamit!

-Vannak tartalékaink és a Férjem szokott hozni élelmet!

-És ha nem hozz! Tőlünk kérsz!

-Elég ebből! Öljük meg mindkettőt!!! –mikor ezt meghallottam nem gondolkoztam. Ösztönből cselekedtem. Valaki meg akarta dobni egy kővel de én ott termettem és meg fogtam a kődarabot. A nő meghökkenve nézett rám. Én csak a falusiakat néztem.

-Te meg ki vagy???

-Az ki ezt a Nőt és a Fiát megvédi míg Apámhoz nem érek vele!

-Te egy démon vagy???

-Az vagyok! És nem kegyelmezek senkinek sem!

-Hiszen még csak gyerek vagy!

-Emberi években számolva igen! De Démonévekben mát 100 is elmúltam!

-Uram!!!! Gyí! Gyí! –Mory szerzett egy kocsit és elé befogta a lovát. A falusiak csak néztek mindeket, ahogy a nőt és a gyereket a kocsira raktuk. Én füttyentettem kettőt és odajött, a lovamra felszálltam és elindultunk. A nő magához ölelte a Fiát. Nem láttam rajta, hogy félne.

-Hova visztek minket? –szólalt meg.

-Az Apámhoz.

-És ki az Apád?

-Inutashio! Mory! Gyorsabban! Nyílt terepen nem jó, ha megyünk!

-Tudom Herceg! De csak erre mehetünk a Nagy Szírt felé!

-Herceg! Herceg! Kint járkál! –szólalt meg egy holló.

-Francba! Észrevettek! Gyí! Gyí!!!!! –a holló a vesztünket jelentette. Mi nekünk Kutyáknak sok ellenségei vannak. De ezek közül is a legveszélyesebbek a portyázó szellemek. A hollók elkezdik mondani kit, meglátnak és oda több ezer szellem, jön.

-Asszony! Húzódj meg egy kicsit! És ne, hogy felmerj ülni! Nem tudhatják meg, hogy egy haladót szállítunk!

-Rendben.

-Mama! Félek! –mondta a gyermek. Pár percen belül ezer szellem volt a nyakukon. Mory eléggé jól kormányozta a kocsit. Evvel is volt egy kis előnyünk.

-Hóóóó!!!

-Mit csinálsz Herceg????

-Te menjél!!! Én feltartom!!! Nem tudhatják meg hol jöttünk át!!!

-De uram!

-Menjél!!! –kiáltottam. Ő tovább ment, én meg előhúztam a kardomat. „-Miért teszem ezt? Egy halandó nőért és a fiáért. Miért teszem ezt???” –ezen, járt az eszem. Elkezdtem harcolni velük. Morynak volt egy kürtje mit jól ismertem. Mikor meghallottam tudtam, hogy elérték a hegyet és mennek át rajta. Lovammal hátráltam megfordultam és elindultam a puszta felé. Nyílt terepen voltam. Nem akartam a barlang felé menni, mert még a Denevér klánnak lesz baja. Vágtattam a pusztán, a szellemek követtek. Tudtam, hogy Mory már árért. Én meg fél óra múlva érek haza.

-Miért álltunk meg?

-Azért mert bevárjuk a Herceget. A pusztán fog jönni.

-Miért nem arra jött amerre mi?

-Mert ahol átjöttünk ott él a Denevér klán vezére és nem akarjuk, hogy valami baj történjen miattunk, mert akkor a szövetség is ugrott.

-Mama! Hol vagyunk?

-Azt én sem tudom.

-A 4 világ földjén. Itt csak démonok élnek és egyetlen egy Haladó sem jöhet be. Itt 4 hatalmas klán él és ezek közül az egyik a Kutyák klánja. A többit nem tudom. Azt csak a Herceg meg a Felség tudja, na meg a Tanácsnok.

-De én Ember vagyok!

-Igen! De a Felség hivatott így belépésed engedélyezett. Na már indulunk is tovább.

-Hóóóó!!!! Miért vártál meg?

-Uram! Együtt kell bemennünk, hogy lássák, hogy engedéllyel van a Földünkön egy Halandó.

-Igaz! De nem hiszem, hogy le tudtam volna rázni őket.

-Nézze uram! Ott vannak! De nem jönnek közelebb.

-De buta vagyok! A határon túl vagyunk! Ide, ha belépnek, megszegték volna a 4 világ törvényeit.

-Igaz! Akkor most már nyugtunk van! Gyí!

-Gyí! –a nő és a fiú nézelődtek miközben haladtunk a palota felé. Láttam megint a hintót, mi Szuezit hozta. Mindenki megnézte a nőt és a fiút. A nő elcsodálkozott, hogy meghajolnak előttem és senkitől sem hallott egy megjegyzést vagy sugdolózást. A fiú látott néhány korabeli gyerekek ki neki integettek ő meg vissza, mosolyogva.

-A HERCEG megjött! A HERCEG megjött! –mondta a kapuőr, és előttünk megnyitotta a palotakapukat.

-Végre, hogy visszaért Herceg!

-Fogd be Tanácsadó!

-Hogy beszélsz velem??? Szólok a Felséges úrnak, és akkor móresre tanít!

-Mondjad nyugodtan! De éppen most jöttem haza. És a hazatartó úton megtámadtak mindet! Szóval egy szóval! NEMÉRDEKEL! –emeletem fel egy kicsit a hangomat. Mory lesegítette a nőt és a gyereket én meg elvezettem őket a trónterembe.

-A Hercegúr és egy idegen Nő meg a Fia! –jelentette be a Csicskás. Én, csak annak szokta hívni. Ő jeleni be, ha valaki belép a trónterembe és evvel a figyelmet rák, irányítja. Elálltak az útból és középen a vörös szőnyegen mentünk. Én megálltam Apám előtt és meghajoltam.

-Meghoztam, mit kértél tőlem Apám! –felegyesedtem és elálltam az útból. Apámat most először láttam mosolyogni. A nő is meghajolt de Apám felállította.

-Miért hajolsz meg? Hisz a felségem vagy! –ott kaptam szívrohamtort. Nem tudtam volna elképzelni, hogy Apám Anyám halála után még egyszer megnősült volna. Legszívesebben kimentem volna a teremből de, nem tehette. Tiltja az etikett… Hülyeségnek tartom.

-Te a papám vagy? –kérdezte a kisgyerek egy kicsit fura kiejtéssel.

-Igen Inuyasha! Én az Édesapád vagyok! –a kicsi odaszaladt és megölelte. Felvette az ölébe, és egyik kezével megfogta a nő kezét és kivezette a teremből. Meglepődtem, mert senkit sem hallottam sugdolózni. Fogtam magam és a szobám felé mentem. Az én szobám pont a palota másik végében van és, hogy odajussak át, kell mennem a kerti folyóson. Mit csak így hívjuk. Volt teteje de, onnan lehet kijutni a kertbe meg nem zárt ablakai, vannak. Télen nem is a szobámban alszok. De ez most mindegy. A kertben megint ott ült Szuezi és ugyanazt a dalt énekelte, teljesen elvarázsolt vele:

Sekai no uta wo

Dokomade ikou

Sora wo aoide

Hito no fuba goe

Mushi no habataki

Fuwa, fuwa fururin

Omoi nosete…

***

Folytatjuk!!!