Vándorló nép

By: kowi121

4. fejezet: Szent Szűz

A sötét éjszakában egy lovas mendegél. Lova kecsesen megy még a göröngyös úton. Lova fujtat egyet avval egy kis zajt csapja. Lovas megsimogatja, és ezt súgja neki:

-Tudom lovacskám! –mennek békésen tovább közben valaki, figyeli őket. Egész éjjel mentek. Reggelre egy faluba értek a falusiak döbbenve figyelték. Nem egy egyszerű ember volt. Nem is ember volt! Hanem egy démon! Mindenki meg volt ijedve tőle.

-Köszönök mindent!

-Szívesen! Gyere holnap is! –egy nő jött ki a boltból és indult volna. Mindenki elhallgatott és a lovast nézte. A lovas meg a nőt, aki kijött a boltocskából. Farkasszemet néztek egymással a nő és a férfi. A nő sóhajtott egyet, férfi leszállt lováról.

-Hogy van?

-Életben van még. –mondta a férfi. Olyan 18 évesnek látszott de több volt, mint amennyinek kinézett.

-Erre gyere! –mondta a nő, a férfi követte. Mindenki elcsodálkozott ezen.

-Mama!!!!

-Szia Inuyasha!

-Hello Bátyus! Hogy vagy?

-Jobban lennék, ha nem itt lennék.

-Miért? Nem szereted az erdőt?

-Nem! „Az embereket nem szeretem!”

-Tényleg Sesshomaru! Miért jöttél ide? Csak azt ne mond, hogy otthon baj van!

-Nem, Apám és Zilil a csatában vannak. Apám arra kért meg, hogy vigyázzak rátok és tanítsam Inuyashát.

-Mire kellene engem tanítani?

-A harcra öcskös! Úgy kell viselkedned, mint egy igazi Démonnak és úgy is kell harcolnod! Nem hozhatsz szégyent Apánkra! –ottmaradtam és tanítottam az öcsémet. 1 hét múlva újabb idegen jött a faluba. Csuklyát viselt avval elrejtve az arcát. Én elé ugrottam és mindenki megint elcsöndesült. Csak a szélt lehetett hallani. Lova barna volt és látszott, hogy fel van vértezve. Mintha csatából jött volna.

-Mit keresel itt Mory? –levette fejéről a csuklyát és látta az ember, hogy ő is démon.

-Apád küldött ide Herceg Uram! –mondta vidáman és hülyén, én megfordultam és mentem vissza Izayoi-hoz. Ő meg követett engem.

-Sesshomaru! Nem kéne visszamenned Inutashio-hoz, hogy segítsél neki?

-Nem!

-MI?!

-A királyi etikett előírja mindennél fontosabb a trónörökös megvédése. Ha a Király meghal, akkor is a trón biztonságban van. Ezért is akarja azt apám, hogy megnősüljek.

-Izayoi-nak igaza van! Segítened kéne neki!- ez nagyon jó! Ellenem szövetkeztek!? Még ilyet! Mint tehettem volna? Apám is csak azt monda, hogy 2 hétig maradja ott. És ez megtörtént! Na jó csak 1 hét, de honnan fogja megtudni az igazat?!

***

-Szóval… a mi kis hercegünk nem a 4 Világ földjén van? Milyen jó nekünk! Hollók! Ha látjátok, tudjátok mi a teendőtök!

-Kár! Mi mindig önt szolgájuk! KÁR!

***

-Hercegem! Tudja, mi van Szuezivel?

-Nem! „4 év telt el azóta, hogy elment akkor kezdődött a háború is. Egy viharos napon, 3 nappal a szövetségkötés után, megjelent minden előzetes nélkül Topaz.

-Miért jöttél barátom?

-Megtudták, hogy a lányom itt van!

-Apám! –szaladt oda Szuezi.

-Készülj Lányom! Indulunk!

-MI?!

-Siess! –Szuezi azonnal rohant a szobájába. Felvette kék ruháját, összepakolt és visszasietett a trónterembe. Addigra én már ott voltam. Olyan gyönyörű volt abban a ruhában és most először láttam a jobb karját. Már értettem miért volt mindig az egyik ruhája hosszabb. Neki is olyan vonalkák voltak, mint Topazon. Szuezi rám nézett és rögtön a fejét lehajtotta. Nem nagyon értettem miért teszi.

-Köszönöm, hogy vigyáztál a Lányomra Barátom! Te figyelmeztetlek! Lehet, hogy háború lesz miattam!

-Megbirkózunk vele! Erősek a Kutyák nemzetsége!

-Viszlát! –köszönt el. Szuezi még egyszer rám nézett és úgy láttam, hogy a szíve szakad meg. Én megdöbbenve néztem, ahogy elhagyják a termet. Most nem érdekelt az etikett azonnal kirohantam a teremből.

-Herceg!

-Mory! Állj meg! Hagyjad! Egy kicsit egyedül kell lennie.

-De Uram!

-Elveszette az Anyját most meg egy barátját! Tudom, mit érez.

-Honnan veszi, hogy barátok voltak?

-Észreveszem, főleg ha Ember és Démon között van. Ja! Ha elmondod neki, meghalsz, nem érdekel, mit ígértél meg Renga-nak!

-Számon pecsét! Felség! Engedelmével. –kimentem az erkélyre és néztem, ahogy elhagyják a palota terültét. Leugrottam onnan és a lovamhoz siettem, kivágtattam, mielőtt becsukhatták volna a kaput!

-Felség! FELSÉG!

-Mi van Mory?

-Most szóltak, hogy Sesshomaru kiszökött a palotából!

-Mi?! –vágtattam a szakadó esőben. A hintó a puszta felé ment mikor már elég sebességet szerzett a lovaknak szárnyaik lettek és felszálltak. Én csak követtem őket a földről. Felnéztem és láttam Szuezi kék haját. Ahogy a szél játszott vele. Elhúzta a függönyt és eltűntek a szemem elől. Ott megállítottam Hópehelyt.

-Hova tűntek? –sok ideig ott voltam, míg Mory rám nem talált. Hazavitt és az óta nem hallottam róla semmit sem. Vajon miért kellett elmennie?” –vágtatunk haza a Nagy Szírt felé.

-Herceg! Herceg! Kint járkál! –szólalt megint meg a Holló, de én azt nem hallottam. Most nem találkoztunk egyetlen egy szellemmel sem.

-Végre!

-Zeux! Mi van?

-Apád megsérült! Neked kell vezetni a csapatokat!

-MI?! –azonnal vágtattam tovább. Megérkeztem leszálltam a lóról és azonnal a trónterembe siette. Ismertem Apámat! Semmi sem tarthatja attól vissza, hogy a székében üljön. Semmiféle sérülés vagy betegség.

-APÁM!

-Fiam! Látom, hazajöttél… Áhhhh!!!!

-Fáj valamid?

-Csak a karom! Izayoi és Inuyasha jól vannak?

-Megvannak!

-Remek! Teneked kell vezetni…

-Felség! Egy levelet hozott egy Holló!

-Mi?! –apám szép lassan elolvasta mi áll benne. Mikor végzett vele ennyi mondott. –Fegyverszünet. –a levél az ellenségtől jött. Nem értettem, hogy miért kért fegyverszünetet de nem is nagyon érdekelt. Apám kint állt az erkélyen és én meg odamentem.

-Lenne egy kérdésed Fiam?

-Többi is, mint egy.

-Idő, mint a tenger!

-Miért kellet elmennie Szuezinek?

-Ha itt találták volna meg mindenfajta szövetség ugrott, volna. Azért is akartam, hogy elvigyed innen Izayoi és a Fiamat. Zililben megbíztam azért is, jöhetett be a palotába.

-Ha én meghalok, akkor Inuyasha fogja betölteni a szerepemet?

-A te szerepedett csak te tudod betölteni!

-Sok mindenben nem hasonlítok rá. Tán ezért is szereted jobban?

-Mindkettőtöket ugyanúgy szeretem! Topaz?! –mondta hirtelen. Én is lenéztem és tényleg ott Topaz állt, de most nem hintón jött, hanem lovon és 2 katonával. Apám a tanácsteremben fogadta.

-Barátom!

-Inutashio! Hogy vagy? És a családod?

-Jól vannak! Mi szél hozott erre 4 év után?

-Jöttem megnézni, hogy mit okoztam neked.

-Semmi sem történt! Szuezi, hogy van?

-Jól. Ha az idő szólítja, akkor készen fog állni.

-Az nagy megtiszteltetés számára!

-Igen! De az még jobban, hogy ő a Vándorló nép titkának kulcsa! A Szent Szűz!

-Bocsásson meg uram! Mit takar a Szent Szűz?

-A mi népünk a harcművészetéről híres. Minden férfinak vannak ilyen rovások a jobb karján. De 1000 évente születik egy lány kinek hasonló mintás a jobb karja, de neki még az arcán van egy fura jel. A pontok mik egyvonalban vannak, minden lánynál megjelenik. A mi népünk ezeket a lányokat kik 1000 évente születnek istennőként, tiszteljük. Születnek olyan lányok is, kik a papnők, egy szertartásba fognak rész venni, nekik az arcukon is megjeleni az a jel mi a Szent Szűzön, de a jobb kezükön nem jelenik meg a rovások. Őket hívjunk Kai szolgáink. A szertartást nem tudom, mert a feleségem volt ott utoljára és ő tanítja a papnőket, és ő másnak nem adhatja ki azt a titkot. A Szent Szűz születésekor meg lesz átkozva, hogy míg a szertartás el nem következik vadászni fognak rá. Ezért vagyunk Vándorló nép. A lánynak a szertartás végéig szűznek kell lennie, ha megrontják, akkor nagy baj lesz. Azt nem tudom mi, mert még nem következett be.

-Szuezi veszélyben van?

-Egész életében veszélyben lesz. A szertartás után már nem kell szűznek lennie ahhoz, hogy megvédje a titkunkat. Ha szerelmes lesz, akkor még csókot, sem adhat az illetőnek! De most már mennem kell! Látom minden békés és nyugodt. Viszlát! –ekkor határoztam el magam! Nem leszek az ki ölbettett kézzel, nézi, hogy egy lány bajban van. Nem tudtam miért, de mintha Apám tudta mit érzek. Mintha átélte volna mindezt… egyszer…

***

Folytatjuk!!!